Kicsit bosszant, amikor a munkámban olyan miatt csesznek le, amiről nem is én tehetek. Ha egyszer nincs egyértelműen feltűntetve valami, akkor azt csinálom, amit látok. És nem vagyok gondolatolvasó, és nem emlékszem minden egyes emberre aki ide bejött, hogy milyen extra igényeik vannak. És ha nincs rajta a papíron, amit főnököm csinált, hogy mit hogyan számoljak, akkor úgy számolok mindent, ahogy látom. Grrr....

A tegnapi nap közel sem volt felhőtlen. Y.-nek ismét írt levelet a volt kedvese. Annyit kell tudni a kapcsolatukról, hogy januárban a lány hagyta el, mert volt barátja, és a barátjával maradt inkább. Legalábbis én így tudom ...
Aztán a lány most olyan leveleket ír, hogy ... hmm ... szóval, hogy még mindig szereti, fáj utána a szíve, stb ... enyhén szólva zavar :( Ha már egyszer eldöntötte, hogy vége, akkor miért csinálja ezt? Mire számít, hogy Y. otthon ül és vár rá ki tudja meddig? Megértem őt, nem arról van szó, hogy nem. Tudom mit érezhet, de ő választotta ezt, akkor most tartsa magát a döntéséhez. Nem szeretném ha Y. múltja közénk állna. Nem hagyom, hogy közénk álljon! Csak akkor, ha Y. vissza akarna menni hozzá. Akkor tegye, nem kötöm meg.
Ha valamilyen úton-módon N. olvasná ezeket a sorokat - amit azért erősen kétlek, de ki tudja mit hoz a "véletlen" - kérlek ... engedd el Y.-t ...

Beköszöntött a tavasz ... ezerrel süt a nap, és hőmérségklet is 10 fok fölött van. Kezdem magam jól érezni a bőrömben. Csak az zavar egy picit, hogy az utcán minden 3-4. ember kézenfogva sétál a kedvesvel .. én is akarok!! Csak ne lenne olyan messze ...