Nos … hol is hagytam abba? Már nem is tudom.
Röviden az elmúlt hét történéseiről (amiket már lehet hogy leírtam, de lusta vagyok visszanézni :)
Beköltöztünk az új lakásba. Nyugi van, béke van, tök jól berendeztük a szobát. Persze még vannak hiányosságok, de azokat majd szépen lassan beszerezzük.

A munkahely: háát … nem igazán van mit írnom erről. Elvagyok. Csak sokat unatkozok, és nem tudom a szabadidőmet hasznosan eltölteni.

Ismét érdekesek a „véletlenek”. Reggel találkoztam azzal a sráccal, aki elég nagy szerepet játszott az életemben annak idején, amikor a „rossz vér” hajtott. Januárban fel akartam őt hívni, hogy felelevenítsük a régi emlékeket, aztán barátnőim lebeszéltek erről, és el is maradt a telefon hívás. Elég pozitívan állt hozzám, jól emlékezett rám, olyan dolgokra, amiket nem hittem volna. Pl. hogy mindig is érdekeltek az ezoterikus dolgok, meg persze arra az estére, amikor megismerkedtünk. Hi-hi-hi … én már alig emlékszem rá. De ott van a naplóm, ha emlékezni akarok, csak fellapozom.
Mindegy … a lényeg, hogy egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy amikor kell valami, akkor nem kaphatom meg, és amikor megkaphatnám, akkor meg már nem kell. Valahogy így vagyok most B.-vel is. Meg aztán … mi olyat tudna adni, aminek a többszörösét nem kapom meg Y.-től? :)
Minden jó így, ahogy van …

Néha-néha előtör belőlem egy kis félelem, attól, hogy Y. még mindig kap üzeneteket az előző kedvesétől. Nem tudom, hogy ha így lenne, akkor elmondaná-e nekem … És nem tudom, hogy a lány lezárta-e magában a dolgot, vagy csak taktikázik, és visszavonult egy kis időre. Majd kiderül. Bízom Y.-ben, jobban, mint eddig bárkiben.