Ismét hétfő. De most kiszúrok a világgal! Mosolyogni fogok! :)
Bár különösebb okom nincs rá. A hétvége egész jól telt, lényegében nem történt semmi érdekfeszítő, éltük a magunk kis unalmas életét.
Vasárnap délután mind a ketten belemélyedtünk 1-1 könyvbe. Annyira, hogy én teljes egészében ki is olvastam egyet, aminek hatására eldöntöttem, hogy mostanában nem fogok menni erdőbe kirándulni :) /Michael Mansfield: Pokoli túra/
Kopat a Jéghegyek népe 3. kötetét olvasta, de úgy, ahogy én őt még nem láttam olvasni. Egyszerűen nem bírta letenni a könyvet. Nosztalgiával gondoltam vissza arra az időszakra, amikor én faltam annak a könyvnek a betűit. Az egész annyira közel áll hozzám, mintha a szereplők az ismerőseim lennének. Legszívesebben újra nekiállnék és kiolvasnám mind a 47 kötetet. De 15 olyan könyvem van, ami még arra vár, hogy "kivégezzem" őket.
Amit most kezdtem el: Jonathan Sparks: Relikvia

Furcsa előérzetem van; valami kellemes melegség érzete tölt el, ha a nap második felére gondolok. Pedig hétfő van ...