Hatalmas űr van bennem. Túl intenzív volt az a pár nap, amit Y.-vel együtt töltöttünk, és túl intenzíven hiányzik most. Pár nap múlva remélem könnyebb lesz picit. Még nem jutottak el hozzám a képek, amiket hétvégén Sz.-ék csináltak.
Azt hiszem egy elég nagy jellempróba előtt állok. Jó lenne tudni, milyen lesz a végkimenetele a dolgoknak. Fogjam fel úgy, mint egy szerepjátékot? Jó lenne inkább bele sem kezdeni.

És itt van a másik dolog is ... bepánikoltam. Bár inkább kezdem az előzménnyel; hibásnak érzem magam Kopattal kapcsolatban. Nagyon furdal a lelkiismeret. Úgy érzem tönkretettem őt. Látom rajta, hogy most jólérzi magát a bőrében, egy csomó új terve van,kiegyensúlyozott, hízott egy picit ... szóval jó neki, aminek nagyon örülök. Úgy érzem kihasználtam, terrorizáltam lelkileg (ami bizonyos szempontból nagyon is igaz), és hogy miattam ment tönkre idegileg. Hibásnak érzem magam, nagyon ... túlságosan nyomja ez a lelkemet. Nem tudom mit kezdjek ezzel az érzéssel.

A pánik pedig ebből adódóan az, hogy mi lesz, ha Y.-t is akaratom ellenére tönkre teszem?! Mi lesz ha .. nem is tudom ... csak félek. Nem akarok neki rosszat. Nem akarok senkinek rosszat. A rohandt életbe! Mégis szenved, aki velem van ...

Amúgy meg ... úgy tűnik itt a tavasz, bár nem mernék erre mérget venni. Mindenesetre előbújt belőlem az, hogy munka után jó lenne sétálni kicsit, barátokkal találkozni, dumálgatni .. De igazából Y.-vel szeretném ezt tenni. Elém vetített egy képet, ami túlságosan belefúrta magát a tudatomba.
A kis "chat-világban" egyre többen tudnak rólunk ... Nem zavar, amíg nem élnek vissza a bizalmammal, bár volt, aki megtette ...

Chat-világhoz még annyit, hogy tegnap éjfél előtt pár perccel telefonált egy jóbarát, hogy a kedvesének elfolyt a magzatvize és megindult a szülés. Kicsit ijedt volt a hangja... Ami ebben érdekes: a chaten ismerte meg a kedvesét, és az ő babájuk az első "ezo-baba" :)) Remélem minden rendben ment náluk, és mostmár boldog szülők ...