Lehet hogy lesz cicánk - mégis. Kopat tegnap mesélte, hogy ahol most dekorálnak van egy kóbormacska, de olyan dagadt és jól ápolt, hogy nem gondolta volna róla, hogy az. Mondták neki, hogy ha akarja, vigye el nyugodtan. A macska mindig ott téblábolt a lábánál, dörgölőzött, dorombolt. Mondtam neki, hogy ha ma is ott lesz, és nem allergiás rá, akkor hozza haza. Ennek akkor nem kell a lakásban lennie, nem kell almot cserélni, mászkálhat amerre akar, aztán ha megmarad nálunk, akkor még dögönyözni is lehet. Az etetést meg csak meg tudjuk oldani.

Reggel teljesen be voltam zsongva, hogy vajon lesz-e estére macskánk, vagy sem. Erre, mit ad a véletlen?! Amikor lépek ki az ajtón, látom, hogy egy cica néz rám nagy szemekkel. Bátortalanul odajött és kukucskált az ajtón befelé. Kinyitottam, és olyan lazán sétált be, mintha otthon lenne. Körülkémlelt, aztán nézett rám. Adtam neki kis tejfölt, mivel hirtelen más nem jutott eszembe, a tej meg elfogyott. Kilefetyelte, közben hátra-hátra nézett, nem-e zárom rá az ajtót, és ejtem ezzel csapdába. Alíg tudtam kitessékelni a lakásból, viszont mennem kellett, nem akartam késni a melóhelyről. Simogattam kicsit, az meg dörgölőzött, és mindenáron vissza akart menni a lakásba. Aztán eljöttem. Még jó hogy van egy nagy vaskapú, és azon nem tudott átjönni, mert különben még követett volna egy jó ideig.

Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért. Chaten van egy emberke, akivel régebben sokat beszélgettem, aztán eltűnt egy időre, és mikor visszajött eléggé ellenségessé vált. Egyszer nagyon megsértett, azóta amikor köszönök neki, elhagyom a kis mosoly jelet. Pár napja már csak dacból is, direkt mosolygok rá ha bejön. Furcsálta, és rá is kérdezett, hogy ez miért van. Amióta visszajött egyszer sem privizett rám. De tegnap igen. Úgyhogy elértem amit akartam :))

A pasikat tényleg ilyen könnyű befolyásolni, vagy csak én érzek rá a gyenge pontjukra néha?