Azt hiszem egy héttel ezelőtt, amikor Kopat bent éjszakázott a rendőrségen, megtanultam őt elengedni. Nehéz összeegyeztetnem magamban a változásokat. Fél évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ha egy kapcsolatban az egyik fél beleegyezne abba, hogy a másik flörtöljön, randizzon másokkal, akkor abban a kapcsolatban kihült valami. Most azon a ponton vagyok, hogy nem különösebben érdekelne, ha Kopatnak kedve támadna egy másik lánnyal lenni. Csak annyi kikötésem lenne, hogy hadd legyek ott én is. Mégis úgy érzem, hogy az "elengedés" nálam az elhidegüléssel is együtt jár. Elegem van a folytonos aggódásból. Elegem van a be nem tartott ígéretekből. Elegem van abból a magányból, amit mellette érzek.
A vasárnapi este óta ő mégjobban ragaszkodik. Kijelentette, hogy nem bírná elviselni, ha más hozzámérne az ő jelenlétében ...
Nem fogok lemondani a vágyaimról, és ezzel megtagadni önmagamat. Ha hazudnom kell, akkor inkább neki hazudok, mint magamnak.

Megint nagyon öregnek érzem magam. Mocskosnak érzem a világot, az embereket, a lelkemet is. Folyamatosan jönnek a változások, a "próbák".
Tegnap este mielőtt elaludtam eszembe jutott, hogy amikor gyerek voltam, milyennek képzeltem el a jövőmet. Akkor arra gondoltam, hogy ha már nem fogok esténként ábrándozni, akkor valamit elveszítek magamból. Évek óta esténként álmosan zuhanok az ágyba, nem álmodozok. Minden, ami régen áhított vágy volt (szerelem, csók, szex) megvalósult. Ha most álmodoznék vajon mi lenne a vágy tárgya?