Kicsit zűrös volt a hétvége.
Szombaton elmentünk új helyünkre, hogy átvegyük a kulcsokat. A srác valahogy olyan furcsa volt, legalábbis nekem, Kopat nem vett észre rajta semmi különöset. Kicsit görcsberándult a gyomrunk, amikor mondta, hogy akkor egy havi kauciót is kér előre. Szóval 50E-t kell kifizetnünk okt. 7-ig. Ami nem is lenne olyan nagy probléma, ha Kopat végre megkapná a pénzét.

Baromi rossz érzés kerített hatalmába. Eddig nagyon vártam, hogy eljöjjön az a pillanat, hogy odaköltözhetünk, de most legszívesebben ott maradtam volna a régi helyen. Nem tudom, hogy mitől volt ez. Volt egy rossz előérzetem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony félelem, nem pedig rossz előérzet. Mert az fél óránál tovább nem tart, a félelem pedig sokáig benne lehet az emberben. Szóval félek.

Vasárnap álltunk neki igazán pakolni, dobozolni. Reggeltől estig. Átvittünk pár cuccot, de a java ma jön. Azt hiszem kedd este fogunk először ott aludni, mert ma hiába visszük át azokat, amiket összepakoltunk, egy csomó minden van még, ami nincs összekészítve. Mindegy. Lesz, ami lesz.

Megvolt a mai jócselekedet is. Kopat pénteken talált egy irattárcát, benne volt egy srácnak a személyije, tb-kártyája, lakcímkártyája. Ma reggel leadtam ezt az okmányirodában az egyik biztonságiőrnek. Ráadásul meglepetten vettem észre, hogy egy másik biztonságiőr rámköszön, és mosolyog. Kutatni kezdtem emlékeim között, majd meg is jelent egy kép.
14 éves voltam, és napi rendszerességgel jártam barátnőmmel iskola után az egyik Spar áruházba. Az áruház előtt állt mindig egy fiatal őr srác, akivel szemeztünk. Mindig mosolygott. Aztán egyszer eljutottam odáig, hogy köszöntem neki. :)) Aztán legközelebb, amikor arra mentünk, épp a barátnőjét ölelgette. Ennyi a történet. Mindenesetre furcsa, hogy kb 7-8 év után még megismer. Lehet, hogy ennyire röhejesen viselkedtem akkoriban?