2004. április 14.

Egy picit ma már könnyebb elviselni Y. hiányát. Csak ez a kurva eső állna már el, napok óta esik, ilyenkor mégkevesebb életkedvem van.

Vajon kihasználhatom-e azt, hogy tudok olyan dolgot másokról, amit ők nem tudnak hogy tudom, és ezáltal olyan tettekre késztessem őket, amikről azt hiszik, hogy azt hiszem, hogy önmaguktól teszik. He-he, na ezt a mondatot bogozza ki valaki :)) Mindenesetre aki érti a lényegét, az érti.

Hmmm ... érdekes előérzetem van ... azt hiszem ma valami szokatlan fog velem történni. Állok elébe, csak egy kis színt vigyen végre a szürke esős hétköznapokba.

Ákos: Menekülj

Tompán ragyog az éjjel és megnő a csend
(Menekülj, fuss el, menekülj)
A sötét elnyeli az árnyakat
Mint verítéktől nyirkos álom
Úgy tapad rám most az indulat

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bűn és vágy ragyog
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.
Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj...

Nincsenek megjegyzések: