Kicsit ingerlékeny kedvemben vagyok ma, bár igazából különösebb okom nincs erre. Idegesít, hogy Kopat már 2-3 hete ígérgeti, hogy odaadja azt a qrva 3000 Ft-ot az egyiptomos füzetére, hogy ki tudjam fizetni. Megint úgy vagyok vele, hogy fel tudnám pofozni! A rohadt életbe, nem igaz, hogy erre nem képes! Grr...

Oké ... nyugszik a beteg ...
Megint elég kacifántos álmom volt, bár pontosan nem emlékszem erre sem. Az lenne furcsa, ha végre valamire tisztán tudnék emlékezni. Na igen, főnököm is örülne ennek, nem felejteném el átadni az üzeneteket. de mit csináljak, ha egyszer ennyire nem érdekelenek az evilági dolgok?!
Visszatérve az álomra; kivételesen volt családom. Persze nem a mostani. Ez már alapban furcsa ... Vagy legalábbis tartoztam egy szoros közösséghez. Szép helyen éltünk, voltak mezők, erdők, tavak, minden ami egy mesebeli táj kelléke. Valahol a távolban mintha panelházak is lettek volna :)) Aztán hirtelen megtámadtak bennünket, porig rombolták a házakat, feldúltak mindent, felperzselték az erdőket, a tavak eltűntek és mocsár lett helyettük. Persze mondhatnánk erre, hogy talán az életkörülményeimet jelképezte az álom, de kétlem ...
Annak a közösségnek a tagjai, ahova tartoztam és ami igen nagy volt, egymás ellen fordultak, annyira, hogy megtámadták egymást, elrabolták egymás értékeit. Volt valaki ... azt hiszem egy kislány, akit ki akartunk menekíteni ebből a csoportból. Viszont tudtuk, hogy ahova vinni akarjuk, oda szépen fel kell öltöztetni, mert csak "nemeseket" fogadnak be. Úgyhogy én is szépen kiöltöztem, és a kislány is, és elvittem őt ahhoz a másik csoporthoz, ahol be is fogadták. Miközben mentünk láttam, hogy mennyire megváltozott a táj, mindenhol romokban volt minden, a színek eltűntek, szürkeség lepte el a világunkat.

Hát ennyi röviden. Az vígasztal, hogy van, akinek drogok kellenek ahhoz, hogy teljesen szétcsússzon, és a káosz uralkodjon benne. Nekem megy ez drog nélkül is :)