Reggel írtam egy hosszú, novellának is beillő beszámolót arról, hogy Kopat tegnap este nem jött haza. És hogy mit éreztem, mit csináltam, mikre gondoltam. De mivel nem működött a blog, ezért minden, amit leírtam elveszett. Ezt utálom!!

Most aludtam egyedül a közös ágyunkban. Szörnyű volt. Ami pedig ijesztő, hogy beletörődtem abba, hogy nincs mellettem. És piszkosul fájt.

A lényeg: tegnap délután Kopat találkozott egy ismerősével. A srác a kocsijával a tilosban parkolt, erre felfigyeltek a rendőrök és ellenőrizték őket. A srácot már igen jól ismerik a rendőrségen, most is keresték őt valami miatt. Még rendőr kutya is volt a helyszínen. Bevitték a srácot, meg Kopatot is egy másik kocsival. Faggatták, mit tud az ismerősének a dolgairól, és hiába mondta, hogy semmit, mert csak a volt osztálytársának az öccse, és összefutottak, nem hittek neki. Bent tartották éjszakára. Aztán reggel jött egy ismerőse, aki nyomozó. Elmondta neki mi történt. A pasi utánanézett, aztán kiderült, hogy Kopat már rég eljöhetett volna haza, ha azok a faszfej rendőrök nem feledkeznek meg róla... Kívánom nekik, hogy éljék át mindazt, amit én, egyetlen éjszaka alatt...

Mostmár jól vagyok, de még délelőtt is remegtem az idegtől. A szemeim táskásak, a gyomrom teljesen összeszűkült, és annyi cigit szívtam, mint amennyit mostanában talán ha 2-3 hónap alatt elszívok.

Kinga! Boldog névanpot neked :)