Éljen május 1-e. Meg ez az Uniós csatlakozás ... pfff ... na hagyjuk, nem politizálok, amúgy sem értek hozzá.
A nép kint ünnepel a tereken, zenekarok lépnek fel, bazárosok kínálják az áruikat, mégis, az emberek olyanok, mintha csak egy üres bábok lennének. Jah, én meg nagy semmittevésemben bemenekültem a munkahelyemre. Szerepjáték nem volt, nem lesz ma, Beáék sincsenek itthon. Azt hittem tök jó lesz kicsit egyedül lenni, úgy,hogy semmiféle kötelezettségem nincs. Rég volt már ilyen. Aztán ... valahogy mégsem olyan jó egyedül. Hiába olvasok, időről időre eszembe jut Y. Ez még nem is lenne baj, csakhogy amikor ennyire egyedül vagyok, és tényleg nem kell semmit csinálnom, olyan jó lenne Vele lenni. ... Még 3 hét, 20 nap .. Igazából eddig igyekeztem úgy beprogramozni a napjaimat, hétvégéimet, hogy a lehető legtöbbet legyek másokkal, eltereljem a figyelmemet, és fáradtan zuhanjak este ágyba. Mert akkorkevesebbet gondolok rá, és nem szenvedek annyira. Jááj ... nem kell az önsajnálat ...
Csak hiányzik. Azt hiszem ez természetes dolog ... április 13-án láttam utoljára ...
Mindegy ... ennyi időt ki fogok bírni. Csak legyen 5-e. Kapok fizut, aztán 7-én a mágikus majális, utána hétvégén talán szerepjáték, és aztán jön ... Csak ne lenne most ilyen nehéz.