2003. december 1.

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy vannak barátaim, akik segítenek ha baj van. Akár 1-1 jó szóval, akár tanáccsal.
És örülök, hogy olyan barát is akad, aki bevallotta 4 hónap után, hogy tetszem neki, és mellesleg számomra sem közömbös, és felajánlotta, hogy "kiélhetem rajta a szeretet éhségemet" :)
Hát lehet ilyen kedves gesztust visszautasítani? :)

Nincsenek megjegyzések: