Kopat azt ígérte, hogy időben hazaér. Ennek ellenére éjfélkor még mindig nem volt otthon. A telefonja napközben lemerült, pont, amikor beszéltem vele. Kész ideg voltam, hogy hol lehet, nem-e esett baja.
Eljutottam arra a pontra, hogy az sem érdekelt, hogy megcsalt-e, hogy piált-e, csak jöjjön már haza és tudjam, hogy nem esett semmi baja.
Könyörögtem, imádkoztam. Próbáltam telepatikusan kapcsolatba lépni vele 11 óra körül. Egy szemöldököt és sziklákat láttam magam előtt. Aztán azért könyörögtem, hogy végre kapjak valami életjelet róla/tőle. A konyhában voltam, az ablak nyitva volt. Hirtelen egy gyönyörű szürke-fehér macska ugrott fel az ablakba és bámult rám, miközben annyira megijedtem, hogy majdnem összepisiltam magam. A macska is megijedhetett picit tőlem. Eltűnt az ablakból. Mikor kinéztem, pár méterrel arrébb állt és bámult.
Csak egy picit gondolkoztam, fogtam a kabátom és kimentem az utcára. De a macska akkor már nem volt sehol.
Kb fél órával később Kopat hazaért, bőgve, mint egy gyerek.
Azt mondta, hogy 5 körül elindult hazafelé. Gondolkozott, hogyan tudja visszafizetni az adósságát, mi hogyan lesz, stb ...
Aztán kiesett minden. Nem ivott napközben semmit, mivel egész nap céges autóval furikázott.
A Tettyén, a feszületnél tért magához, kb 11 körül. (Megjegyzem, baromi sok szikla van ott)
Először kételkedtem. De mivel ismerem őt, tudom hogy nem hazudott. Régebben csinált hülyeségeket, de egy jó ideje már azon van, hogy egyenesbe hozza az életét, viszont olyan, mintha a természet ezt nem akarná.
Amikor volt az az ékszerboltos balhéja, akkor is kiesett neki minden. Akkor a rendőrségen "tért" magához.
Kedden elmegy egy pszichiáterhez, remélem én is el tudom kísérni.
Sokat gondolkoztam.
Azt hiszem én is hibás vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok. Hiszen ahelyett, hogy egy nyugodt, békés, szeretettel teli háttért biztosítottam volna neki, én is cseszegettem, hogy miért nem intézi már az ügyeit, miért nem hoz már haza pénzt, stb ...
Változtatni fogok ezen. Nagyon szeretem őt, és rajta kívül akárhogy nézzük nincs senkim. (oké, barátok vannak, de ők nem tudják azt adni, mint Kopat)
A hétvége amúgy nagyon kellemes volt. A szexuális életünk nagyon is rendbe jött, talán amiatt, hogy az új helyen felszabadultabbak vagyunk, talán amiatt, hogy a szervezetemet nem mérgezem a fogamzásgátlóval. Egyetlen hátrány, hogy gumit kell használni, amit egyikünk sem szeret, de inkább az, mint egy nemkívánatos terhesség. Erre nagyon ügyeltem eddig is, és most is.
Sikerült mindent elpakolni, mostmár otthonunk van, nem lakásunk. Csak ne kelljen keresni semmit, mert valahogy minden elbújt előlünk, és órákba telik, míg előkerül egy-egy kisebb tárgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése