2004. március 25.

Hétfő óta szinte megállás nélkül esik az eső. Bár tegnap kisütött a nap ...
Bea tegnap invitált jazz koncertre. Először úgy volt, hogy megyek, de aztán az anyagi állapotom, és az emberekhez való hozzáállásom miatt úgy döntöttem, jobb, ha otthon maradok. Így is eléggé felhúztam magam hazafelé menet. Néha nem bírom elviselni az embereket. Utálom, ha közel jönnek hozzám, nem szeretem ha rámnéznek, ki nem állhatom, amikor egymást félrelökve törtetnek a céljaik felé.

Azt hiszem, megint kezdődik az az időszakom, amikor menekülhetnékem van ebből a világból. Utoljára 19 évesen voltam így. A menekülési útvonalam pedig a pasizás lett. Most viszont ... legszívesebben csak egy valakivel lennék. Fognánk magunkat, kivonulánánk ebből az őrült örvényből, leülnénk a világ szélére, lazán eldobnám a csikket, és csak lennénk. Elbújva mások elől.
Túl idegennek érzem magam ebben a világban ...

Nincsenek megjegyzések: