Tegnap éjjfélig olvastam, hogy végre a végére érjek Michael Mansfield: A pad c. könyvének. Tetszett, könnyű olvasni, izgalmas, és nem túl vastag :))
Kifizettük a kauciót is végre, igaz, ezt is az én pénzemből, mert Kopatnak még mindig nem sikerült pénzt produkálnia, pedig mostmár a munkaügyi központból is lassan meg kellene érkeznie a számlára a pénznek. Hiába gondolok azokra a mondásokra, hogy "a pénz csak annyira fontos, amennyire hagyod, hogy az legyen", vagy hogy " a pénz nem boldogít", baromira bosszant, hogy július óta ami fix pénz havonta az az én kevés fizetésem.
És különben is!
A számmisztika szerint Kopatnak ez az év elvileg fantasztikus, mert csupa nyereség éri, előrébb lép a ranglétrán, stb ... Basszus! Kurva szar ez az év, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Mindegy! Nem gondolok bele, mert csak ideges leszek a tehetetlenségtől, pontosabban az ő tehetetlenségétől.
Reggel az utcán valahogy mintha több ember lett volna az átlagosnál. Mindenki nyüzsgött, olyan, mintha ebben a rendszerben mindenki feltöltött elem lenne, én meg lassan kezdenék lemerülni. Huhh, elég mátrixosra sikeredett ez a hasonlat :))
Kellene valami, ami feldobja a napomat. Tegnap jól lefoglalt a kutatás Bosch után. Ma mit kutassak? :)
Azt hiszem már tudom is! Van egy kastély valahol. Nagyon tetszik. Neuschwanstein a neve - azt hiszem. Viszont fogalmam nincs, hogy hol van. Utána nézek.
Van egy 1000 darabos kirakónk, amit a napokban kezdtünk el kirakni, és ez a kastély van rajta. Kb ilyen, mint ami ezen a képen van, csak más szögből mutatja a kastélyt. A felső része már kész van, csak az erdő van vissza, viszont azzal el fogunk tökölni egy ideig, az biztos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése