2003. október 9.

Kopatom tegnap volt agyturkásznál. Elmondása szerint kb. másfél órát beszélgettek. Mesélt arról, hogy koraszülött volt, hogy 2 hónapig volt inkubátorban, az iskoláiról, a művészi hajlamáról, egyszóval szinte mindenről. A nő jegyzetelt, és azt mondta neki, hogy pénteken menjen vissza, addigra átdolgozza azt amiket leírt, és többet tud mondani.
Arról, hogy miért esik ki néha 1-1 óra, azt mondta, hogy vagy azért, mert a két agyfélteke egyforma intenzítással működik (mivel jobb kezes, ezért a bal fele erősebb, de a művészi dolgok meg a másik oldalon vannak) vagy azért, mert nem hagy utat engedni ennek a kreatív tulajdonságának.
Amikor rajzol, vagy olyat csinál, amit szeret, akkor megszűnik számára az idő, és nem érzékeli, hogy 5 perc telt-e el, vagy 10 óra.

Mindenesetre remélem, hogy nincs komolyabb baja, és remélem, hogy többet ilyen nem fog előfordulni, hogy eltűnik, és 6 órán keresztül emészt az ideg, hogy vajon hol van és nincs-e baja.

Baromi gazdagnak érzem magam, csak az a baj, hogy alíg merek hozzányúlni ahhoz, a pénzhez, ami van. Kaptam fizut, volt még félretéve pár ezer Ft, megkaptam a munkanélkülit is, ami több lett, mint amennyit vártam, ergo: kb van 80E Ft-om. Kopat is kap még fizut, és kap még munkanélkülit is. Jó lenne, ha minden hónapban összejönne ennyi. És jó lenne, ha ebből nem kellene albit fizetni, gyógyszer kiváltani, a biztosításomat befizetni, stb ...
De most nem panaszkodok.

Nincsenek megjegyzések: