2004. április 6.

Ó, igen, el is felejtettem ... Tegnap bejött Kopat a munkahelyemre. Beszélgettünk egy kicsit. Illetve, amikor először bejöt, akor itt volt nálam Évi és Zsófi. Aztán később is visszajött. Megszerezte azt a könyvet ... Szeretném, ha eladná nekem ...

Hmm, ja igen!...Szóval majdnem elbőgtem magam Kopat előtt. Kicsit érzékeny hangulatomban voltam. Megbeszéltük, hogy majd ha már nem lesz ilyen feszített munkaideje, akkor beülünk valahova aztán beszéletünk. Azért szokott néha hiányozni! Mégiscsak 2 és fél évig éltünk együtt ...

Zsófi holnap megy kórházba. Kb. 1 hónappal ezelőtt volt orvosnál, mert talált egy kis csomót a hasán, ami fájt. Az orvos megállapított, hogy egy zsírmirigy. (ezért még 2000 Ft hálapénzt is kapott) A doki azt mondta, hogy majd megműtik a tavaszi szünetben.
Tegnap ment vissza a dokihoz, pontosabban egy másikhoz, időpont egyeztetés miatt. Kiderült, hogy nem zsírmirigy, ami a hasában van, hanem sérv. Emellett még aki megröngenezte, lealacsonyítóan beszélt arról, hogy a fiataloknak mennyi idejük van, hogy ilyen apróságok miatt is orvoshoz rohangálnak. Nem fogom visszafogni magam. Kőkemény káromkodás következik, csak 18 éven felülieknek!! **A kurva anyjukat az ilyen mocskos szemét állat orvosoknak! Hogy pusztuljon bele mindegyik abba a kórba, amit tévesen állapított meg! És ilyenek lesznek azokból a kis seggfej orvospalántákból, akiket már az egyetemen arra tanítanak, hogy ők többet érnek másoknál, mert életet mentenek. Hát persze! A tököm televan az egész kibaszott magyar egészségügyi ellátással. **

Ez van.

Nincsenek megjegyzések: