" Mit kezdjen az a vándor az életével, aki cél nélkül kóborol a nagyvilágban? Mindig talál új, járatlan utakat, melyeken elindul, és mindig eljut valahova, ahol új kihívások várnak rá. Hiába szeretne maradni, a vére tovább hajtja, s minden egyes teljesített feladatánál otthagy magából egy keveset. Magában hordozza a múltat - a keserűséget; a jelent - a reményeket; s a jövőt - a kilátástalanságot. Hiába szeretne tartozni valahova, egyszerre lépnek fel nála mindazok az érzések, melyeket más halandó magában nem tud összebékíteni egymással. Nem tartozhat sehova, lényét kitaszítják a halhatatlanok közül,szívét értetlenül kezelik a halandók. Mintha mindenki lemondott volna róla. Ahhoz, hogy gonosz legyen, túl jó, hogy jóvá váljon szívében ott él a gyötrelem okozta gonoszság.
Mit kezdjen az a vándor az életével, aki nem kell sem Istennek, sem ördögnek; sem halandónak, sem halhatatlannak, sem a nappal nem fogadja be, sem az éjszaka?! Hol térhet nyugovóra? S ki adja neki az utolsó csókot? "