Tegnap délután Y. feljött chatre. Annyira örültem neki, bár megint hőemelkedésem volt, és ilyenkor kicsit nyomott hangulatom van. Sikeresen elcsesztem azt, hogy korábban találkozzunk. Felajánlotta, hogy mi lenne, ha jövő hétvégén jönne le. Erre nagy őszinteségi rohamomban közöltem vele, hogy nagyon örülnék, csak mivel nincs pénzem, ezért bizony nem tudnék neki jó kis kajákat csinálni. Úgyhogy maradt a 21-e. Én hülye ... Bárcsak vissza lehetne csinálni. Olyan jó lenne már végre hozzábújni. És jó lenne, ha már végre nem kellene azon búslakodni, hogy csak 2-3 napot van itt ... néha azzal jön, hogy úgyis meg fogom majd unni, mert annyit leszünk együtt. Bár nem tudhatom mit hoz a jövő, azt tudom, hogy ha azok az érzések, amik most vannak bennem, változatlanok maradnak, akkor nem fogom egyhamar megunni :)

Jó volt ma reggel kicsit ragyogni, csukott szemmel fordulni a nap felé, sétálni, érezni, ahogy a reggeli szél hozzáér a bőrömhöz. Még az is jó volt, hogy összekócolta a hajamat :)

Sz.-ék hívtak ma szalonnázni. Az énem egyik része menne, mert szeretem őket, a másik énem viszont otthon maradna elmélkedni, élvezni és tanulni a magányt.
Hmm ... talán azok számára, akik annyira nem ismernek nem egészen érthető, mi ez a magány-dolog. Bár akik ismernek, talán azok sem értik. A születési dátum alapján mindenkinek megvan a maga tarot kártya lapja. Ami elméletileg jellemző az egész életére. Persze ebben nem kell hinni, játéknak is fel lehet fogni, vagy épp útmutatásnak, vagy akárminek.
Az én lapom a Remete ...

"Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zürzavart, melynek közepében ülsz."