Nnah ... 3 dolog van, ami tegnap este eszembe jutott, és amikről elhatároztam, hogy megörökítem az "utókor" számára.

1) Gyerekkoromban - már ha egyátalán lehet annak nevezni azt az időszakot, amikor még nem tudtam érvényesíteni az akaratomat - nagyon sokszor álmodtam azt, hogy valami dübörgést hallok, amitől félek, mert tudom, hogy "jönnek" ... Legutóbb, amikor moziban néztük a Gyűrűk Ura 3-mat, az egyik résznél bevillant ez az emlék. Pontosabban annál a résznél, amikor a hadsereg közeledik, és van az a furcsa dübörgő hang, amit a lépések ütemei okoznak. Nnah... ebből levontam azt a következtetést - persze lehet hogy tévesen - hogy talán egyik előző életemben részt vettem valamilyen háborúban. Úgy értem, hogy vártam, hogy az ellenség megérkezzen. Azaz hogy nem vártam, hanem féltem tőlük. Mindegy, a lényeg a lényeg, aki érti, annak jó, és magyarázza már el nekem is :))

2) Csak egy mondat: ... "Olyan lassan megy az a kibaszott vonat" :)) Akinek kell értenie, érti:)

3) Amikor Y. nálam volt, volt egy elszólása, aminek nagyon örültem. Már nem tudom miről beszélt, a lényege az volt, hogy összehasonlította Pécset és Szolnokot. A mondatát úgy kezdte, hogy valamit Pécsről akart mondani, és ezt úgy tette, hogy azt mondta: "itthon". Nem itt, hanem itthon :) Persze utána mind a ketten mosolyogtunk, de azt hiszem mind a ketten tudjuk, hogy ez mit jelent.

Ezek lettek volna azok, amiket feltétlen le akartam írni. Sajnos elég feledékeny vagyok, és jó dolog az ilyen kis apróságokat megörökíteni, megőrizni az utókor számára. Mellesleg a fene se tudja miért ,ez a kifejezés az elmúlt napokban elég aktívan szerepelt a kommunikációimban.

Süt a nap, itt a tavasz, én is egy szál pulcsiban indultam el reggel otthonról és élveztem, hogy a szél átfúj a kis réseken, hozzáér a bőrömhöz. Mintha, nem is tudom ... sugároznék :) Jól érzem magam, jó hogy olyan vagyok, amilyen. Jó, hogy én vagyok :)