2004. március 11.

Fent van az adrenalin szint ... pörgök, mint a fene. A reggeli tea úgy látszik meghozza a hatását.
Kaptam tegnap Beától utó-szülinapi ajándékot. Nem tudom mi a pontos neve, az a lényege, hogy teafüvet kell bele rakni, és úgy áztatni a csészében. Aranyos kis házikó alakja van. Tök örültem neki. Annak már kevésbé, ami közte és G. között játszódik :( De remélem megoldják!

Tegnap felhívtam Kopatot, ugyanis jött egy újabb csomag abból az egyiptomos gyűjtőlapokból, amit még elkezdtünk előfizetni. Este visszahívott, mondta, hogy kell neki, ne küldjem vissza, és bár nem tudja, hogy mikor tud bejönni érte, de majd megbeszélünk valamit. Az apjával dolgozik együtt, reggel 7-től este 7-ig. De legalább jól keres. Úgy tűnik talpra állt. Sajnálom, hog yilyen rossz hatással voltam rá, és mellettem ezt nem tudta megtenni. Talán valóban nekem voltak magasak az igényeim, amikor elvártam, hogy neki is olyan, vagy hasonló munkaideje legyen, mint nekem. Meg hogy a hétvégék is szabadok legyenek ... De nekem erre tényleg szükségem van egy párkapcsolatban. mi értelme van annak, hogy igen, együtt vagyunk, és csak az éjszakákat töltjük együtt? Most hétvégente is dolgozik ... össze akarja gyűjteni a pénzt egy tetováló szalonra. Tényleg sajnálom, hogy ez mellettem nem ment ...
De a lényeg az, hogy talpra tudott állni, és ennek örülök. Néha azért hiányzik. Most jutottam el abba a stádiumba, hogy a rossz emlékek kezdenek elhalványulni, és a jók jönnek elő. Ettől függetlenül tisztában vagyok a hibáival, meg azzal, hogy ennyi volt és végleg lezárult.
Na és persze itt van nekem Y. , akit az életemnél is jobban szeretek... És holnap már péntek ... ismét átölelhetem, mellette aludhatok el és mellette ébredhetek.

Nincsenek megjegyzések: