A pillanatnyi megelégedés marasztalni akarja az embert abban a helyzetben, amiben éppen van. Hétvégén - már amennyi volt belőle - sokat gondolkoztam azon, hogy valóban külön akarok-e költözni Kopattól. Veszélyesen közel voltam ahhoz, hogy azt mondjam: nem.
Mert akkor mi lesz a macskával, mi lesz az eddig együtt töltött idővel, stb ..

Néha úgy érzem, mintha "kölcsönvennék" a testemet, hogy úgy irányítsák az életemet. Ma délelőtt voltam így. E-mailen A. küldött pár hirdetést albérletekről, az egyik meg is tetszett, 9000+rezsi fele, 1 szoba. Felhívtam, megbeszéltem a csajjal, hogy ma 6 körül megyek megnézni. Olyan, mintha nem is én hívtam volna fel ...

Furcsa ... ha visszagondolok, arra, amikor a mostani helyre költöztünk pár hónappal ezelőtt, az egész olyan macerás volt, nehézkes. Most meg hihetetlenül nagy lendülettel állok neki a költözés gondolatának. Tudom, hogy minden rendben lesz! :) És tudom, hogy jó lesz nekem. Meg fogom valósítani önmagamat, és az álmaimat. Csak nem szabad visszanézni, mert az maradásra bírna.

Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy a születésnapomra már minden el lesz rendezve (február). Ha Kopat összeszedi magát természetesen folytathatjuk a kapcsolatot - ha ő is akarja. De a függetlenség kell ahhoz, hogy újra oda tudjak bújni hozzá, és újra azt mondhassam szívből, hogy "szeretlek".

A vasárnap kellemesen telt, olyan volt, mintha szombat lett volna. Mászkáltunk a városban, vettem ezt-azt, többek között egy könyvet is. A címe: Kínzóeszközök. Bemutatja azokat az eszközöket, melyekkel a történelem során vallatták a jónépet. Egyenlőre még nem választottam ki, hogy melyik a "kedvencem" bár a karóbahúzást szerintem kevés dolog tudná felülmúlni. :)) Van pár eszköz, aminek viszont nem értem a működési elvét ... igaz, még nem olvastam el, csak a képet láttam róla.
Nem semmi, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az emberi faj. De ami a leginkább tetszik; azok a módszerek, amik nem okoznak fájdalmat, viszont az egyén tudatát annyira támadják, hogy beleőrül. Írjk példát? Na jó; pl egy cellában folyamatosan nyomatják a "tuc-tuc" zenét és folyamatosan megy a stroboszkóp. A rab nem tud egy percet sem pihenni ...

Kicsit furcsán nézett rám az eladó srác, mikor mondtam, hogy ezt a könyvet kérem. Vigyorgott mint a tejbetök :))
Holnap beszkennelem a borítóját.