Hol is kezdjem?! ... Péntek délután ... évivel megbeszéltük, hogy találkozunk, és elnézünk azokra a rendezvényekre, amik az Uniós csatlakozás alkalmából voltak a városban. Koncertek: Y30 és a Gadget tetszett a legjobban. A Gadget egy pécsi együttes (ha jól tudom) és U2-t énekelnek. Méghozzá nem is akárhogy. Baromi jó hangja van a pasinak, és a kiejtése is egész jó, ahhoz képest, hogy állítólag nem tud angolul. Hülye "pletykák"... kit érdekel ez?! Ha jó, akkor jó és kész :)

Furcsa volt éjfél körül hazamenni egyedül egy üres lakásba. Egyedül lefeküdni és elaludni.

Szombaton aztán erőt vett rajtam a melankólia, köszönhető ez részben annak a zenének, amit egész délelőtt hallgattam. Xandria. Olyan szép ... és olyan hatalmas űrt hagy bennem, mint a fene. ha hasonlítanom kellene valamihez, a szirének énekéhez hasonlítanám. Gyönyörű, de a pusztulásba taszít ...

Aztán délután megint Évivel mászkáltam a városban, egészen estig. Jól kibeszéltük, kipanaszkodtuk magunkat. Szidtuk a pasikat - kivéve azokat, akikről áradoztunk .... azt hiszem ez amolyan tipikus női kibeszélős este volt. Meg végülis a pénteki is :) Néha ez is kell.
Aztán fél 12 körül Évivel elindultunk haza, egy darabig elkísértem, aztán mivel a másik irányba lakok, visszafordultam. Kerestem még egy non-stopot, mert életemet adtam volna egy szál cigiért. Amúgy alíg dohányzok, és erre nem is lett volna szükség, ha előtte ...

Épp a téren mentünk lefelé, amikor szembejött Kopat. Kezében egy kis kis virágcsokor, orgonából és tulipánból, látszott, hogy ő szedte valakinek. Zavarban volt, mikor összetalálkoztunk, köszöntünk egymásnak, pár szót beszéltünk és mentünk tovább. Valami fájdalom keletkezett bennem, ami igazából alaptalan volt. A virág ... biztos egy lánynak viszi ... hogy magyarázzam meg?! ... Nem akarom, őt úgymond magamnak tartogatni, csak váratlanul ért, hogy másé is lehet ... Kicsit hülyén hangzik .. mindegy. Nem féltékenység, csak meglepetés volt, és szembesülés azzal az érzéssel, aminek többszöröség érezhette ő, amikor megtudta, hogy nekem van valakim. Hát ezért kellett a cigi ...

Aztán még kb. fél órát sétáltam egyedül a városban. Egyes helyek teljesen kihaltak volnak, máshol nyüzsgött a tömeg. Jó volt érezni a város lüktetését és nyugalmát. Este After crying koncert is volt. Csak sajnos pont a végére értem oda. Aztán hazamentem, és befeküdtem hideg ágyikómba.

Vasárnap reggel mikor a redőnyt felhúztam és kinéztem, az első szavam egy cifra káromkodás volt, amit talán még a szomszéd is hallott. Oka: a teraszon, az ajtóm előtt ott hevert az a kis csokor, amit előző este Kopat kezében láttam ...

A nap további része kellemesen, nyugodtan telt, napoztattam kicsit a lábaimat, (amit mellesleg előző este fiatal suhancok megdícsértek :) ) és kiolvastam az Unikornist. Utána egyből neki estem a következő kötetnek: Daru.

Este nyolckor csörgött a telefon. Y. volt. Nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett a hívásával, azzal, hogy gondolt rám, és hogy kölcsönkérte édesanyja telefonját ... Erőt adott, türelmet, és hihetetlen lelki nyugalmat. Azt mondta, annyi cuccal fog jönni, hogy nem tudja, hogyan fogja elbírni :)) Utána perceken keresztül csak egy szót tudtam mondogatni magamban: "köszönöm" ... Beláttam, hogy az utóbbi napokban igenis a tőle telhető lehető legtöbbet megtette a kapcsolatunkért. Hiszen többszört járt fel chatre, annak ellenére, hogy net-cafékból tudott csak jönni, és azért meg ugye fizetni kell. És még fel is hívott ... Elszégyelltem magam, amiért kételkedtem benne ... Emlékek törtek fel hihetetlen erővel azokról a napokról, amiket együtt töltöttünk. Grrr ... senkitől nem vadultam még be ennyire, mint tőle :)) Hiányzik a szenvedélye. Néha elgondolkozom ... lesz köztünk valaha is olyan, hogy úgy nézünk vagy érünk egymáshoz, hogy nem tör fel elemi erővel a "szaporodási ösztön"? :))) Minden bizonnyal ... pár év múlva majd csak lenyugszunk ;)