A.-tól egy nagyobbacska ametiszt követ kaptam karácsonyra, igaz, hogy csak este lett volna szabad megnéznem,... de mostmár mindegy :))
Kopat megvette a Világvallások c. könyvet, és a Biblia kódja 2-t. És egy papucsot, ami nem volt jó, így ma visszavittük a kínaiba. A tulaj egy bunkó kínai spiné volt, ezentúl csakazért is oda megyek vásárolni, hogy jólfelidegesítsem. :) A pénzt nem adta vissza, le kellett vásárolni. Úgyhogy lett helyette egy bebújós meleg papucsom, és egy strandpapucs-féle, meg egy zokni.

Misitől is kaptam ajándékot ... bár ez nem konkrét ajándék, csak egy nagyon kedves ígéret. "De innentől kezdve - komolyan mondom - nem kell magadnak M-könyvet
venned, mert megküldök minden új megjelenésből egy példányt neked. Bár csak sűrűbben tehetném!"

Mostmég nekiállok főzőcskézni, csinálunk gordon bleu-t, meg töltöttkáposztát, pogácsát. Jól indul ez a karácsony, bár egyátalán nincs ünnepi hangulatom.

Ja! Kopat elcserélte a kistévét és azt a 21 colos monitort, amit ingyen szerzett és amit 15 ezerért javítottak volna meg egy nagy képernyős tévére :)) Úgyhogy tegnap este fél 2-ig tévéztünk. Hiányzott már egy picit. Van rajta txt, meg szupersarkított... Elin.. azt hiszem.. vagy mit tudom én, de kit érdekel :)

Na, megyek, veszek még egy követ, olyat, ami olyan szürkén csillog... mi is a neve.. Hem... valami hem-mel kezdődik.. nem tudom.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Itt vagyok :)

Pénteken este Kopat szokáshoz híven fél 11 körül ért haza. Kicsit elegem volt belőle, már nagyon várom a különköltözést!

Szombat délelőtt: bevásárlás, de csak spórolósan. Délután Kopat kiment a szüleihez, mert vasárnap reggel disznóvágásnál segítkezett és korán reggel nem volt busz. Nincs gond. kicsit paráztam milyen lesz egydül aludni, de aztán nem érdekelet. Este chates, Pécs szoba találkozó. Voltunk vagy 20-25-en, ebből talán ha pár embert ismertem, de nem is bántam. Érdekes volt látni, hog yki kit utál, ki kivel smárol, stb .. :))

Utána 6-an (Szelas, barátnője Emssi, Géza, Gergő, András és én) Elmentünk No disco-ba, Szelasék befizettek engem is. Utoljára talán 3 éve voltam így bulizni, kicsit zavarban voltam. Ráadásul mivel nem készültem rá, hosszú garbó volt rajtam, amibe annyira beleizzadtam, mint a fene. Ugráltunk, táncoltunk, buliztunk, és én újra fiatalnak érezte magam. (mondom ezt 21 évesen )
Kb 3-fél 4ig voltunk ott, utána mivel mondtam, hogy nálam üres a lakás, felmentünk hozzánk. Útközben vettünk kaját, üdítőt.
Kb fél 5-ig voltak ott, utána hazamentek. Nagyon jól éreztem magam, el sem tudom mondani mennyire. Hálás vagyok nekik, amiért kirángadtak a tespedt magányomból.

Vasárnap reggel 9-re már lent voltam a vásárban, Szelason és Emsin kívül a többiek is. Vettem ajándékot, meg 1-2 dolgot, ami még kell a karácsonyhoz, és el is fogyott minden pénzem.

Most meg itt vagyok, mert Kopat megint "intézi a dolgait" és nem akrja, hogy vele legyek. Én meg nem vagyok hajlandó egyedül abba a kurva hideg lakásban lenni. Mikor lesz már január, hogy költözhessek??

Még bent vagyok a munkahelyemen. Vártam valami ünnepélyes, emelkedett érzést, hogy ez az utolsó munkanap, és majd' egy hónapig nem kell jönnöm, de ez elmaradt. Valami hiányzik, nem tudom mi. Nem látom értelmét annak, hogy hazamenjek ... Kopat úgysincs otthon, pár napja megint 8 után jön haza pedig múlthéten általában mindig otthon volt időben. Eddig bírta. Örülök, hogy januártól nem lesz az, hogy azért nem megyek haza, mert nincs otthon. Akkor saját kis birodalmam lesz ... és leszarom hogy hol van és hogyan vágja tönkre az életét a jóhiszeműségével. Rájötem, hogy nagyon nem csípem az olyan embereket, akik "ártatlanok". És arra is rájöttem, hogy mindig is utáltam az ilyeneket :)

Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezeket az őrült sorokat olvassa!

Ma már jobban vagyok, valószínű, hogy a tegnapi csak egy gyomorrontás volt. Többet nem fogok a fornettisnél virslis izét venni, az biztos! Egye meg az, aki csinálta.

Salgótarjánba nem tudok elmenni, nincs annyi fölösleges pénzem. Főleg így karácsony előtt. Sajnálom, mert nagyon szerettem volna találkozni chates emberekkel.

Felhívtam Beát, leendő lakótársat. Azt mondta, a szoba az enyém, nem kell aggódnom, jövőhéten felhívja a tulajt, és megmondja neki, hogy januárban megyek :)

Lesz fánk, anélkül nem karácsony a karácsony. Kis pici. Remélem az ünnepek nyugodtan fognak telni.

Kúrálom magam. Állítólag a coca cola kortyolva jó a hányinger ellen. Almát eszek, meg kólát iszok. De nem is kívánok semmi szilárdat. És fázok, mint a fene, pedig tűz forró a radiátor.
Karácsonyra megbetegszek? Jó időzítés...

Pocsékul érzem magam. Tegnap dél körül vettem virslis fornettit. Hát nagyon szar volt, valahogy mintha nem kelt volna meg a tésztája, vagy nem is tudom. Talán ennek köszönhetően estére hányingerem lett. Tudni kell, hogy én nagyon ritkán hányok, a cucc inkább alul jön ki, mint felül. De még éjszaka is kirohantam, és hódoltam a fehér istennő előtt, miközben annyira fáztam, hogy azt hittem nem élem meg a reggelt. Nem tudom mitől volt ez, mégcsak alkoholt sem ittam ...
Most sem vagyok valami jól, fázok, a gyomrom kavarog, szédülök és 5 perc alatt el tudnék aludni bárhol.

Azonkívül utálom, hogy éjszaka mindig arra ébredek fel, hogy Kopat annyira szorít magához, hogy szinte agyonnyom.

Ehh.. mostmár ha beledöglök, akkor is túlélem a mai és a holnapi napot. És utána jan. 12-ig pihi, és seggbe rúgom azt, aki megpróbálja beszabályozni, hogy mikor keljek ki az ágyból.
Kicsit azt hiszem ki vagyok merülve. Másfél hete nem tudok normálisan aludni éjszaka, reggel úgy kelek, mintha semmit nem aludtam volna, folyton rémálmaim vannak, ha felébredek éjszaka, legalább egy órán keresztül forgolódok, mire vissza tudok aludni. Az is csoda, hogy még így bírom...

Kész! Nem keresek tovább albérletet!!

...(hatásszünet)...

Mert tegnap megtaláltam álmaim lakását. :) Tágas, földszinti, téglaépületben külön szoba, nagy ablakokkal, hatalmas nappalival, ami a másik lány szobája, édes kis konyha, és fürdő, étkező. A belvárostól gyalog kb 20 percre van, kicsit meredek az utca, a kilátás isteni, jah és egy nagy erkély is van! 12500+a rezsi fele (télen 8000, nyáron kb 4000). A csaj, aki ott lakik székesfehérvári, a hétvégékre hazautazik.
Persze minden jóban van valami rossz; a szomszédok öregek, és mindig mindenről tudnak, és mindenről értesítik a tulajt, aki szintén egy idős hölgy. Bea (jövőbeni lakótárs) azt mondta az a legjobb, ha mindig mond nekik valamit az ember, akkor azt hiszik, hogy ők jólinformáltak, és nem pletykálnak.
A lány nagyon jófej, nyitott, vannak közös egyezési pontjaink. Amikor mentem megnézi a lakást megkínált teával is, és nagyon jól elbeszélgettünk. Ki fogok vele jönni :) Magyar-kommunikáció szakos, negyedéves.

Úgyhogy most fel fogom hívni a kertvárosi csajt, akinél hétfőn néztem a szobát, és meg fogom neki mondani, hogy találtam jobbat :)
És felhívom a jelenlegi főbérlőnket is, hogy január 6-án visszaadjuk a kulcsokat.

A szoba amúgy nagyobb, mint a kertvárosi lakásban, és ha akarok, még tudok vinni bútort, elfér. Ráadásul tükrös szekrény van.

Most boldog vagyok, kezdem érezni a biztonságot, amit magamnak teremtek.

Tegnap A.-val elmentünk megnézni az albit. Egy fiatal csaj lakik ott, a ttk-n tanul, most fogja majd írni a diplomamunkáját. Igényes, tiszta, rendezett, ápolt a lakás. A csaj zöld teát és borsmenta teát iszik, nincs hamutartó a lakásban, van számítógépe, fa bútorok vannak, a natúr színek dominálnak, az ágy pedig egész új. Bár a szekrény elég pici, de nem számít. Van íróasztal is és szék is a szobában. Ráadásul kertvárosban van, Pécsnek azon a részén ahol a legtöbb ismerősöm lakik. Jó lenne odaköltözni.
9000 + a rezsi fele lenne az a szoba, és ráadásul még mosógép is van :)
Ma délelőtt felhívtam a csajt, miondtam neki, hogy tetszik, és ki is venném. Azt mondta volt előttem még egy lány, aki a hét elejére ígérte a választ, mert a szüleitől is függ, hogy költözhet-e. Jó lenne ha nem akarna költözni, és én mehetnék ...

Kopattal tegnap ezt megbeszéltem, ő visszamegy a szüleihez, viszi a macskát is. Nem szakítunk, csak külön fogunk élni, talán ezzel vissza tudjuk hozni a randevúk varázsát.

Vannak álmai, amik beteljesülnek. Megálmodta azt is, hogy külön fogunk lakni. És azt, hogy a költözés után nem kell fél év, és én Pesten fogok kikötni. Féltékeny M.-re, úgy érzi, hogy közünk lesz egymáshoz.

Úgyhogy ... kíváncsi vagyok, 2004 júliusában mi lesz velem, hol leszek ... és kivel.

A pillanatnyi megelégedés marasztalni akarja az embert abban a helyzetben, amiben éppen van. Hétvégén - már amennyi volt belőle - sokat gondolkoztam azon, hogy valóban külön akarok-e költözni Kopattól. Veszélyesen közel voltam ahhoz, hogy azt mondjam: nem.
Mert akkor mi lesz a macskával, mi lesz az eddig együtt töltött idővel, stb ..

Néha úgy érzem, mintha "kölcsönvennék" a testemet, hogy úgy irányítsák az életemet. Ma délelőtt voltam így. E-mailen A. küldött pár hirdetést albérletekről, az egyik meg is tetszett, 9000+rezsi fele, 1 szoba. Felhívtam, megbeszéltem a csajjal, hogy ma 6 körül megyek megnézni. Olyan, mintha nem is én hívtam volna fel ...

Furcsa ... ha visszagondolok, arra, amikor a mostani helyre költöztünk pár hónappal ezelőtt, az egész olyan macerás volt, nehézkes. Most meg hihetetlenül nagy lendülettel állok neki a költözés gondolatának. Tudom, hogy minden rendben lesz! :) És tudom, hogy jó lesz nekem. Meg fogom valósítani önmagamat, és az álmaimat. Csak nem szabad visszanézni, mert az maradásra bírna.

Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy a születésnapomra már minden el lesz rendezve (február). Ha Kopat összeszedi magát természetesen folytathatjuk a kapcsolatot - ha ő is akarja. De a függetlenség kell ahhoz, hogy újra oda tudjak bújni hozzá, és újra azt mondhassam szívből, hogy "szeretlek".

A vasárnap kellemesen telt, olyan volt, mintha szombat lett volna. Mászkáltunk a városban, vettem ezt-azt, többek között egy könyvet is. A címe: Kínzóeszközök. Bemutatja azokat az eszközöket, melyekkel a történelem során vallatták a jónépet. Egyenlőre még nem választottam ki, hogy melyik a "kedvencem" bár a karóbahúzást szerintem kevés dolog tudná felülmúlni. :)) Van pár eszköz, aminek viszont nem értem a működési elvét ... igaz, még nem olvastam el, csak a képet láttam róla.
Nem semmi, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az emberi faj. De ami a leginkább tetszik; azok a módszerek, amik nem okoznak fájdalmat, viszont az egyén tudatát annyira támadják, hogy beleőrül. Írjk példát? Na jó; pl egy cellában folyamatosan nyomatják a "tuc-tuc" zenét és folyamatosan megy a stroboszkóp. A rab nem tud egy percet sem pihenni ...

Kicsit furcsán nézett rám az eladó srác, mikor mondtam, hogy ezt a könyvet kérem. Vigyorgott mint a tejbetök :))
Holnap beszkennelem a borítóját.

A fél éjszakát ábőgtem, úgyhogy most szépen meg vannak dagadva a szemeim. Ráadásul még melózni is kellett jönni, csak tudnám mi a fenének, amikor jan 12-én dolgozunk csak előszőr. Tök hülyeség.
A bőgés oka Kopat volt (mint általában mindig). Nem is tudom mi volt a kiváltó ok ... a lényeg az, hogy rájöttem, baromira egyedül vagyok. Ha különmegyünk, ő még vissza tud költözni a szüleihez. Én nem. Nincs családom, nincs senkim, akire igazán számíthatnék ha baj van. Vannak barátaim, akiknek sokat köszönhetek, Évi, Zsófi, és azok, akikkel interneten keresztül tartom a kapcsolatot. De nyilván nem tudnak mindenben segíteni, és persze nem is az ő dolguk lenne.
Azt hittem Kopattal "család" vagyunk, számíthatunk egymásra. De nem. Hiába van vérszerinti anyám, apám, nem költözök vissza hozzájuk. Elég volt 19 éven keresztül azt hallgatnom apámtól, hogy mennyire balfasz vagyok, meg szerencsétlen és béna, és hogy mennyire utál ...
Nekem sosem lesz igazi otthonom? Ahol várnak, és ahol biztonságban érzem magam...

Most hogy így nézem azokat a képeket, amin ezen az oldalon fent vannak ... nos, eléggé egy témára szorítkoznak. :))

Semmi különös nincs, csendben telnek a percek és a napok, nem is vágyok változatosságra. Nem akarok pasizni, nem hiányzik a szex, alíg eszek ... mintha nem is a földön élnék. Jó így.

Tegnap este gondoltam R-ra, reméletem, hogy nem ugrik ki az ablakon. De a reggeli bejegyzése alapján még él. :)

Tegnap egy chates jóbarát hívott jövő hétvégre hozzájuk, Salgótarjánba. Születésnapja lesz és szeretne baráti légkört teremteni. Ezek szerint tudtam rá hatni akkor, amikor tombolt és teljesen ki volt kelve magából :) Szeretnék elmenni, csak ne lenne olyan nagyon nagyon messze Pécstől. Vonattal is kb 6 óra az út, 2 átszállással. Az átszállásokról pedig rossz emlékeim vannak. És hát a jegy ára sem utolsó, főleg így karácsony előtt. Egyenlőre még nem tudom, hogy mi lesz, szívem szerint mennék, megvárom a körülmények hogyan alakulnak.

Kiolvastam Michael Mansfield: A halál túl kevés c. könyvet. Tetszett, főleg mert dedikálva van ;)

Tegnap bementem A-hoz a könyvtárba, beszélgettünk, neten kutakodtunk, figyeltük, hogy a internetes teremben ki milyen oldalakat néz. Egy ismerősétől kölcsönkapta De Sade Márki: Juliette élete - avagy a bűn virágzását. 2002-es kiadás, először 1797-ben jelent meg.
Saderól mindenkinek van véleménye, van akit megbotránkoztat, van akinek tetszik, de senki nem marad közömbös iránta.

"A filozófia fáklyája az ondóban lobban el."

Személy szerint tetszik az írása, bár még csak az egyik könyvének a felét olvastam el. A film is érdekes, ami az életéről készült. Az egészet áthatja valamiféle erkölcsi fertő, ami szerintem azért izgalmas.

Hiába tilották be a könyveit, hiába égettek el egy csomót, tovább élt, és 300 év után még mindig lángra lobban az olvasó tőle. Vagy a vágytól, vagy a megbotránkozástól.
Mekkora szenvedély kell ahhoz, hogy mindenféle társadalmi elvárásoknak hátatfordítva, leírja valaki a vágyait, akkor is ha azok torzak, erőszakosak, perverzek?!

Tegnap nem működött a blog .. ez is biztos a telihold hatása.

Kicsit furcsák az emberek az elmúlt napokban. Mintha mindenki kezdene megőrülni. Főleg a chat világára gondolok itt. Van aki öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki, van aki annyira keresi a tudatosságot, hogy abba tompul bele, aztán van aki bekattan és tombol. Utóbbi emberke "visszahozásában" talán én is tudtam segíteni.

L.-val nem találkoztam kedden, azt mondta 17:10-re jön, én 17:20-ig vártam, aztán haza mentem. Szerdán reggel bejött, hogy bocsi, hogy nem jött, bla..bla..Nincs gond.

Mindenki készülődik a karácsonyra, az utcán rengeteg árus van, gyertyák, szalagok, csomagolópapírok ... még a végén sikerül valami kedvet csempészniük a szívembe a karácsonyhoz.

Könnyűnek érzem magam. Nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, de jobbat hirtelen nem tudok. Bennem van az a bizonyosság érzet, ami régebben is megvolt; miszerint minek aggódjak, úgyis minden rendben lesz. Mintha valami nagyon nehéz vizsgán lennék túl ...

Kopat az utóbbi napokban kezd visszatérni önmagához. Tegnap volt valamilyen próbán egy együttessel, ahol énekelt és dobolt. Azt mondta kitombolta magát, kiadott minden fáradt gőzt. A dobverők megrepedtek ... ő meg nem emlékszik arra, hogy mennyi idő telt el azalatt, amíg ütötte. Végre elhozta a tetkó gépét az ismertőstől, neki állt újra tetoválásokat csinálni. Nem aggódok, tudom, hogy ehhez nagyon ért. 4 emberke már "jelentkezett" nála, ezekből kb 40 ezer bejön.
A munkaügyis pénz megjött, abból pedig kifizetem az ehavi rezsit és a múlthavi elmaradást.

Kopatra visszatérve. Kedd délután találkozott egy amerikai pasival, aki Kaliforniában dolgozik egy rajzfilm stúdiónál. Mutatta neki a régebbi rajzait, a pasinak nagyon tetszett. Lehet hogy ezáltal lehetősége nyílik arra, hogy kimenjen és megvalósítsa önmagát. Ha így alakul én nem fogom megakadályozni, menjen, akkor is ha én nem tudok vele menni.
És ha ki tudnék vele menni... vajon kimennék? Képes lennék arra, hogy mindent magam mögött hagyjak? Ezen majd akkor gondolkozok, ha konkrétan fenn áll majd ez a lehetőség. Addig minek?!

A macska köszöni szépen jól van, haverkodik a hörcsöggel. Baromi hangosan dorombol, Zsófi traktornak nevezte, amikor hallotta. Ráragadt ez a név :)

Bejött ma főnököm, hogy megbeszéljük, hogyan lesz a decemberi nyitvatartás. Arra jutottunk, hogy dec 19-én dolgozunk utoljára, aztán legközelebb pedig január 12-én. Szóval majdnem egy hónapig otthon leszek. Meg fogok őrülni internet nélkül!! Arra gondoltam, hogy a blogot természetesen nem hagyom abba, hanem hetente összeírom, hogy mik történtek, olyan sok minden szerintem úgysem fog történni.

Találkozok ma meló után L.-val. Kibékült a barátnőjével. De akkor mit akar tőlem? Önző dolog csak azt csinálni, ami nekem jól esik?! Igen, az , tudom, de most nem érdekel. Legszívesebben hazamennék, nem akarok vele találkozni. És ha napközben utolértem volna neten, akkor le is mondtam volna. Nyűgös vagyok. És jó lenne már a végére érni annak a könyvnek, amit olvasok...

Nincs kedvem ma semmihez-hangulatom van. Reggelt vettem mézesgazagonyát az egyik bio-boltban, aminek a reklámtáblájára nagy betűkkel ki volt írva: Ma aurafotózás.
Megkérdeztem az eladótól, hogy ez menniybe kerül és miből áll. Bár azt hiszem az első kérdés megadta a választ mindenre :) 5500 Ft-ért csinálnak egy képet és elemzik ki. Nem tudom, hogy ez országos viszonylatban sok-e vagy sem, de nekem most baromi sok, úgyhogy szépen el is felejtem.

Végre megtaláltam azt a dal, amit már olyan régóta kerestem, de nem tudtam se címet, se előadót.
Skunk Anansie - Secretly
Egyszerűen imádom :)

Huhh, hosszú volt a hétvége, és ennek megfelelően a mai bejegyzés is hosszú lesz.

Péntek délután:
A. lejött munkahelyemre, beszélgettünk, aztán hazamentünk. Döbbenten vettem észre, hogy a tv nincs a helyén, Kopat (mint utólag kiderült) beadta azt is a zaciba. Érdekel ez engem? Nem. Tovább lépek ...
A.val előkészítettük a terepet egy kis meditáláshoz, meggyújtottunk egy gyertyát, leültünk egymással szembe, stb ... Nem volt semmi hókusz-pókusz, egyszerűen csak próbáltunk utat engedni a tudatalattinak. Érdekes dolgokat "láttam".

Egy földes úton álltam, az út kétoldalán magas fák voltak. Egyenes volt az út, de a végét nem lehetett látni. Jobbra egy erdő volt, egy kis tavat is sejtettem arra felé, balra magas fű és köd. Amikor a talajra néztem, megláttam a lábamat. Piros gyerekcipő volt rajtam, olyan pántos és fehér harisnyanadrág. Elindultam az úton, de arra mentem, ahol a magas fű volt, bele a ködbe. Elvesztettem utána minden térérzékemet, csak a köd létezett, semmi más. Valahogy visszakerültem az útra, de már nem az voltam, aki az előbb. Láttam, hogy az a kislány, aki voltam ott fekszik élettelenül az út közepén. Volt egy olyan érzésem hogy én öltem meg. Aztán összevissza képek jöttek. Egy hatalmas vermet láttam, vörös és fekete izzó színekkel, a verem oldalából emberek álltak ki, csontok, húsdarabok. Mintha folyamatos sikoltás is lett volna. Aztán ráálltam egy emelvényre, ami kilökött ebből a veremből.
Utána egy harcosnő vezetett egy trón felé, amibe beleültem. Reméltem, hogy sok ember lesz előttem, de egyedül voltam
Aztán egy másik székben ültem, előttem kopott asztal, rajta csonkig égett gyertyákkal.
Egy vastag könyvbe írtam, lúdtollal (nem tudom mit). Férfi voltam, és az ősz szakállam rálógott a könyvre.
Visszatértem az útra. A kislány még mindig ott feküdt, de már nem volt élettelen. Segítettem neki felállni, és térdreborultam előtte. Egyetlen szó villant keresztül az agyamon: "megbocsájtás". Kézenfogva továbbindultunk az úton.
Ezzel ért véget az utazás.

A.-val megvitattuk élményeinket, a szenvedésekkel teli verem nála is "megjelent". Aztán elmentünk az Aranygaluskába, kajáltunk egyet, beszélgettünk, és irány haza.
Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk.

Így is lett, 7-kor találkoztunk, beültünk egy elég nívós kínai étterembe, kajáltunk, kaptunk a végén gyümölcsbort egy keveset, meg egy falinaptárt. Utána irány Hullám, találkozó a pécsi chatesekkel. Nagyon jófej emberkék voltak. Dartsoztunk, páran csocsóztak, beszélgettünk, ittunk, stb ...
Sajnálatos módon ismét meg kellet állapítanom, hogy baromira nem merek megszólalni ismeretlen társaságban. Hé, mitől vagyok ennyire frusztrált??

Negyed 1-re értem haza, Kopat már aludt, de aztán fel is kelt és ment hányni. Azt hittem ivott, és aztért hányt (ami részben igaz is), de nem az volt a kiváltó ok. Nem tudom mi lehetett a baja. Azt mondta annyira fáj a torka, hogy nem bír nyelni, ennyire szarul még nem volt. Mondta, hogy gondolt arra, hogy kihívja a mentőket. Kicsit bepánikoltam, nem tudom ilyenkor mit kell csinálni.
Torokfájás=kommunikációs zavar? Vagy esetleg elfojtott gondolatok, amiket nem mondott ki? Lehet benne igazság.

A vasárnap egész jó volt, azt hiszem délután 4 körül másztunk ki az ágyból, de akkor is csak azért, mert éhesek voltunk. Olyan szempontból jó, hogy nincs tv, hogy legalább mással is foglalkozunk, én többet olvasok, ő többet fest.
Este 9-kor arra jutottunk, hogy úgy ennénk rakott krumplit. Aztán fél 11-re kész is lett, jól bekajátunk, aztán irány az ágy. Sejtettem, hogy nem lesz valami kellemes éjszakám, mert állítólag teli gyomorral nem túl szerencsés lefeküdni. Ezt ezentúl alátámasztom én is! Szörnyű rémálmom volt.

Pontosan nem emlékszem a részletekre. Egy templomban voltam és imádkoztam valakikkel. A tenyeremen stigmák jelentek meg, és vérezetek, de nem annyira, mint álombeli korábbi imádkozások alkalmával. Egy halott lány végakaratát közvetítettem. A lány terhes volt azt hiszem, amikor meghalt. Azt "akarta", hogy a városházát romboljuk le, mert nem segítettek neki onnét, és 2 másik épületet pedig gondozzunk.
Az egész álom ennek a lánynak halála körül forgott. Volt valami nem normális a halálában, ha nagyon költői akarnék lenni, úgy fogalmaznék, démonok tépték szét lelkét. De normális értelemben szerintem szimplán csak megőrült. Nem tudom visszadni a részleteket, de hiába próbáltuk megmagyarázni a halálát, tudta mindenki, hogy valami természetfeletti dolognak is köze van hozzá. Aztán menekültem, hazakísértem valakit, hosszú kanyargós úton mentünk, futottam, sötét volt, köd volt, és épphogy elértem azt a buszt, amivel haza tudtam menni. ...

Ezen után ... mit mondjak, hogyan indul ez a hét?!

Sűrűek a programjaim, de örülök, hogy le tudom magam kötni, nem pedig egyedül rágom magam a hülyeségeimen.
Tegnap lejött délután a melóhelyemre A., beszélgettünk arról, amit ma délután készülünk elkövetni önmagunk ellen :) Mielőtt bárki félreértené: csak egy közös meditálásról van szó. Egy másik sík látogatásáról, vagy valami ilyesmi. Régebben ő gyakran csinált ilyesmit, tehát van benne gyakorlata. Nem tudom mit várjak, mire számítsak, inkább nem számítok semmire, és majd kiderül merre meddig.

Meló után találkoztam egy kiscsajjal, akivel chaten beszéltem pár szót. Viccesen indított; megkérdezte boszi vagyok-e :) A válasz ennyi volt: "persze :)) "
14 éves lányzó, tele naivitással, érdeklődéssel. Valahogy egy kicsit magamra ismertem benne. Mondhatnám, olyan, mint amilyen én voltam. Elolvasta azt hiszem a boszorkányság nagykönyvét, vagy a wiccát, az alapján barátnőjével csináltak egy light-os szeánszot.
Nem az a fajta buta kislány, aki elhisz mindent, amit a tv-ben lát. Komolyan veszi a wiccát, még ha kicsit keveri a is a boszorkánysággal, és pozitívan áll hozzá a dolgokhoz. Értem ezalatt azt, hogy nem akarja megátkozni pl a tanárárt csak mert rossz jegyet kapott :)
Mindent úgy csinál, ahogy ezekben a könyvekben olvasta, tisztítás, felszentelés, meg varázskör, egyebek..
Próbálkoztak állítólag szerelmi kötéssel is :))
Azért aranyos kiscsaj.

Nem ittam sokat, kb 1 liter sört egész éjszaka, 1 dl bort, és éppcsak egy korty Unicumot. Viszont alíg ettem napközben.
Ami a legfurcsább az egészben, hogy nem rúgtam be a szó klasszikus értelmében. Éreztem, hogy a fizikai test kicsit más állapotba kerül, hazafelé egy picit szédültem, és egész este vigyorogtam, mint a tejbetök. De a tudatom éber maradt. Furcsa volt, hogy "külön tudtam választani" a testet a tudattól.

Hihi.. jól vagyok...Csak baromi álmos vagyok

Meló után találkoztam L.-val. beültünk egy csehóba, ittam egy korsó sört. Utána jött egy ismerőse kocsival, és felvitt minket a kollégiumba. Út közben megállítottak minket rendőrök, igazoltatták a srácot :) De nem volt semmi gond, mentünk tovább.

2 órán keresztül beszélgettünk.

Utána csatlakoztunk a többiekhez, névnapi buli volt. A hangulat nagyon jó volt, ritkán látni ennyi barmot (pozitív értelemben) egy helyen :) Egy csomó srác volt, volt még egy csaj, akinek holnap lesz a szülinapja, őt is felköszöntötték. Aztán később jött egy másik csaj is, ő elég jól nézett ki. De az állandó női tag én voltam egyedül :)
És hát persze, hogy az enyhén illuminált állapotban lévő srácok kedves szavakkal illetnek. Szerencsére ezeket nem veszem komolyan, hiába próbálják bizonygatni, hogy "jó nő vagy".
Nagyon jól éreztem magam, bár feloldódni nem tudtam. Most érzem csak igazán, mennyire bezárkódtam ezalatt a 2-3 év alatt...
Negyed egy körül indulam el, és gyalog mentem haza. Kb 1-re otthon voltam. Jól esett éjszaka sétálni a kihalt városban, egyedül. Gyakrabban kellene...

Nem akarom, hogy érzelmileg többet érezzenek irántam férfiak a barátságnál. Nem akarom, hogy lekössék magukat, és engem.

Majd még írok, ha kicsit magamhoz térek jobban :))

Hajlamos vagyok arra, hogy egyes embereket olyannak lássak, mint amilyennek szeretném őket látni. Tehát nem azért szeretem őket, mert azok, akik, hanem azt a képet szeretem, amit rájuk vetítek ...

Keresem azt a férit, akire nem kell kivetítenem azt, amire vágyok, hanem megtestesíti a vágyaimat ...
Ó, ilyen talán nincs is ...

Évitől kaptam e-mailt :)
Misitől is.
Kész vagyok teljesen, pozitív értelemben. Kaland az élet, hát kalandra fel!

Sajnálom, hogy nem mentem el hétvégén a chates szoba találkozóra, van pár ember, akivel már szívesen beszélgtnék élőben is, nem csak gépen keresztül. Aztán mint utólag megtudtam volt ott olyan emberke is, akit nem igazán szívlelek. De mindegy. Ha ott lettem volna nem foglalkoztam volna vele :)

Jól indult a reggel, fél óra alatt két menet :) Jól esett, kicsit bevadulni :)

Hihetelen intezítással vetem magam bele egy új viszonyba. Kopat nem tud róla, de nem akarom letagadni. Szeretném, ha tudná, hogy független akarok lenni egy ideig. Szeretnék másokkal is lenni, és egy régi vágyamat megvalósítani.
Holnapra tervben van egy randi. Azt veszem észre, hogy nagyon nyitottan kezelem a dolgot, nem akarom az illetőt magamhoz kötni, teljes szabadságot akarok neki biztosítani, nem várom el tőle, hogy csak én legyek neki. Persze a védekezést szem előtt tartom!! Gumi nélkül senkivel!
Ilyen voltam régen is, mielőtt komoly párkapcsolatom lett volna. És ismét ilyen akarok lenni. Azt hiszem ráléptem az önmegvalósítás útjára. Élni akarok! Fiatal vagyok még ahhoz, hogy hétvégente az legyen a legnagyobb problémám, hogy mosni, főzni, takarítani kell.

Jesszus.. azt hittem, már postáztam, amit eddig írtam.. na akkor most gyorsan :)

Ja! Írt végre M. :) Ha tehetném felrohannék Pestre és levenném a lábairól :))

Kezdődik az új élet... vagy a régi tér vissza?

Úgy fogom fel, hogy független vagyok.
Szerdára már lebeszéltem egy randit.

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy vannak barátaim, akik segítenek ha baj van. Akár 1-1 jó szóval, akár tanáccsal.
És örülök, hogy olyan barát is akad, aki bevallotta 4 hónap után, hogy tetszem neki, és mellesleg számomra sem közömbös, és felajánlotta, hogy "kiélhetem rajta a szeretet éhségemet" :)
Hát lehet ilyen kedves gesztust visszautasítani? :)

A kurva életbe ... megint szerelmes vagyok.
Vagyis csak félig... Óóó... Álmodtam, M-vel. Olyat szeretkeztünk egy kocsiban, hogy jujj..:)) Valahogy most semmi más nem tud érdekelni, se az anyagi dolgok, se Kopat, se meló, se semmi. Rózsaszín a világ.
Jaaaj, de nem szerethetek bele egy 42 éves pesti férfiba! És ha rátalált a blogra, és magára ismer benne? Nem akarom a barátságunkat elrontani! Csak most megint az ösztönök beszélnek belőlem és a vágyak. amik már egy ideje kielégíthetetlenek.
Kész vagyok teljesen. Mi a franc van, hova tűnt a föld a lábam alól?
Csak egyszer! Csak egyetlen egyszer vele lehetnék ... Grr... majd írok még később ha már lenyugodtam...

Kopat volt az, aki hazudott, amikor azt mondta, hogy kifizette az albérletet is és a rezsit is ...

A blog címét lassan átírhatnám arra, hogy az élet nehéz oldalai, mert vicces dolog nem sok van mostanság.
A tegnapi nap is felért egy katasztrófával. Ugye ott kezdődött, hogy Kopat elvitte a félretett pénzemet. Aztán mondta, hogy otthon hagyja az asztalon, de neki még el kell mennie elintézni a dolgait, a kintlévő pénzeit beszedni, hogy ki tudja fizetni az autót. A biztosító állítólag csak a kár 75%-át téríti meg, a maradék önerő, és ő törte össze.

Kértem kölcsön főnökömtől 5000 Ft-ot, hogy fel tudjak menni Pestre. Meló után felrohantam oda, ahol épp volt, odaadta a pénzt, aztán lerohantam a vasútállomásra, hogy megvegyem a jegyet. Baromira elfáradtam egyrészt a rohanásba, másrészt az idegeskedésben.
Aztán amikor hazamentem, Évi várt rám a kapu előtt. Azt mondta Kopat felhívta őt, azt mondta ne haragudjunk rá, összejöttek a dolgai, el kell hagynia az országot. Talán holnap jön, talán 2 nap múlva, talán fél év múlva ...

Erre jött még az, hogy beállított este A. akitől béreljük a lakást. Azt mondta a Zsolti nem fizette ki sem a rezsit, sem a lakbért, semmit, és 2 hete hitegeti hogy majd fizet.

Kicsit összeomlottam.

Este hazajött ...

Nem tudok erről írni.

Lehet hogy karambol sem volt ...

Mi történik körülöttem??

Még nem hozta a pénzt.
De ha kell a föld alól is előkotrok annyit, hogy fel tudjak menni. Felhívott T. Annyira jólesett. Nem gondoltam, hogy a mai napon még fogok valaminek örülni ennyire :)

Lehet, hogy mégsem megyek Pestre.
Kopat ellopta a félretett pénzemet ...
Azt mondta dél körül bejön és visszahozza, ha nem ... akkor nem marad ép csontja!

Hopp... lehet hogy olvassa az az ember a blogomat, akit tisztelek, kedvelek, és akivel levelezek már egy ideje, de nem szóltam neki a blogról?! Ha igen, remélem azért mailben megírja, hogy rátalált a naplómra. :)

Tegnap este megbeszéltünk 1-2 dolgot. Januártól vagy februártól különköltözünk, de együtt maradunk, aztán majd meglátjuk mi lesz. Úgyhogy most albérletet keresek, 1 szobát, lehetőleg valami egyetemista lánnyal kellene összeköltözni. 10-15 ezer Ft-ot tudok szánni így egyedül az albira.
Gondolkozom a jövőn. Hogy mi hogyan lesz, ha külön leszünk. Mindenképpen el akarok járni kondizni. És most foglalkoztat a továbbtanulás gondolata is. Azt hiszem bölcsész irányba akarok menni, vallás, vagy filozófia, ... még nem tudom. Esti tagozat kellene.
Kicsit kétségbe vagyok esve. A szívem azt mondja, hogy ne költözzünk külön, maradjon minden a régi kerékvágásban, inkább ne változzon semmi.
De az eszem azt mondja, hogy ha most együtt maradunk, akkor rövid időn belűl az őrületbe kergetjük egymást. Kell a függetlenség ahhoz, hogy végre kirángassam magam abból a tespedtségből, amiben vagyok.
Csak félek a változástól ...

Újabb fejlemények:
Kopat mondta, hogy a biztosító nem téríti meg az összes kárt, amit a karambollal okozott és 200 valahányezret még ki kell fizetnie a srácnak zsebből.

Én meg bejelentettem, hogy külön albérletbe akarok költözni.

Furcsa fejlemények bontakoztak ki tegnap, talán magyarázatot is adnak Kopat késői hazajövetelére. Ó, nem nő van a dologban, sajnos-vagy szerencsére. Na de mi ez az egész? Nem krimiben vagyunk kérem szépen! Vagy mégis ? ...

Lehet hogy nem kell félnem egyáltalán a teherbe eséstől ... jó lenne, legalább nem kellene antibébit szedni, és a gumit is el lehetne felejteni. Számomra ez megváltás lenne, nem átok.

A mai nap képe:

Vallástörténetet akarok tanulni. Hétvégén láttam az egyik művészeti könyvesboltban egy könyvet: Vallástörténeti Atlasz címmel. Azt kérem karácsonyra! :)

Kicsit össze vagyok ma csúszva, az álmaim is nagyon idióták voltak, valahol Pesten mászkáltam, de eltévedtem, aztán álmomban 2-3 percenként orgazmusom volt ...ami ugye nem is lenne rossz dolog, ha valaki más is lett volna álmomban a közelemben :) Aztán Kopat mocorgására ébredtem, most meg nyűgös vagyok még ...

Egész kellemes volt a hétvége, 1-2 dolgok leszámítva.
Pénteken este eljöttek hozzánk anyámék, megnézni (dögönyözni) a macskát. Nem voltak sokáig ott, kb 1 órát. Aztán kicsit később jött Évi, Zsófi, mentünk kedvenc helyünkre, a Papucsba. Megbeszéltük, hogy beszélünk a Balázs anyjával, hogy hadd csináljuk meg a sírhelyét szépen, mert kicsit tré, ahogy most kinéz. Teljesen besüppedt a föld, és el van hanyagolva. Arra gondoltunk, hogy elszórunk rajta fűmagot, a szélét pedig kirakjuk kövekkel. Olcsón ki lehet hozni, és szerintem szép lenne. Csak beleegyezzen!

Utána még hazamentünk hozzánk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, macskát nyúztunk. Mindenki odavolt a kis dögért. Zsófi nálunk aludt, Évivel pedig megbeszéltük, hogy 10-kor találkozunk az utca elején, és elmegyünk az egyik turiba. Nagyon jó cuccok voltak ott, egyenlőre csak egy inget és egy topot vettem magamnak, de tervben van, hogy amint megkapom a jövő havi fizumat, berontok oda :) Kinéztem már nadrágot 2900-ért, meg topokat, pulcsikat.

Szeretnék egy szoknyát! Múltkor ki is néztem egyet, de zt elvitték előlem. Pedig én utálom a szoknyákat, 3 évente ha 1x felhúzok egyet, de amire azt mondom, hogy tetszik, és elszántan kutatok utána a városban, annak már tényleg jól kell kinéznie. Hosszú szoknya, vastagabb szövetből, nagy kockákkal, és az ősz színeiben. Ilyent akarok. De mindenhol csak öreges szoknyákat találok :(

Szombaton délelőtt és délután Kopat az ügyeit intézte, mint mindig, most is eredménytelenül, én meg nagyon kiborultam. Nem sok válaszott el attól, hogy azt mondjam, hogy vége ...

Vasárnap öszeismerkedtünk a szomszd 12 éves kislánnyal, akit szintén Krisztinek hívnak. Kiderült, hogy az övék az a macska, aki pár hete egyik regel ott kíváncsiskodott az ajtónk előtt. Néha összedugták az orrukat, de aztán a mi cicánk visszarohant a biztonságot adó lakásba.

Délután felmentünk a Tettyére sétálni. Szedtem színes faleveleket. Annyira szépeket találtam, a halvány sárgától a bordóig minden árnyalatban volt pár. Este pedig egy gyertyára ráragasztottam őket, a gyetyát belefúrtam egy gesztenyébe, és a gesztenyére viaszt csepegtettem. A felragasztott levelek széleit és a viaszt 1-2 helyen kihúztam ezüst festékkel, így úgy néz ki, mintha ráfagytak volna a kiegészítők. Szerintem elég jól néz ki. Nem magamnak csináltam, hanem ajándékba lesz.

Hétvégén úgy tűnik irányba veszem Pestet. Lesz chates szobatali. Zsófival megbeszéltük, hogy pénteken felmegyek a 6-órás vonattal, este elmegyünk bulizni (rámfér, kb 3 éve buliztam úgy igazán utoljára). Aztán nála alszok a koleszban. Szombat délelőtt még nem tudom mi lesz, du fél 3-tól szobatali, aztán... hát még nem tudom :)) Szeretnék találkozni pár emberrel. Jah, és vasárnap mennék haza Pécsre. Hogy melyik vonattal az még azoktól az emberektől függ, akikkel szeretnék összefutni. Szombat éjszaka még nem tudom hol alszok, van pár alternatíva, de senkinek nem akarok a nyakára akaszkodni, így ez még eldöntetlen. És persze azt is figyelembe kell venni, hogy nem tudom meddig tart a tali, és kicsit nehezen tájékozódok Psten. Majd kiderül mi lesz :)

Miért nem telhet el egy hét úgy, hogy ne kellene Kopat miatt idegeskednem, és remegve szívni egyik cigit a másik után?
Tegnap, szokásához mostmár híven, nem ért haza fél 7-re. Fél 12-kor esett be.

Karambolozott.

Délután fél 6 körül bement ahhoz az ismerőséhez, aki miatt múlt héten őt is bevitték a rendőrségre. Kiderült a srác 3 évet kapott. Odaadta neki a BMW-jét, hogy vigye el a bátyjának, meg ha kell neki valamire, nyugodtan használja, tele van a tank. Írtak erről papírt a rendőrségen, stb .. minden normálisan zajlott.
Aztán Kopat valahova ment a 6-os úton, amikor szemből jött egy Ladás. A Ladás valami teherautót akart megelőzni a záróvonalon keresztül, és már nem fért be. Frontálisan ütköztek. Kopatnak semmi baja nem esett, az orra picit fájt, a hirtelen kinyíló légzsáktól. Meg mint mindig, most is be volt kötve a bizt. őv. De a másik nem úszta meg ilyen szerencsésen, valószínűleg meghalt ...
Jöttek a rendőrök, méregették a féktávot, a megengedett sebesség 80 volt, Kopat 72 km/h-val ment. Megszondáztatták, de egy csepp alkoholt nem találtak a vérében, a papírok is rendben voltak.

Hiába mondták neki a rendőrök, hiába mondtam neki én, hogy nem ő a hibás, eléggé összeomlott. Persze ez érthető.
Annyira szeretném, ha egy picit úgy látná a dolgokat, ahogy én. Ha megértené, hogy ha valakinek ott és akkor meg kell halnia, akkor az meg is fog halni. Persze szar dolog "végrehajtónak" lenni. Nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet. De azt hiszem jobb, ha inkább erélyesen kirángatom a téves képzeteiből, mintha csak sajnálkozva ülnék mellette. Jó, persze, megértem őt, és bár velem sosem történt ilyen, próbálok neki úgy segíteni, ahogy tudok.
Ha csak egy picivel lenne tudatosabb ...

Aki a Ladát vezette egy 32 éves családapa volt. Kopat pedig azon sírt, hogy vajon a felesége hogy fogja megmondani a gyerekeinek, hogy mi történt. Együttérzek a nővel, de a mi sorsunk nem az, hogy most azt érezzük, amit őt. Valahol bunkónak érzem magam, amiért közömbös tudok maradni azzal az emberrel szemben. De addíg, amik ilyenek nem velem, vagy olyan valakivel történnek, akit szeretek, közeláll hozzám, addíg nem érdekel. Egyszerűen tényként fogadom el a történteket és nem társítok hozzá érzelmeket.

Ahh.. nem tudom mit lenne jó gondolni, érezni, tenni ...

Egy döbbenet; akiről eddig azt hittem, hogy olyan 32-35 év körüli, arról az emberről kiderült, hogy 42 éves.
...
Hogy is mondjam... azt mondta, hogy a levelezéseink alkalmával rávilágítottam 1-1 pontra, ami nem volt helyén neki. Úgy értem volt egy-két téma, amiről volt ismerete, de voltak homályos foltok benne azzal kapcsolatban. Hűű.. nőő az egó..nő... :)))
Viccet félretéve ... zavarba jövök attól, hogy tényleg tudtam mondani egy tanult, intelligens embernek olyat, ami számára újdonság, pedig sokat foglalkozott a témával.
...
Egyenlőre most még tart a döbbenet ... az apám lehetne ...

Mivel annyira ráérek, ezért az agyam mindenfelé jár, és különböző összefüggéseket keresek, amik vagy valósak, vagy nem.
A következőre jutottam ma;
Baromi sokszor álmodom, hogy más nyelven beszélek, olyanon, amit nem ismerek éber állapotban. Mostanában azt vettem észre, hogy sokszor nem stimmel valami a mondat szerkesztéseimben. Teljesen más sorrendbe rakom a szavakat, a ragozások elmaradnak vagy máshogy alakulnak. Vajon a kettőnek van köze egymáshoz? Mi van akkor, ha az a nyelv, amit álmomban olyan jól ismerek a felszínre akar törni?
Vagy egyszerűen csak hülye vagyok? :)))

Szeretem Royo képeit, felismerem a festményeken azt a hangulatot, mely egy-egy pillanatban eluralkodik rajtam.

Néha eszembe jutnak vicces dolgok a múltból. Például amikor 15 évesen volt egy telefonos szexpartnerem. Debreceni volt a srác, Zolinak hívták, és mozgássérült volt elmondása szerint. Soha nem láttam, és azóta nem is hallottam róla. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon emlékszik-e még rám. :))

Aztán egy másik dolog, ami nem annyira vicces. Azt hiszem 2000 januárjában kedvenc kiskocsmánkban ültünk barátokkal, amikor odajött hozzánk egy fazon, hogy nem-e akarjuk megvenni a walkmanjét a benne lévő kazettával együtt. Nem kért érte sokat. Azt mondta, most szabadult a börtönből, és nagyon kevés pénze van. Felcsillantak a szemeim. Akkoriban uralkodott rajtam az a vágyam, hogy mindenáron valami sittes fazonnal akartam összejönni, kíváncsi voltam a tapasztalataira, azokra a dolgokra, amik bent történtek vele.
Leült közénk. Egyik haveromtól állndóan puszit akart kérni :)) Én meg nagyra nyílt szemekkel figyeltem őt. Kérdezgettem, milyen volt, mit csinált. Elmesélte, hogy honnét hova szállították, és hogy annyit sírt, amennyit előtte még soha. Azt, hogy az egyik cellatársa csak úgy tudta a dolgát elvégezni, ha melegvizes palackot tett a feneke alá. Hogy volt egy felesége és egy gyereke. És hogy nem tudja, hogy hol fog aludni éjszaka ...
Kb 1- másfél óra múlva mennünk kellett. Amikor megkérdeztem hogy hívják, csak annyit mondott: "Monte Cristo". Azóta is sokszor eszembejut, vajon hol van most, él-e még, mi történt vele azóta. Szeretnék vele újra találkozni...
Szőkés haja volt, markáns arca, erős testalakat. Kb most olyan 35-40 körüli lehet. Kb. 185 cm magas volt. Szeretném őt megtalálni!

Azt hiszem egy héttel ezelőtt, amikor Kopat bent éjszakázott a rendőrségen, megtanultam őt elengedni. Nehéz összeegyeztetnem magamban a változásokat. Fél évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ha egy kapcsolatban az egyik fél beleegyezne abba, hogy a másik flörtöljön, randizzon másokkal, akkor abban a kapcsolatban kihült valami. Most azon a ponton vagyok, hogy nem különösebben érdekelne, ha Kopatnak kedve támadna egy másik lánnyal lenni. Csak annyi kikötésem lenne, hogy hadd legyek ott én is. Mégis úgy érzem, hogy az "elengedés" nálam az elhidegüléssel is együtt jár. Elegem van a folytonos aggódásból. Elegem van a be nem tartott ígéretekből. Elegem van abból a magányból, amit mellette érzek.
A vasárnapi este óta ő mégjobban ragaszkodik. Kijelentette, hogy nem bírná elviselni, ha más hozzámérne az ő jelenlétében ...
Nem fogok lemondani a vágyaimról, és ezzel megtagadni önmagamat. Ha hazudnom kell, akkor inkább neki hazudok, mint magamnak.

Megint nagyon öregnek érzem magam. Mocskosnak érzem a világot, az embereket, a lelkemet is. Folyamatosan jönnek a változások, a "próbák".
Tegnap este mielőtt elaludtam eszembe jutott, hogy amikor gyerek voltam, milyennek képzeltem el a jövőmet. Akkor arra gondoltam, hogy ha már nem fogok esténként ábrándozni, akkor valamit elveszítek magamból. Évek óta esténként álmosan zuhanok az ágyba, nem álmodozok. Minden, ami régen áhított vágy volt (szerelem, csók, szex) megvalósult. Ha most álmodoznék vajon mi lenne a vágy tárgya?

Minden élethelyzet érdekel, kíváncsivá tesz, meg akarom tapasztalni. Valahogy így voltam tegnap is. Csak az egész olyan hülyén jött ki, úgy fogalmazok, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek.
Akadna "jelentkező" a hármas akcióra. A srác jóképű, 25 éves, szimpatikus, ápolt, ... mostmár csak Kopatnak kellene rászánnia magát. Azt hiszem mostmár belemennék egy olyanba is, ahol a harmadik fél egy lány. Eddig azért kicsit bizonytalan voltam, de végülis miért ne? Ilyen tapasztalatom még nincs.

Nehezen tudok elszakadni a számítógép elől, néha már otthon is a gép előtt ülök. Pista barátunk hozott nemrég egy agyament játékot. Tetris, de a kockák helyett meztelen férfiak, nők vannak, és akkor tűnnek el, ha megfelelő pózba kerülnek.

Kómás vagyok ma ... ráadásul baromi nagy a köd. Az ilyen napokat meg kellene adni munkaszüneti napnak, hog az ember kedvére durmoljon az ágyban. Vagy mást csináljon :))

Bevállalós vagyok vagy sem? Negyed 7-kor kiderül.
Mibe keveredtem már megint??

Kezdem a péntekkel. Kopatot felköszöntettem, kapott tortát, határidő naplót, egy kisautót, meg izzadtsággátlót.
Utábna elmentünk abba az új kávézóba (Semiramis), ő ivott valami nagyon erős kávét, és meg egy tejeskávét. Jó hely, hangulatos, és rengeteg féle kávé van. Igaz, nem a legolcsóbb hely, de tényleg jó. Utána elmentünk a Flekkenbe tápolni. Legalább nem kellett főzni. 2400 Ft-ból degeszre zabáltuk magunkat. Aztán kihoztunk a kölcsönzőből egy kis pornót. Hmm.. :))
Hajnali 5 körül aludtunk el :)

Szombat reggel bár beállítottuk az órát 9-re, csak azt a kis pöcköt nem toltuk el, hogy csörögjön is. Fél 11-kor ébredtünk fel. Elrohantunk gyorsan egy kínai boltba, hogy cipőt vegyek. Amit elsőre kinéztem, nem volt a méretemben. Amit másodszorra, az oldalt szűk volt. Lényeg: nem akartam fekete cipőt venni. Aztán addig-addig próbálgattam ott midenfélét, míg 2 olyan volt, ami nagyon tetszett, egy fekete hagyományos bakancs, és egy barna hosszabb szárú. Nem tudtam dönteni a kettő között; megvettem mindekettőt. 6700-ből ki is jött a kettő :) És mivel 10 ezer volt nálam, nem bírtam ki, hogy a maradék pénzből még ne vegyek egy barna kordbársony nadrágot. Szóval felöltöztem és még pénzem is maradt.
Este ellátogattunk kedvenc teázómban.

Vasárnap lementünk a vásárba, nézelődtünk, vettünk ezt-azt, apróbb dolgokat.
Este pedig, szex előtt, elszívtuk azt a maradék zöldet, amit még T. hozott, mikor nálunk járt. Nagyon jó volt :) Kopat úgy fogalmazta meg: olyan volt, mintha az ágy fölött 5 méterrel lebegve szeretkeztünk volna. valami ilyesmit éreztem én is, kiegészítve azzal, hogy utána képeket láttam magam előtt, de mintha az egészet egy lila képernyőn keresztül néztem volna. Utána meg annyit röhögtünk, hogy már a könnyem potyogott :) Azt beszéltük, hogy lehet, hogy a lila szín azért jött, mert előtte Milka csokit ettem :)

Remélem minden hétvégém ilyen gondtalan, kellemes, nyugodt és mókás lesz ..:))

Igen, élek, és köszönöm szépen, jól vagyok.
Teljesen a zene bűvöletébe estem, amióta töltögetek, és cd-t írok. Most a Ghymes zenéje jön be nagyon.

Olyan semleges ma a hangulatom, se nem jó, se nem rossz.

Tegnap letöltöttem a Sven játékot, az első és a második részét is. (fekete bárány döntögeti a fehéreket, közben menekül a juhász és a kutya elől) Nagyon tetszik :)

Reggel írtam egy hosszú, novellának is beillő beszámolót arról, hogy Kopat tegnap este nem jött haza. És hogy mit éreztem, mit csináltam, mikre gondoltam. De mivel nem működött a blog, ezért minden, amit leírtam elveszett. Ezt utálom!!

Most aludtam egyedül a közös ágyunkban. Szörnyű volt. Ami pedig ijesztő, hogy beletörődtem abba, hogy nincs mellettem. És piszkosul fájt.

A lényeg: tegnap délután Kopat találkozott egy ismerősével. A srác a kocsijával a tilosban parkolt, erre felfigyeltek a rendőrök és ellenőrizték őket. A srácot már igen jól ismerik a rendőrségen, most is keresték őt valami miatt. Még rendőr kutya is volt a helyszínen. Bevitték a srácot, meg Kopatot is egy másik kocsival. Faggatták, mit tud az ismerősének a dolgairól, és hiába mondta, hogy semmit, mert csak a volt osztálytársának az öccse, és összefutottak, nem hittek neki. Bent tartották éjszakára. Aztán reggel jött egy ismerőse, aki nyomozó. Elmondta neki mi történt. A pasi utánanézett, aztán kiderült, hogy Kopat már rég eljöhetett volna haza, ha azok a faszfej rendőrök nem feledkeznek meg róla... Kívánom nekik, hogy éljék át mindazt, amit én, egyetlen éjszaka alatt...

Mostmár jól vagyok, de még délelőtt is remegtem az idegtől. A szemeim táskásak, a gyomrom teljesen összeszűkült, és annyi cigit szívtam, mint amennyit mostanában talán ha 2-3 hónap alatt elszívok.

Kinga! Boldog névanpot neked :)

Nah... lehet már Írni, vagy még mindig szarakodik a blog???

R. nemrég csinált magának blogot, és még engem is megemlít benne, úgyhogy most viszonzás képpen én is megteszem az említést. De mivel nem publikus, ezért nem írom ki a nevét. :) Na neki aztán pörög az élete :) A konyhamágus kifejezés nagyon megtetszett :)) Akárcsak a macskabenzin. :)

Jut eszembe. Kissé elkeserítenek a tévé műsorok. Azt hiszem ott kezdődött az undor, hogy Big Brother/Való világ 2. Ezt fokozta a Hárman párban. Aztán jött ez a Nagy ő, meg az az All you need is love. Hát egyszóval kifejezve: gusztustalan. A hányinger kerülget. És ami bosszant, hogy bár nem szoktam nézem, a csapból is ezek folynak. Hadd ne mondjam a véleményem a Folytassa Claudiáról. De ha már szóba jött, miért ne?! Többet vártam tőle. A poénok régiek, eröltetettek. Csípem azt a nőt, de a műsora szart sem ér. Az a rész, amikor a 4 nő ül egy kávézóban, vagy hol, engem nagyon a Szex és New York-ra emlékeztet. De abban legalább egyedi gondolatok, poénok vannak.
És az új csillag a tévézés egén: tv2 - Megasztár. Az a jó benne, hogy ha kiírnák: hogy balekokat keresünk, amivel növelhetjük a nézettséget, arra biztos nem jelentkeznének ennyien. De hogy képesek egyesek, akiket az ég egy csepp hallással vagy ritmusérzékkel sem áldott meg, kiállni oda, és egy ország előtt lejáratni magukat?
Érdemes figyelni a zsűri arckifejezéseit. a szörnyülködést, a mosolyt, 1-1 jó produkció hallatán, vagy azt, hogy próbálják visszatartani a nevetést, nehogy szemberöhögjék azt az önjelölt sztárocskát, akitől még a fürdőszobai csempe is töredezik.

Pár napja nagyon fáj a derekam. Nem az izmok, hanem belül valami ideg. Olyan, mintha egy hosszú tűvel beleszúrna valaki. Alíg bírok ilyenkor megmozdulni. Szerencsére 10 másodpercnél nem nagyon tart tovább a fájdalom. De ez akkor sem normális.
Múlt héten meg a fülemmel nem stimmelt valami. Zúgott, pontosabban, amikor csend volt, úgy hallottam, mintha a szél zúgna a fülem mellett. Lehet kicsit huzatot kapot. Vagy ereszt a fejem? :)

Hárman lettünk a családban. Pontosabban négyen, mert eddig is hárman voltunk a hörcsöggel együtt, de most lett egy macskánk is. Kopat tegnap este hozta haza a hátitáskájában. Szép cica, ápolt a bundája, és háziasított, látszik, hogy valahol már megtanulta, hogy az asztalra nem ugorhat fel, és a homokot is megtalálta és odavégezte a dolgát elsőre, nem kellett betanítani. Ennek ellenére nem hiszem, hogy nagyon kötődne valakihez, mert ahhoz túl jól érezte magát velünk, és egyáltalán nem akart kikéretőzni. És ráadásul nem egy kényes jószág, mert a vajaskenyeret is megeszi.
Egyenlőre még nincs konkrét neve, mivel abszolut béna vagyok a névválasztásban. De mivel holnap Szilvia nap lesz (nem felejtettem el! :) ), ezért valószínű, hogy Sziszi lesz. És az még olyan sziszegős is, és figyel rá. Ja, lány macska. Ennek annyira nem örülök, mert kölyköket nem szeretnék. De egyenlőre még az sem biztos, hogy nálunk marad. Pár napig nem engedjük ki a lakásból, hogy szokjon minket, aztán ... hát, csak megmarad nálunk akkor is, ha napközben kint van.

Reggelente utam során el szoktam menni egy gyerekorvosi rendelő előtt. Többször megfigyeltem már, hogy a rendelő előtt prakolnak le azok, akik kocsival hozzák a gyereket. És az apukák kint maradnak az autóban, nem mennek be a rendelőbe az anyukákkal. De miért nem? Azt hiszem ez jellemző a férfiakra. Ami már problémás, amire várni kell, abból a legtöbben inkább kimaradnak. De most tényleg! Miért marad kint az autóban, ahelyett, hogy a beteg gyereke mellett lenne? Vagy úgy is kérdezhetném: miért a férfiak maradnak kint? Anyukát még sosem láttam ülni az autóban, miközben arra vár, hogy az apa bevigye a gyereket a rendelőbe. Elgondolkodtató.

Furcsa, hogy mennyire meg tudnak előttem nyílni emberek. Alíg ismerem őket, ők mégis úgy érzik, mintha már nagyon régóta barátok lennénk. Elmondanak olyan dolgokat, ami egyáltalán nem tartozik rám. Örülök neki, hogy bíznak bennem, megosztják velem a problémáikat. Csak sajnos sok esetben nem tudok mit mondani. Együttérzek velük, de nem tudom, mit mondjak, amitől jobb kedvük lesz, vagy amitől új erőre kapnak. Néha sikerül, de nem mindig. Ilyenkor jönnek a közhelyek, amiket meg azért nem akarok mondani, mert ha szar kedvemben közhelyeket dobnának hozzám, azt hiszem pofán verném az illetőt. Valami okos dolgok kellene tanácsolni, de honnét lehet tudni, hogy bizonyos élethelyzetekben mi okos dolog, és mi nem?

Kopat megkapta a munkaügyis pénzét. Az úgy, ahogy vagy elmegy az albira. De legalább már végre nem nekem kell ezt kifizetnem.

Ma megyek tortát rendelni. Oroszkrém legyen, vagy fekete erdő??

Reggelente az egyik sétáló utcán jövök majdnem végig. Van ott egy új kávézó, ahonnét mindig finom pörköltkávé illat árad kifelé. Semiramis a hely neve. Bár én nem szeretem a kávét, de az illatáért rajongok. Ami viszont felkeltette a figyelmemet, az a táblára kiírt ajánlat: " Répatorta van! " Erről persze a nyuszikás vicc jut mindig eszembe. De milyen íze lehet egy répa tortának? És ez most csak vicc, vagy tényleg van?

Tegnap este végleg felmondta a szolgálatot a 1,2 G-s winchesterünk. Hétvégén kezdődött, amikor be akartuk kapcsolni a gépet, viszont a wint nem töltötte be, helyette csak parancssorral lehetett működtetni. És valami olyasmit írt ki, hogy valami sérült, vagy hibás. Aztán jött a Pista ismerősünk (azért jött mert az ő vinyója is bedöglött, és a miénkkel akarta megcsinálni), és közölte, hogy a hiba a FAT rendszerben van. Lementette a cuccokat a sajátjára, (amit meg tudott csinálni). Rárakta a másik vinyónkra a wint. Aztán tegnap este átjött, hogy megnézze miért nem látja a gép az 1,2-est. Bár én nem értek hozzá, de olyasmit mondott, hogy még formatálni sem tudja, mert nem tud partíciót létrehozni rajta. Na, aki ezt érti, annak jó :)) Mélyformázás ötlete is felmerült, de annak nem tudta a parancsát.

Reggel vettem Kopatnak egy kis határidő naplót. Kap még egy izzadtsággátlót, mert az úgyis elfogyott, de kellene még valami...

Hétvége: a szokásos.
Pénteken megkaptam a könyvet. Michael Mansfield: A halál túl kevés. Dedikálta is, és annak ellenére, hogy kb 3 hete "ismerjük" egymást, valahogy olyan, mintha már régi barátok lennénk. Nem csak én érzem így, ez kiderült abból a pár sorból, amit a könyv elejébe írt. Nagyon boldog voltam.

Egy kedves chates ismerős hétvégén állítólag Pécsen járt, megadtam neki tel. számom, megbeszéltük, hogy összeugrunk, ha más nem, egy ital erejéig, de nem jelentkezett. Vagy lehet hogy még mindig Pécsen vannak?

Vasárnap délután 4 körül keltünk ki az ágyból. Bepótoltuk az eddigi elmaradásainkat. Nem bírtam tovább, elemi erővel tört ki belőlem a vágy, háttérbe szorítva a büszkeséget.

Szombatra, vagy vasárnapra virradó éjszaka megint furcsa álmom volt. Barátnőimmel (Évi, Zsófi) kiruccantunk valahova hétvégére. (New Yorkban laktunk, és valahova a part mellé mentünk, egy kisebb városba) Ittunk, buliztunk, pasiztunk, és az egész álomnak valami hihetetlen jó hangulata volt. A nap végére már nem tudtuk, hogy melyik pasi volt meg, és melyik nem, és aki mosolyog ránk, az azért teszi, mert tetszünk neki, vagy mert emlékszik az előző éjszakára.
Aztán valamelyik barátnőm visszautazott New Yorkba, de mi maradtunk még egy hétig. Elmentünk egy buliba, ami legutóbb jó volt, viszont ezalkalommal nagyon leült a hangulat. Egy nő megkért, hogy vessek neki kártyát. Amikor a kezembe adta a paklit, a lapok megemelkedtek, anélkül, hogy bárki hozzáért volna. Valami olyasmi jött ki, hogy meg fog halni a férje. Meg akartam vígasztalni, adtam neki egy pohár italt. Később kiderült, hogy a pohárban lévő pia mérgezett volt.

Tiszta káosz. Miért nincsenek nekem normális álmaim? Vagy menekülök, vagy valami idegen nyelven kántálok, vagy épp egy orgia részese vagyok.

Kedves pesti barátnőm meghívott egy buliba, ami november vége, dec. eleje felé lenne. Eddig nagy adag félsz volt bennem (bár még most is van), főleg mert még sosem találkoztam vele, és mert nagyon magamba tudok zárkózni sok ismeretlen ember között. Aztán pénteken elhatároztam, hogy már csak dacból is rászánom magam arra, hogy menjek. Egy valamitől félek igazán; magamtól.

És ismét itt a hétfő. Lehet, hogy januártól új munkahelyem lesz, bár ez még egyáltalán nem biztos. Kopat nem hozta haza a macskát pénteken, talán majd ma. Elkapta ugyan, be is tette a kocsiba, de a sok eszével lehúzva hagyta az ablakot, a macska meg kiszökött.

Zsófival sokat beszélgettem pénteken. Beültünk kedvenc helyünkre, én teáztam, ő forralt bort ivott. Szakítottak a barátjával. Kiveséztük a férfiakat. Rájöttünk arra, hogy sok pasinál beidegződés az, hogy nem tudja megadni a nőnek azt, amit a nő akar. A probléma csak az, hogy nem is tudják, hogy a nő mit is akar pontosan. Azt hiszik, hogy mi azt akarjuk, hogy mindent megvegyenek nekünk, ide-oda vigyenek, stb ...
Pedig nem. Legalábbis nem olyan mértékben, ahogy ők gondolják. Kopat is néha azzal jön szentimentálisabb időszakaiban, hogy nem tud nekem lakást venni, meg kocsit ... de nekem nem is ez kell!
Szóval férfinép! Hogy mi kell a nőnek? Mindegyiknek más! De tessék azt a nőt megkérdezni!! És ha azt mondja, hogy nem kell bunda, csak az, hogy időben hazaérjen, akkor aszerint cselekedni. Sokszor nagyobb örömet lehet okozni egy-egy tettel, mint egy őrült drága ajándékkal.

Kopat pénteken lesz 26 éves. Egyenlőre még fogalmam nincs, mit adjak neki...

Hiányzik a szex. De az az igazi, vad, mindent beleadós szex. A hormonjaim úgy működnek, mintha tavasz lenne. De a büszkeségem még a vágyamnál is nagyobb. Kikötés: no szex addig, amíg Kopat nem intézi el legalább az egyik anyagi dolgát. De ezzel magamat is kínzom.

Lehet hogy lesz cicánk - mégis. Kopat tegnap mesélte, hogy ahol most dekorálnak van egy kóbormacska, de olyan dagadt és jól ápolt, hogy nem gondolta volna róla, hogy az. Mondták neki, hogy ha akarja, vigye el nyugodtan. A macska mindig ott téblábolt a lábánál, dörgölőzött, dorombolt. Mondtam neki, hogy ha ma is ott lesz, és nem allergiás rá, akkor hozza haza. Ennek akkor nem kell a lakásban lennie, nem kell almot cserélni, mászkálhat amerre akar, aztán ha megmarad nálunk, akkor még dögönyözni is lehet. Az etetést meg csak meg tudjuk oldani.

Reggel teljesen be voltam zsongva, hogy vajon lesz-e estére macskánk, vagy sem. Erre, mit ad a véletlen?! Amikor lépek ki az ajtón, látom, hogy egy cica néz rám nagy szemekkel. Bátortalanul odajött és kukucskált az ajtón befelé. Kinyitottam, és olyan lazán sétált be, mintha otthon lenne. Körülkémlelt, aztán nézett rám. Adtam neki kis tejfölt, mivel hirtelen más nem jutott eszembe, a tej meg elfogyott. Kilefetyelte, közben hátra-hátra nézett, nem-e zárom rá az ajtót, és ejtem ezzel csapdába. Alíg tudtam kitessékelni a lakásból, viszont mennem kellett, nem akartam késni a melóhelyről. Simogattam kicsit, az meg dörgölőzött, és mindenáron vissza akart menni a lakásba. Aztán eljöttem. Még jó hogy van egy nagy vaskapú, és azon nem tudott átjönni, mert különben még követett volna egy jó ideig.

Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért. Chaten van egy emberke, akivel régebben sokat beszélgettem, aztán eltűnt egy időre, és mikor visszajött eléggé ellenségessé vált. Egyszer nagyon megsértett, azóta amikor köszönök neki, elhagyom a kis mosoly jelet. Pár napja már csak dacból is, direkt mosolygok rá ha bejön. Furcsálta, és rá is kérdezett, hogy ez miért van. Amióta visszajött egyszer sem privizett rám. De tegnap igen. Úgyhogy elértem amit akartam :))

A pasikat tényleg ilyen könnyű befolyásolni, vagy csak én érzek rá a gyenge pontjukra néha?

Ha nincs semmi probléma, akkor az biztos, hogy Kopat csinál egyet.
Tegnap állítólag elment a melóhelyére a Józsi (akinek tartozik) 2 nagyobb pasival együtt és kérdezte, hogy mi van a pénzzel. Miután megbeszélték a dolgaikat elmentek, de a 2 másik pasi visszjött és ismét rákérdezett erre. Gondolom a Józsi mondta nekik, hogy kicsit ijesszenek re Kopatra. Csakhogy drága kedvesemet előtte felidegesítette egy másik dolog, és ahelyett, hogy megijedt volna, finoman előemelte a "kis" kb. 15 cm hosszú pengéjű "bicskáját", és hangsúlyozta, hogy ehhez kurvára semmi közük, a Józsival ezt majd lerendezi.
Baromira felment a pumpám a Józsitól. Ő egyébként egy 50 év fölötti vén fasz, akit nagy dühömben még én is el tudnék kalapálni. És el is fogok, ha nem hagyja ezt abba. Miért nem lehet megérteni, hogy ha nincs pénzünk nekünk sem, akkor akármit csinál, nem fogja visszakapni?!

Sikerült megfejteni, hogy az enneagram szerint hányas számhoz tartozok. 1-es vagyok, 9-es szárnnyal. Vagy legalábbis azt hiszem ... de nem biztos ...

Kedves levelezőtársam megígérte, hogy postán kapok tőle valamit. Tegnap adta fel ... talán holnap már megérkezik :) Ő még nem olvasta ezt a blogot, nem is tud róla, és ez lehet hogy így is marad.

Kopat szeretne egy kiscicát otthonra. Annak ellenére, hogy allergiás a macskaszőrre. Én is szeretnék, de igazából nincs kedvem ahhoz, hogy még annak is én viseljem gondját, etetni, almot cserélni... ezek macerás dolgok, nem akarom csinálni. Majd talán jövőre. De mi van akkor ha megdöglik? Á, inkább nem kell.

Úgy néz ki karácsonyra birtokomba kerül egy könyv ... amiből csak kevés van ... és aminek lehet hogy semmi keresni valója nincs nálam. Nem én találtam rá. Az talált rám.

Megint furcsa álmom volt. Pár barátnőmmel egy antikváriumban voltunk. Találtunk egy nagyon régi könyvet, aminek az első pár oldala össze volt csatolva egy arpó lakattal. A kulcsot is megtaláltuk a polcon, de egyikőjük sem tudta kinyitni. Amikor én próbáltam, nekem sikerült. Nem emlékszem már, hogy miről volt szó benne, héber szöveget is tartalmazott. Odamentünk a kasszához, és megkérdeztem mennyibe kerül. Az eladó valami irdatlan magas árat mondott. 10000 valami volt, de nem forint, sem dollár vagy euró. Valami egészen más pénznem.
Sajnálkozva néztem a könyvre, mert nem volt annyi pénzem.
Hirtelen belépett az ajtón valami furcsa lény, lángokból állt a teste. Tudtam, hogy minket akar elpusztítani. Elmenekültünk a hátsó kijáraton keresztül, de véletlenül nálam maradt a könyv. Futottunk, minnél távolabb legyünk attól a valamitől. Egy ismerősünkhöz menekültünk. Ott megint vizsgálgatni kezdtük a könyvet. Bekapcsolta a tv-t az egyik lány, és láttuk, hogy a fél város ég. Minden lángokban állt, a házak, a parkok, az emberek. Tudtuk, hogy az a valami csinálta a tüzet, és hogy csak azzal a könyvvel lehet megállítani.

"Valaminek hiányoznia kell ahhoz, hogy úgy érezd: mindened megvan."

Talán a napsütésnek köszönhető, hogy ilyen nyugodt vagyok.
A napokban próbáltam magamat kívülről nézni, objektíven, vagy esetleg mások szemével, de még így sem kaptam magyarázatot 1-2 dologra.
Érdekel, hogy mások milyennek látnak, mit gondolnak rólam, legyen az a vélemény akár pozitív, akár negatív.
Ez nem azt jelenti, hogy a cselekedeteimet az motíválja, hogy ki mit szól hozzá. Egyáltalán nem. Szóval kedves Olvasóim, Aki még nem írt véleményt, hajrá! :)

Egy újabb őrült ötlet merült fel bennem. Arra gondoltam, hogy kellene csinálni egy weboldalt a Jéghegyek Népe című könyvsorozatnak. Csak kis segítség kellene hozzá. Ha tud valaki norvégul, megköszönném, ha jelezné, és segítene.

Vettünk Bref penészölő spray-t. Nagyon szépen lehozta a foltokat a falról.
Kicsit elegem lett, ugyanis vasárnap meglepetten fedeztem fel, hogy a pótágy melletti fallal valami nem stimmel. Először azt hittem, hogy poros, vagy vakolatos az a párna, ami neki volt támasztva. De a vakolat nem büdös ...
De most le lettek gyilkolva a foltok, a párna meg a szemetesben landolt. Gyűlölöm a koszt, a penészt, meg mindent, aminek ilyen jellege van!

Este be akartuk gyújtani a konyhában a kis olajkályhát, mivel Kopat hozott gázolajat. Csakhogy egyikünk sem értett annak a szörnyetegnek az üzemeltetéséhez. Van egy rész, ahova az olajat kell önteni, és van egy tartály mellette. Kopat bele akart dobni egy gyufát, de én nem engedtem. Aztán szólt a hátsó szomszédnak, aki segített nekünk. Tényleg úgy kell meggyújtani, ahogy Kopat is akarta. De túl sok robbanásról lehet hallani, én meg inkább biztosra megyek, és csak olyannak engedem meg, hogy hozzányúljon, aki ért hozzá.
Lényeg, hogy azzal fogunk fűteni, mert baromira nyomja a meleget, és olcsóbban kijövünk, mintha a két kis villanyradiátort használnánk.

Kopat találkozott tegnap a Kalyval. (anno ő mondta azt áprilisban, hogy 1 hónapot ad nekünk) Valahogy úgy érzem, hogy gyakrabban fogunk vele találkozni, ha én nem is, Kopat biztos. De nem bánom, olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha "mutatná az utat".

A nap képe:

Ismét hétfő. De most kiszúrok a világgal! Mosolyogni fogok! :)
Bár különösebb okom nincs rá. A hétvége egész jól telt, lényegében nem történt semmi érdekfeszítő, éltük a magunk kis unalmas életét.
Vasárnap délután mind a ketten belemélyedtünk 1-1 könyvbe. Annyira, hogy én teljes egészében ki is olvastam egyet, aminek hatására eldöntöttem, hogy mostanában nem fogok menni erdőbe kirándulni :) /Michael Mansfield: Pokoli túra/
Kopat a Jéghegyek népe 3. kötetét olvasta, de úgy, ahogy én őt még nem láttam olvasni. Egyszerűen nem bírta letenni a könyvet. Nosztalgiával gondoltam vissza arra az időszakra, amikor én faltam annak a könyvnek a betűit. Az egész annyira közel áll hozzám, mintha a szereplők az ismerőseim lennének. Legszívesebben újra nekiállnék és kiolvasnám mind a 47 kötetet. De 15 olyan könyvem van, ami még arra vár, hogy "kivégezzem" őket.
Amit most kezdtem el: Jonathan Sparks: Relikvia

Furcsa előérzetem van; valami kellemes melegség érzete tölt el, ha a nap második felére gondolok. Pedig hétfő van ...

"Csak a hülyék agresszívek. Elhiszed vagy kiverjem a fogadat?"
:))

Eszembe jutott mit álmodtam. Elég abszurd ahhoz, hogy leírjam :)
Otthon voltam Kopattal. Tudtam, hogy majd jönnek még emberek hozzánk, mert valami olyasmiben voltunk mint az ilyen hülye párkereső műsorok, mint pl a hárman párban. Jött egy srác. Jól nézett ki, helyes volt, tetszett. Szeretkeztünk. Azt hiszem Kopat is ott volt, és nem volt ellenére a dolog. Egy ágyban feküdtünk hárman. Aztán jött mégegy srác, de ő úgy jött, hogy nem volt rajta ruha, és a hímtagja (ami kb. 30 cm volt !!) már ágaskodott.
Később jött még 2 lány és még egy srác. Arra gondoltam, hogy azért küldtek ennyi embert hozzánk, hogy valami orgiának legyenek a szemtanui, de nem volt orgia.
Amikor vége lett a partynak, és Kopattal csak ketten maradtunk, azt mondta, hogy szeretné, ha a kapcsolatukat felfüggeszetnénk 2 hónapra.
Hülye egy álom ....
.... bár az eleje jól indult :))

Tegnap este mintha minden összeesküdött volna ellenem. Zuhogott az eső, hiába akartam kikerülni a pocsolyákat, kénytelen voltam keresztül gázolni páron, ugyanis másmerre nem lehetett menni. Mivel sportcipő volt rajtam, a zoknim teljesen átázott. Az esernyőm egyik vége kifelé állt, mint egy antenna, és ráadásul a másik részén valami kicsúszott abból a sínből, és behorpadt. Ráadásul az az izé még a hajamba is beleakadt folyton.

Tökön fogom rúgni Kopat főnökét, ha ma sem fizet!

Mostanában ha megyek valahova, zenét hallgatok út közben. Legalább nem hallom az embereket. És nem idegeskedek azon, ha 1-1 bunkó építőmunkás teszi a hátam mögött a megjegyzéseit. Ismét elharapódzott az ember-iszonyom. Vannak olyan emberek, akiknek a stílusuk valami rejtett agressziót hoz ki belőlem. Simán fel tudnám őket pofozni :) De ha ezeket az indulatokat elfojtom magamban az nem káros? Nem fog egyszer hirtelen kitörni? Azt azért mégsem tehetem meg, hogy bokán rúgom azt az embert, aki beképzelten állt az utca közepén és úgy röhög a mobiljába, mint ahogy egy ló nyerít.
De ha a zenére figyelek, akkor legalább nem veszem észre ezeket - annyira. Ákost szoktam hallgatni, vagy bonanzát. Mivel walkman-em van, nem pedig mp3 lejátszóm ezért csak a régi kazettákat tudom hallgatni, de ez is jobb, mint a semmi. A hülye füldugóval mindig bajlódok, vagy kiesik, vagy szorít.

Végre ... eddig nem működött a blog. Utálom, amikor önhibámon kívül nem tudok valamit csinálni.

Nem történik mostanában semmi különös. Ennek azért részben örülök is, legalább nem ad okot semmi az idegeskedésre.

Dögledezik a mobil telefonunk, igaz, kicsit idejemúlt már, de nagyon szerettem. A kijelző alsó része nem látszik, néha nincs térerő, és gyakran mintha nem látná a sim-kártyát. (Nokia 3210-es)
Lehet, hogy maradi vagy konzervatív vagyok, de szerintem a mai divatos mobilokon annyi hülyeség van, ami teljesen felesleges, és aminek a felét a tulajdonos ki sem használja. Értem ezalatt azokat a plázacicákat, akik pl a hanghívást is csak azét használják, mert a műkörmüktől nem tudják nyomogatni a billentyűket. Meg aztán ... én egy telefont arra használok, hogy telefonáljak, smst küldjek vele. Még a wap is praktikus lehet. De minek kell színes kijelző, meg fényképező bele?? Végülis szép, meg minden .... hmm.. ha nem lenne rá igény, akkor valószínűleg nem találták volna ki. Erről ennyit.

Kicsit kritikus hangulatomban vagyok, pedig ma békében vagyok a világgal.

Az utóbbi napokban 6-nál előbb nem jöttem el a munkahelyemről, annak ellenére, hogy 5-ig van a hivatalos munkaidő. Szerencsére nem azért maradtam, mert annyi meló volt, hanem mert nem tudtam elszakadni a gép mellől. Ezt azt hiszem már függőségnek hívják:)

Zenék minden mennyiségben, majdnem minden stílusban. Nagyon tetszik, hogy ingyen hozzá tudok így jutni, ezen a dc-n keresztül :) Mostmár csak el kellene Kopatnak hoznia a cd-írót, hogy az otthoni winchesterről át tudjuk írni cd-re a sok cuccot, hogy aztán az otthoni winyót elhozhassam a melóhelyemre, és arra átmásolhassam azokat, amiket eddig letöltöttem. Próbálom letölteni A kör c. filmet, viszont valamiért nem akarja lejátszani a gép.

Otthon nyugalom van, annak ellenére, hogy még mindig nincs pénz, csak néha egy kevés, annyi, amennyi pont elég ahhoz, hogy kaját tudjunk venni, de abból is csak a legszükségesebbet.
Múltkor azt álmodtam, hogy még iskolába járok, és nem kell törődnöm olyan dolgokkal, hogy miből veszek kaját, ezt-azt, mert tudtam, hogy a szüleim gondoskodnak erről. Azt hiszem anno ezért mondták mindig a felnőttek, hogy addig örüljek, amíg iskolába járok. Úgy gondolom, hogy normális körülmények mellett is érezhetném azt a biztonságot, hogy gondoskodnak rólam. De most senki nem gondoskodik rólam, csak én magam, sőt, én gondoskodom Kopatról is. Kicsit nehéz. Szeretném, ha nekem csak annyi dolgom lenne, hogy eljárok dolgozni, néha főzök, néha takarítok. Nem azzal van a bajom, hogy úgymond a felnőtt korosztályba tartozom, vagy legalábbis abba, ami már majdnem felnőtt. Nem is azzal, hogy nem járok iskolába, mert utálok olyasmit tanulni, ami nem érdekel, sőt, meg sem tudom tanulni. Örülök annak, hogy van munkahelyem, és önálló keresetem, hogy el tudom látni magamat. De az a biztonságérzet hiányzik nagyon.

A napokban került kezembe egy kis füzet, amibe régen valahonnét kiírtam az istenek neveit, pontosabban az istenekét és a démonokét. Betudható ezek az istenek/démonok annak, hogy az emberek régen mivel nem ismerték a fizika törvényeit - vagy legalábbis nem annyira, mint mostanság - ezért minden természeti jelenséget 1-1 istennek, démonnak tulajdonítottak?
És mi a helyzet a necronomiconnal? Van aki azt állítja, hogy az egész mű csak H.P.Lovecraft kitalációja, és hogy ő maga alkotta meg, ezáltal alapot teremtve az írásainak (amik véleményem szerint nem is olyan jók). Aztán olyan véleményt is hallottam, miszerint a könyvet egy "mágus" írta, kigúnyolva az akkori "varázsló" társadalmat. Egy ismerősöm szerint a könyvnek vannak olyan részei, amik ha pontosan lennének leírva, akkor használhatóak lehetnének. Viszont ha ezek a démonok csak kitalációk, akkor hogyan lehet megidézni őket?? Mintha ebben az egészben lenne egy hatalmas logikai bukfenc. Szívem szerint szeretnék hinni abban, hogy vannak ilyen lények, mert könnyebb lenne azt mondani, hogy igen, ez azért történt, mert x,y démon idézte ezt elő.
De ha józan észre hallgatok, akkor úgy látom, hogy minden élethelyzetet mi magunk idézünk elő, legyen az jó vagy rossz.
És persze minden helyzet alkalmat ad a tapasztalásra, és a tanulság levonására.
De akkor miért tartja magát ilyen masszívan ez a démonkba vetett hit??

Újra itt a 4 nap semmit tevés után. Azért még pár napig szívesen maradtam volna otthon.

Csütörtökön voltunk kint a temetőben, vittünk Balázs sírjára virágot. Meg kellett állapítanunk, hogy nagyon el van hanyagolva a sírja. De a legszörnyűbb, hogy a fejfán az van: "élt 22 évet" Novemberben lesz 1 éve, hogy eltemették.

Éjszaka megint furcsa álmaim voltak. 12 ember volt körülöttem, mindegyik előtt 1 gyertya, amit én gyújtottam meg. Ezek az emberek valamilyen tudósok, vagy mágus-félék voltak, és azzal, hogy a gyertyájukat én gyújtottam meg, elismerték, hogy abban a pillanatban valmilyen szinten fölöttük állok. (Micsoda ego :) )
Nem tudtam mindegyik gyertyát meggyújtani, mert felébredtem.
Amikor visszaaludtam jött egy még jobb álom. Menekültem valahonnét, és 3 lánynál szálltam meg. Az egyik ellopta tőlem azt a kis füvet, amit útközben szereztem, és besodorta, és úgy szívtuk el, hogy én nem is tudtam róla, hogy az füves cigi. Teljesen beájultam tőle, elvesztettem az eszméletemet, és amikor magamhoz tértem, meztelenül feküdtem az egyik lány mellett, és a mellét simogattam.

Bizarr álmaim vannak, nem tagadom. Ami mostanában nagyon jelen van, az, hogy egy kitalált (??) nyelven kántálok valamit akkor, amikor veszélyben vagyok, vagy amikor meg akarok oldani valamit álmomban. Csak sajnos regelre mindig elfelejtem, hogy mi volt az a szó, vagy az a mondat, ami megmentett.

Mostanában nagyon foglalkoztat egy dolog. Sok helyről hallottam már egy bizonyos Fekete Bibliáról. Persze gondolom ez is olyan dolog, mint az összes többi ilyen titokzatos irat. Aki tud róla valamit, az hallgat, aki nem tud semmit, az meg fantáziál. Most én is fantáziálok, mivel nem tudok róla semmit. Vajon mi lehet benne? És vajon igaz, hogy emberi bőrre írták vérrel? Ó, igen, szeretem ezeket a fantasztikus, már-már hihetően igaznak tűnő kitalációkat. És vajon, ha tényleg létezik, akkor az ember találja meg a könyvet, vagy a könyv találja meg azt az embert, akinek a tulajdona akar lenni? Vagy nem is az ember tulajdona lesz a könyv, hanem fordítva?
És ha hozzám kerülne ... mit csinálnék vele?

Azt hiszem így lehet rabjává válni az internetnek ...
Fél hat már elmúlott, én meg még mindig itt csücsülök, és várom, hogy a letöltések befejeződjenek...

Tegnap Kopat annyit mondott, hogy amit délután megtudott, látott, azon nevetni fogok. nem tudom, hogy megérzés volt-e vagy logika, hogy egyből arra gondoltam, hogy a Milával van valami. Igazam lett.
Amikor kopat ment az utcán, hallotta, hogy egy férfi kiabál valaki után, hogy "te büdös kurva, menj a fattyaddal a krva anyádba" stb ... Akkor nézte, hogy ki után kiabálják ezt. A Mila tolta magaelőtt a babakocsiját, más nem volt abban az irányban.
Erre csak annyit: hehehe :)

Végre sikerült 1 gigát összehoznom, így fel tudtam kapcsolódni a dc++-ra. Reszkess internet! Működök :)))

A náthából fantasztikus sebességgel gyógyultam ki.

Bár a tegnapi napom sírással kezdődött, nevetéssel végződött. Délután bejött a melóhelyemre Zsófi. Beszélgettünk, mondta, hogy este találkozunk Évivel. Hazafelé benéztünk 1-2 kínaiba, vett magának egy gatyát.
Évi kb 7 körül jött. Beszélgettünk, nevettünk, zenét hallgattunk, cherryztünk , tök jól elvoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Kb éjjel 1-kor kerültünk ágyba, kezdek hozzászokni az ilyen késői fekvéshez.
Szombaton lehet hogy megint lesz buli, egyenlőre még nem tudom. Pár chates ismerős jönne le, csak az a baj, hogy van olyan, akit lehet, hogy nem látnék szívesen. Meg azt sajnálom, hogy nincs több fekvő alkalmatosság, mert akkor még több embert hívnék. Majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre jót tesz nekem ez a kis bulizós világ. Eltereli a figyelmemet az anyagi dolgokról.

A buli, amit szombaton rendeztünk, csendes volt, de jó. Vettünk cherryt, meg sört, de a sörhöz hozzá sem nyúltunk. Éjjfél körül elszívtunk 3-man egy cigit, Kopat szegény utána nagyon elsápadt, és pocsékul érezte magát, le is dőlt aludni, legközelebb már csak reggel kelt fel, viszont szerintem teljesen kijött belőle a nátha. Nálam különösebb tünetek nem voltak, néha úgy láttam oldalról, mintha a falak eltűnnének, és kiszélesedne a tér. Hajnali 3-ig voltunk fent és beszélgettünk mindenféléről. Utána már mi is kidőltünk, T. 6-kor kelt, mi is felkeltünk akkor, kikísértük, elköszöntünk tőle, stb. Utána visszafeküdtünk aludni. Az egész nap azzal telt, hogy döglöttünk. Úgy döntöttem a mosást, takarítást majd elintézem csütörtökön.

Nem sok választ el attól, hogy elszakadjon a valósággal összekötő kapocs, és teljesen bekattanjak a kilátástalanságtól.
A Napló nem utalta át a pénzt. Kopat apja megfenyegette a saját fiát, hogy ha nem fizeti ki a Józsit, (akinek 300E Ft-tal tartozik) akkor elintézi, hogy lecsukják. Így azt a pénzt, amit a munkanélküli utalt át, azt odaadta a Józsinak, miközben engem azzal a szöveggel etetett, hogy nem jött még meg az a pénz. A munkahelyén még nem kapta meg a fizuját, amit másik helyen túlórázott, még nem fizették ki neki.
5000 Ft-om van jövő hó 5-ig.
Egy havi fizetésemmel tartozik nekem is. Most mit csináljak? Ha kidobom őt, azzal nem oldok meg semmit, a pénzemet nem fogom visszakapni előbb, ráadásul egyedül maradok, belőle meg hajléktalant csinálok.
Totális kétségbeesés és kilátástalanság.

Ákos: Szabadíts fel

Démoni
Az, hogy ilyen vagy,
Démoni
Az, hogy én csináltalak,
És csak addig élsz, amíg nézlek,
Én csak akkor élek, ha rámnézel,
Drága szer vagy
Olcsó méreg,
Minden mindegy:
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Angyali
Minden mozdulat,
Angyali
Kívülről nem látod magad,
Csak én tudom azt, hogy itt vagy,
Engem a tested is érdekel,
Fülembe súgott
Bűnös szó vagy,
Ne ígérj semmit,
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Egész kellemes a napom, annak ellenére, hogy be kellett jönni. Persze kiharcoltam, hogy 1-kor leléphessek, kapóra jött, hogy főnökömnek előtte beszéltem arról, hogy a bank nem akarja kifizetni a pénzünket, és szeretnék bemenni rekalmálni, viszont akkor le kellene lépnem 1-kor.
Olyan könnyedén elengedett, mintha amúgyis mondta volna, hogy egye fene, nem kell bent lennem 3-ig :)

Este kis buli. Kis sör, kis zöld. Remélem jól érezzük majd magunkat.

Holnap CSAK 3-ig kell bent lennem. Úgyis kiharcolom, hogy 1-kor leléphessek!!

Remélemtem, hogy meg tudom beszélni főnökömmel, hogy ne kelljen szombaton dolgozni, de egynlőre még annyit sem sikerült kialkudnom, hgy délig maradhassak. Lázadozok!! Nekem hétvégén mosni, főzni, takarítani kell, és ha még pihenni is szeretnék, akkor erre baromira nem elég 1 nap, főleg ha még be is akarok vásárolni valahol. Nem hagyom magam!! Márpedig én nem fogok itt ülni az irodában szombaton délután 5-ig, amikor hetente kb 2 ember téved be véletlenül. Mi a fenének? És különben is! Ki volt az a barom, aki kitalálta, hogy a jövőhét pénteket le kell dolgozni?? Miért nem lehet ezeknek a szerencsétlen güriző embereknek úgy szabadnapot adni, hogy azt ne kelljen ledolgozni? Ki az aki ezeket a rendeleteket hozza? Szívesen elküldeném a jó édes anyjába. Persze neki biztos nem kell dolgoznia. És ha zsidó lennék? Azok nem dolgoznak szombaton! Na, akkor szombaton 1 napig zsidó leszek :)

Érdekes levelezésbe kezdtem ismét bele. Azt veszem észre, hogy miközben másoknak foglamazom meg a gondolataimat, rávilágítok 1-2 dologra, ami még önmagam előtt is rejtve volt.
Bár régen is ezt csináltam akkor, amikor egy kitalált személynek írtam levelet.
Kíváncsi lennék arra, hogy új levelező társam hány évesnek tippel.

Hétvégén vagy jövő hétvégén lehet hogy csinálunk egy kisebb banzájt. Egyik chates srác Szigetváron lakik, ami nincs messze Pécstől, és azt mondta, hogy eljön hozzánk. Amikor pedig chaten erről beszéltünk egy másik haver úgy értette, hogy buli lesz :) Végülis miért ne ... Eddig én mentem Pestre chates találkozókra, miért ne rendezhetnék egy találkozót Pécsen? Bár ágy csak kettő van, egy dupla és egy szimpla, szerintem meg tudnánk oldani, hogy mindenkinek jó legyen. Legfeljebb egy éjszakát átvirrasztunk :))
De legalább külön kis lakásban vagyunk, és nem alkalmazkodni más szeszélyeihez. Épp elég nekem a saját szeszélyem :))

A hétfői hangulat még ma is uralkodik rajtam. Olyan jókat tudnék aludni, ha nem kellene fél 8-kor kelni. Bezzeg hétvégén már 7-kor fent vagyok.
Tegnap éjjfélig olvastam, hogy végre a végére érjek Michael Mansfield: A pad c. könyvének. Tetszett, könnyű olvasni, izgalmas, és nem túl vastag :))

Kifizettük a kauciót is végre, igaz, ezt is az én pénzemből, mert Kopatnak még mindig nem sikerült pénzt produkálnia, pedig mostmár a munkaügyi központból is lassan meg kellene érkeznie a számlára a pénznek. Hiába gondolok azokra a mondásokra, hogy "a pénz csak annyira fontos, amennyire hagyod, hogy az legyen", vagy hogy " a pénz nem boldogít", baromira bosszant, hogy július óta ami fix pénz havonta az az én kevés fizetésem.
És különben is!
A számmisztika szerint Kopatnak ez az év elvileg fantasztikus, mert csupa nyereség éri, előrébb lép a ranglétrán, stb ... Basszus! Kurva szar ez az év, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Mindegy! Nem gondolok bele, mert csak ideges leszek a tehetetlenségtől, pontosabban az ő tehetetlenségétől.

Reggel az utcán valahogy mintha több ember lett volna az átlagosnál. Mindenki nyüzsgött, olyan, mintha ebben a rendszerben mindenki feltöltött elem lenne, én meg lassan kezdenék lemerülni. Huhh, elég mátrixosra sikeredett ez a hasonlat :))

Kellene valami, ami feldobja a napomat. Tegnap jól lefoglalt a kutatás Bosch után. Ma mit kutassak? :)
Azt hiszem már tudom is! Van egy kastély valahol. Nagyon tetszik. Neuschwanstein a neve - azt hiszem. Viszont fogalmam nincs, hogy hol van. Utána nézek.
Van egy 1000 darabos kirakónk, amit a napokban kezdtünk el kirakni, és ez a kastély van rajta. Kb ilyen, mint ami ezen a képen van, csak más szögből mutatja a kastélyt. A felső része már kész van, csak az erdő van vissza, viszont azzal el fogunk tökölni egy ideig, az biztos :)

Reszkess internet! Működök!
A tar.hu-ra valószínű azért nem tudtam feltölteni a képeket, mert betelt a tárhely, úgyhogy most az ultrawebbel próbálkozok, ezúttal sikeresen - ez is csoda! :)

A második kép teljes környezetben itt .
A harmadik kép teljes környezetben itt .

Végre megtaláltam azt a festőt, akit kerestem!
A neve: Hyeronimus Bosch.
És van egy oldal, ahol az összes művét meg lehet nézni. Szép sorjában mentem le a képeket:)
Felteszem ide a kedvenceimet, ha kész vagyok.

Eszembe jutottak az álmaim.

1) Egy nagyobb társasággal voltam kirándulni, vagy nyaralni. Olyan helyen voltunk, ahol zöld dombok voltak, és játszótér. A játszótér környékén pihentünk le.
Hirtelen az ösztöneim azt súgták, hogy el kell indulnom a dombok felé. Rohanni kezdtem. Ott volt az a férfi, akti álmomban szerettem, és akit már régóta nem láttam (eltiltottak tőle?). Átöleltük egymást. Amikor hozzáértem, teljesen beindultam, sugározta magából az ösztönös párosodni akarás vágyát.
Aztán elkezdtek minket üldözni, kétoldalról bekerítettek, mögöttünk pedig csak a szakadék volt.
Valamit elkezdtem kántálni, és leugrottunk. De nem zuhantunk, hanem szépen leereszkedtünk, és nem esett bajunk.

2) Vidámparkban voltam barátokkal. Volt egy kísértetkastély-féle, amiről azt mondták, hogy nagyon félelmetes. Egyik barátnőmet rávettem, hogy jöjjön be velem.
Az ajtó mögött egy bolt volt, és a feladat az volt, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyük a kosárba azokat az élelmiszereket, amik fel voltak írva a papírra.
Azt hiszem a tejes pultnál jött velem szembe egy férfi, és mind a ketten ugyanazt a terméket szemeltük ki. El akarta előlem venni, viaskodni kezdtünk, aztán inkább kihasználva női mivoltamat, domborítani kezdtem neki, aminek a vége az lett, hogy ott smároltunk, félig eldölve a tejespolcon, félig levetkőzve. Aztán jött egy rendőr, aki igazoltatni akart minket, de nálam nem voltak papírok. Elfutottam. (Még mindig a bolton belül voltam). A rendőr jött utánam, és meg akart bilincselni. Véletlenül viszont átléptem azt a pontot, ami a "játék" végét jelzi, és ki akartak zárni. De mégsem tették, sőt, még meg is nyertem a játékot, pedig elvileg nem szedtem össze az összes élelmiszert.

3) Menekültünk valahonnan, felégették a táborhelyünket. Egy kisgyereket cipeltem magammal, nem az enyém volt. Bőrruhákba voltunk öltözve (amolyan indián stílusú ruhákba), az egész tájkép beleillett egy indián filmbe, ajhol mi voltunk az üldözött rézbőrűek. Egy nyaklánc volt a nyakamban, tollak és csontok díszítették.

Kész agymenés, amiket álmodok ...

Most látom csak ... átlépte a számláló a bűvös 1000-t. Ki volt az ezredik olvasóm? :)

A hétvégén kb 20E Ft-ot költöttem el. Kicseréltük a gázpalackot, bevásároltunk az Intersparban 8000-ért, vettem pulcsit, könyvet, porszívót a vásárban 3000-ért, hosszabítót, hogy végre tudjam használni a gépet otthon, meg kis apróságokat.
Ennyit ér a pénz.
Kifizettük a tulajt, tök rendes volt, mondta, hogy ha bármi gond van, szóljunk neki nyugodtan.
Azt nem értem, hogy ő a barátnőjével miért lakik egy sokkal kisebb lakásban, és miért a nagyobbat adják ki, ahelyett, hogy a nagyobban ők laknának. Na mindegy, ez az ő dolguk.

Álmos vagyok, fáj a fejem már 2. napja, aludni akarok, szeretkezni akarok, enni akarok, világgá akarok menni .... de amúgy jól érzem magam :)

Arra jöttem rá, hogy a hétvégék alatt jobban elfáradok, mint hétköznap. Szombaton délelőt bevásárlás, délután takarítás, mosás, vasárnap jobb esetben pihi van, de van amikor lemegyünk a vásárba - mint most is - és mire hazaérünk 1 óra, utána kaját csinálunk, eszünk, mosogatás, és máris elment a délután, kezd sötétedni.
Azt hiszem a hideg mellett azt utálom még nagyon a télben, hogy hamar sötétedik. Én meg olyan vagyok, mint a csibék, sötétedéskor mennék aludni:)

Tegnap este ismét gyomorideg.
Kopat szokásához híven mondta, hogy fél hat körül otthon lesz. Fél hétkor még mindig nem volt sehol, a telefon ki volt kapcsolva.
Baromi ideges lettem, arra gondoltam, hogy megint az történt, ami múlthét pénteken, hogy egyszerűen van valahol, és nem tud magáról.
Elindultam, hátha megtalálom valahol. Vannak "kedvenc helyei". Megnéztem az alagút fölött, onnét egy bazi nagy emelkedőn felmentem a Tettyére, a feszülethez, ahol multkor volt állítólag. De nem volt sehol. Én viszont nagyon elfáradtam, de legalább az idegességet levezettem azzal, hogy a fizikai tűrőképességem határát súroltam. Aztán hazamentem, lefürödtem, hajat mostam, és bebújtam az ágyba. Ahhoz képest, hogy ideges voltam, egész hamar elaludtam. Valahol belül éreztem, hogy nincs baj, és tartotta bennem a lelket egyik kedves ismerősöm szavai, miszerint nem szabad félni, mert a félelem megöli az embert.
Kopat fél 9-re ért haza, elmondta, hogy az utcán összefutott az ügyvédjével, és vele beszélgetett egészen eddig. Bocsánatot kért, amiért nem szólt, de nem tudott szólni.
Én meg szép lassan megnyugodtam.

Köszönet Dr. B. K.-nak. Bár én személyesen nem ismerem őt, csak az alapján, amit Kopat mondott róla. Pécs egyik legjobb ügyvédje. Ő védte kedvesemet akkor, amikor volt a Print Copy-s botrány.

A történet röviden:
A Print Copy cég pécsi kirendeltségénéll dolgozott Kopat, volt egy munkatársnője, Sz. , akinek igencsak közeli kapcsolata volt a belvárosi iroda főnökével, H. S-sel.
Mivel az iroda a jogi és közgáz egyetem mellett van, ezért a diákok rendszeresen jártak oda jegyzeteket másolni, mivel olcsóbban lemásolták ott, mint az egyetemen. A dologhoz hozzá kell tenni, hogy nem csak jegyzeteket másoltattak, hanem tankönyveket is, amik szerzői jogvédelem alatt állnak, tehát még részleteket sem lenne szabad másolni, nemhogy az egész könyvet.

Annyiszor másoltattak, hogy az irodának már volt egy "mintapéldánya" jó néhány könyvből, és elég volt, ha a diák bejött, megmondta, hogy pl a Jogi alapismeretek I. kell neki, és anélkül, hogy hozta volna a könyvet, másnapra olcsóbban megkapta a bolti áránál, fénymásolva.

Aztán 2000-ben valaki feljelentette a céget (lehet hogy 1999-ben, pontosan nem tudom). Rendőrök mentek, házkutatást tartottak, és megtalálták a mintapéldányokat. Kopat szerencsétlensége pedig az volt, hogy egy rendőr is másoltatott ott, és a rendőr igazolta, hogy igen, Kopat csinálta ezt meg neki.
Kopatnak viszont munkaköri kötelessége volt elvégezni ezeket a feladatokat, hiszen ha nem csinálja meg, akkor kirúgták volna.

2-3 éven keresztül ment a pereskedés, negyedévente bíróságra kellett járni, ráadásul Kopat (aki csak szerencsétlen áldozat volt) volt megjelölve bűnösként.
De mivel neki semmi anyagi haszna nem származott ebből, ezért nagy nehezen tisztára mosta magát. Jah! Azt elfelejtettem írni, hogy a cég mindent tagadott, és azt akarták, hogy párom egyedül vigye el a balhét.

Sz. a bíróság előtt nevetségessé tette magát a hazugságaival, egyik tárgyalás alkalmával a bírónő 3x hívta fel Sz. figyelmét arra, hogy hamis tanuzásért bizony 2-3 év szabadságvesztés is járhat.

Mindenesetre a Print Copy jól kibaszhatott volna Kopattal, ha nincs neki ilyen jó ügyvéde.
A történet vége: a P.C.-t 2 milliós pénzbírságra ítélték, egy évig zárva volt a Rákóczi úti iroda, Sz.-t kirúgták (legutóbb egy újságos bódéban látták dolgozni). Az ügyvéd pedig kb 400E Ft-ot nyert az ügyön.

A folytatás: az ügyvéd kártérítési pert fog benyújtani a P.C. felé, mivel Kopat grafikus, és úm. "művészi pályája" van, ezért hitelrontás címen fog futni az egész huza-vona, ki tudja még hány éven keresztül. Az ügyvéd ezért nem kér ügyvédi díjat, vagy ha igen, azt összehozzuk valahogy és kifizetjük, de azt mondta, hogy ő annyival többet fog igényelni, hogy abból az ő költsége is megtérüljön.

Ennyit ér a civilizáció ...

Végre beindították a fűtést a munkahelyemen.
Ráadásul még a nap is kisütött :)
Jól érzem magam.

Kopatom tegnap volt agyturkásznál. Elmondása szerint kb. másfél órát beszélgettek. Mesélt arról, hogy koraszülött volt, hogy 2 hónapig volt inkubátorban, az iskoláiról, a művészi hajlamáról, egyszóval szinte mindenről. A nő jegyzetelt, és azt mondta neki, hogy pénteken menjen vissza, addigra átdolgozza azt amiket leírt, és többet tud mondani.
Arról, hogy miért esik ki néha 1-1 óra, azt mondta, hogy vagy azért, mert a két agyfélteke egyforma intenzítással működik (mivel jobb kezes, ezért a bal fele erősebb, de a művészi dolgok meg a másik oldalon vannak) vagy azért, mert nem hagy utat engedni ennek a kreatív tulajdonságának.
Amikor rajzol, vagy olyat csinál, amit szeret, akkor megszűnik számára az idő, és nem érzékeli, hogy 5 perc telt-e el, vagy 10 óra.

Mindenesetre remélem, hogy nincs komolyabb baja, és remélem, hogy többet ilyen nem fog előfordulni, hogy eltűnik, és 6 órán keresztül emészt az ideg, hogy vajon hol van és nincs-e baja.

Baromi gazdagnak érzem magam, csak az a baj, hogy alíg merek hozzányúlni ahhoz, a pénzhez, ami van. Kaptam fizut, volt még félretéve pár ezer Ft, megkaptam a munkanélkülit is, ami több lett, mint amennyit vártam, ergo: kb van 80E Ft-om. Kopat is kap még fizut, és kap még munkanélkülit is. Jó lenne, ha minden hónapban összejönne ennyi. És jó lenne, ha ebből nem kellene albit fizetni, gyógyszer kiváltani, a biztosításomat befizetni, stb ...
De most nem panaszkodok.

Főnököm negyed 11-ig volt ma bent reggel, és internetezett. Szerencsére ő csak vicclapokat olvasgat, a fia az aki a pornó oldalakat látogatja rendszeresen.

Ma is esik az eső. Ráadásul reggel Kopat az asztalon felejtette a kulcsát, én meg papucsban rohantam utána. Jól átázott a zoknim. A munkahelyemre mire beértem átázott a cipőm. Ha most nem fogok megfázni, akkor a telet megúszom meghülés nélkül!

Jó dolog az eső, de csak akkor, ha az ember otthon van a meleg lakásban, egy puha ágyikóban, mellette pedig egy nagy bögre tea gőzölög.
De jelen pillanatban nem vagyok otthon, nincs meleg teám, és hideg van az irodában, úgyhogy most utálom az ilyen időt!

Kopat tegnap nem volt dokinál. Ma megy. Remélem ezt nem úgy intézi, mint a többi ügyeit.

Az ágy rugózásának köszönhetően éjszaka mindig felébredtem, amikor Kopat "gyengéden" megfordult, vagy épp a paplanjával bírkózott, mert az összegabalyodott.
Ezt leszámítva nagyon jót aludtam, és tudtam volna még aludni, ha az a hülye óra nem csörög.

Nagyon hidegek a reggelek, általában az utcai hőmérők 6-8 fokot mutatnak. Ez 20 fokkal elmarad attól a hőmérséklettől, melyben még jól érzem magam. És még csak ősz van. Mi lesz télen? Be fog fagyni mindenem.

Végre kisütött a nap. Kicsit aggódok, kicsit ideges vagyok.Főnököm azt mondta, kapok ma fizut. Csak az a baj, hogy azt mind oda kell adni az albira (1 havi díj+kaució) Szóval 50E Ft sutty, elszáll. Remélem Kopat is ma kap fizut. Tizedike körül mondjuk jön még pénz a munkanélkülitől, mindkettőnknek, kb az is 50 összesen. Nem lesz gond.
Pozitív életszemlélet! Muszáj bizakodnom, különben elveszünk.

A péntek este kész rémálom volt.
Kopat azt ígérte, hogy időben hazaér. Ennek ellenére éjfélkor még mindig nem volt otthon. A telefonja napközben lemerült, pont, amikor beszéltem vele. Kész ideg voltam, hogy hol lehet, nem-e esett baja.
Eljutottam arra a pontra, hogy az sem érdekelt, hogy megcsalt-e, hogy piált-e, csak jöjjön már haza és tudjam, hogy nem esett semmi baja.
Könyörögtem, imádkoztam. Próbáltam telepatikusan kapcsolatba lépni vele 11 óra körül. Egy szemöldököt és sziklákat láttam magam előtt. Aztán azért könyörögtem, hogy végre kapjak valami életjelet róla/tőle. A konyhában voltam, az ablak nyitva volt. Hirtelen egy gyönyörű szürke-fehér macska ugrott fel az ablakba és bámult rám, miközben annyira megijedtem, hogy majdnem összepisiltam magam. A macska is megijedhetett picit tőlem. Eltűnt az ablakból. Mikor kinéztem, pár méterrel arrébb állt és bámult.
Csak egy picit gondolkoztam, fogtam a kabátom és kimentem az utcára. De a macska akkor már nem volt sehol.
Kb fél órával később Kopat hazaért, bőgve, mint egy gyerek.
Azt mondta, hogy 5 körül elindult hazafelé. Gondolkozott, hogyan tudja visszafizetni az adósságát, mi hogyan lesz, stb ...
Aztán kiesett minden. Nem ivott napközben semmit, mivel egész nap céges autóval furikázott.
A Tettyén, a feszületnél tért magához, kb 11 körül. (Megjegyzem, baromi sok szikla van ott)

Először kételkedtem. De mivel ismerem őt, tudom hogy nem hazudott. Régebben csinált hülyeségeket, de egy jó ideje már azon van, hogy egyenesbe hozza az életét, viszont olyan, mintha a természet ezt nem akarná.
Amikor volt az az ékszerboltos balhéja, akkor is kiesett neki minden. Akkor a rendőrségen "tért" magához.
Kedden elmegy egy pszichiáterhez, remélem én is el tudom kísérni.

Sokat gondolkoztam.
Azt hiszem én is hibás vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok. Hiszen ahelyett, hogy egy nyugodt, békés, szeretettel teli háttért biztosítottam volna neki, én is cseszegettem, hogy miért nem intézi már az ügyeit, miért nem hoz már haza pénzt, stb ...
Változtatni fogok ezen. Nagyon szeretem őt, és rajta kívül akárhogy nézzük nincs senkim. (oké, barátok vannak, de ők nem tudják azt adni, mint Kopat)

A hétvége amúgy nagyon kellemes volt. A szexuális életünk nagyon is rendbe jött, talán amiatt, hogy az új helyen felszabadultabbak vagyunk, talán amiatt, hogy a szervezetemet nem mérgezem a fogamzásgátlóval. Egyetlen hátrány, hogy gumit kell használni, amit egyikünk sem szeret, de inkább az, mint egy nemkívánatos terhesség. Erre nagyon ügyeltem eddig is, és most is.

Sikerült mindent elpakolni, mostmár otthonunk van, nem lakásunk. Csak ne kelljen keresni semmit, mert valahogy minden elbújt előlünk, és órákba telik, míg előkerül egy-egy kisebb tárgy.

Ezt nem kell magyarázni ...

Hadd gratuláljak magamnak, amiért ilyen ügyesen felszereltem ezt a kis órát ide balra :))

Tegnap este ismét egyedül voltam ... unom, hogy mindig ezt kell írnom ...
Talán minden rendben lesz. Nagyon remélem. Néha elveszítek minden kapcsolatot a külvilággal. Ilyenkor csak egy nagy üresség van bennem, és úgy érzem, senki nem jelent nekem semmit. Tudom, hogy fontos vagyok 1-2 embernek, de ilyenkor olyan, mintha ők nem léteznének. Egyszerűen nem érzek senki iránt semmit. Csak az űrt, ami magával akar ragadni.
Nem értem, hogy miért viselem ilyen nehezen az egyedüllétet. Régebben szerettem egyedül lenni, most rettegek a magánytól.