Szeretem Royo képeit, felismerem a festményeken azt a hangulatot, mely egy-egy pillanatban eluralkodik rajtam.

Néha eszembe jutnak vicces dolgok a múltból. Például amikor 15 évesen volt egy telefonos szexpartnerem. Debreceni volt a srác, Zolinak hívták, és mozgássérült volt elmondása szerint. Soha nem láttam, és azóta nem is hallottam róla. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon emlékszik-e még rám. :))

Aztán egy másik dolog, ami nem annyira vicces. Azt hiszem 2000 januárjában kedvenc kiskocsmánkban ültünk barátokkal, amikor odajött hozzánk egy fazon, hogy nem-e akarjuk megvenni a walkmanjét a benne lévő kazettával együtt. Nem kért érte sokat. Azt mondta, most szabadult a börtönből, és nagyon kevés pénze van. Felcsillantak a szemeim. Akkoriban uralkodott rajtam az a vágyam, hogy mindenáron valami sittes fazonnal akartam összejönni, kíváncsi voltam a tapasztalataira, azokra a dolgokra, amik bent történtek vele.
Leült közénk. Egyik haveromtól állndóan puszit akart kérni :)) Én meg nagyra nyílt szemekkel figyeltem őt. Kérdezgettem, milyen volt, mit csinált. Elmesélte, hogy honnét hova szállították, és hogy annyit sírt, amennyit előtte még soha. Azt, hogy az egyik cellatársa csak úgy tudta a dolgát elvégezni, ha melegvizes palackot tett a feneke alá. Hogy volt egy felesége és egy gyereke. És hogy nem tudja, hogy hol fog aludni éjszaka ...
Kb 1- másfél óra múlva mennünk kellett. Amikor megkérdeztem hogy hívják, csak annyit mondott: "Monte Cristo". Azóta is sokszor eszembejut, vajon hol van most, él-e még, mi történt vele azóta. Szeretnék vele újra találkozni...
Szőkés haja volt, markáns arca, erős testalakat. Kb most olyan 35-40 körüli lehet. Kb. 185 cm magas volt. Szeretném őt megtalálni!