Tegnap este ismét gyomorideg.
Kopat szokásához híven mondta, hogy fél hat körül otthon lesz. Fél hétkor még mindig nem volt sehol, a telefon ki volt kapcsolva.
Baromi ideges lettem, arra gondoltam, hogy megint az történt, ami múlthét pénteken, hogy egyszerűen van valahol, és nem tud magáról.
Elindultam, hátha megtalálom valahol. Vannak "kedvenc helyei". Megnéztem az alagút fölött, onnét egy bazi nagy emelkedőn felmentem a Tettyére, a feszülethez, ahol multkor volt állítólag. De nem volt sehol. Én viszont nagyon elfáradtam, de legalább az idegességet levezettem azzal, hogy a fizikai tűrőképességem határát súroltam. Aztán hazamentem, lefürödtem, hajat mostam, és bebújtam az ágyba. Ahhoz képest, hogy ideges voltam, egész hamar elaludtam. Valahol belül éreztem, hogy nincs baj, és tartotta bennem a lelket egyik kedves ismerősöm szavai, miszerint nem szabad félni, mert a félelem megöli az embert.
Kopat fél 9-re ért haza, elmondta, hogy az utcán összefutott az ügyvédjével, és vele beszélgetett egészen eddig. Bocsánatot kért, amiért nem szólt, de nem tudott szólni.
Én meg szép lassan megnyugodtam.

Köszönet Dr. B. K.-nak. Bár én személyesen nem ismerem őt, csak az alapján, amit Kopat mondott róla. Pécs egyik legjobb ügyvédje. Ő védte kedvesemet akkor, amikor volt a Print Copy-s botrány.

A történet röviden:
A Print Copy cég pécsi kirendeltségénéll dolgozott Kopat, volt egy munkatársnője, Sz. , akinek igencsak közeli kapcsolata volt a belvárosi iroda főnökével, H. S-sel.
Mivel az iroda a jogi és közgáz egyetem mellett van, ezért a diákok rendszeresen jártak oda jegyzeteket másolni, mivel olcsóbban lemásolták ott, mint az egyetemen. A dologhoz hozzá kell tenni, hogy nem csak jegyzeteket másoltattak, hanem tankönyveket is, amik szerzői jogvédelem alatt állnak, tehát még részleteket sem lenne szabad másolni, nemhogy az egész könyvet.

Annyiszor másoltattak, hogy az irodának már volt egy "mintapéldánya" jó néhány könyvből, és elég volt, ha a diák bejött, megmondta, hogy pl a Jogi alapismeretek I. kell neki, és anélkül, hogy hozta volna a könyvet, másnapra olcsóbban megkapta a bolti áránál, fénymásolva.

Aztán 2000-ben valaki feljelentette a céget (lehet hogy 1999-ben, pontosan nem tudom). Rendőrök mentek, házkutatást tartottak, és megtalálták a mintapéldányokat. Kopat szerencsétlensége pedig az volt, hogy egy rendőr is másoltatott ott, és a rendőr igazolta, hogy igen, Kopat csinálta ezt meg neki.
Kopatnak viszont munkaköri kötelessége volt elvégezni ezeket a feladatokat, hiszen ha nem csinálja meg, akkor kirúgták volna.

2-3 éven keresztül ment a pereskedés, negyedévente bíróságra kellett járni, ráadásul Kopat (aki csak szerencsétlen áldozat volt) volt megjelölve bűnösként.
De mivel neki semmi anyagi haszna nem származott ebből, ezért nagy nehezen tisztára mosta magát. Jah! Azt elfelejtettem írni, hogy a cég mindent tagadott, és azt akarták, hogy párom egyedül vigye el a balhét.

Sz. a bíróság előtt nevetségessé tette magát a hazugságaival, egyik tárgyalás alkalmával a bírónő 3x hívta fel Sz. figyelmét arra, hogy hamis tanuzásért bizony 2-3 év szabadságvesztés is járhat.

Mindenesetre a Print Copy jól kibaszhatott volna Kopattal, ha nincs neki ilyen jó ügyvéde.
A történet vége: a P.C.-t 2 milliós pénzbírságra ítélték, egy évig zárva volt a Rákóczi úti iroda, Sz.-t kirúgták (legutóbb egy újságos bódéban látták dolgozni). Az ügyvéd pedig kb 400E Ft-ot nyert az ügyön.

A folytatás: az ügyvéd kártérítési pert fog benyújtani a P.C. felé, mivel Kopat grafikus, és úm. "művészi pályája" van, ezért hitelrontás címen fog futni az egész huza-vona, ki tudja még hány éven keresztül. Az ügyvéd ezért nem kér ügyvédi díjat, vagy ha igen, azt összehozzuk valahogy és kifizetjük, de azt mondta, hogy ő annyival többet fog igényelni, hogy abból az ő költsége is megtérüljön.

Ennyit ér a civilizáció ...