A blog címét lassan átírhatnám arra, hogy az élet nehéz oldalai, mert vicces dolog nem sok van mostanság.
A tegnapi nap is felért egy katasztrófával. Ugye ott kezdődött, hogy Kopat elvitte a félretett pénzemet. Aztán mondta, hogy otthon hagyja az asztalon, de neki még el kell mennie elintézni a dolgait, a kintlévő pénzeit beszedni, hogy ki tudja fizetni az autót. A biztosító állítólag csak a kár 75%-át téríti meg, a maradék önerő, és ő törte össze.

Kértem kölcsön főnökömtől 5000 Ft-ot, hogy fel tudjak menni Pestre. Meló után felrohantam oda, ahol épp volt, odaadta a pénzt, aztán lerohantam a vasútállomásra, hogy megvegyem a jegyet. Baromira elfáradtam egyrészt a rohanásba, másrészt az idegeskedésben.
Aztán amikor hazamentem, Évi várt rám a kapu előtt. Azt mondta Kopat felhívta őt, azt mondta ne haragudjunk rá, összejöttek a dolgai, el kell hagynia az országot. Talán holnap jön, talán 2 nap múlva, talán fél év múlva ...

Erre jött még az, hogy beállított este A. akitől béreljük a lakást. Azt mondta a Zsolti nem fizette ki sem a rezsit, sem a lakbért, semmit, és 2 hete hitegeti hogy majd fizet.

Kicsit összeomlottam.

Este hazajött ...

Nem tudok erről írni.

Lehet hogy karambol sem volt ...

Mi történik körülöttem??