Régen írtam utoljára, és nem tudom, hogy legközelebb mikor fogok.Egyáltalán nincs internet hozzáférésem, mert kirúgtak ...

Tömören, ami az utóbbi 2 hónapban történt. Az 1-es számú munkahelyeneröl eljöttem ugye, mert kaptam egy sokkal jobb állásajánlatot egy másik cégnél. Havi 890-at nem lehetett visszautasítani. Elkezdtem tervezgetni, azt is, hogy jövöre suliba megyek ...
Aztán június 30-án a fönök behívott az irodába, és megkérdezte, hogy vissza tudok-e menni az elözö munkahelyemre. Merthogy létszám leépítés lesz, mert szarul megy a cégnek. Megjegyzem: a fönökasszony rá következö héten indult Amerikába 3 hétre. Hát kapják be és rohadjanak meg ott, ahol vannak. :)

Az egész helyzetben csak az volt a ciki, hogy Y.-nek sem volt munkája, pontosabban elég sokat szívoztak azzal, hogy kell-e szemüveg, vagy nem, meg a szemészetre is várni kellett 1 hetet, stb ... Szóval nyakig ültünk a kakiban.
Aztán a munkaügyi kp. segítségével találtam melót. Most egy hitelügyintézö cégnél vagyok telefonos. A vicc ebben az, hogy csak hívásokat tudok fogadni, kimenöket nem intézünk. Ergo: nem tudok senkinek telefonálni. És persze nemhogy internet nincs, de még csak nem is olyan helyen vagyok, ahol a közelben van számítógép :(

Y. is megkapta a melót. 3 müszakban leszünk mind a ketten. Hát ja ... majd kiderül hogy bírjuk. Szerencsére kettönk között minden oké. Sosem gondoltam volna, hogy létezik olyan kapcsolat, amiben nincs veszekedés. És nem azért nincs, mert elfojtunk magunkban dolgokat. Egyszerűen csak tiszteljük a másikat és tekintettel vagyunk egymásra.
Eddig hétvégente sokszor jártunk itt-ott, volt, hogy Orfüre mentünk le, volt, hogy Siklósra, a várba. Hi-hi. ... Az jó volt :) 660,-Ft lett volna a belépö felnötteknek. Mi ingyen megúsztuk. Belógtunk a tömeggel :))
Hálás vagyok a "sorsnak", azért, hogy azokat a problémákat, amik felmerültek (melóval kapcsolatosak) meg tudtuk oldani.
Folyamatosan változok. Kopatnál régen teljesen bezuhantam, amikor keveset voltunk együtt, nem akartam öt elengedni sehova, csak hogy minnél többet együtt lehessünk. Y. nél teljesen más a helyzet. Hagyom, hogy meglegyen a maga kis élettere. Elszokott járni egy klubba, ahol szerepjátékosok gyülnek össze, leginkább olyanok, akik kártyáznak. Néha ugyan előbújik belölem a kisördög, aki mondatná velem, hogy ne ott legyen, hanem velem. De nem mondja. Látom, hogy jól érzi ott magát, és ugyanakkor velem is foglalkozik annyira, amennyire azt igénylem. Akkor meg miért ne mehetne?!

Én kicsit most elvesztem a nagybetüs életben. Keveset foglalkozok magammal, a belsömmel, azzal, ami eddig az életemet jelentette - az ezoterikával. Jobban be kell osztanom az idömet, hogy újra megtehessem ezt. Reggel meló, délután haza, fözni, fürödni, ez-az ... és már hulla fáradtan döglök be az ágyba. Egyedül a hétvége az, amikor ki tudunk kapcsolódni, de most ár az sem olyan lesz, mint eddig, mert Y.-nek hétvégén is dolgoznia kell.
Rákényszerülök arra, hogy elfoglaljam magam. Ennek örülök is, meg nem is.
Jah, még egy érdekesség zárásul. Az önéletrajzomba beleírtam, hogy érdekel a vallás, pszichológia, filozófia. Emiatt majdnem nem kaptam meg a mostani állásomat. És ha nincs egy "véletlen", akkor lehet, hogy most nem dolgoznék itt. Mellesleg ez az érdeklödési kör azért nem tetszett nekik, mert hogy ök szcientológusok ...

Változások … ijesztőek. Vagy csak én félek tőlük? Az is lehet. Végre kezdett minden szépen alakulni, aztán …
Nem is tudom. Valahol mélyen magamban érzem azt, hogy a dolgok alakulása nekünk fog kedvezni. Csak a sors egy kicsit gyorsít a dolgokon. … Ismét …

Kicsit konkrétabban:
Y - nek munkahelyet kell váltania. Nem tudom, hogy miattam-e, vagy más okokból kifolyólag, de a lényeg, hogy ma a főnöke azt monda, hogy holnap már nem kell mennie. Ciki …
Bár minden rosszban van valami jó. Amúgy is akart keresni mást, csak azt jövőre tervezte. Ideiglenesen most két lehetősége is lenne, ahova mehetne melózni, de mindkettő három műszakos.
És … mindketten elszakadtunk az internettől. A blogot talán tudom még vezetni valahogy … de azt hiszem egy időre le kell mondanom Thrillion kincseiről, és egyebekről.

Tudom, hogy kellenek a stabil alapok, és azt is tudom, hogy most kell megteremteni őket. Csak valahogy mégis arculcsapásként ért, amikor telefonon közölte ezt. Főleg az anyagiak miatt. De bízom a szerencsénkben, vagy a sorsban, vagy a franc se tudja minek lehetne nevezni azt, ami egyengeti az utunkat.

Elkezdtem beleásni magam a filozófiába. Jááj … kicsit bonyolult még nekem. Pedig még csak a görög filozófiánál tartok.

A magánéletemre azt hiszem elmondhatom, hogy nyugodt és boldog. Szeretem Y.-t. Nincsenek nézeteltéréseink, kölcsönösen tiszteljük és becsüljük egymást. Bár elég zsúfoltak a napjaink, és hét közben nem sokat vagyunk együtt, az időt próbáljuk hasznosan kitölteni. És még az sem baj, hogy esténként a foci EB-t nézni :) Addig legalább tudok olvasni.

Kopat óta elég sokat változtam. Nem zuhanok be attól, ha a párom órákon keresztül nem velem foglalkozik, sőt, még talán élvezem is, hogy van kis idő, amikor a figyelmemet arra fordítom, amire szeretném. Kicsit olyan ez, mintha „kimenőt” kapnék :)
Hiába van napközben távol … hiába köti le minden figyelmét a foci, sosem érzem mellette azt, hogy egyedül lennék.

Az az „ősmagány”, ami néha eluralkodott rajtam, lassan-lassan kezd kipusztulni belőlem (remélem).

Az álmaimra nem emlékszem. Január – február óta ez van. Néha 1-2 megragad az emlékezetemben, de már nem olyan, mint régen.

Munkahely: továbbra is magamnak való vagyok. Nem tudom, hogy változni fog-e ez. Nem tudom, hogy akarok-e rajta változtatni. Így legalább nyugtom van.

Nos … hol is hagytam abba? Már nem is tudom.
Röviden az elmúlt hét történéseiről (amiket már lehet hogy leírtam, de lusta vagyok visszanézni :)
Beköltöztünk az új lakásba. Nyugi van, béke van, tök jól berendeztük a szobát. Persze még vannak hiányosságok, de azokat majd szépen lassan beszerezzük.

A munkahely: háát … nem igazán van mit írnom erről. Elvagyok. Csak sokat unatkozok, és nem tudom a szabadidőmet hasznosan eltölteni.

Ismét érdekesek a „véletlenek”. Reggel találkoztam azzal a sráccal, aki elég nagy szerepet játszott az életemben annak idején, amikor a „rossz vér” hajtott. Januárban fel akartam őt hívni, hogy felelevenítsük a régi emlékeket, aztán barátnőim lebeszéltek erről, és el is maradt a telefon hívás. Elég pozitívan állt hozzám, jól emlékezett rám, olyan dolgokra, amiket nem hittem volna. Pl. hogy mindig is érdekeltek az ezoterikus dolgok, meg persze arra az estére, amikor megismerkedtünk. Hi-hi-hi … én már alig emlékszem rá. De ott van a naplóm, ha emlékezni akarok, csak fellapozom.
Mindegy … a lényeg, hogy egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy amikor kell valami, akkor nem kaphatom meg, és amikor megkaphatnám, akkor meg már nem kell. Valahogy így vagyok most B.-vel is. Meg aztán … mi olyat tudna adni, aminek a többszörösét nem kapom meg Y.-től? :)
Minden jó így, ahogy van …

Néha-néha előtör belőlem egy kis félelem, attól, hogy Y. még mindig kap üzeneteket az előző kedvesétől. Nem tudom, hogy ha így lenne, akkor elmondaná-e nekem … És nem tudom, hogy a lány lezárta-e magában a dolgot, vagy csak taktikázik, és visszavonult egy kis időre. Majd kiderül. Bízom Y.-ben, jobban, mint eddig bárkiben.

Szerdán vettük át az új albi kulcsait. Még tévénk is lesz :) Tegnap már másztunk egy fordulót gyalog, levittünk pár cuccot, de a nagy részét ma pakoljuk át. 5-re jön a fuvaros srác, aztán kocsira felpakolás, aztán kocsiról lepakolás ... jááj... ezt a részét utálom. De legalább végre nyugi lesz :) Napok óta későn fekszünk le a pakolás miatt ... a fene se gondolta volna, hog yennyi cuccom van, ki kéne dobni mindent a szemétbe ... kivéve a könyveket.. meg a bögréket, és pohrakat .. meg a ruhákat .. ehh... másom nincs is :))) Sok könyv ... miért olyan nehéz megválni tőlük? Párat beadtam antikváriumba, de egy csomót nem vettek be.. most mit csináljak vele? Kidobni nem fogom. Ez van...

Zajlik az élet a munkahelyen is, kezdek kicsit jobban belelátni a dolgokba. Bár még mindig nem érdekelnek különösebben a munkatársaim :) Csinálják a dolgukat, én is csinálom a magamét, és kész, ennyi. Nem érdekel kivel mi történt, és szerencsére azon a részen, ahol vagyok ( 3 pasival :))) ) nem is nagyon meg a pletyizés. Ki nem bírnám nők között ... grrr... folyton hallgatni mi volt a tegnapui vacsora és hogy a férjük/bartjuk mit csinált, vagy mit nem csinált. Olyan fölösleges témák ezek. Meg is jegyezte a főnökasszony nemrég, hogy nem beszélek túl sokat. Nem is. Minek?!

Kezdek kicsit kifáradni, lestrapál ez a hét, pakolás, rohanás, ez-az ... kell már a nyugi, kell az, hogy végre leülhessek egy sarokba és olvashassak, vagy csak magam legyek a gondolataimmal. És mától ezt már végre megtehetem.. azaz holnaptól .. vagyis .. naa.. azután, miután elpakoltunk mindent a helyére :)) A könyvekkel fogok szerintem a legtöbbet tökölni. Polcr rakni, de nem mindegy milyen sorrendben, kategória, szín, méret.. ehh.. fránya szűz aszcendens :))

Azt hiszem erről a héről ennyit. Vannak apró történések, amik bearanyozzák a napokat, de azok magánjellegek :) Nem akarok unalmas hétköznapokat, és temnni is fogok azért, hogy ne legyenek azok. Csak véglegyen már nyugi ... Kezd sok leni a nyüzsi úgy értve, hogy már nekem is sok :)

De még élünk és és jól vagyunk ;)) Nagyon is :))

Végre péntek ...
A melóhelyemmel kezdek megbékülni, ma kötöttem meg az első szerződésemet egy ügyféllel. A többiekkel nincs különösebb bajom, érdekes látni ki hogyan beszéli ki a másikat a háta mögött. Na az ilyen helyzeteket igyekszem kikerülni, inkább nem nagyon beszélek magamról.

Jövő héten szerdán hozzuk el az új albi kulcsait :) Már nagyon várom, hogy átköltözzünk. annyi mindet kell majd venni ... csak végre kapnám meg a pénzemet.

Amúgy elvagyok, mint hal a vízben. Hiányoznak azok az emberek, akiket chaten ismertem meg, és akikkel szinte minden nap "beszéltem". De valamit valamiért ...

Holnap megyek szerepjátékozni is ... ott is régen voltam már.

Igazából nem nagyon történik semmi. Jól vagyok, jól vagyunk, néha hülyeségeken besértödök ugyan, de majd igyekszem ebből kigyógyulni.

Hiszem kicsit elszeparáltam magam másoktól ... de most tényleg annyi minden van változóban, és néha annyira fáradtnak érzem magam, hogy nincs időm másokra. És energiám sincs. Reggel 6-kor kelek, egész nap meló, van, hogy halálra unom magam, aztán mire hazaérünk jobb esetben 6-7 óra ... Vacsi, és zuhanás be az ágyba ... Még nem álltam át erre az életritmusra. Kell pár hét-hónap.

Üdv mindenkinek ... hiányoztok ...

Fúú .. azt sem tudom mit írjak ... a munkát kezdem megszokni, szerencsére napról napra egyre jobban el tudom magam foglalni, és mostmár én is foglalkozok az ügyfelekkel.
A magánélettel minden rendben, elsején hozzuk el a nénitől a kulcsokat, és azon a héten hétvégén cuccolunk át. Nem ártana elkezdeni dobozokat gyűjteni. Jááj .. a költözködés ezen részét baromira nem szeretem.

Hihetetlen jókat tudunk beszélgetni ... kezdem elhinni, hogy nem bennem van a hiba, amikor nem tudok valakivel beszélgetni. Habár nem biztos ... lehet hogy túl egysíkú vagyok ... de miért baj az, hogy nem beszélek olyan fölösleges dolgokról, hogy pl mi volt előző nap a vacsora, vagy ilyesmi?! .. Annyira nem érdekelnek mások magánéletének felszínes, unalmas részletei. Formaság ... ehhez még hozzá kell szokni. Meg ahhoz is, hogy kicsit mást kell mutatni, (a munkahelyen) mint ami bennem van. Sajnos olyan a társaság egyik része, hogy visszaélnek bizalmas infókkal. Nekem meg nem hiányzik a szarkeverés. Szóval csak annyit beszélek, amennyit nagyon muszáj. Inkább mondják rám azt, hogy unalmas vagyok, akkor legalább békén hagynak :))
Az vígasztal, hogy azért van egy valaki, akivel tök jól el tudok dumálni, amolyan "cinkosok" vagyunk. És előtte legalább nem kell megjátszanom magam. Jól kibeszéljük a többieket és a főnököket :))

Ööö ... ha valakinek hiányoznék írjon e-mailt :) Szívesen olvasok leveleket, és a nap végén, mikor csak arra van időm hogy megnézzem a postaládát, akkor annyi időt még tudok szorítani, hogy válaszoljak is. Nah, nem biztos, hogy ez a mondat értelmes lett, de nem baj, talán lehet érteni. Ha meg nem, akkor így jártam :)

Ismét itt ... Ehh ... hát nem a legjobb az új melóhely, de legalább többet fizetnek. Nem nagyon van mit csinálnom, sokszor unatkozok, az összes prosit kiolvastam már, könyvet nem olvashatok, mert arra a főnök ugrik. A munkatársak ... hát ... igazából egyáltalán nem érdekelnek. Nem vagyok az a mindenről beszélni tudó, pletyizős fajta, ennek köszönhetően legalább nem kell a nők dumáit hallgatnom. Van egy fiatal csaj, vele néha elszoktunk beszélgetni teljesen semleges, hétköznapi dolgokról. Nem tudom ... valahogy nem jó ... Legalább akkor lenne sok meló ...
Nincs időm semmire, meló után már fáradt vagyok, nincs időm olvasni, és tanulni sem tudom, hogy hogyan fogok így tudni. És ha még Y. vel is annyit akarok foglalkozni, mint eddig, akkor aztán már végképp nem marad időm semmire.

Találtunk lakást. Azon a helyen, ahol lakásom lehetett volna, ha anyámék nem adják el, X évvel ezelőtt. Egy kis garzon, de a szoba jó nagy, és nagyon világos :) tetszik. Jövő hónap elején költözünk. Ismét kezdődik a dobozolás ... brrr ... bár azért van abban is valami szépség. És legalább dupla ágy van, el fogunk férni kényelmesen :)

Azt hiszem más nincs ... Tavasz van ... alakulgatnak a dolgaink, bár elkiabálni nem akarom. Hálás vagyok a sorsnak azért, ami van, és néha még azért is, ami nincs ...

Első nap az új munkahelyen... Nem is, kezdem a hétvégével, de csak tömören, pár szóban.
Szuper volt :) Szombaton sétáltunk egy nagyot, és beszélgettünk is egy nagyot.. Olyan jó, hogy tudunk beszélgetni. Vasárnap vásár, aztán pihi, semmi különös, édes semmittevés, de nagyon bejött.
Megismertem Bea szüleit, nagyon aranyosak :) Tök jó, hogy vannak még ilyen normális szülők ...

És most az első munkanap ... Semmittevés ... Vártam főnökre, hogy közölje hova akar ültetni, mit akar csináltatni velem, délután olyan 2-3 körül meg is mondta. Megismerkedtem emberekkel, persze a névmemóriám szar, és csak 1-2 nevet jegyeztem meg. Majd idővel ... bár ... hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekelnek egyesek :))
Internet hozzáférésem nem nagyon lesz ... max. annyi, hogy az e-mailjeimet meg tudom majd nézni. Meg persze Y. munkahelyén ;) Jujj, furcsa így írni, hogy az ő munkahelye ... annyira megszoktam, hogy az enyém ...

Telefonált ma egy nő albérlet ügyben, itt lenne egy utcával arrébb, ott, ahol lakásom lehetne, ha anyámék annak idején nem adják el mamám lakásást. Szerdán megyünk megnézni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egy idősebb nénivel beszéltem, mondta, hogy most festetnek, és a felújításokkal kb júni elejéig végeznek is ... Majd meglátjuk, hogy s mi lesz ...

Ööö... akartam még valamit írni, de fáj a fejem, és elfáradtam a semmittevésbe és elfelejtettem. Na mindegy. Mai napra kitűzött feladatok még: bevásárlás, kaja, fürdés, hmm,hmmm (értsd ezalatt: egyebek)... és alvás :)))

Utolsó munkanap ezen a helyen ...
Érdekes, érdekes, de igazából nem kelt bennem sem rossz érzést, sem feszültséget, semmi ilyesmit. Megy tovább az élet, csak kicsit máshogy ... majd kiderül, hogyan.

Tegnap végre vettem combharisnyát, feketét, fölül csipkéset :)Szééép (nem csak szerintem). Utána beültünk teázóba, és 2-3 órán keresztül beszélgetttünk. Nagyon jó volt :) Igaz, hogy már 4. napja tervezzük, hogy korán hazaérünk, és hamar lefekszünk aludni, mert kicsit már fáradtak vagyunk, de valahogy ez sosem jön össze. Fél 9 után értünk haza, vacsi, fürdés, miegymás :)) Volt vagy 1 óra, mire lekapcsoltuk a villanyt. Füstölő, gyertya.. hihihi.. elvégre hónap fordulónk van :) A harmadik ... Jó lesz ezekre visszagondolni.

Hétvégén nem megyünk ki anyuékhoz, otthon lesz apám, nem férnénk el, meg aztán nem sok kedvem van apámmal találkozni. Ez szült egyfajta feszültséget azt hiszem ... Mármint otthon. Mármint köztünk .. Jááj.. úgy értem Bea és köztem. Merthogy a szülei lejönnek hétvégén, évfordulójukat ünneplik, és ott alszanak. Csak akkor Beáék hol alszanak?! Mert ugye most G. is nálunk lakik ... Szerettem volna segíteni ... de sajnos többet nem tudok tenni ...

Kellene még valamit írni ...
Jah, igen ... azt, hogy ki tudja mikor írok legközelebb a blogba. Lehet, hogy hétfőn, lehet, hogy egy hét múlva ... lehet hogy többé már nem ... Az idő majd választ ad erre. Ez van ... a változásokat el kell fogadni, legtöbbször a javunkat szolgálják, akkor is, ha abban a pillanatban ez nem tűnik egyértelműnek.
Ennyi.

Pff... szar idő van, esik. Kicsit kedvetlen vagyok, pedig nincs rá okom. Sőt, nagyon nincs rá okom!
Ma vagyunk Y.-vel 3 hónaposak kereken. Igaz, hogy találkozni, csak febr. 27-én találkoztunk. Ennek örömére ma megint kiöltöztem. Sőőt, ha minden igaz, ma még fekete combharisnyát is akarok venni. Persze csak olyat, ami nem túl drága ... ehh.. folyton az anyagiak..

Alíg várom már, hogy vége legyen a munkaidőnek, ez a nap valahogy kicsit lassabban telik. És valahogy nem megy semmi ... legalábbis eddig.. vagyis nem nem semmi, csak sok minden, de nem minden. Vagy ilyesmi. Vagy mivan?! ... Káosz :)
De szerencsére minden szép és jó .. az időt kivéve ... de ha ezek után nyáron a barackot azért árulják drágán, mert hogy keveset esett az eső, akkor baromira fel leszek háborodva, és megmondom nekik a magamét. Vagy csak kussolok és nem veszek barackot :)

Most vagyok olyan állapotban, amikor simán, pár másodperc alatt eljutok arra a szintre, hogy kikapcsol az agyam. Nem gondolok semmire. sem jóra, sem rosszra, olyan kelemes semleges állapot, amikor nem kell gondolkozni, csak hagyni, hogy legyek. Méghogy nehéz elérni ezt az állapotot ... kb. olyan, mint egy képernyő pihentető program :)
Nagy "sötéccség" :))

Kellemes emlékeim maradnak a munkahelyemről. :)
Feladtunk faxon két hirdetést, albérlet ügyben. Csak lesznek jelentkezők.
Hétvégén kimegyünk anyuhoz, mert Bea szülei lejönnek, aztán kicsit zsúfoltan lennénk, ha nem mennénk ki. Ha jó idő lesz, talán elmegyünk kirándulni is, meg vasárnap le a vásárba :) Persze csak ha ki tudjuk magunkat rúgdosni az ágyból ;) Mert mostanába az alvásból kicsit kevés jut. Hiába no ... a sok .. beszélgetés ;)

Hmm... egy kicsi a belső világból ...
Végre nem fázok :) Bár ez nem igazán belső... De úgy értem, hogy belül sem fázok. Tanulom a türelmet :)) És az odafigyelést. Csak néha még mindig kevésnek érzem magam ... átkozott szülői neveltetés... Csak öcsémet sajnálom, hogy ugyanazokon kell majd nagy valószínűség szerint végigmennie, mint amin nekem. Bár talán apám őt annyira nem utálja, és nem mutatja ki ezt, mint annak idején nálam. Persze most kisarkítom a dolgokat ... és talán túlzok is. De így éltem meg, és ez van. Változtatni már nem lehet rajta.
Egyébként múlt héten 2x is felhívott apám ... egyszer, hogy számíthat-e a segítségemre, ha hoz öcsémnek egy számítógépet, (szoftverek telepítése, ilyesmi), meg egyszer anyám miatt, hogy beszéltem-e vele. Mindegy. Még azt is felajánlotta, hogy ha van időm és kedvem, megnézhetném amit Siófokon dolgozott. Hmm ... majd ... na jó, néha normális, csak sajnos ez elég ritka.
Ehh... elég a családnak nevezett szervezetlen egység problémáiból :)

Süt a nap ... kék az ég ... csiripelnek a madarak .. jól indul a nap (hi-hi-hi-hi, gondoljon mindenki arra, amire akar), már csak egy rohadt albit kellene találni, olcsón, nagyot, tök jót, felszereltet. Na jó, ha nincs benne szauna és bio ágy, az sem gond ;) Aludni bármin lehet, a többi meg cak kreatívitás kérdése. :))
Túl sokat vigyorgok ma ... de ez van ... nincs ellenemre, és szerintem Y.-nek sincs :))

Albérlet keresés ... kész rémálom. Áginak köszönhet?en, (aki az egyik újságnál dolgozik, és berakott egy hirdetést nekem, hogy albit keresek) jó sok hívást kaptam. Ma délután megyünk megnézni az egyik lakást. Csak az a ciki, hogy 2 hó kauciót kér el?re, és nekünk még az 1 hóval is vanak problémáink. Próbálok nem idegeskedni, de ez nem igazán sikerül. Mondhatni közel állok az összeomláshoz. Tegnap egy "picit" be is zuhantam ... Jááj ...szegény Y. nem tudta, hogy mire vállalkozott, amikor ideköltözött. Bárcsak inkább egy hisztis picsa lennék, akire elég ha erélyesen rászólnak. De amikor az a bels? magány és kétségbeesés magával ránt, akkor megsz?nik létezni a világ. Megsz?nik minden és mindenki. Nincs semmi. Ehh ... nem tudom kifejezni. Inkább nézzenek ?rültnek, minthogy átérezzék ami bennem néha végbemegy.

Péntek este kezd?dött a rohanás és tartott egészen szombat délutánig. Jött E., aztán ki uránba, aztán vissza, majd szombat reggel le antikváriumba, aztán ki R. és H. elé. Beültünk egy vendéglátó egységbe, beszélgettünk, Osho tarotot nézegettünk. Aztán felügrottunk hozzánk, kaja, cigi, miegymás :))
Elfilozofáltunk a csirkék sanyarú sorsa felett, (sirke-jós :)), d?ltünk a röhöségt?l. Aztán ?k mentek a majálisra (remélem oda is találtak), éne meg rohantam le Y. elé a pályaudvarra. :))
Hát mit mondjak?! Grr :)) Olyan jóóóó:)) És mostmár nem kell amiatt parázni, hogy vissza kell mennie.

Nem írok róla, nem írok arról, amik köztünk zajlanak. Igazából ez csak a miénk :) Nem tudom meddig fogom még vezetni a blogot, lehet, hogy jöv? hétt?l már nem lesz. Majd kiderül.

Szerelmes vagyok :) Boldog vagyok ... és tudom, hogy cask rajtunk múlik minden. Vagyis: leginkább rajtunk. :)

Jáááj ... izgulok, mint a fene :)
E.-vel találkozok ma, megy a majálisra. Sajnálom, hogy nem tudok menni, de azt hiszem a holnapi este kárpótol ezért.

Belekezdtem az albi keresésbe. Kicsit ideges is lettem. Szinte mindenhol kérnek kauciót előre. Csak tudnám miből fogjuk kifizetni ... Általában olyan 35 ezer + rezsitől vannak másfél szobások lakások. Hmm ... de jó lesz ... Egy másfél szobásban lesz életterünk. Bár kétlem hogy az első időszakban ezt annyira ki akarnánk használni :)

Bolond egy idő van. Egyik pillanatban süt a nap, utána hirtelen elsötétül minden és elkezd zuhogni. Kíváncsi vagyok hétvégén milyen idő lesz, fogunk-e tudni nagyokat sétálni, vagy be leszünk "zárva" a falak közé. Bár akkor is fogunk tudni mit csinálni ... van még mit megismernünk egymásból. És it nem csak a testi dolgokra gondolok.

Kellemes hétvégét mindenkinek, legyetek következetesek, és hajrá, bele az életbe!

Forr a vérem, úgy érzem szétpattanok a vágyakozástól. Már csak 1 nap :) Hihetetlen ... olyan dolgokat tudok meg magamról, ami azért engem is meglep. Például sosem hittem, hogy szavakkal ilyen jól ki tudom fejezni, hogy mit tennék a Kedvesemmel :)

Tegnap nagyon nő voltam. Vettem magamnak egy cipőt, mert nincs átmeneti tavaszi cipőm. És vettem egy kicsit csipkés fehérnemű szettet, melltartó és tanga. Nagyon megtetszett, olyan kis nőies :) Meg persze egy 101 kiskutyás zoknit is :))
Ma meg szoknyában vagyok ... valami nem stimmel ... évente 1x ha szoknyát húzok, akkor is csak akkor, ha már nagyon muszáj valahova kiöltözni, de általában kerülöm az ilyen helyeket :) Most nő vagyok. És nem azért, mert kell, hanem mert ez esik jól. És állítólag jó lábaim vannak :))

Holnap jön Y. Mindent megteszek, hogy elvarázsoljam :) Bár igazából azt hiszem ez a 4 hét, ami eltelt előző találkozásunk óta megtesz mindent helyettem is. Ki vagyunk már éhezve rendesen ;) Csak az ágy ne essen szét alattunk.

Néha olyan dolgokon agyalok, aminek semmi értelme. Pl.: a galambok hogy tudják kiválogatni a morzsákat a többi kis apróság közül? Lelki szemeim előtt látok egy galambot, fejébe beültetve egy olyan készülékkel, amitől úgy lát mindent, mint a terminátor. Ránéz valamire a földön, kis apró pittyegő kör ráközelít, beazonosítja; élelem, fogyesztható. Aztán a galamb gyorsan lehajol és felszedi. Éljen az infantilizmus. Cyber galambok. Én sem leszek már hülyébb :))

Még 2 nap és Y. itt lesz. Bevallom egy picit félek. Megint előjött belőlem a megfelelni akarás. Annyiszor mondta, hogy szeret, úgy, ahogy vagyok, és megfelelek neki, meg hogy nem vagyok kevés ... de azt hiszem ez természetes, hogy meg akarok felelni annak, akit szeretek. Szeretnék vele sokat sétálni, szeretném neki megmutatni a várost, annyira, hogy otthonosan mozogjon benne. Szeretnék vele nagyon sokat beszélgetni. Kopattal való kapcsolatomból ez hiányzott.
Agytorna és ágytorna ... :)))
A legjobb akarok lenni Neki ... Sosem volt még semmi konkrét tervem, hogy miben szeretnék jó lenni. Most 2 is van :) Az első Ő. A második a suli, amit talán jövőre el tudok kezdeni ...

Gyűlöletet érzek ... de ez nem az én érzésem, hanem felém árad valaki mástól. Nem jó érezni ... mivel tudnám kivédeni? Ha szeretettel gondolok arra, akitől jön? Ez bizony nehéz, inkább lennék vele szemben közömbös.

Nem szeretem ha kiforgatják a szavaimat, nem szeretem, ha a mondataim mögé mások a saját érzéseiket rakják. Nem szeretek taktikázni, jobban szeretem a nyílt, őszinte, tiszta beszédet. Nem szeretem a hatalmi harcokat. Nem szeretem az önző ragaszkodást, kisajátítást ...

Nem írhatom le egyértelműbben .. vannak páran, akik így is értik.

Jön ... :)

Móni, köszönöm az sms-t! Nincs pénz a kártyámon, sajnos nem tudtam válaszolni, és a céges telefonról is már túl sokat telefonáltam :( Köszönöm, nagyon sokat jelentett!

4-5 órát tudtam aludni. A gyomrom akkora, mint a gombostű feje, ha próbálnék sem tudnék enni. Még inni is alíg-alíg. Remeg minden porcikám folyamatosan. Várom a válaszát ... várom, hogy dönt ... vagy nagyon boldog leszek estére, vagy annyira letört, mint eddig még talán soha ... Miért van ilyen messze? Miért van Rá szükségem ennyire? Miért nem tudom mostmár elképzelni az életemet nélküle? ... Mi lesz velünk?

Lehet hogy elcsesztem mindent azzal a kurva levéllel ... a francba is, miért kellett megírnom? Lehet hogy Y. emaitt nem fog jönni hétvégén ... lehet hogy ezzel rontottam el a jövőnket ...

Ez a legnehezebb; felülemelkedni önmagunkon, legyőzni a sértettséget, az indulatot, a dühöt ... és úgy írni levelet, hogy tudom, hogy az a lány, akinek írok, még mindig szereti Y.-t ....

"I was dreaming of the wind
I was dreaming like a child
A prince and princess fairy-tale
And so you disappear
I was dreaming of the fire
Of the time when it was wild
I was dreaming far too sweet
And so you disappear "

Xandria: So you disappear

Voltam már jobban is, beköszöntettek a vörös napos ünnepek, amiket baromi nehezen vészelek át. Görcsök, derékfájás, fejfájás, fáradékonyság ... néha azon csodálkozom, hogyhogy még élek az 5. nap után. Ha férfi lennék nem bíznék olyan élőlényben, ami majd' egy hétig vérzik, és mégsem döglik meg :))

Komolyabbra fordítva a szót; kicsit beparáztam. Beáék találtak maguknak tegnap albérletet, olcsót, és olyat ami jó helyen van. Úgyhogy én is nekiugrottam és elkezdtem nézni az internetes hirdetéseket. Menjenek a francba azok az oldalak, amik albérletközvetítőként tűntetik fel magukat, és 2003. december óta nem frissítették az oldalukat. Erről ennyit. A. azt mondta segít keresni. Elkezdtem aggódni. Tudom, hogy nem kellene ... Legrosszabb esetben is tudunk még maradni talán 1 hónapot ... de jó lenne ha már júniustól másik helyen lennénk.

... "Segítsetek Vuknak a kisrókának" ...

Érdekes álmom volt. Volt egy macskám, amelyik lekölykezett és 5 kiscica született. Az egyikkel valami nem stimmelt, mert kicsit agresszívebb volt a kelleténél. Még csukva voltak a szemei, de már támadt. Kifeszítette az állkapcsát és ráharapott a kezemre. Amikor leszedtem, akkor utána megint nekem esett.

Olajozottan, gördülékenyen mennek a dolgok, csak kicsit előbb történik minden, mint ahogy számítottam rá. Y. valószínű, hogy elvállalja a melót, viszont akkor ezen a hétvégén le kell jönnie, hogy jövőhéten beletanuljon. Ehh ... csak az zavar, hogy a 15-ei programját le kell mondania emiatt. És persze az is lehet, hogy én sem megyek mágikus majálisra. Vagy ha megyek, akkor csak szombat délutánig leszek ott, úgy meg nem igazán érdemes kiadni rá 2500 Ft-ot. Még nem tudom mi lesz, várom a "jeleket".

Kicsit olyan érzésem van, hogy a sors nekünk dolgozik. Már egy jóideje ... nagyon azon van, hogy együtt legyünk ... Szerencsére :) Biztos elege van már belőlünk, és azért történik midnen ilyen gyorsan, hogy letudhasson minket :))
- Nesztek itt van minden lehetőség, csak rajtatok múlik, hogyan éltek vele, és hagyjatok már békén.

Nincs ellenemre :)

Na bumm ... anyám most szólt, hogy mégsem jön a helyemre dolgozni. Nekem viszont 2 hét múlva kezdenem kell az új helyen. Van még egy lehetőség, ... Y. ... de őt meg most nem tudom elérni telefonon. És egy picit tartok is ettől a megoldástól ... Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Hol is kezdjem?! ... Péntek délután ... évivel megbeszéltük, hogy találkozunk, és elnézünk azokra a rendezvényekre, amik az Uniós csatlakozás alkalmából voltak a városban. Koncertek: Y30 és a Gadget tetszett a legjobban. A Gadget egy pécsi együttes (ha jól tudom) és U2-t énekelnek. Méghozzá nem is akárhogy. Baromi jó hangja van a pasinak, és a kiejtése is egész jó, ahhoz képest, hogy állítólag nem tud angolul. Hülye "pletykák"... kit érdekel ez?! Ha jó, akkor jó és kész :)

Furcsa volt éjfél körül hazamenni egyedül egy üres lakásba. Egyedül lefeküdni és elaludni.

Szombaton aztán erőt vett rajtam a melankólia, köszönhető ez részben annak a zenének, amit egész délelőtt hallgattam. Xandria. Olyan szép ... és olyan hatalmas űrt hagy bennem, mint a fene. ha hasonlítanom kellene valamihez, a szirének énekéhez hasonlítanám. Gyönyörű, de a pusztulásba taszít ...

Aztán délután megint Évivel mászkáltam a városban, egészen estig. Jól kibeszéltük, kipanaszkodtuk magunkat. Szidtuk a pasikat - kivéve azokat, akikről áradoztunk .... azt hiszem ez amolyan tipikus női kibeszélős este volt. Meg végülis a pénteki is :) Néha ez is kell.
Aztán fél 12 körül Évivel elindultunk haza, egy darabig elkísértem, aztán mivel a másik irányba lakok, visszafordultam. Kerestem még egy non-stopot, mert életemet adtam volna egy szál cigiért. Amúgy alíg dohányzok, és erre nem is lett volna szükség, ha előtte ...

Épp a téren mentünk lefelé, amikor szembejött Kopat. Kezében egy kis kis virágcsokor, orgonából és tulipánból, látszott, hogy ő szedte valakinek. Zavarban volt, mikor összetalálkoztunk, köszöntünk egymásnak, pár szót beszéltünk és mentünk tovább. Valami fájdalom keletkezett bennem, ami igazából alaptalan volt. A virág ... biztos egy lánynak viszi ... hogy magyarázzam meg?! ... Nem akarom, őt úgymond magamnak tartogatni, csak váratlanul ért, hogy másé is lehet ... Kicsit hülyén hangzik .. mindegy. Nem féltékenység, csak meglepetés volt, és szembesülés azzal az érzéssel, aminek többszöröség érezhette ő, amikor megtudta, hogy nekem van valakim. Hát ezért kellett a cigi ...

Aztán még kb. fél órát sétáltam egyedül a városban. Egyes helyek teljesen kihaltak volnak, máshol nyüzsgött a tömeg. Jó volt érezni a város lüktetését és nyugalmát. Este After crying koncert is volt. Csak sajnos pont a végére értem oda. Aztán hazamentem, és befeküdtem hideg ágyikómba.

Vasárnap reggel mikor a redőnyt felhúztam és kinéztem, az első szavam egy cifra káromkodás volt, amit talán még a szomszéd is hallott. Oka: a teraszon, az ajtóm előtt ott hevert az a kis csokor, amit előző este Kopat kezében láttam ...

A nap további része kellemesen, nyugodtan telt, napoztattam kicsit a lábaimat, (amit mellesleg előző este fiatal suhancok megdícsértek :) ) és kiolvastam az Unikornist. Utána egyből neki estem a következő kötetnek: Daru.

Este nyolckor csörgött a telefon. Y. volt. Nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett a hívásával, azzal, hogy gondolt rám, és hogy kölcsönkérte édesanyja telefonját ... Erőt adott, türelmet, és hihetetlen lelki nyugalmat. Azt mondta, annyi cuccal fog jönni, hogy nem tudja, hogyan fogja elbírni :)) Utána perceken keresztül csak egy szót tudtam mondogatni magamban: "köszönöm" ... Beláttam, hogy az utóbbi napokban igenis a tőle telhető lehető legtöbbet megtette a kapcsolatunkért. Hiszen többszört járt fel chatre, annak ellenére, hogy net-cafékból tudott csak jönni, és azért meg ugye fizetni kell. És még fel is hívott ... Elszégyelltem magam, amiért kételkedtem benne ... Emlékek törtek fel hihetetlen erővel azokról a napokról, amiket együtt töltöttünk. Grrr ... senkitől nem vadultam még be ennyire, mint tőle :)) Hiányzik a szenvedélye. Néha elgondolkozom ... lesz köztünk valaha is olyan, hogy úgy nézünk vagy érünk egymáshoz, hogy nem tör fel elemi erővel a "szaporodási ösztön"? :))) Minden bizonnyal ... pár év múlva majd csak lenyugszunk ;)

Éljen május 1-e. Meg ez az Uniós csatlakozás ... pfff ... na hagyjuk, nem politizálok, amúgy sem értek hozzá.
A nép kint ünnepel a tereken, zenekarok lépnek fel, bazárosok kínálják az áruikat, mégis, az emberek olyanok, mintha csak egy üres bábok lennének. Jah, én meg nagy semmittevésemben bemenekültem a munkahelyemre. Szerepjáték nem volt, nem lesz ma, Beáék sincsenek itthon. Azt hittem tök jó lesz kicsit egyedül lenni, úgy,hogy semmiféle kötelezettségem nincs. Rég volt már ilyen. Aztán ... valahogy mégsem olyan jó egyedül. Hiába olvasok, időről időre eszembe jut Y. Ez még nem is lenne baj, csakhogy amikor ennyire egyedül vagyok, és tényleg nem kell semmit csinálnom, olyan jó lenne Vele lenni. ... Még 3 hét, 20 nap .. Igazából eddig igyekeztem úgy beprogramozni a napjaimat, hétvégéimet, hogy a lehető legtöbbet legyek másokkal, eltereljem a figyelmemet, és fáradtan zuhanjak este ágyba. Mert akkorkevesebbet gondolok rá, és nem szenvedek annyira. Jááj ... nem kell az önsajnálat ...
Csak hiányzik. Azt hiszem ez természetes dolog ... április 13-án láttam utoljára ...
Mindegy ... ennyi időt ki fogok bírni. Csak legyen 5-e. Kapok fizut, aztán 7-én a mágikus majális, utána hétvégén talán szerepjáték, és aztán jön ... Csak ne lenne most ilyen nehéz.

Most kicsit jobb. Ez a 3 hét kit érdekel, ha utána akár 25 évig is együtt lehetünk? :)

A legfontosabbról nem is írtam! Tegnap Gy. elhozta Az öt gyűrű legendája klánregényeket. Egyből neki is estem az Unikornisnak :)

Megtetszett Nyári Éjek Asszonyánál ez a kis időjárás jelző ikon, úgyhogy gondoltam szerkesztek egyet magamnak :)

Reggel meglátogattam nőgyógyászomat, hogy írjon fel gyógyszert. Kiváltani mondjuk úgyis csak jövőhéten fogom, ha megkapom a fizut. Igazából kicsit félve szedem, jó lenne, ha nem kellene mérgeznem a szervezetemet, de valamit valamiért ... És ennyit megér az, hogy Y.vel végre igazán együtt lehessek.
Tegnap mondjuk kicsit rámijesztett, mintha bizonytalan lett volna... Nem baj, én így is szeretem őt, és csak remélni tudom, hogy olyan döntéseket hoz, ami nekem is kedvező. Ha nem ... akkor nem tudom mi lesz ... de bármi történjék, Rá mindig úgy fogok emlékezni, mint életem legnagyobb szerelmére. Azt sajnálom csak - illetve csak az egonak esik rosszul - hogy engem nem szeret jobban az előző kedveseinél ... Ez van ... Talán önzőség is lenne arra számítani, hogy fontosabb legyek Neki másoknál.
Különböző az életstílusunk ... túlságosan pörgős az életem az övéhez - legalábbis ő így látja. De én lendületet tudnék neki adni dolgokhoz, ő pedig nyugalmat tudna nekem adni ..
Néha kétségbeesek, mert nem tudom, hogy mit akar. Egy kapcsolatért mind a két félnek tennie kell ... és én a tőlem telhető legtöbbet megteszem úgy érzem ... lelkileg, és akaratilag. Aztán lehet hogy nem így van, lehet hogy még többet kellene tennem, csak nem tudom, hogy mit. Mindegy. Az önmarcangolásnak nem sok értelme van.

Nem tudok rájönni milyen kő az, amit nemrég vettem a vásárban, és amit magamnál hordok. 2-3 napig hőemelkedésem volt tőle, és azt hiszem most érzem a mentális hatásait, nevezetesen hogy növeli az akaraterőt, és a tanulási vágyat :) Végülis nem az számít mi a neve, de azért nem lenne rossz tudni. Kék színe van, de nem egyenletesen kék, hanem van ahol világosabb, van ahol sötétebb, és pár helyen sötétzöld árnyalatba megy át. Nem átlátszó, tehát nem tartom valószínűnek, hogy fluorid lenne. Bár attól még lehet, nem értek hozzá annyira ...

Ma jön be anyám beszélni főnökömmel a meló miatt. Ő jön valószínüleg a helyemre. 2 hete van arra, hogy megtanuljon mindent. Ott kell kezdenie, hogy hol kell bekapcsolni a számítógépet. nem lesz könnyű, én meg nem mindig vagyok türelmes, néha kifejezetten idegesít, ha valaki egy egyszerű dolgot nem tud megjegyezni. Persze relatív, hogy mi egyszerű és mi nem, de most olyasmire gondoltam, ami tényleg az midnenki számára. Pl hogy hány százalék az áfa és hogyan kell kiszámolni. Mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Hirtelen mintha lelassultak volna a napok. Y. 21-én jön. Távolabbinak tűnik ez az időpont most, mint pl egy hétel ezelőtt. Ráadásul azon a héten hétfőn kezdek az új helyen. Bár lennék már 2-3 hónappal öregebb...

Új célok a láthatáron. Elhatároztam, hogy mire jövőre megyek felvételizni kenni vágni akarom a filozófiát és a vallások különböző fajtáit. kiindulásnak otthon van egy A filozófia alapjai c. könyvem, ami "véletlenül" a napokban akadt a kezembe, és a világvallásokról is van egy könyvecske. Aztán majd jön a többi. Beiratkozok könyvtárba, és olyan leszek, mint egy porszívó, a lehető legtöbb tudást magamba akarom szívni. Csak szét ne durranjon a porzsákom :))

Lépésről lépésre haladok a céljaim felé. Első lépés hogy megkaptam az új állásajánlatot, második hogy személyesen is tárgyaltunk, harmadik, hogy főnökömnek elmondtam, negyedik, hogy igent mondtam. Terveim szerint május 17-én kezdek az új helyen. Van bennem egy kis gyomorgörcs, noha tudom, hogy alkalmas vagyok a feladatra, megvannak az ismereteim hozzá. Új emberek, új környezet ... még szerencse, hogy könnyen tudok alkalmazkodni.
Nem tudom, hogy a blogot fogom-e tudni vezetni. Nem tudom mennyit leszek internet közelben. Nem tudom, hogy szükségem lesz-e az internet világára, ha olyan munkahelyem lesz, ahol jól megfizetnek, ha együtt fogok élni azzal, akit szeretek, és ha végre jövőre elkezdhetem azt a sulit, amit annyira szeretnék ...
Amint megfogalmazódtak bennem a céljaim kb 1 hónappal ezelőtt, azóta a "véletlenek" is nekem játszanak. valóban csak ennyi kell ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat? Nem, szerencse is kell. És merész álmok. És remények ...

Igazából most nem nagyon van mit írnom. Hiányzik Y. Hiányzik a szex, de csak vele. Esténként úgy terelem el a figyelmemet, hogy addig olvasok, amíg már arra a szintre nem jutok, hogy szabályosan beájulok az álmosságtól. Még 3 hét és 2 nap ... Kénytelen vagyok kibírni.

Utálom, hogy mindig fázok az irodában, most is hiába van rajtam hosszúujjú garbó és vastag pulcsi, nincs fűtés, a falak vastagok, és hidegek. Az orromról félóránként le tudnék törni a jégcsapot ... Mindig csak fázni ... anyira elegem van már ebből, másról sem szólt a tavaly év vége ... hideg, magány... brrr...

Hihi, felfedeztem egy új "műfajt" :) Hentai :)) Bár még nem tudok róla sokat, de igyekszem majd művelődni. Csak legyen már 5-e ... utána minden fel fog gyorsulni ...

Találkoztam K. val, aki az új főnököm lesz. Fekete Jaguárral jött értem, kivitt a gyárhoz, körbevezetett, beszéltünk a munkakörről, munkaidőről, fizetésről. Próbáltam fapofát vágni, amikor mondta, hogy egyenlőre próbaidőre olyan havi nettó 80 ezret tudna fizetni. Legszívesebben visítani kezdtem volna örömömben, de elárulni nem akartam magam. Úgyhogy most jön majd a dolgok nehezebbik része, L.-nek megmondani, hogy felmondok, és minnél hamarabb át akarok menni az új helyre. Igazából ... tisztelem őt, olyan, mint egy pót-apa ... de a megélhetésem fontosabb. Nem tudom mikor adódik újra ilyen remek lehetőség ... remélem megérti, hogy ezt ki kell használnom.

Szép éjszakát mindenkinek.

Egyre kíváncsibb vagyok ... R., aki annál a cégnél melózik, ahova talán kerülni fogok azt mondta, hogy 70-et simán elkérhetek ... Nem lenne rossz. Jelentősen javulnának az életkörülményeim. Rábízom magam a sorsra ;)

Ez a hétvége is eltelt. Rohannak a napok, a hetek. Nem mintha bánnám, mert így legalább hamarabb lesz máj. 21. Sőt, ha 5-e lesz, az már jó, mert utána már pörögni fognak a napok. Mágikus majális, stb.. aztán már csak 2 hét...
Nem olyan nehéz elvieslni most Y. hiányát, mint mondjuk az első találkozásunk után ...

Pénteken meló után egyből találkoztam a többiekkel és felmentünk Égervölgybe. A fiúk fát gyűjtöttek, aprítottak és tüzet raktak, mi lányok meg a kajával foglalatoskodtunk. Szalonna sütés, miegymás, jól éreztük magunkat. Este jött 2 srác motorral, akik pofátlan módon úgy gondolták, hogy ami a miénk, az az övék is. Mindegy. Végülis ez is csak azért lényeg, mert az egyik megjegyezte, hogy ismerős vagyok neki. Már megint ez ... Vicces, hogy ha új emberkékkel találkozok, akkor legalább a 60-70% -uk úgy érzi, hogy már találkoztunk, ismerős vagyok neki, ilyesmi. Mindegy.

Nem szeretem az olyan embereket, akit görcsösen ragaszkodnak a magunk igazához, és másokra akarják kényszeríteni az akaratukat. És akik nem képesek elfogadni mások nézőpontját, és amint szembesíti őket valaki egy-egy hibájukkal, akkor egyből támadnak. Bár bosszant a dolog, igazából örülök annak, hogy én nem olyan vagyok, és ezzel mosolyogva letudom az illetőt :)

Szombat szerepjáték ... Elvileg Vampire lett volna, de aztán mégsem az lett. Helyette tarokkozni próbáltak tanítani kisebb-nagyobb sikerrel, bár inkább kisebbel. Jó játék meg minden ... csak bele kell jönni.
Utána volt egy kis punny, bár én azt is élveztem, jó volt csak úgy zenét hallgatni, és belebámulni a semmibe. Attól még a fantázia működött.
Aztán előkerült a Magic kártya , színekre válogatva. Hála annak, hogy Y. elég sokat magyarázott a Legend of the Five Rings kártyajátékról, a Magic alapjait könnyen megértettem.Mondhatni egyeszűbb is.
Kis játék, aztán T. elmesélte a "marmantyús" mese azon részét, amiről múltkor lemaradtam. Valójában egy Ars Maciga bevezető modul. Tök jó :)

Hajnali 3-ra értem haza, és fél 11-ig aludtam. Elhatároztam, hogy vasárnap csak olyat csinálok, ami jólesik, amihez kedvem van. Ennek az eredméyne az lett, hogy du. 1től 4-ig pakoltam. Régi dobozokból ki, átnézni a cuccokat, kidobni azt, ami már nem kell. 2 nagy szatyor tele is lett szeméttel. Legalább költözködésnél már nem kell azokat cipelni, így is annyi cuccom van, mint a fene...

A ma reggeli meglepetésem pedig az volt, hogy Y. írt mailt. Nem számítottam rá, pénteken amikor chaten beszéltünk rossz volt a nete, és folyton kifagyott. Nagyon várom már az összeköltözést. Minden reggel mellette ébredni, esténként hozzábújni ... csak sikerüljön normális albit találnunk.

Elvileg ma találkozok jövőbeli főnökömmel, ma fogunk tárgyalni a részletekről az új munkát illetően. Kicsit azért izgulok ...

Este mégis elmentem Sz.-ékkel szalonnázni. 8-an voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Vagyis, inkább csak a magam nevében beszélek, de szerintem a többiek is hasonlóan éreztek :) Jó volt közelhajolni a tűzhöz, belenézni a lángokba, érezni, ahogy a meleg szinte égeti a bőrömet ...

De még jobb volt délután telefonon beszélni Y.-vel. Nem jövőhétvégén jön, hanem 21-én. De nem baj, ennyit mostmár ki fogok bírni. Azt mondta, hogy ha jön, akkor hoz pár cuccot, amit itthagyna nálam, és hogy ha találna magának munkát, akkor .... nos ... elég hamar összeköltöznénk. Bár még nem tudom, hogy hova, de igazából ez a kérdés annyira nem is foglalkoztat. Elég nagy Pécs, és elég sok albérlet van, és ketten együtt könnyebb ... legalábbis remélem.

Szép éjt mindenkinek, álmodjatok arról, amit a lelketek a leginkább kíván ...

El vagyok varázsolva. Kiolvastam "Az öt gyűrű legendája" - "Skorpió" c. klánregényt. Késztetést érzek arra, hogy abban a korban, abban a világban éljek. Bár a többi 6 klánról nem tudok szinte semmit, a skorpiók nagyon a szívemhez nőttek. Jó ég ... ezt sem gondoltam volna, hogy én valaha is ekkora csodálattal és tisztelettel fogok viseltetni a szamurájok iránt. Ebben azt hiszem Y. nek van nagy szerepe, hiszen ha Ő nincs, nem ismerem meg ezt a világot. De mostmár abban bízom, hogy mégtöbbet fogok megtudni róluk. Éééés .... szeretnék egy katanát is :)) Azt nem tudom minek, csak úgy ... vagy egy wakizasit (jól írom?). Jó lenne megtanulni harcművészkedni. De kitől? Hogyan?
Elkezdem alakítani az életemet, hogy a "véletlen" úgy hozza, hogy lehetőségem adódjon erre :))

Kritikák ... szeretem őket, amennyiben indokoltak és lehet belőle tanulni. Szeretem ha valaki nem csak a jót mondja, hanem a rosszat is. Sajnálatos módon az emberekben egyre ritkább az a tulajdonság, hogy őszintén, szemtől szembe építő jellegű kritikát gyakoroljanak. Ehelyett egymás háta mögött rosszindulatú, irígy véleményeket hangoztatnak.
Hová tűnnek azok az emberi értékek, amik régebben az első helyen álltak? Becsület, őszinteség, hűség ... vagy ez mind csak egy ideologizált világ része lenne, és soha nem is volt helye az emberi társadalomban?

Tegnap délután Y. feljött chatre. Annyira örültem neki, bár megint hőemelkedésem volt, és ilyenkor kicsit nyomott hangulatom van. Sikeresen elcsesztem azt, hogy korábban találkozzunk. Felajánlotta, hogy mi lenne, ha jövő hétvégén jönne le. Erre nagy őszinteségi rohamomban közöltem vele, hogy nagyon örülnék, csak mivel nincs pénzem, ezért bizony nem tudnék neki jó kis kajákat csinálni. Úgyhogy maradt a 21-e. Én hülye ... Bárcsak vissza lehetne csinálni. Olyan jó lenne már végre hozzábújni. És jó lenne, ha már végre nem kellene azon búslakodni, hogy csak 2-3 napot van itt ... néha azzal jön, hogy úgyis meg fogom majd unni, mert annyit leszünk együtt. Bár nem tudhatom mit hoz a jövő, azt tudom, hogy ha azok az érzések, amik most vannak bennem, változatlanok maradnak, akkor nem fogom egyhamar megunni :)

Jó volt ma reggel kicsit ragyogni, csukott szemmel fordulni a nap felé, sétálni, érezni, ahogy a reggeli szél hozzáér a bőrömhöz. Még az is jó volt, hogy összekócolta a hajamat :)

Sz.-ék hívtak ma szalonnázni. Az énem egyik része menne, mert szeretem őket, a másik énem viszont otthon maradna elmélkedni, élvezni és tanulni a magányt.
Hmm ... talán azok számára, akik annyira nem ismernek nem egészen érthető, mi ez a magány-dolog. Bár akik ismernek, talán azok sem értik. A születési dátum alapján mindenkinek megvan a maga tarot kártya lapja. Ami elméletileg jellemző az egész életére. Persze ebben nem kell hinni, játéknak is fel lehet fogni, vagy épp útmutatásnak, vagy akárminek.
Az én lapom a Remete ...

"Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zürzavart, melynek közepében ülsz."

Kellemesen izgalmas semmittevéssel telik a nap. Thrillion kincsei játékban párbajban végre győztem:)

Kopat ma még nem jött be ... Remélem jót tett neki a keddi beszélgetés. Egyébként kaptam tőle cserepes virágot, meg egy gyrost is hozott, meg csokit is. Sőt, meghívott még erre-arra is, mint a régi szép időkben. Persze azok az idők már nem jönnek vissza.

Tegnap este hőemelkedésem volt, és lelkileg is eléggé padlón voltam. E. írt sms-t, hogy jól vagyok-e. Megérezte vajon, hogy energetikailag nagyon a mínuszban vagyok? Nem tudom, lehet, mindenesetre nagyon jólesett, hogy gondolt rám. Válaszolni nem tudtam, mert bár van még a telón 120 Ft, sms-t küldeni már nem tudok.
Y. is írt smst, az anyuja telefonjáról. Örültem neki. Nagyon hiányzik ... testileg is, lelkileg is.

Végre ... lassan - lassan visszarakom azokat a progikat, amik feltétlenül szükségesek. Persze nem mindent. Kicsit talán tényleg túl lett terhelve a gép .. icq, mirc, msn, dc++, meg még egy csomó minden ...

Egy kép, ami azt hiszem jót tesz a lelkemnek ;)

Tegnap este átcsöngetett hozzánk a szomszéd néni, hogy a tulajtól hallotta, hogy el fogunk költzni, és hogy az egyik szomszédnak van lakása 2 utcával lejjebb onnét, ahol most lakunk. Át akartunk menni hozzá egyeztetni a dolgokat, de nem volt otthon. Vicces lenne, ha ennyire könnyedén menne a lakáskeresés, de nem lenne ellenemre. :)

Később még írok, csak próbálom behozni a lemaradásaimat :)

Remek .. Y. most közölte nemrég, hogy nem május 14-én, hanem 21-én jön ... Pontosan 1 hónap múlva. Ez van ... maradnak a magányos éjszakák, a vágyak, egy eszménykép, amit őrülten szeretek, és ami olyan, mintha egy elérhetetlen álom lenne. Zavart vagyok és szomorú. Elrohan mellettünk az idő ...
Nem sok választ el ebben a pillanatban attól, hogy feladjak ismét mindent. Holnapra elmúlik ez az érzés ... de most nagyon szenvedek.

Kopattal tegnap délután hosszasan elbeszélgettünk ... Nem találom önmagamat. Nem akarok az lenni aki vagyok, bárki is vagyok. 2 hét alatt miért mondja nekem 3 srác, hogy engem el tudna képzelni társaként?? Az még hagyján, hogy mondják, a nagyobb ciki, hogy komolyan is gondolják.
MIért akarok megfeleni mindenkinek? Miért szeretném a lehető legtöbbet adni magamból azoknak, akik közel állnak hozzám? És hogy csináljam, hogy mindenki elégedett legyen, és senkit se bántsak meg?

És miért vagyok belül ennyire magányos?

Ismét netközelben :)
Röviden a lényeg: összeomlott tegnap reggel blogírás után a windows, főnököm fia elvitte szervízbe, fél órája hozta vissza, szinte minden progit amit felvarázsoltam letörölt ...
Úgyhogy az első az volt, hogy az internet csatlakozást raktam helyre, és most ismét itt vagyok:)
Azaz annyi elmaradásom van, hogy már itt sem vagyok :)

Megint esik az eső. Ennek ellenére valami belső nyugalom, béke és boldogság van bennem, különösebb ok nélkül. Ilyenkor szokatam hálás lenni a sorsnak azért, ami van, tök mindegy, hogy az a valami éppen "jó" vagy "rossz", bár nem szeretem a dualista dolgokat. Nincs se jó se rossz.
Valami kibontakozóban van bennem, figyelem az érzést, azt hiszem fejlődésnek lehetne nevezni. E.-vel való beszélgetéseknek hála, pár dolgot tisztábban látok, magyarázatot kaptam pár "hülye dolgomra".

És persze nem utolsó sorban felülemelkedtem azon az önmagamon, ami eddig a test vágyait tartotta elsődleges dolognak. Szó sincs arról, hogy innéttől kezdve apáca életet fogok élni, azt azért nem bírnám ki. De a testi vágyak már csak és kizárólag 1 személyre korlátozódnak.

Akkora nyugalom van bennem ... belső csend ... szeretném megosztani ezt az érzést másokkal.
A nyugalom nem azonos az érdektelenséggel, új érdeklődési köröm a memetika, ami állítólag kőkemény mentál mágia. A vicces az, hogy már nem úgy vagyok, hogy hirtelen, egyetlen nap alatt akarom megismerni az érdeklődésem tárgyát, hanem szépen lassan fokozatosan szeretnék benne elmerülni, az alapokat pontosan megismerni, stb ...

Alább hagyott bennem a türelmetlenség, bár meg kell hagyni, jó "tanáraim" voltak erre :))

Mintha kinyitottam volna önmagamban egy ajtót, ahonnét ömlik kifelé a ... nem is tudom minek lehetne nevezni ... szeretet?! ... vagy harmónia ... ilyesmi :)

Sikeresen bekaptam azt az új vírust, ami most terjed "képeslapja érkezett" tárggyal. Most őszintén, aki ilyen vírusokat csinál, az ennyire unatkozik, ennyire frusztrált és sikertelen, hogy így próbál meg magának egy kis "elismerést" szerezni? Szánalomraméltó ...

Háát a hétvége ismét nem az alvásról szólt ... Persze mindek is aludni hétvégén.

Péntek délutánra volt betervezve a takaritás, és a káposztástészta főzés. Aztán A. rámtelefonált, hogy van-e kedvem kosrálabda meccset nézni, a PVSK játszik, meg a franciák. Baromira nem értek a sortokhoz, és igazából nem is érdekel, de úgy döntöttem minek üljek otthon egyedül, megyek. A meccs végét nem vártuk meg, egy idő után már sejthető volt, hogy a franciák győznek. Elmentünk utána Manito-ba, tequila, sör, ... juhé, mosolygunk.:) Tök jól eldumáltunk A.-val és T.-val, szerepjátékról, zenéről, mindenféléről. Aztán jött az ötlet: csináljuk meg a káposztás tésztát. Vettünk egy üveg Cherryt, és negyed 11-kor nekiálltunk kotyvasztani. Aztán kajáltunk, nagy szájhúzogatások közepette, ugyanis T. nem rakott elég sót a vízbe, és enyhén sótlan lett a tészta. Voltak közben nagy poénok, pl a tészta nem fért el egy edénybe, át kellett önteni másikba, a káposzta odakapot ... stb ...
Hajnali 2-kor mentek haza, zuhogó esőben ...

Szombat reggel kicsit kómásan ébredtem. E. írt, hogy 11:18-ra ér be a vonat. Gyors bevásárlás, antikvárium látogatás, aminek eredménye egy vampire klánregény. Aztán le a vonat elé. Utána telefon A.-nak, hogy nem megyek játszani. Aztán ki kertvárosba, E. ismerőseihez, akiknek enyhén elkerekedett a szemük, amikor 4 év után váratlanul E. betoppant hozzájuk, hogy visszahozta a régi fényképeket. Kis beszélgetés, aztán haza. Lepakoltuk a cuccot, irány a város, baromi nagyot mászkáltunk, nagyon sokat beszélgettünk olyan dolgokról, amiket ha valaki más is hall, biztos őrültnek néz minket.

Vasárnapra virradó éjszakán szörnyen pocsékul aludtam. Egész éjjel forgolódtam, felébredtem, csak hajnalban tudtam visszaaludni, aminek eredménye az lett, hogy olyan voltam reggel, mint a mosott rongy. Délelőtt lenéztünk a vásárba, aztán átmentünk a Plazaba, kajáltunk, és vettem mégegy könyvet: Legend of the five rings - Skorpió :)
Délután megint mászka, este meg hullafáradtan zuhanás az ágyba és elalvás kb 2 perc alatt. Na jó, lehet hogy 5 perc volt :)

A "próbám" úgy érzem sikerült. A helyzetekből a lehető legtöbbet hoztam ki, anélkül, hogy az igazság beismerésével bárkit is megbántanék, vagy lelkiismeret furdalásom lenne.

Kopat odaadta a pénzt, amivel még lóg nekem, úgyhogy végre be tudom fizetni a csekkjét. Tegnap műtötték az apját ... remélem jól van, és sikerült a műtét.

Csak egy jótanács:
a mai nap eseményeit érdemes időrendi sorrendben olvasni, kezd alulról, az éjszakai bejegyzéssel, és fölfelé haladva talán érthetőbb lesz hogy mi is a nagy harci helyzet ;)

Azt hiszem elhatároztam magam. Munkahelyet fogok váltani. És nagyon sok könyvemtől fogok megválni.

Új életet kezdek ... persze nem változik meg minden, de sok dolog igen.
Vannak céljaim is ... a lehető leghamarabb el akarok kezdeni tanulni a Mantra Alternatív Természettudományi Főiskolán. Amint annyi pénz összejön. Szeretnék jogosítványt lerakni. Ez mind pénzfüggő dolog.

Valóban én vonzom a dolgokat magamhoz ... mindent, ami a céljaim eléréséhez kell. Megteremtem a saját valóságomat. És ez ott kezdődik, hogy új munkahely, több fizetés.

Már nem félek ... érzem, hogy a dolgok alakulása nekem fog kedvezni. Csak konkrétan meg kell fogalmaznom hogy mit akarok. Y. vel kapcsolatban is. Persze szem előtt akarom tartani az ő érdekeit is. Szeretnék vele együttélni. Csak Vele ... nem kell más :)

Az az út, aminek eddig csak a mögöttem lévő részét láttam, most előre felé is kezd kitisztulni. Nem vagyok látó, vagy ilyesmi, csak azt ismerem fel, hogy mi mit eredményezhet. Félsiker :)

A kétségek eltűntek, a lélek szabad, az agy picit fél a változásoktól. A szív szerelmes, de tisztán lát. Biztos lesznek nehézségek, esetleg csalódások, ... de igazából nem az számít, amit egy-egy pillanatban megélek, hanem hogy az a dolog, ami hat rám, a későbbiekre nézve mit ad. Mondhatnám, hogy a cél a fontos, a végkimenetel. Az pedig tudom, hogy jó lesz. Akkor is ha rögös az út odáig. Nem vagyok egyedül.

Csak egy kis példa ... Y. amikor itt volt, felvetettem az ötletet, hogy zuhanyozzunk együtt. Ha nem is határozottan, de visszautasította. Bántott a dolog, nekem sokat adott volna lelkileg. Bezuhantam picit. Pár napja mikor beszéltünk, azt mondta, nagyon bánja már, hogy nemet mondott. Viszont legközelebbi alkalommal mégtöbbet fog jelenteni.
Szeretem, hogy van "fejlődés" a kapcsolatunkban. Van motíváló erő, vannak átmenetek a "szintek" között, és ez érzékelhető is.

Tehát nem az számít, amit hirtelen érzek, hanem az, hogy kis lemondással nagyobb eredményt érhetek el. Most jött el az ideje annak, hogy lemondjak dolgokról. Nem félek feladni, ha többet kapok.

És itt a válasz arra, hogy miért nem bánt az, hogy az a csaj átvágott 2500 Ft-tal :) Mintha éreztem volna, hogy sokszorosan visszajön :) És lám ... visszajött :) Ha úgy nézzük, két oldalról is ...

Remegek ... kokrét állásajánlatot kaptam egy nagyobb cégnél ...
Mintha minden egy olyan ösvényre próbálna terelni, amely gyökeresen megváltoztatja az életemet. Ez az év állítólag arra jó, hogy megszilárdítsuk az alapokat, minden téren.
26-án találkozok azzal az illetővel, aki lehet hogy a főnököm lesz. Szeretek itt dolgozni, ahol most vagyok, L.-t apámként tisztelem. Az internet az életem részévé vált. Nincs sok meló, viszont a pénz sem sok. Az új helyen nem tudom mennyire lennék net közelben, de igazából ez nem döntő tényező ... javulnának az életkörülményeim. És persze ki tudja, mikor adódna újabb lehetőségem arra, hogy úgymond feljebb lépjek. Atya ég ... félek :) ... Változások ... alkalmazkodás ... valamit valamiért ...
Az eszem és a szívem is azt súgja, hogy állást kell változtatnom, nem szbad kihagyni egy ilyen lehetőséget. A másik oldalon csak érzelmi dolgok állnak ... nehéz elszakadni a megszokott dolgoktól.
Kis bíztatást kérnék, bártorítást ... és betekintést a lehetséges jövőbe :)

Elég álmosan indul a reggel. Kómás vagyok ezerrel. És azért egy picit kétségbeesett is. Annyira szeretek itt lakni ... nagyon sajnálom, hogy el kell költöznöm. De még van 2 hónapom ... Nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet.
Szerencse a szerencsétlenségben; úgy döntöttünk, hogy mivel rezsire általány díjat fizetünk, és a tavalyi évben a fogyasztás kevesebb volt, mint amennyit fizettünk, és maradt egy havi plusz, ezért ezt kihasználjuk, és ebben a hónapban nem fizetjük be. Tehát van plusz 8000 Ft-om :) Milliomosnak érzem magam ;)) Lehet hogy inkább félreteszem következő hónapra ... de cipőt kellene vennem, zoknikat, bugyikat ... Ha vasárnap lemegyünk vásárba az utóbbi kettőből biztos bevásárlok. És persze szeretnék újabb és újabb könyveket is venni.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy beviszem antikváriumba pár olyan könyvemet, ami nem áll hozzám közel. Így legalább pénzem is lesz belőle, és kevesebbet kell majd cipekedni. Érdekes ... legutóbbi költözésem alkalmával a ruháimat szanáltam szét, most a könyveket. Igazság szerint, jobban szeretném, ha kevés cuccom lenne ... nem lenne olyan macerás a költözködés ... Furcsa .. sosem gondoltam volna, hogy önként meg akarok válni majd bizonyos könyveimtől. Persze tényleg vannak olyanok, amik csak porfogóknak jók. Holnap meg is kérdezem, hogy mikor hogyan vesznek át könyveket, mennyiért, stb ... Aztán ha abból jön be pénz, akkor veszek rajta másikat :))

Jah, igen ... egy régi jóbarátom jön Pécsre szombaton ... vagy már írtam erről? Mindegy.

Csütörtök délután elmentünk a főbérlőhöz, kifizetni az albérleti díjat. Közölte velünk, hogy a lánya külön akar költözni, úgyhogy június végén ki kell költöznünk legkésőbb ... Tök jó .. pedig annyira szerettem itt lakni ...
Nem tudom mi lesz, hogyan lesz, az agyam aggódik, a lelkem nem. Sok minden függ Y.-től is. Ha Pécsre költözik, összeköltözünk, de akkor viszont 2 hónapon belül jönnie kellene. Ha nem ... akkkor talán Beával költözünk egy másik helyre, de azt hiszem ő úgyis Villonnal fog összecuccolni :) Legrosszabb esetben hazaköltözök anyámékhoz, akkor ha Y. például szeptember környékén jönne, mert akkor nem érdemes új helyre mennem, és a pénzem is megmarad.
Szóval 2 hónapon belül megint dobozolni kell ... kérdés hova, kivel, mennyi ideig ... Kezdek vágyni egy nyugodt kis fészekre, és békés életre ... Öregszem.

3 (azaz: három) próba előtt állok ismét. Mindegyik próbámban vannak olyan személyek, akiket a döntéseim érzékenyen érinthetnek, és szinte mindegyikben választanom kell, hogy vagy a saját érdekeimet nézem, és akkor megbántok másokat, vagy pedig mások érzéseit teszem előtérbe és akkor ki tudja hogy járok ...
Szeretnék most belelátni a jövőbe, hogy mi lesz ha az egyik, illetve a másik utat választom, mennyiben változik meg az életem. Úgy érzem fontos döntések előtt állok, és a mostani helyzetek fogják erőteljesen meghatározni a későbbieket. Tudatában vagyok annak, hogy az eseményeket és az eseményekhez kötődő embereket én vonzottam magamhoz. Jó lenne annak is tudatában lenni, hogy mi mit eredményez. A múltban tisztán látom azt az utat, ami idáig vezetett, értem az összefüggéseket, és látom a "véletlenek" közötti kapcsolatokat. Jó lenne, ha nem csak hátrafelé (a múltba), hanem előrefele (a jövőbe) is látnám ezt az utat.

Kiolvastam Sade Márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása c. könyvet. Érdekes, érdekes, tetszik is, bár bevallom, kicsit light-osnak éreztem ahhoz képest, amilyen a Filózófia a budoárban volt. De az utószó (amit sajnos nem tudom, hogy ki írt) nagyon frappáns, és stílusos volt!

Próbálom kicsit összeszedni magam, és jobban a könyvek felé fordulni. következő olvasmányom: Raul Renier : A hitehagyott . Nem most kezdem, kb a közepénél tartok, csak megszakítom néha-néha az olvasását egy másik könyv miatt.
Ha egy jótündér elém röppenne, és azt mondaná, hogy teljesíti 3 kívánságomat, akkor az egyik az lenne, hogy beszabadulva egy Alexandra könyvesboltba a polcról azokat a könyveket vehessem el és kapjam meg, amelyikek csak tetszenek :)) jah, igen ... könyvespolccal együtt.
A másik két kívánság maradjon az én titkom ;)

Még hogy nem történik semmi. A különös esemény bekövetkezett. Sőt, nem is egy, hanem kettő ....
Az egyik az, hogy még ugyan nem hivatalosan, de lenne egy másik munkalehetőségem. Erről többet nem is írnék, hiszen még csak egy emberke mondta, hogy hívjam fel a főnökét, mert szeretne oda átcsábítani engem ... Több pénz ... kb ugyanannyi munkaidő, talán kevesebb net használat. majd kiderül. Igazából sok minden múlik azon, hogy Y. Pécsre költözik-e vagy sem.
A másik pedig pont ez ... Azt hiszem Y. elhatározta magát, minden eddiginél jobban. Ha legközelebb jön, akkor már pár hétköznapot is itt tölt, körülnéz munkaaügyileg ...
Nem ragaszkodok görcsösen ehhez, de szeretném, ha a dolgok így alakulnának.

Ami viszont nem olyan jó ... vagyis ... inkább nem illetném jelzővel ... Y. valószínű azon a hétvégén jönne, amikor a mágikus majális lesz. Persze erre más felrikkantana, hogy ez tök jó, el tudunk menni együtt, de ... nos, ő nem az a társasági lény. Neki 4 ember már tömeg, és nem akar ilyen helyre menni. Szóval vagy elmegyek a majálisra, ahova nagyon sok chates barátom (főleg veszprémi, pesti illetők) jönnek, vagy Y. vel töltöm azt a hétvégét. Ha megyek, akkor Y. következő héten jönne. Nem tudom mi lenne jobb ... tényleg szeretnék elmenni oda ... de vajon ha azt mondom neki, hogy akkor jöjjön a köv. héten, akkor nem esne neki rosszul? Ehh.. nem problémázok ennyit. Tudom, hogy az életem úgyis úgy fog alalkulni, hogy mindkettőnk jól járjon. Jó kis taktika; várni a sült galambot .... de eddig mindig berepült :)

E. valszeg hétvégén jön Pécsre. Jó lesz már vele dumálni, ezer éve nem láttam. A könyveit amiket még tavaly adott kölcsön majd valahogy megpróbálom megüzletelni :)

Éljenek a megérzések ... csak bejönnek ;)

Eddig még nem történt semmi különleges, semmi izgalmas, és előre láthatólag nem is fog...Kicsit unom magam, de igazából azt sem tudom mi lenne jó. Azaz tudom, de ... sajnos akivel az a valami jó lenne messze van...

Egy picit ma már könnyebb elviselni Y. hiányát. Csak ez a kurva eső állna már el, napok óta esik, ilyenkor mégkevesebb életkedvem van.

Vajon kihasználhatom-e azt, hogy tudok olyan dolgot másokról, amit ők nem tudnak hogy tudom, és ezáltal olyan tettekre késztessem őket, amikről azt hiszik, hogy azt hiszem, hogy önmaguktól teszik. He-he, na ezt a mondatot bogozza ki valaki :)) Mindenesetre aki érti a lényegét, az érti.

Hmmm ... érdekes előérzetem van ... azt hiszem ma valami szokatlan fog velem történni. Állok elébe, csak egy kis színt vigyen végre a szürke esős hétköznapokba.

Ákos: Menekülj

Tompán ragyog az éjjel és megnő a csend
(Menekülj, fuss el, menekülj)
A sötét elnyeli az árnyakat
Mint verítéktől nyirkos álom
Úgy tapad rám most az indulat

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bűn és vágy ragyog
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.
Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj...

Nem találom a helyem sehol. Alíg vártam, hogy 5 óra legyen és hazamehessek. Aztán most 7 óra van, és ismét itt ülök a munkahelyemen, mert nem jó otthon. Bárhova nézek, mindenhol őt látom ... lennék már egy héttel idősebb, addigra már valamennyire hozzászoknék a hiányához és lenyugodnék. Mi a franccal foglaljam el magam?! Ha olvasni kezdek, egy idő után azt veszem észre, hogy csak bambán bámulok ki a fejemből. Sehogy sem nem jó ez most így nekem. (szép fogalmazás)
Nos ... szép estét .. meg éjszakát mindenkinek.

Jó lenne úgy hazamenni, hogy otthon vár Ő ... vagy elém jönne munka után. Jó ég, mi ez a csöpögős érzelmes maszlag?!
Zsófi és Évi is bejöttek ma hozzám, beszélgettünk picit. Zsófi már jobban van, másnap kienedték a kórházból. Azt mondták gondoljak arra, hogy milyen szép volt az a pár nap ... de azt hiszem pont hogy csak nehezebb attól, ha arra gondolok.
Hiányzik a szenvedélye, a jelenléte, a mosolya ... az a tekintet, amitől még a törölköző is leesett rólam ... Hiányzik ezer apró csoda, ami pár napig csak az enyém volt.

Remek! Tovább bonyolódik a helyzet ...
Bejött Kopat, és kaptam tőle virágot. Merthogy múlthéten lettünk volna 3 évesek ... Cserepes, valami indiai nem tudom micsoda, elfelejtettem a nevét, de nagyon szép. Remélem ez nem szárad el olyan hamar, mint az a kankalin, amit 1-2 hónapja kaptam tőle ...

Úgy érzem megszakad a szívem. Ha lehetne most azonnal meghalnék ...
Pocsék idő volt egész hétvégén, szakadt az eső.
Y. pénteken délután jött. Szokásunkhoz híven vacsiztunk az Aranygaluskában, aztán irány haza. ... Hogyan írjam le azt a szenvedélyt és vágyat, ami köztünk van?! Nem lehet szavakba önteni.

Elég szépen megfáztam valahol, folyton tüsszügök, és fújom az orromat. Ráadásul szombaton bizonyossá váltam afelől, hogy nem vagyok terhes, mert megjött ... Jókor ... öröm az ürömben, elkezdtem szedni a gyógyszert.
Kissé meglepődtem magamon, és az "étvágyamon" .... nimfonám lennék? Nem, csak nagyon szerelemes ...
A negyed 11-es vonattal indult el haza ... én meg itt maradtam. Hogy mikor jön legközelebb? Jó kérdés ... talán 3 hét múlva ... talán 5 hét ... Ráadásul a könyvtári jegye is lejár ezen a héten, ami annyit tesz, hogy amíg újra be nem fizeti, addig nem tudunk sem e-mailezni, sem chaten beszélgetni. És hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, a telefonján sincs már pénz, sms-t sem tud küldeni. És persze állása sincs, fizetése sincs ... pénze sincs ...
Néha a pokolba kívánom azt a lányt, aki miatt ennyire feladta önmagát. De tudom, hogy ha nincs az a lány, akkor talán most nem lennénk együtt ....

Az ujján még viseli a gyűrűt ... belém meg mintha minden egyes alkalommal egy kést döfnének, amikor a kezére nézek. Persze, kérdezte, hogy zavar-e. Ezt már tisztáztuk egy alkalommal. Én nem fogom őt arra kérni, hogy vegye le. Azt szeretném, ha önmagától jönne rá arra, hogy annak a gyűrűnek már semmi keresnivalója az ujján. De vajon rájön-e ?!

Nagyon nehéz most ... legszívesebben az asztalra csapnék, és felrúgnék mindent, ami közöttünk áll. Ki akarok vonulni a világból, köpni egy nagyot az emberiségre, a társadalomra, egyedül pár barátot "tartanék meg" ...

Már a vonaton ül ... én meg ezelőtt a kibaszott gép előtt, és mindketten járjuk tovább a saját kis útjainkat, addig, amíg újra el nem jön egy "útkereszteződés", amikor találkozunk. De vajon mikor megyünk majd az úton együtt tovább?

Szeretettel meghívok mindenkit az Underground Majálisra! :) Persze a részvételi díjat mindenki maga fizeti :)) De nagyon jó programok lesznek, érdemes lesz elővenni a sátrakat és kiszabadulni a természetbe! Hajrá nép! Kalandra fel!

Uhh .. most néztem csak rá a honlapomra, azon belül pedig a vendégkönyvre. Köszönöm a véleményeket! Amint összeszedem magam és nem leszek lusta dög, kisebb-nagyobb újításokat fogok végezni az oldalon. Remélem idén még sor kerül erre ;)

És végre! A várva várt nap! Be vagyok már zsongva kegyetlenül. :)

Tegnap este elmentünk Gé. születésnapját megünnepelni a Replaybe. Ittam egy üveg sört, és kellemesen vigyorgós állapotba kerültem tőle. Talán erre még rátett egy lapáttal az is, hogy bennem volt a tudat, hogy ma jön Y.

Plusz kellemes meglepetés, hogy a könyv, amit még december környékén jegyeztem elő egy internetes antikváriumban, megérkezett. Sade Márki: Justine , avagy az erény meghurcoltatása.

Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen, bár szerintem stílusban nagyban hasonlíthat a Filozófia a budoárban-ra. Véleményezés majd akkor, ha kiolvastam :)

Szegény Y. ... Nem sokat fogunk aludni az elkövetkező 4 napban, az biztos! Örülhet, ha életben marad :)) Túlságosan sok felgyülemlett szexualitás van bennem. Grrr ... :))

A mai nap képe:

Tegnap jól átvágtak. Vagy már írtam?! Mindegy. Így jártam. Hülye naív voltam. Ennyit az emberekbe vetett bizalmamról.

Egye közelebb van a holnap délután. Már kezdek nagyon zsongani. De nem lehetne, hogy amíg Kedvesem itt van velem, addig szép idő legyen? Akkora köd volt ma reggel, amekkorát utoljára a tél kellős közepén láttam. Baromira utálom az ilyen időt. Napsütést akarok, legalább 20 fokot, enyhe szellőt. Legalább a hétvégére!!

Jujj ... most vettem csak észre ... április 9-e lesz holnap. Kopattal most lettünk volna 3 évesek ...

Egyenlőre úgy tűnik, hogy átvágtak 2500 Ft-tal. Na mindegy. Ez van. Annyira unom magam, hogy már ez sem érdekel.

Vagy nagyon átbasztak, vagy nagyon jól jártam ... délig kiderül.

Már csak 2 nap ...
Olyan kómás vagyok, mintha egy percet sem aludtam volna. Az idő is kissé nyomott, talán amiatt is. Nincs kedvem semmihez.
Zsófit ha minden igaz ma műtik. Kicsit aggódom érte, de biztos miden rendben lesz. Holnap megyünk látogatni. Vagy ma? Ehh.. most nem is tudom így hirtelen.
Csak legyen már péntek ... már csak az éltet.

Y. néha fantasztikusan le tudja húzni a kedvemet a felém sugárzó életuntságával. Azért kíváncsi lennék, hogy csak velem ilyen, vagy másokkal is. És arra is kíváncsi leszek, hogy meddig lesz erőm és türelmem hozzá. Nagyon szeretem ... de hogy küzdjek más bolodgságáért, amikor beletemetkezik az önsajnálatba és esze ágában nincs kimászni belőle, de még csak élni akarás se sok van benne? Csak legyen már péntek ... ez éltet már 4 hete ...

Talán erős volt az orvosokról alkotott ítéletem ... akinek nem inge, ne vegye magára, természetesen vannak kivételek!

Ó, igen, el is felejtettem ... Tegnap bejött Kopat a munkahelyemre. Beszélgettünk egy kicsit. Illetve, amikor először bejöt, akor itt volt nálam Évi és Zsófi. Aztán később is visszajött. Megszerezte azt a könyvet ... Szeretném, ha eladná nekem ...

Hmm, ja igen!...Szóval majdnem elbőgtem magam Kopat előtt. Kicsit érzékeny hangulatomban voltam. Megbeszéltük, hogy majd ha már nem lesz ilyen feszített munkaideje, akkor beülünk valahova aztán beszéletünk. Azért szokott néha hiányozni! Mégiscsak 2 és fél évig éltünk együtt ...

Zsófi holnap megy kórházba. Kb. 1 hónappal ezelőtt volt orvosnál, mert talált egy kis csomót a hasán, ami fájt. Az orvos megállapított, hogy egy zsírmirigy. (ezért még 2000 Ft hálapénzt is kapott) A doki azt mondta, hogy majd megműtik a tavaszi szünetben.
Tegnap ment vissza a dokihoz, pontosabban egy másikhoz, időpont egyeztetés miatt. Kiderült, hogy nem zsírmirigy, ami a hasában van, hanem sérv. Emellett még aki megröngenezte, lealacsonyítóan beszélt arról, hogy a fiataloknak mennyi idejük van, hogy ilyen apróságok miatt is orvoshoz rohangálnak. Nem fogom visszafogni magam. Kőkemény káromkodás következik, csak 18 éven felülieknek!! **A kurva anyjukat az ilyen mocskos szemét állat orvosoknak! Hogy pusztuljon bele mindegyik abba a kórba, amit tévesen állapított meg! És ilyenek lesznek azokból a kis seggfej orvospalántákból, akiket már az egyetemen arra tanítanak, hogy ők többet érnek másoknál, mert életet mentenek. Hát persze! A tököm televan az egész kibaszott magyar egészségügyi ellátással. **

Ez van.

Megcsináltam tegnap este a terhességi tesztet. Egy csík jelent csak meg, ami annyit tesz, hogy nem vagyok terhes. Hatalmas kő esett le a szívemről. Rögtön küldtem az sms-eket azoknak, akiknek beígértem. És ami nagyon jól esett: este csörgött a telefon, valami 88-as körzetből jött a hívás. Egy pasi hang szólt bele és kérdezte, hogy hányan vagyunk. Hatalmas kérdőjelek sorakoztak a fejemben. Aztán segített, 88-as körzet Veszprém. Innét már ment :)) R. volt az. Nem számítottam a hívására, így duplán jólesett. Elújságoltam neki is a nagy hírt, hogy minden rendben van. A hívás után küldtem Manónak egy smst, hogy remélem vele is minden oké. Pár perccel később ő is felhívott. Beszélgettünk egy picit. Drukkolok neki, hogy az ellentétes eredmények és vélemények közül az bizonyuljon igaznak, amit ő szeretne.
Annyira jólesett, hogy gondoltak rám! Köszönöm - köszönöm - köszönöm!

Évinek is írtam, megbeszéltük, hogy ma este beülünk valahova és ünneplünk.

Felbuzdulva tegnapi eredményem ma reggeli első utam a nőgyógyászhoz vezetett, hogy gyógyszert irassak fel. Nem olyat akartam feliratni, amilyen régebben szedtem, mert az marha drága (és persze a gyógyszer áremelések folyamatosak, az, aki pedig azt dönti el, hogy ezek a fogamzásgátlók mennyibe kerüljenek, menjen finoman szólva a picsába!). Kikértem a doki véleményét. Aki csak annyit mondott, hogy minnél olcsóbb annál több hormon van benne. Aztán az ápolónővel elkezdtek győzködni, hogy az, ami 3800- körül van, már csak pár száz forint választja el attól, ami 4100 ... a rohadt életbe is, egyedül élek, 50ezer forintom van egy hónapra, aminek majdnem a fele elmegy albira, nekem az a pár száz forint is számít! Persze a négyezer párszázasat irattam fel ... De úgy éreztem, amikor kijöttem, hogy porig aláztak. Pedig nem tették, csak jobb belátásra akartak bírni. Szólnom kellett volna, hogy nem hülye vagyok, csak baromi csóró. Mindegy. Ha azt nézzük ... az orvos is mondta, a Kedves fizethetné a felét, elvégre ezt kettőnkért teszem, ráadásul kettőnk közül én mérgezem magam jobban. Teljesen igaza van. Y.-nak is fel fogom vetni az ötletet. Remek. Kérjek pénzt tőle, amikor így is alíg van neki és azért látjuk ritkán egymást, mert nincs munkahelye, nincs fizetése, stb ... Kicsit el vagyok keseredeve ...
De vígasztal, hogy lesz még szarabb is.

Hétfő van ... Már csak 4 nap a main kívül.

A hétvége egész jól telt. Szombaton Évivel, Zsófival elmentünk fel a Mecsekre kirándulni. Érzem is a fenekemben az izomlázat, de máshol szerencsére nem. Amikor hazaértünk csináltunk madártejet. Ahhoz képest, hogy most csináltam először, azt hiszem egész jól sikerült.
Vasárnap végre kialudtam magamat, délután kitakarítottam, aztán csak döglöttem. Nem idegeskedek. Elvégre mostmár mindegy, de úgy érzem negatív lesz a teszt. Ha meg nem ... akkor ez van.

Azt hiszem Y.-t ez jobban megviseli. Persze érthető .. messze van, és nem tud semmit tenni. De ha utólag mondom el neki, akkor meg az lett volna a baj, hogy miért nem szóltam. Férfiak ... döntsétek már el, hogy mi jó nektek!!

Csípem amikor 60 éves nénikék magyarázzák egymásnak a buszon (tele rosszindulattal), hogy miért fölösleges és flancos dolog a mobiltelefon. ... Hát persze :))

Ma kapok fizut. Végre! Mostmár kicsit az idegeim, és a gyomrom kezdte bánni a pénztelenséget.

Megint depi van ... A helyzet komikuma, hogy Manóval ismét egy cipőben járunk. Már ami a szerdai (márc. 31) utolsó előtti bejegyzését illeti. Bár még nem biztos ... de remélem nincs baj.
Y. nagyon hiányzik. Jól esett volna tőle, ha egy kicsit bíztat, vagy kedves szavakat ír chaten. Hát nem ... ehelyett hideg volt. Bár mondta, hogy szeret, és hiányzok neki, stb, stb ... De mintha falat emelt volna kettőnk közé. Azt hiszem jobban aggódik nálam. Megértem. Csak én meg így baromira magányos vagyok.

Kopat bejött ma a munkahelyemre. Hmm ... megrohantak a régi érzések, emléklek, ez is bezavart. Szóval most kicsit káosz van, de remélem holnapra elmúlik. Hétvégén nem lesz játék. Mehettem volna Beáékkal Pestre, de nincs kedvem. Szeretem őket, meg tök jó, hogy hívtak, de most olyan társaságra vágyom ... nem is tudom. Talán a lelkemet kellene kicsit ápolgatni. Miért van az, hogy egy sikerélmény után egyből történik valami, ami visszavesz az egóból, de kegyetlen módon?! Sejtettem hogy ma lesz valami negatív. Nem bemagyarázás, csak megfigyelés. Ha egy társaságban valamilyen csoda folylán sugárzok, és fellelkesítek midenkit, és mindenki figyelmét magamra vonom, másnap történik valami,ami meggyőz arról, hoyg egy senki vagyok, és semmit nem érek.
Juhé.. ez már önsajnálat, na ezt akkor gyorsan el is felejtjük.

Jó lenne Y-val sétálni ilyen szép napsütésben. Bár délután találkozok egy kedves ismerőssel, elmegyünk fagyizni, erre-arra ... valahogy nem vágyom annyira a társaságára. Nem azért mert nem bírom, csupán most másra lenne szükségem. Lassan lassan kezdek lemondani az igényeimről, a vágyaimról. Néha értelmetlennek tűnik minden harc, amiért eddig teljes erőbedobással küzdöttem. Néha jó lenne csak úgy lenni, egy légüres térben, érzelmek nélkül. Nem tudni semmiről, senkiről. Megszűnni létezni.

A vicces az, hogy a tudatom még mindig túlságosan ragaszkodik ehhez a léthez. Tudom mit váltok ki az ilyen megnyilvánulásaimmal ... nem érdekel. Talán fojtsam el? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

Hétfőn meg fogom venni életem első terhességi tesztjét ...

2 és fél órát aludtam ... ennek ellenére úgy pörgök, mint a fene.
Reggel találkoztam egy sráccal, akivel éjszaka beszélgettem chaten. Érdekes egyéniség, neki is van egy kis ezós beütése. Egy tea mellett tök jól elbeszélgettünk.
3 új embert ismertem meg ezen a héten, ezek közül 2-vel találkoztam is. Pontosabban, az egyiket már ismertem előtte, csak sosem beszélgettünk.

Kicsit húz a fejem, remélem azért bírni fogom a mai napot anélkül hogy bealudnék.

Éjszaka nem tudom mi történt velem, szinte vibrált körülöttem a levegő, és ez még gépen keresztül is átragadt másokra. Kicsit felborzoltam a kedélyeket. :)) Remélem nem bánta senki.

Elememben vagyok. Hétvégén nem lesz játék. Viszont Villon felajánlott egy olyan lehetőséget, hogy szombaton menjek velük Pestre. Elmennek erre-arra, megnézik a Terror házát, stb ... Még gondolkozom rajta. Igazság szerint szinte semmi pénzem nincs - bár anyámtól kaptam reggel 1000 Ft-ot. Olyan furcsa ... nincs pénzem, és mégsem szenvedek nagyon hiányt semmiben. Bár nélkülözök, de hála másoknak, (leginkább Beának és Villonnak) a minimális dolgok megvannak. Nem mondom, hogy égi gondviselés, hiszen élő embereknek köszönhetem ezt. Tényleg nagyon hálás vagyok nekik, és amint tudom viszonzom a kedvességüket. Ha valaki kihúz a szarból, azt nem felejtem el!

Ejszaka van. Villon megint hozta a kis laptopjat, meg a telefont, en pedig megint nem fogok tul sokat aludni. :)
Megismerkedtem a chaten par erdekes egyeniseggel. Az egyik pecsi, vele meg is beszeltem, hogy reggel munkabamenet osszefutunk ... kivancsi vagyok eljon-e...
A masik pesti, regebbi ezoszobatag, de mivel ejszakankent szokott lenni, eddig meg sosem beszlegettunk.

Botok Lovagja .... erdekes, erdekes..

Azt hittem kialudtam magam. Este 10 körül már lefeküdtem, de éjszaka sokszor felébredtem, forgolódtam, és annyira fáztam a paplan alatt, hogy azt hittem megfagyok. Reggel pedig úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger.

És persze ilyen állapotban kell számlát is írnom, naná, hogy elrontom. Mindegy. Ez van. Szürke minden, esik az eső ... Nem lehetne már végre igazi tavasz?? Megint az lesz, hogy egyik napról a másikra jön majd be a dög meleg. Bár azt nem bánom, mert akkor legalább nem fázok.

Kopat még mindig nem jeletkezett, pedig azt mondta 30-31. körül bejön, és hozza a pénzt a számlájára. Ehh.. sosem lehetett rá számítani, miért pont most lehetne...

Valahogy nem tudok figyelni semmire. Csak úgy vagyok. Álmosan. Kómásan. ....

3 órát aludtam összesen ... Mégis annyira pörgök, mintha .. nem is tudom ... G. tegnap elhozta a laptopját. Van GPRS-es netkapcsolata. Aztán amíg tanultak, addig neteztem. És utána is :) Egészen hajnali 4-ig. 7-kor meg csörgött az óra. Mégis kipihentebb vagyok, mint amikor 10 órát alszom.

Gyönyörűen süt a nap. Szeretem az ilyen időt nagyon.

Tegnap délután Y. bevezetett a Trónbitorlók játékba. Nagyon tetszik! Főleg hogy a karaktere udvarol a karakteremnek :))

Nagyon ki vagyok éhezve, jajj lesz Y.-nak, ha a kezeim közé kerül :)))

Azt hiszem kezd az agyamra menni már a szexnek a hiánya. És még 10 nap ...
Kicsit ingerültebb vagyok a normálisnál, bár az is lehet, hogy ezt csak az emberek váltják ki belőlem. Ma reggeli bosszankodásom oka a következő volt:
Úgy döntöttem, hogy a munkahelyemig busszal megyek pár megállót. Amikor beállt a busz a megállóba, felszálltak az emberek, a fürgébb öregek hipp-hopp felpattantak a buszra, de volt egy olyan részleg, akik ráérősen sétáltak fel a lépcsőkön. Én meg persze ott álltam mögöttük. Közben az ajtózáró csengők megszólaltak, én meg kissé ingerültem feltolakodtam, enyhén arrébb lökve az egyik mamókát.
Egy negatív élményem ezzel kapcsoaltban, hogy pár éve szintén így jártam, annyi különbséggel, hogy akkor még a sofőr be is csukta az ajtókat, és enyhén az ajtók közé szorultam. Persze én is hibás vagyok, elvégre miért nem megyek akkor másik ajtóhoz?! Ehh.. ezen nem fogok agyalni, fölösleges.

Túl sok energia van bennem, amit nem tudok hogyan levezetni, és düh formájában jön ki.

Y. nagyon édes volt tegnap. Egyik barátjától fel tudott csatlakozni netre, és bejött egy órácskára, hogy beszélegssünk. Persze a beszélgetés jó része abból állt, hogy arról írtunk, ki mit csinálna a másikkal, ami méginkább fokozta az éhségemet. :))

Tegnap regisztráltam magam az rpg.hu fórumán. Mostmár ott is rontom a levegőt :))

Vicces dolog, hogy Manóval mennyi mindenben egyezünk. Apró kis mozzanatok, amik ugyanabban az időben történnek Vele is és velem is. Itt most például a szex-éhségre gondolok :))

Nyári időszámítás ... de akkor miért olyan az idő, mintha tél lenne? A tököm tele van már a hideggel! Kinél lehet reklamálni?

"Előrejelzések" szerint érdekes lesz ez a hetem. Ha már a kártya és a horoszkóp (amiben nem hiszek) is azt mondja, hogy valami fontos emberrel fogok találkozni, akkor már elkezdek gyanakodni. De vajon kivel? És minek? És különben is ... naés?!

Az elmúlt pár napban rendszeressé vált - akaratom ellenére - a fél/háromnegyed 6-os ébredés. Jobb esetben vissza tudok még aludni. Rosszabb esetben nem.

Szürke minden és unalmas. Hiányzik Y. Nagyon ... A falat tudnám már kaparni kínomban. Legyen csak április 9-e. A végkimerülésig fogjuk egymást nyúzni :))

Tök jó! Ha nem jövök be a munkahelyemre, akkor talán észre sem veszem, hogy át kell állítani az órát.

Mit is írhatnék?! A péntek este eltelt, nem voltm sehol. Szombaton mentem szerepjátékozni. Mivel a KM, aki a Vampire-t meséli nem ért rá, ezért egy másik srác kezdett mesélni Shadowrun történetet. Hmm ... tetszik. Bár a hagyományos fantasyt jobban szeretem. Aztán az alkalmi mesélőnknek is el kellett mennie 7-kor. Sebaj, maradtunk 3-man. T. is készült egy mesével, ami nem soroható be egyik nagy szerepjátékos csoportba sem, egyszerűen csak egy kis mese, ahol 10 - 11 éves gyerekeket alakítottunk. Talán ez tetszett a legjobban, baromira bele tudtam magam élni :)

Játék után mentem Hullámba, ahol már ott voltak a többiek. Önmagamhoz képest rekord idő alatt ittam meg egy korsó sört. Kellemesen vigyorgós hangulatba kerültem tőle. Kb fél 12-ig voltunk ott, beszélgettünk, nevettünk egy sort, aztán átmentünk sörházba. Lévén hogy anyagilag igencsak meg vagyok szorulva, ki akartam maradni ebből, de aztán B. befizette a belépőmet. Sőt, Sz.-től még egy korsó sört is kaptam, amiből 3 kortynál többet nem bírtam inni, mert valahogy elég pocsék íze volt. Jól éreztem magam, bár időm nagy részét azzal töltöttem, hogy amíg a fiúk csocsóztak, és egyik helységből mentem a másikba, nézelődtem, leültem, hallgattam a zenét, stb ... Nem sok kedvem volt ugrálni, főleg, hogy egy vékeny pulcsi volt mindössze rajtam, abba meg nem akartam beleizzadni.
Hajnali 2 - ig voltunk ott, aztán mentünk haza. Otthon még kajáltam, aztán fél 4-re bezuhantam az ágyba. Fél 6-kor viszont már felébredtem. Tettem vettem ezt-azt, aztán visszafeküdtem még egy kicsit.

Kicsit olyan ... hmm ... nem is tudom hogy mondják az ilyet. Nagyon hiányzik az érintés, a csók, a gyengédség. Nagyon rossz most, hogy Y. ilyen messze van. Szabályosan szenvedek, hogy nincs testi kapcsolat. Ha jobban belegondolok, az elmúlt három évben nem volt olyan, hogy 2-3 hétig ne lett volna szex. Vagy ha volt is ilyen kihagyás, az csak egészségügyi okok miatt volt. Most meg már 2 hét telt el, és még 2 hét, míg Y. jön. Sikítani tudnék ... Persze más megoldás is lenne ... de nem kívánok azzal élni. Hű akarok lenni hozzá!

Kicsit ingerlékeny kedvemben vagyok ma, bár igazából különösebb okom nincs erre. Idegesít, hogy Kopat már 2-3 hete ígérgeti, hogy odaadja azt a qrva 3000 Ft-ot az egyiptomos füzetére, hogy ki tudjam fizetni. Megint úgy vagyok vele, hogy fel tudnám pofozni! A rohadt életbe, nem igaz, hogy erre nem képes! Grr...

Oké ... nyugszik a beteg ...
Megint elég kacifántos álmom volt, bár pontosan nem emlékszem erre sem. Az lenne furcsa, ha végre valamire tisztán tudnék emlékezni. Na igen, főnököm is örülne ennek, nem felejteném el átadni az üzeneteket. de mit csináljak, ha egyszer ennyire nem érdekelenek az evilági dolgok?!
Visszatérve az álomra; kivételesen volt családom. Persze nem a mostani. Ez már alapban furcsa ... Vagy legalábbis tartoztam egy szoros közösséghez. Szép helyen éltünk, voltak mezők, erdők, tavak, minden ami egy mesebeli táj kelléke. Valahol a távolban mintha panelházak is lettek volna :)) Aztán hirtelen megtámadtak bennünket, porig rombolták a házakat, feldúltak mindent, felperzselték az erdőket, a tavak eltűntek és mocsár lett helyettük. Persze mondhatnánk erre, hogy talán az életkörülményeimet jelképezte az álom, de kétlem ...
Annak a közösségnek a tagjai, ahova tartoztam és ami igen nagy volt, egymás ellen fordultak, annyira, hogy megtámadták egymást, elrabolták egymás értékeit. Volt valaki ... azt hiszem egy kislány, akit ki akartunk menekíteni ebből a csoportból. Viszont tudtuk, hogy ahova vinni akarjuk, oda szépen fel kell öltöztetni, mert csak "nemeseket" fogadnak be. Úgyhogy én is szépen kiöltöztem, és a kislány is, és elvittem őt ahhoz a másik csoporthoz, ahol be is fogadták. Miközben mentünk láttam, hogy mennyire megváltozott a táj, mindenhol romokban volt minden, a színek eltűntek, szürkeség lepte el a világunkat.

Hát ennyi röviden. Az vígasztal, hogy van, akinek drogok kellenek ahhoz, hogy teljesen szétcsússzon, és a káosz uralkodjon benne. Nekem megy ez drog nélkül is :)

Szakadozott bejegyzések ... röpke történesek az életből. Megörökítve. Van értelme? Hmm.. miért ne lenne?!
Szombaton lesz kereken 1 éves a blogom. Nem ártana egyszer végigolvasnom már nekem is, hogy milyen hülyeségeket írtam. Aztán a kompromitáló részeket kicsit átdolgozni. Bár.. nem! Ez vagyok, ilyen vagyok, ez van! :)

De valójában az álmomról akartam most írni. Reszkess világ egy őrült elme álmodik! Torz képek, kusza gondolatok, de a lényeg a lényeg.

Egy épület tetején álltam. Elég instabil volt minden, az épület dülöngélt, és a teteje körülbelül 2 négyzetméteres lehett. Valamilyen lények akartak feljutni, a ház falán kapaszkodtak fel. Gyorsan jöttek, egymás után, láncot alkotva. Először lerúgdostam mindegyiket, amelyik felért, aztán meguntam, és belenéztem a mélybe. Ugrottam. Úgy, hogy láttam, hogy közeledik felém a talaj. Nem féltem, tudtam, hogy csak álmodom és nem eshet bajom. Aztért közben eszembe jutott egy dolog. A test nem élhet tudat nélkül. És ha most a tudatom meghal, akkor már talán nem is ébredek fel ?!
Nem, nem ... nincsenek öngyilkos szándékaim. Nem adom meg a világnak azt az örömöt, hogy letakarodom a színről :)

Találtam egy blogot, ami tetszik :) A LINK :)

Hétfő óta szinte megállás nélkül esik az eső. Bár tegnap kisütött a nap ...
Bea tegnap invitált jazz koncertre. Először úgy volt, hogy megyek, de aztán az anyagi állapotom, és az emberekhez való hozzáállásom miatt úgy döntöttem, jobb, ha otthon maradok. Így is eléggé felhúztam magam hazafelé menet. Néha nem bírom elviselni az embereket. Utálom, ha közel jönnek hozzám, nem szeretem ha rámnéznek, ki nem állhatom, amikor egymást félrelökve törtetnek a céljaik felé.

Azt hiszem, megint kezdődik az az időszakom, amikor menekülhetnékem van ebből a világból. Utoljára 19 évesen voltam így. A menekülési útvonalam pedig a pasizás lett. Most viszont ... legszívesebben csak egy valakivel lennék. Fognánk magunkat, kivonulánánk ebből az őrült örvényből, leülnénk a világ szélére, lazán eldobnám a csikket, és csak lennénk. Elbújva mások elől.
Túl idegennek érzem magam ebben a világban ...

Ha választhatnék magamnak egy "szerepet", ami nincs kötve sem időhöz sem a valósághoz, akkor valami ilyesmi lennék:

Kezdek visszaszokni a dohányzásra. Nem jó dolog, de úgy látszik ez kell a szervezetnek. Egy kis méreg.
Tegnap - azaz ma - 2 órakor feküdtem le aludni. Néha annyira elrepül az idő, és valójában semmi érdemlegeset nem csinálok. Fent volt nálunk A., vele beszélgettünk, aztán Beával kitárgyaltuk a pasikat. Illetve azt, hogy az elmúlt 1 hétben mik is történtek velünk. Jók ezek a női beszélgetések.

Néha zavart vagyok. Olyankor eltűnnek az érzések, nem számít senki és semmi. Olyan, mintha egy hatalmas légüres térben mozognék. Nincsenek célok, nincsenek tervek, nincs semmi, csak a semmi. Bár az is valami, és ha van valami az már nem semmi. Tudom, hogy vannak akiknek sokat jeletek, akiknek számítok, és normális esetben ez kölcsönös. De amikor ilyen "állapotba" kerülök, akkor baromira nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, kinek mennyire hiányzonék, ha hiányoznék. Mintha fölöslegesek lennének az érzelmek. Csak időpocsékolás. Sőt, az egész élet időpocsékolás. És egyáltalán mi értelme van? Tapasztalni ... jaaj, unom már a tapasztalásokat, unom egyfolytában ugyanazokat megélni. Valami új kellene. De mi? Lezuhanni valami magas helyről? Aha ... biztos jó, de akkor, ha kérhetném kötél nélkül.

Nem vagyok senki és mégis mindenki vagyok. Mindenkiben ott vagyok. Ki vagyok?

Nevetnem kell magamon ... miért hittem, hogy minden szép és jó?? Áhh.. minden szar!

Nagyon jól éreztem magam tegnap délután. Gé. -vel megbeszéltük, hogy találkozunk, aztán elmegyünk mászkálni a városba egy picit. Tök jól eldumáltunk. Igazából jópár hónapja ismerjük egymást, de ennyit még sosem beszélgettünk. Ennek oka talán az volt, hogy a baráti társaságban én nem szoktam magamról beszélni, vagy ha igen, az nagyon minimális, és alkalmunk sem nagyon volt arra, hogy megismerjük egymást. Kíváncsi lennék, hogy most mi a véleménye rólam, mert biztos vagyok benne, hogy 1-2 dolgon meglepődött, vagyis, hogy nem nézte volna ki belőlem :)

Utunk közben észrevettünk egy magas izét, amiről emberek ugráltak le. Bungee-jumping (ha rosszul írtam, akkor bocs). Megvizsgáltuk közelebbről is. Teljesen a bűvöletébe kerültem, és elhatároztam, hogy amint lehetőségem adódik rá, kipróbálom :)) Leszívesebben már most mennék és ugranék. Egy sráctól megkérdeztük, hogy miért van itt most ilyen. Kiderült, hogy jogász napok vannak, és sörsátor is van az egyetem mellett. Meg is kerestük, és beültünk ittunk egy korsó sört. Rég ittam, de most nagyon jól esett. Közben meg dumálgattunk, persze szinte kiabálva, mert zene is volt. utána meg szépen mentünk haza.

Ebben nem lenne semmi különleges, csakhogy Gé.-től megtudtam 1-2 dolgot, amin enyhén szólva ledöbbentem. Hmm ... nem írhatom le ide ... lehet hogy belerondítanék pár dologba. És különben is ... attól, hogy régebben bejöttem valakinek ... még nem jeleti, hogy most is úgy viszonyul hozzám. Meg aztán, hogy őszinte legyen, kételkedem abban, amit Gé. mondott. Annak a személynek a viselkedéséből én nem szűrtem le ezt. Persze attól még lehet. Na mindegy.

Elkészültek a képek, amiket péntek este a Pöttyösben csináltak Sz.-ék. Persze amiken rajta vagyok, azok botrányosan randák:)) Illetve ... van egy ami szerintem egész jó. Nah.. itt egy kép rólam :))

Péntek este: Megünnepeltük Jeges és Tigris szülinapját a Pöttyösben. Huhh, az a hely ... nos.. nem a mi korosztályunknak találták ki, maradjunk ennyiben. Nem az én stílusom, de ettől függetlenül, hála a társaságnak, jól éreztem magam. Fél 2-re értem haza.

Szombaton A.-nak írtam smst, hogy lesz-e játék, mert ha nem máshogy alakítom a napomat. Aztán felhívott, hogy persze hogy lesz, csak nekem elfelejtettek szólni. Kicsit kellemetlenül érzetem magam, mi van akkor, ha felesleges vagyok a társaságban, és azért nem szóltak, mert nem akarják, hogy menjek. Ó, igen, ismét előjött ez a komplexusom. Feleslegesnek érzem magam, kicsinek, és mindig azt hiszem, hogy útban vagyok másoknak.
Kb fél 3-ra értem ki hozzájuk, már mindenki ott volt. K.-t alíg ismertem meg, levágatta a haját. Elkezdtünk játszani (Vampire), egészen este 8-ig. Közben E. hazament és Gy. is lelépett, úgyhogy 4-en maradtunk. Aztán A.-nak is mennie kellett dolgozni, úgyhogy átcuccoltunk T.-hez, és egészen reggel fél 6-ig játszottunk. Rá kellett jönnöm, hogy bár a karakteremnek nagyon jó személyisége van, de egyszerűen kijátszhatatlan. És ráadásul teljesen védtelen, gyenge. Bár ráálltam a levegő elementálra, és az uralom diszciplinát is elsajátítottam. Ez utóbbihoz azonban a további tulajdonságok, melyek a kockadobásokhoz ellenek elég gyengék. De sebaj, majdcsak lesz valahogy.

Egy érdekes mozzanat játék közben:
A történet úgy alakult, hogy egy ifjú káinita megtámadott. Megjegyzem, i.e 300 körül vagyunk Karthagoban, és 5. generációs vámpírok vagyunk. Aztán az egészből az lett, hogy diablerizáltam. Azaz csak majdnem. Pontos rálátásom nincs még a dolgokra, az a lényeg, hogy 7 sikert kellett volna dobnom, de a tulajdonságaim miatt úgy jött ki, hogy egyetlen 10 oldalú kockával kellett volna hétszer egymás után 9-et vagy 10-et dobnom. Koncentráltam, dobtam: 9-et. Aztán ismét dobtam: 10-et. Majd újra: 9-et. Elkerekedett a szemem ... Dobtam: 10-et. Az ötödik dobásom 9 lett. És hirtelen bevillant az agyamba, hogy "ez nem lehet, ez képtelenség, ilyen nincs ..." És a hatodik dobásom már nem sikerült. Mindenesetre ez több volt, mint szerencse ...7-ből 5 dobás sikerült. valószínűség számítások szerint, erre mennyi az esély?

Vasárnap reggel 6-ra értem haza, 7-re kerültem ágyba, fél 12-kor felkeltem, kimentem anyámékhoz, kajálni. Aztán irány haza, persze gyalog, mert jólesett sétálni. Másfél óra alatt hazaértem, útközben találkoztam a Milával meg a Gabival, épp sétáltatták a gyereket. No comment ..
Otthon kitakarítottam, elpakoltam a ruhákat, szörnyülködtem egy sort, hogy az elkövetkező 2 hétre 1200 Ft-om van, aztán lezuhanyoztam és bevágódtam az ágyba. Persze mire az utolsó fázisig eljutottam már 10 óra volt.

Hiányzik Y. de próbálom terelni a figyelememet. Végülis csak 3 hét ... Hamar el fog telni.

Időközben azt hiszem "jellempróbáim" is voltak ... Elmondhatom hogy hűséges vagyok :)

Nnah ... 3 dolog van, ami tegnap este eszembe jutott, és amikről elhatároztam, hogy megörökítem az "utókor" számára.

1) Gyerekkoromban - már ha egyátalán lehet annak nevezni azt az időszakot, amikor még nem tudtam érvényesíteni az akaratomat - nagyon sokszor álmodtam azt, hogy valami dübörgést hallok, amitől félek, mert tudom, hogy "jönnek" ... Legutóbb, amikor moziban néztük a Gyűrűk Ura 3-mat, az egyik résznél bevillant ez az emlék. Pontosabban annál a résznél, amikor a hadsereg közeledik, és van az a furcsa dübörgő hang, amit a lépések ütemei okoznak. Nnah... ebből levontam azt a következtetést - persze lehet hogy tévesen - hogy talán egyik előző életemben részt vettem valamilyen háborúban. Úgy értem, hogy vártam, hogy az ellenség megérkezzen. Azaz hogy nem vártam, hanem féltem tőlük. Mindegy, a lényeg a lényeg, aki érti, annak jó, és magyarázza már el nekem is :))

2) Csak egy mondat: ... "Olyan lassan megy az a kibaszott vonat" :)) Akinek kell értenie, érti:)

3) Amikor Y. nálam volt, volt egy elszólása, aminek nagyon örültem. Már nem tudom miről beszélt, a lényege az volt, hogy összehasonlította Pécset és Szolnokot. A mondatát úgy kezdte, hogy valamit Pécsről akart mondani, és ezt úgy tette, hogy azt mondta: "itthon". Nem itt, hanem itthon :) Persze utána mind a ketten mosolyogtunk, de azt hiszem mind a ketten tudjuk, hogy ez mit jelent.

Ezek lettek volna azok, amiket feltétlen le akartam írni. Sajnos elég feledékeny vagyok, és jó dolog az ilyen kis apróságokat megörökíteni, megőrizni az utókor számára. Mellesleg a fene se tudja miért ,ez a kifejezés az elmúlt napokban elég aktívan szerepelt a kommunikációimban.

Süt a nap, itt a tavasz, én is egy szál pulcsiban indultam el reggel otthonról és élveztem, hogy a szél átfúj a kis réseken, hozzáér a bőrömhöz. Mintha, nem is tudom ... sugároznék :) Jól érzem magam, jó hogy olyan vagyok, amilyen. Jó, hogy én vagyok :)