Vasárnapra virradóan elég furcsa álmom volt. 2 ember szerepelt benne, egy nő és egy férfi. A vicces az, hogy egyszer a nő voltam, egyszer a férfi. Ezért inkább harmadik személyben írom ...
A 2 ember ejtőernyővel ugrott valahonnan. A nő félt, valami kosár félében volt. A férfi előbb ugrott, aztán leereszkedett valahogy a nőhöz és összecsatolták magukat.
Amikor földetértek egy vasúti vágány mellett voltak, jobbra fal, balra a sínek. Látták messziről, hogy jön egy vonat. A fal mellé húzódtak, halálfélelem volt mindkettőjükben. Érezték a vonat szelét, noha az nagyon lassan ment. Próbált fékezni, ugyanis távolabb az egyik vagon kisodródott, és a falnak ütközött, de mivel teljesen nem tudott megállni, ezért még mindig a fal mellett ment végig. A nő elájult. A férfi maga mellé tolta először a falhoz, aztán felkapta és elkezdett vele előrefelé menekülni, de egy idő után eltűnt a fal és csak a sinek voltak. A falban talált egy kis rést alul, ahova pont befértek mind a ketten. A fal másik oldalán szintén sinek voltak, és ott is ment egy vonat. Füst volt. Végül mindkét kijáratot elzárták a vonatok.
Később a férfi kivonszolta a nőt (nagyon könnyű volt), átmászott a vagonok alatt, és elindult vissza az állomás felé, látta, hogy az emberek arra néznek, amerre ők vannak, és sokan futnak feléjük, de elfutnak mellettük, mintha nem is őket keresnék. Beértek az állomásra, de senki nem vette észre őket. Aztán kiabálásokat hallott:
"-Megtaláltuk őket!" "-Füstmérgezést kaptak!"
Tudtam, hogy halott vagyok.

Sírva ébredtem fel ...