Tegnap este mintha minden összeesküdött volna ellenem. Zuhogott az eső, hiába akartam kikerülni a pocsolyákat, kénytelen voltam keresztül gázolni páron, ugyanis másmerre nem lehetett menni. Mivel sportcipő volt rajtam, a zoknim teljesen átázott. Az esernyőm egyik vége kifelé állt, mint egy antenna, és ráadásul a másik részén valami kicsúszott abból a sínből, és behorpadt. Ráadásul az az izé még a hajamba is beleakadt folyton.

Tökön fogom rúgni Kopat főnökét, ha ma sem fizet!

Mostanában ha megyek valahova, zenét hallgatok út közben. Legalább nem hallom az embereket. És nem idegeskedek azon, ha 1-1 bunkó építőmunkás teszi a hátam mögött a megjegyzéseit. Ismét elharapódzott az ember-iszonyom. Vannak olyan emberek, akiknek a stílusuk valami rejtett agressziót hoz ki belőlem. Simán fel tudnám őket pofozni :) De ha ezeket az indulatokat elfojtom magamban az nem káros? Nem fog egyszer hirtelen kitörni? Azt azért mégsem tehetem meg, hogy bokán rúgom azt az embert, aki beképzelten állt az utca közepén és úgy röhög a mobiljába, mint ahogy egy ló nyerít.
De ha a zenére figyelek, akkor legalább nem veszem észre ezeket - annyira. Ákost szoktam hallgatni, vagy bonanzát. Mivel walkman-em van, nem pedig mp3 lejátszóm ezért csak a régi kazettákat tudom hallgatni, de ez is jobb, mint a semmi. A hülye füldugóval mindig bajlódok, vagy kiesik, vagy szorít.