Ismét itt ... Ehh ... hát nem a legjobb az új melóhely, de legalább többet fizetnek. Nem nagyon van mit csinálnom, sokszor unatkozok, az összes prosit kiolvastam már, könyvet nem olvashatok, mert arra a főnök ugrik. A munkatársak ... hát ... igazából egyáltalán nem érdekelnek. Nem vagyok az a mindenről beszélni tudó, pletyizős fajta, ennek köszönhetően legalább nem kell a nők dumáit hallgatnom. Van egy fiatal csaj, vele néha elszoktunk beszélgetni teljesen semleges, hétköznapi dolgokról. Nem tudom ... valahogy nem jó ... Legalább akkor lenne sok meló ...
Nincs időm semmire, meló után már fáradt vagyok, nincs időm olvasni, és tanulni sem tudom, hogy hogyan fogok így tudni. És ha még Y. vel is annyit akarok foglalkozni, mint eddig, akkor aztán már végképp nem marad időm semmire.

Találtunk lakást. Azon a helyen, ahol lakásom lehetett volna, ha anyámék nem adják el, X évvel ezelőtt. Egy kis garzon, de a szoba jó nagy, és nagyon világos :) tetszik. Jövő hónap elején költözünk. Ismét kezdődik a dobozolás ... brrr ... bár azért van abban is valami szépség. És legalább dupla ágy van, el fogunk férni kényelmesen :)

Azt hiszem más nincs ... Tavasz van ... alakulgatnak a dolgaink, bár elkiabálni nem akarom. Hálás vagyok a sorsnak azért, ami van, és néha még azért is, ami nincs ...