4-5 órát tudtam aludni. A gyomrom akkora, mint a gombostű feje, ha próbálnék sem tudnék enni. Még inni is alíg-alíg. Remeg minden porcikám folyamatosan. Várom a válaszát ... várom, hogy dönt ... vagy nagyon boldog leszek estére, vagy annyira letört, mint eddig még talán soha ... Miért van ilyen messze? Miért van Rá szükségem ennyire? Miért nem tudom mostmár elképzelni az életemet nélküle? ... Mi lesz velünk?