Semmi különös nincs, csendben telnek a percek és a napok, nem is vágyok változatosságra. Nem akarok pasizni, nem hiányzik a szex, alíg eszek ... mintha nem is a földön élnék. Jó így.
Tegnap este gondoltam R-ra, reméletem, hogy nem ugrik ki az ablakon. De a reggeli bejegyzése alapján még él. :)
Tegnap egy chates jóbarát hívott jövő hétvégre hozzájuk, Salgótarjánba. Születésnapja lesz és szeretne baráti légkört teremteni. Ezek szerint tudtam rá hatni akkor, amikor tombolt és teljesen ki volt kelve magából :) Szeretnék elmenni, csak ne lenne olyan nagyon nagyon messze Pécstől. Vonattal is kb 6 óra az út, 2 átszállással. Az átszállásokról pedig rossz emlékeim vannak. És hát a jegy ára sem utolsó, főleg így karácsony előtt. Egyenlőre még nem tudom, hogy mi lesz, szívem szerint mennék, megvárom a körülmények hogyan alakulnak.
Kiolvastam Michael Mansfield: A halál túl kevés c. könyvet. Tetszett, főleg mert dedikálva van ;)
Tegnap bementem A-hoz a könyvtárba, beszélgettünk, neten kutakodtunk, figyeltük, hogy a internetes teremben ki milyen oldalakat néz. Egy ismerősétől kölcsönkapta De Sade Márki: Juliette élete - avagy a bűn virágzását. 2002-es kiadás, először 1797-ben jelent meg.
Saderól mindenkinek van véleménye, van akit megbotránkoztat, van akinek tetszik, de senki nem marad közömbös iránta.
"A filozófia fáklyája az ondóban lobban el."
Személy szerint tetszik az írása, bár még csak az egyik könyvének a felét olvastam el. A film is érdekes, ami az életéről készült. Az egészet áthatja valamiféle erkölcsi fertő, ami szerintem azért izgalmas.
Hiába tilották be a könyveit, hiába égettek el egy csomót, tovább élt, és 300 év után még mindig lángra lobban az olvasó tőle. Vagy a vágytól, vagy a megbotránkozástól.
Mekkora szenvedély kell ahhoz, hogy mindenféle társadalmi elvárásoknak hátatfordítva, leírja valaki a vágyait, akkor is ha azok torzak, erőszakosak, perverzek?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése