Hétfő reggeli hidegzuhany. Kezdem azt hinni, hogy tényleg túl sokat írok le ide magamról. Mindenesetre örülök, hogy T. ennyire ráérzett (?) a lényegre :))

Annak ellenére, hogy anyagilag kicsit a nullán vagyunk, egész jó volt a hétvégénk. Leszámítva az én női kínlódásaimat.

Egyik napról a másikra beköszöntött a hideg, elő kellett venni a hosszú nadrágot és a pulóvert. Valahogy olyan jól esett sétálni a szélben, még akkor is, amikor kicsit fáztam :)

Szeretem, mikor villámlik. Imádok vadászni a fénycsíkokra. Majd rakok be ide szép képeket, csak valahogy most nem tudok tar.hu-ra feltölteni képeket ...

Valami a zsigereimben azt mondatja velem, hogy "végre". Csak nem tudom mi az, aminek a megérkezését érzem.

Kezdek kicsit eltávolodni a valóságtól. Nem egy embertől hallottam, hogy még nem az vagyok, aki lehetnék. Csak azt nem tudom ki lehetnék.

Hétvégén volt nálunk S. Beszélgettünk :))) Ennyi a hivatalos verzió. No nem kell rosszra gondolni. Csak inkább hanyagolom ezt a témát, nem akarok megint félreértéseket. Viszont azt meg kell hagyni, hogy nagyon tud az érzelmei felett uralkodni. Azt hiszem én erre sosem leszek képes, ahhoz túl intenzívek az érzelmi megmozdulásaim.

"Ha életed jelenlegi szakaszában találkoznál egy Mesterrel, nagyon keményen elmennél a sátánizmus felé." Ezen elgondolkoztam. Vajon igaz? De akkor meg miért pont most vannak olyan emberek, akik úm. "fel akarnak karolni"?