Remek .. Y. most közölte nemrég, hogy nem május 14-én, hanem 21-én jön ... Pontosan 1 hónap múlva. Ez van ... maradnak a magányos éjszakák, a vágyak, egy eszménykép, amit őrülten szeretek, és ami olyan, mintha egy elérhetetlen álom lenne. Zavart vagyok és szomorú. Elrohan mellettünk az idő ...
Nem sok választ el ebben a pillanatban attól, hogy feladjak ismét mindent. Holnapra elmúlik ez az érzés ... de most nagyon szenvedek.

Kopattal tegnap délután hosszasan elbeszélgettünk ... Nem találom önmagamat. Nem akarok az lenni aki vagyok, bárki is vagyok. 2 hét alatt miért mondja nekem 3 srác, hogy engem el tudna képzelni társaként?? Az még hagyján, hogy mondják, a nagyobb ciki, hogy komolyan is gondolják.
MIért akarok megfeleni mindenkinek? Miért szeretném a lehető legtöbbet adni magamból azoknak, akik közel állnak hozzám? És hogy csináljam, hogy mindenki elégedett legyen, és senkit se bántsak meg?

És miért vagyok belül ennyire magányos?