Talán minden rendben lesz. Nagyon remélem. Néha elveszítek minden kapcsolatot a külvilággal. Ilyenkor csak egy nagy üresség van bennem, és úgy érzem, senki nem jelent nekem semmit. Tudom, hogy fontos vagyok 1-2 embernek, de ilyenkor olyan, mintha ők nem léteznének. Egyszerűen nem érzek senki iránt semmit. Csak az űrt, ami magával akar ragadni.
Nem értem, hogy miért viselem ilyen nehezen az egyedüllétet. Régebben szerettem egyedül lenni, most rettegek a magánytól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése