Teljes a káosz. Dobozok mindehol. Évi tegnap jött, 3/4 óra alatt pakoltunk be a mikrobuszba. Ő is csodálkozott, hogy mennyi cuccunk van :) Könnyebb lenne, ha napközben nem a melóhelyünkön lennénk, hanem kényelmesen be és kicsomagolhatnánk. De ez van.
Reggel vettem egy doboz cigit. Kb február óta nem dohányzok rendszeresen, csak akkor szívok el 1-1 szálat, ha ideges vagyok. Most nem voltam ideges, egyszerűen megkívántam, és nem álltam ellen a kísértésnek.
Vannak Pécsen olyan arcok, amelyeket szinte mindenki ismer. Van egy idős néni, 60 fölötti lehet. Mindig erősen sminkeli magát, piros rúzs, fekete szemceruza, és arcpirosító. Két nagy szatyorral megy mindig mindenhova. Állítólag valamikor régen (talán a 2. világháború idején) menekülnie kellett, valakik megerőszakolták, aztán kicsit megőrült. Azért hordja magával a cuccait, hogy mindig legyen nála 1-2 holmi ha ismét menekülni kell ...
Egy másik közismert személyiség a "Csumi-néni". Színésznő volt. Aztán azt hiszem meghal a férje és elkezdett inni. Amúgy egy tök aranyos néni, 50 fölötti. A nevét onnét kapta, hogy amikor köszön valakinek, akkor mindig azt mondja, hogy "csumizlak" :)
Persze nem csak a nők kattannak be városunkban :)) Van egy 30-40 közötti pasi, szakállas, elég hajléktalan kinézete van. Ő arról híres, hogy az utcán mindig kiabál, szidja a rendszert, vagy én nem is tudom mit. Leghíresebb cselekedete: a McDonald's előtt fogott egy kiflit, beleszúrt egy szívószálat, és úgy csinált, mintha mobiltelefonált volna :))
2003. szeptember 30.
2003. szeptember 29.
Kicsit zűrös volt a hétvége.
Szombaton elmentünk új helyünkre, hogy átvegyük a kulcsokat. A srác valahogy olyan furcsa volt, legalábbis nekem, Kopat nem vett észre rajta semmi különöset. Kicsit görcsberándult a gyomrunk, amikor mondta, hogy akkor egy havi kauciót is kér előre. Szóval 50E-t kell kifizetnünk okt. 7-ig. Ami nem is lenne olyan nagy probléma, ha Kopat végre megkapná a pénzét.
Baromi rossz érzés kerített hatalmába. Eddig nagyon vártam, hogy eljöjjön az a pillanat, hogy odaköltözhetünk, de most legszívesebben ott maradtam volna a régi helyen. Nem tudom, hogy mitől volt ez. Volt egy rossz előérzetem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony félelem, nem pedig rossz előérzet. Mert az fél óránál tovább nem tart, a félelem pedig sokáig benne lehet az emberben. Szóval félek.
Vasárnap álltunk neki igazán pakolni, dobozolni. Reggeltől estig. Átvittünk pár cuccot, de a java ma jön. Azt hiszem kedd este fogunk először ott aludni, mert ma hiába visszük át azokat, amiket összepakoltunk, egy csomó minden van még, ami nincs összekészítve. Mindegy. Lesz, ami lesz.
Megvolt a mai jócselekedet is. Kopat pénteken talált egy irattárcát, benne volt egy srácnak a személyije, tb-kártyája, lakcímkártyája. Ma reggel leadtam ezt az okmányirodában az egyik biztonságiőrnek. Ráadásul meglepetten vettem észre, hogy egy másik biztonságiőr rámköszön, és mosolyog. Kutatni kezdtem emlékeim között, majd meg is jelent egy kép.
14 éves voltam, és napi rendszerességgel jártam barátnőmmel iskola után az egyik Spar áruházba. Az áruház előtt állt mindig egy fiatal őr srác, akivel szemeztünk. Mindig mosolygott. Aztán egyszer eljutottam odáig, hogy köszöntem neki. :)) Aztán legközelebb, amikor arra mentünk, épp a barátnőjét ölelgette. Ennyi a történet. Mindenesetre furcsa, hogy kb 7-8 év után még megismer. Lehet, hogy ennyire röhejesen viselkedtem akkoriban?
Szombaton elmentünk új helyünkre, hogy átvegyük a kulcsokat. A srác valahogy olyan furcsa volt, legalábbis nekem, Kopat nem vett észre rajta semmi különöset. Kicsit görcsberándult a gyomrunk, amikor mondta, hogy akkor egy havi kauciót is kér előre. Szóval 50E-t kell kifizetnünk okt. 7-ig. Ami nem is lenne olyan nagy probléma, ha Kopat végre megkapná a pénzét.
Baromi rossz érzés kerített hatalmába. Eddig nagyon vártam, hogy eljöjjön az a pillanat, hogy odaköltözhetünk, de most legszívesebben ott maradtam volna a régi helyen. Nem tudom, hogy mitől volt ez. Volt egy rossz előérzetem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony félelem, nem pedig rossz előérzet. Mert az fél óránál tovább nem tart, a félelem pedig sokáig benne lehet az emberben. Szóval félek.
Vasárnap álltunk neki igazán pakolni, dobozolni. Reggeltől estig. Átvittünk pár cuccot, de a java ma jön. Azt hiszem kedd este fogunk először ott aludni, mert ma hiába visszük át azokat, amiket összepakoltunk, egy csomó minden van még, ami nincs összekészítve. Mindegy. Lesz, ami lesz.
Megvolt a mai jócselekedet is. Kopat pénteken talált egy irattárcát, benne volt egy srácnak a személyije, tb-kártyája, lakcímkártyája. Ma reggel leadtam ezt az okmányirodában az egyik biztonságiőrnek. Ráadásul meglepetten vettem észre, hogy egy másik biztonságiőr rámköszön, és mosolyog. Kutatni kezdtem emlékeim között, majd meg is jelent egy kép.
14 éves voltam, és napi rendszerességgel jártam barátnőmmel iskola után az egyik Spar áruházba. Az áruház előtt állt mindig egy fiatal őr srác, akivel szemeztünk. Mindig mosolygott. Aztán egyszer eljutottam odáig, hogy köszöntem neki. :)) Aztán legközelebb, amikor arra mentünk, épp a barátnőjét ölelgette. Ennyi a történet. Mindenesetre furcsa, hogy kb 7-8 év után még megismer. Lehet, hogy ennyire röhejesen viselkedtem akkoriban?
2003. szeptember 26.
Vannak olyan kis pillanatok, képek, amiket szeretnék megörökíteni, és ilyenkor jó lenne, ha lenne nálam egy fényképezőgép. A reggelek rengeteg ilyen pillanatot tartalmaznak.
A regényemnek csináltam egy másik blogot, ITT meg lehet olvasni. Több hivatkozást nem fogok szerintem tenni rá. Nem népszerűsíteni akarom, hanem csak egy biztos helyre "berakni".
Néha elfog egy olyan érzés, hogy nagyon pici vagyok, és körülöttem minden olyan nagy. Nem tudom mitől van ez, de ilyenkor úgy érzem, mintha rossz helyen lennék, rossz időben. Mintha a dolgokat nem átélnem, hanem csak megfigyelnem kellene. Olyan, mintha egyedül lennék az egész világon. Egyedül és elveszve.
Tegnap este telefonáltak Kopat szülei. Kb 2 hónapja voltunk kint náluk utoljára. A fejükbe vették, hogy biztos haragszunk rájuk, és biztos én tiltom meg Kopatnak, hogy kimenjen hozzájuk, és biztos uszítom őt ellenük, és különben is elloptam őt tőlük. Meg mikor kezdünk már el valami iskolát? És különben is, én minek tanultam héberül, amikor semmi hasznát nem veszem egy holt nyelvnek?!
Kommentáljam hogy mit gondoltam és mondtam Kopatnak, vagy lehet sejteni, hogy mi volt erre a reakcióm?
Egyszerűen elegem van abból, hogy egyfolytában azzal jönnek, hogy tanuljunk, tanuljunk. Gyűlölöm, amikor kényszeríteni akarnak valamire, nem tűröm, hogy más mondja meg nekem, mit kellene csinálnom. Ha úgy látom jónak, akkor úgyis fogok tanulni.
Az meg számukra úgy látszik teljesen értelmetlen dolog, hogy valaki azért tanul valamit, mert önmagát akarja művelni, nem pedig azért, hogy haszna származzon belőle. Különben is; a héber nem holt nyelv!
Anno, nyár elején már egész jóban voltunk, kezdtem őket megkedvelni, ami nagy szó azok után, amit csináltak. De most megint elvágták magukat előttem. Nem akarom látni őket! Ha a saját szüleimnek nem engedek beleszólást az életemben, akkor egy idegennek mégannyira sem.
Egyszerűen ordítani tudnék, amikor látom a szülői elnyomás, vagy elnyomni akarás jeleit. Kopatnál most ezt próbálták csinálni. Azt hiszik, ha cseszegetik őt, akkor majd haza fog házzájuk költözni. Aztán újra lesz egy hülye náluk, aki lenyírja a füvet, meg akit ugráltathatnak.
Ok, segítettek sokat, amit meg is köszöntünk. De miért kell viszonzást várni a segítségért?? Hol van itt az önzetlen szeretet? Sehol. Nem képesek beismerni, hogy rossz szülők voltak, és egy kalap szart sem ért a nevelési módszerük. majd rájönnek, ha Kopatnak a két másik testvére is úgy megy el az általuk Otthonnak nevezett házból, mint annak idején Kopat.
Az ember csak akkor képes megbecsülni valamit, ha azt már elvesztette.
A regényemnek csináltam egy másik blogot, ITT meg lehet olvasni. Több hivatkozást nem fogok szerintem tenni rá. Nem népszerűsíteni akarom, hanem csak egy biztos helyre "berakni".
Néha elfog egy olyan érzés, hogy nagyon pici vagyok, és körülöttem minden olyan nagy. Nem tudom mitől van ez, de ilyenkor úgy érzem, mintha rossz helyen lennék, rossz időben. Mintha a dolgokat nem átélnem, hanem csak megfigyelnem kellene. Olyan, mintha egyedül lennék az egész világon. Egyedül és elveszve.
Tegnap este telefonáltak Kopat szülei. Kb 2 hónapja voltunk kint náluk utoljára. A fejükbe vették, hogy biztos haragszunk rájuk, és biztos én tiltom meg Kopatnak, hogy kimenjen hozzájuk, és biztos uszítom őt ellenük, és különben is elloptam őt tőlük. Meg mikor kezdünk már el valami iskolát? És különben is, én minek tanultam héberül, amikor semmi hasznát nem veszem egy holt nyelvnek?!
Kommentáljam hogy mit gondoltam és mondtam Kopatnak, vagy lehet sejteni, hogy mi volt erre a reakcióm?
Egyszerűen elegem van abból, hogy egyfolytában azzal jönnek, hogy tanuljunk, tanuljunk. Gyűlölöm, amikor kényszeríteni akarnak valamire, nem tűröm, hogy más mondja meg nekem, mit kellene csinálnom. Ha úgy látom jónak, akkor úgyis fogok tanulni.
Az meg számukra úgy látszik teljesen értelmetlen dolog, hogy valaki azért tanul valamit, mert önmagát akarja művelni, nem pedig azért, hogy haszna származzon belőle. Különben is; a héber nem holt nyelv!
Anno, nyár elején már egész jóban voltunk, kezdtem őket megkedvelni, ami nagy szó azok után, amit csináltak. De most megint elvágták magukat előttem. Nem akarom látni őket! Ha a saját szüleimnek nem engedek beleszólást az életemben, akkor egy idegennek mégannyira sem.
Egyszerűen ordítani tudnék, amikor látom a szülői elnyomás, vagy elnyomni akarás jeleit. Kopatnál most ezt próbálták csinálni. Azt hiszik, ha cseszegetik őt, akkor majd haza fog házzájuk költözni. Aztán újra lesz egy hülye náluk, aki lenyírja a füvet, meg akit ugráltathatnak.
Ok, segítettek sokat, amit meg is köszöntünk. De miért kell viszonzást várni a segítségért?? Hol van itt az önzetlen szeretet? Sehol. Nem képesek beismerni, hogy rossz szülők voltak, és egy kalap szart sem ért a nevelési módszerük. majd rájönnek, ha Kopatnak a két másik testvére is úgy megy el az általuk Otthonnak nevezett házból, mint annak idején Kopat.
Az ember csak akkor képes megbecsülni valamit, ha azt már elvesztette.
2003. szeptember 25.
Voltam tegnap íjjászkodni. A helyzet elég érdekes volt. Úgy terveztük, hogy egy kollégium futópályáján fogunk lövöldözni, de mivel esett az eső, ezért ezt az öteletet elvetettük. Maradt a folyosó végén lévő társalgó-étkező-féle. Volt ott egy rozzant ágy, ami már szétesett. Annak a matracos részét a falhoz állították a fiúk. Az alja valami faroslemez szerűség volt. Azt céloztuk :))
Én voltam ott az egyetlen lány. Furcsa volt bepillantani a fiúk kollégiumi életébe. Az emberkék jöttek-mentek, ledöbbentek, aztán ők is lőttek 1-2t. Aztán kiraktak az ágy aljára egy kis alufólia darabot, azt kellett volna eltalálni:))
Persze mondanom sem kell, hogy nekem nem sikerült. Azt hiszem nem is foglalkoztam a célzással, nagyobb figyelmet igényelt az íjj működtetése. Míg mások három ujjal húzták ki, nekem úgy nem ment, csak kettővel. Aztán az a hülye vessző mindig le akart csúszni a kezemről. Hú, elfelejtettem, hogy milyen mértékegységet használnak arra, hogy milyen erősre van kifeszítve az ideg. Mindegy, ami a lényeg, hogy átszámítva kb 20 kg, ha teljesen kihúzza valaki. (Kihúzni kitudtam :))
Fél nyolcig voltam ott, addigra viszont baromira megfájdult a jobb kezemen a középső és a mutató ujjbegyem, a balkezemen pedig a hüvelykujj alatt/mellett lévő kisrész. Reggelre pedig a bal karomban még izomlázam is volt :)) De megérte, mert nagyon tetszett. L.-nak a bal alkarja teljesen feldagadt, mert az ideg, amikor visszacsapott, teljesen kidörzsölte neki.
Fiúkollégiumi témák: "Mikor baszunk be?" ˇ"Hozzál sört!" "Ki mosogat el?" "Diablózik, úgyhogy nem ijed már meg semmitől" :))
Kollégista férfi ruházat: boxeralsó, vagy rövidnadrág :))
Szoba berendezése: minimum egy számítógép, internettel, ruhák szanszét, valami légfrissítő izé, hogy elnyomja az alapszagokat :)))
Mindenesetre nagy buli lehet kollégistának lenni! :)
Én voltam ott az egyetlen lány. Furcsa volt bepillantani a fiúk kollégiumi életébe. Az emberkék jöttek-mentek, ledöbbentek, aztán ők is lőttek 1-2t. Aztán kiraktak az ágy aljára egy kis alufólia darabot, azt kellett volna eltalálni:))
Persze mondanom sem kell, hogy nekem nem sikerült. Azt hiszem nem is foglalkoztam a célzással, nagyobb figyelmet igényelt az íjj működtetése. Míg mások három ujjal húzták ki, nekem úgy nem ment, csak kettővel. Aztán az a hülye vessző mindig le akart csúszni a kezemről. Hú, elfelejtettem, hogy milyen mértékegységet használnak arra, hogy milyen erősre van kifeszítve az ideg. Mindegy, ami a lényeg, hogy átszámítva kb 20 kg, ha teljesen kihúzza valaki. (Kihúzni kitudtam :))
Fél nyolcig voltam ott, addigra viszont baromira megfájdult a jobb kezemen a középső és a mutató ujjbegyem, a balkezemen pedig a hüvelykujj alatt/mellett lévő kisrész. Reggelre pedig a bal karomban még izomlázam is volt :)) De megérte, mert nagyon tetszett. L.-nak a bal alkarja teljesen feldagadt, mert az ideg, amikor visszacsapott, teljesen kidörzsölte neki.
Fiúkollégiumi témák: "Mikor baszunk be?" ˇ"Hozzál sört!" "Ki mosogat el?" "Diablózik, úgyhogy nem ijed már meg semmitől" :))
Kollégista férfi ruházat: boxeralsó, vagy rövidnadrág :))
Szoba berendezése: minimum egy számítógép, internettel, ruhák szanszét, valami légfrissítő izé, hogy elnyomja az alapszagokat :)))
Mindenesetre nagy buli lehet kollégistának lenni! :)
2003. szeptember 24.
A tegnapi zsidókkal kapcsolatos felismerést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a kisgyerek rájön arra, hogy nincs Télapó!
Amikor hazamentem Kopat nem volt otthon, viszont hagyott egy kis üzenetet, hogy 6 körül ér haza. Ott volt az ágyon egy nagy adag abból a pogácsából, amit nagyon szeretek, és egy szál vörös rózsa :) Pedig nem ünneplünk semmit. Nagyon jól esett.
Este megint elmentünk mászkálni. Olyan kedvem volt, hogy csinosan öltöztem fel, hosszú fekete szoknya, és az a hálós fekete felsőrész. Ha nem egyedül megyek az utcán, csak akkor merem felhúzni. Aztán felhúztam hozzá a kis papucs-szandálomat. Ennek az eredménye az lett, hogy jól fertötre a lábujjamat, és a talpamat :( Még most is fáj picit.
Útközben összetalálkoztunk P.-vel és barátnőjével, velük mentünk tovább. P. ott lakik tőlünk pár utcával arrébb, úgyhogy hazafelé is együtt mentünk.
Napközben felhívtam Kopatot az új munkahelyén, a főnöke vette fel a telefont. Otthon Kopat elmondta, hogy a főnöke úgy hívta őt a telefonhoz, amikor kerestem, hogy "keres egy szőke női hang". Aztán amikor közölte, hogy nem szőke, hanem gesztenyebarna, akkor a pasi mondta, hogy olyan kellemes hangom volt :)) Na, ezt még senki nem mondta, pedig nyáron elég sokat telefonáltam a melóhelyemen, amikor késtek a megrendelések, és egyik ügyfél sem mondta, hogy "ohh, ha ilyen kellemes hangja van, akkor nem is baj, ha késnek az ablakok, legalább többször hív" :))
Türelmetlenül várom a jövőhetet. Kopat beszélt a sráccal, akitől az új lakást béreljük jövő hónaptól. Felújította a fürdőszobát, kifestett mindenhol, és berakta már a franciaágyat is :) Szombat délelőtt megkapjuk a kulcsokat. Lehet hogy nem fogom kibírni, és még aznap átpakolászok pár holmit :)) Pogányba is ki kellene mennünk, Kopat szüleihez, mert ott vannak a kimosott cuccok, ágynemű, törölközők. Már kb 2 hónapja száradnak :)))
Azt hiszem jót fog nekem tenni a környezet változás. Már most érzem hatékony jeleit :)) Visszatért belém az élet. Reggelente egy nagy szeretkezéssel kezdjük a napot. Nem is kell ennél jobb nappali, ránckisimító krém :))
Délután, ha nem fog esni az eső, akkor megyek íjjászkodni :) De lehet, hogy akkor is, ha esik. Még nem tudom. Mindenesetre most eléggé be van borulva, lóg az eső lába
Egy régi ismerőstől kaptam e-mailben egy linket. Egy szép nagy dolog volt a képen hóból felépítve :)) Csak azt nem értem, hogy miért küldte a képet ...
Amikor hazamentem Kopat nem volt otthon, viszont hagyott egy kis üzenetet, hogy 6 körül ér haza. Ott volt az ágyon egy nagy adag abból a pogácsából, amit nagyon szeretek, és egy szál vörös rózsa :) Pedig nem ünneplünk semmit. Nagyon jól esett.
Este megint elmentünk mászkálni. Olyan kedvem volt, hogy csinosan öltöztem fel, hosszú fekete szoknya, és az a hálós fekete felsőrész. Ha nem egyedül megyek az utcán, csak akkor merem felhúzni. Aztán felhúztam hozzá a kis papucs-szandálomat. Ennek az eredménye az lett, hogy jól fertötre a lábujjamat, és a talpamat :( Még most is fáj picit.
Útközben összetalálkoztunk P.-vel és barátnőjével, velük mentünk tovább. P. ott lakik tőlünk pár utcával arrébb, úgyhogy hazafelé is együtt mentünk.
Napközben felhívtam Kopatot az új munkahelyén, a főnöke vette fel a telefont. Otthon Kopat elmondta, hogy a főnöke úgy hívta őt a telefonhoz, amikor kerestem, hogy "keres egy szőke női hang". Aztán amikor közölte, hogy nem szőke, hanem gesztenyebarna, akkor a pasi mondta, hogy olyan kellemes hangom volt :)) Na, ezt még senki nem mondta, pedig nyáron elég sokat telefonáltam a melóhelyemen, amikor késtek a megrendelések, és egyik ügyfél sem mondta, hogy "ohh, ha ilyen kellemes hangja van, akkor nem is baj, ha késnek az ablakok, legalább többször hív" :))
Türelmetlenül várom a jövőhetet. Kopat beszélt a sráccal, akitől az új lakást béreljük jövő hónaptól. Felújította a fürdőszobát, kifestett mindenhol, és berakta már a franciaágyat is :) Szombat délelőtt megkapjuk a kulcsokat. Lehet hogy nem fogom kibírni, és még aznap átpakolászok pár holmit :)) Pogányba is ki kellene mennünk, Kopat szüleihez, mert ott vannak a kimosott cuccok, ágynemű, törölközők. Már kb 2 hónapja száradnak :)))
Azt hiszem jót fog nekem tenni a környezet változás. Már most érzem hatékony jeleit :)) Visszatért belém az élet. Reggelente egy nagy szeretkezéssel kezdjük a napot. Nem is kell ennél jobb nappali, ránckisimító krém :))
Délután, ha nem fog esni az eső, akkor megyek íjjászkodni :) De lehet, hogy akkor is, ha esik. Még nem tudom. Mindenesetre most eléggé be van borulva, lóg az eső lába
Egy régi ismerőstől kaptam e-mailben egy linket. Egy szép nagy dolog volt a képen hóból felépítve :)) Csak azt nem értem, hogy miért küldte a képet ...
2003. szeptember 23.
Az őrület kerülget, amikor nem működik a blog, és utána valami egészen új szerkesztői felület jelenik meg. Csak tudnám mi a fenének változtatnak mindig.
Azt hiszem alapjaiban rengett meg az eddigi világképem. Ráadásul egy olyan témával kapcsolatban, ami nagyon kényes. Félek attól, hogy ha ezeket az új nézetek a magaménak fogom vallani, nagyon sokan ellenem fordulnak majd.
A zsidó holocaustról van szó. Eddig én is ugyanazon a nézetem voltam, mint az átlagember. Az volt bennem, hogy ártatlanul meghalt 6 millió zsidó. Sajnáltam őket, szidtam a németeket. Aztán miután L.-val beszélgettem erről kicsit elgondolkoztam.
Mert ugye ott van a Biblia. Amiben benne van, hogy a zsidóknak menekülniük kellett Egyiptomból. Rabszolgák voltak.
Na már most; az napjainkban egyre közismertebb tény, hogy az egyiptomiak nem alkalmaztak rabszolgákat, hanem munkások voltak, akik a piramisokat felépítették. Volt szállásuk, kaptak kaját. Nem voltak rabszolgák. De akkor a Biblia hazudik??
Havonta van a Spektrumon, NG-on olyan műsor, melyben újabb feltárásokat mutatnak be, újabb épületeket ásnak elő, ahol a munkások laktak, étkeztek. És a múmiák, melyek előkerülnek, bizonyítják, hogy sokat dolgoztak ugyan, de jó körülmények között éltek, tápláló ételeket ettek, és kiváló orvosi ellátásban is részesültek.
Miért hallgatják el az igazságot? És egyáltalán mi az igazság?
Nem vagyok Holocaus-tagadó. De kezdem azt hinni, hogy a gázkamrás történetek csak propagandák. Könyörgöm kis logika: miért álcáznának egy gázkamrát tusolónak, ha már onnét elméletileg úgysem jönnének ki az emberek, hogy elmondják, hogy nem is tusoló?
És a falak szerkezetében talált Zyklon-B mennyisége nem volt elegendő ahhoz, hogy halálos legyen. Sokan haltak meg a tifuszban, melyet a tetvek okoztak. És a vicces az, hogy ha több Zyklon-B -t használtak volna - ami egyébként rovarírtó - lehet hogy több zsidó életben maradt volna.
Káosz van bennem. Eddig védtem a zsidókat, héberül tanultam ... mindaz amiben hittem nem is igaz?
Azt hiszem alapjaiban rengett meg az eddigi világképem. Ráadásul egy olyan témával kapcsolatban, ami nagyon kényes. Félek attól, hogy ha ezeket az új nézetek a magaménak fogom vallani, nagyon sokan ellenem fordulnak majd.
A zsidó holocaustról van szó. Eddig én is ugyanazon a nézetem voltam, mint az átlagember. Az volt bennem, hogy ártatlanul meghalt 6 millió zsidó. Sajnáltam őket, szidtam a németeket. Aztán miután L.-val beszélgettem erről kicsit elgondolkoztam.
Mert ugye ott van a Biblia. Amiben benne van, hogy a zsidóknak menekülniük kellett Egyiptomból. Rabszolgák voltak.
Na már most; az napjainkban egyre közismertebb tény, hogy az egyiptomiak nem alkalmaztak rabszolgákat, hanem munkások voltak, akik a piramisokat felépítették. Volt szállásuk, kaptak kaját. Nem voltak rabszolgák. De akkor a Biblia hazudik??
Havonta van a Spektrumon, NG-on olyan műsor, melyben újabb feltárásokat mutatnak be, újabb épületeket ásnak elő, ahol a munkások laktak, étkeztek. És a múmiák, melyek előkerülnek, bizonyítják, hogy sokat dolgoztak ugyan, de jó körülmények között éltek, tápláló ételeket ettek, és kiváló orvosi ellátásban is részesültek.
Miért hallgatják el az igazságot? És egyáltalán mi az igazság?
Nem vagyok Holocaus-tagadó. De kezdem azt hinni, hogy a gázkamrás történetek csak propagandák. Könyörgöm kis logika: miért álcáznának egy gázkamrát tusolónak, ha már onnét elméletileg úgysem jönnének ki az emberek, hogy elmondják, hogy nem is tusoló?
És a falak szerkezetében talált Zyklon-B mennyisége nem volt elegendő ahhoz, hogy halálos legyen. Sokan haltak meg a tifuszban, melyet a tetvek okoztak. És a vicces az, hogy ha több Zyklon-B -t használtak volna - ami egyébként rovarírtó - lehet hogy több zsidó életben maradt volna.
Káosz van bennem. Eddig védtem a zsidókat, héberül tanultam ... mindaz amiben hittem nem is igaz?
Voltam reggel nőgyógyásznál, mert mikor múlthéten felhívtam az eredményem miatt, azt mondta, hogy menjek vissza, mert valami nem stimmelt. Gyomorgörcs megvolt, ráadásul korán kellett kelni. Mi több, baromi sokan voltak előttem. Elkezdtem számolni, de a 7. után meguntam. Kb 10 ember várakozott előttem, 3 mögöttem. Voltak olyanok is, akik jöttek, aztán mindenféle kérdezősködés nélkül a sor elejére helyezték magukat, és bementek.
És persze nem én lennék én, ha nem pont akkor ment volna el a doki 10 percre a rendelőből, amikor már én voltam a következő :) Grrr...
Nagy nehezen sorra kerültem. Olyasmit mondott, hogy a sejtjeim egészségesek, csak kevés van belőlük. Vagy hogy ő vett le múltkor keveset?! Mindegy. Irattam fel gyógyszert is. Azt tanácsolta, hogy az egyik levél beszedése után tartsak egy hónap szünetet, hogy kiürüljön a szervezetemből, aztán folytathatom. Ehh.. ezt Kopatnak még nem mondtam, kíváncsi vagyok hogyan fog reagálni erre. Szerintem kicsit kétségbeesik:)) Jön a régi "gumis-rendszer" :)))
Tegnap este séta közben véletlenül összefutottunk Évivel és a barátnőjével, aki kivenné azt a szobát, ahol most mi vagyunk, és ahonnél elmegyünk. Megbeszéltük, hogy valamelyik nap felugrik hozzánk, körülnéz, és akkor beszélünk a Misivel is (tulaj), szólunk, hogy mi elmegyünk, de lenne valaki más a helyünkre. Azt hiszem ez elég korrekt dolog.
A K&H bankból Kopat még mindig nem tudja kivenni a pénzét a számláról, mert a rohadt Dunántúli Napló még mindig nem fejezte be az átutalást. Vagy befejezte, de akkor a bank szarakodik, 10-e óta!! Két hete. Úgyhogy ma Kopat bemegy és kiveri a hisztit. Legutóbb is csak úgy sikerült hozzájutni a pénzhez, hogy ügyvéddel, pereskedéssel fenyegetőzött. Milyen egy mocskos banda ez?! Gyűlölöm, hogy az ember ilyen nehezen tud hozzáférni ahhoz a pénzhez, amiért megdolgozott. Basszus, mások millókat sikkasztanak, nekünk meg nem képesek kifizetni azt a kurva 100E Ft-ot!
Szerdán lehet, hogy megyek íjjászkodni. Persze ez még egyáltalán nem biztos, mert azzal a sráccal mennék, aki beígérte a találkozót azzal a táltossal. Úgyhogy ez is olyan vagy-vagy helyzet.
Álmomban apámmal veszekedtem. Ő neki akart menni Kopatnak, én meg tökön rúgtam. Arra ébredtem, hogy a falat rúgdosom :))
És persze nem én lennék én, ha nem pont akkor ment volna el a doki 10 percre a rendelőből, amikor már én voltam a következő :) Grrr...
Nagy nehezen sorra kerültem. Olyasmit mondott, hogy a sejtjeim egészségesek, csak kevés van belőlük. Vagy hogy ő vett le múltkor keveset?! Mindegy. Irattam fel gyógyszert is. Azt tanácsolta, hogy az egyik levél beszedése után tartsak egy hónap szünetet, hogy kiürüljön a szervezetemből, aztán folytathatom. Ehh.. ezt Kopatnak még nem mondtam, kíváncsi vagyok hogyan fog reagálni erre. Szerintem kicsit kétségbeesik:)) Jön a régi "gumis-rendszer" :)))
Tegnap este séta közben véletlenül összefutottunk Évivel és a barátnőjével, aki kivenné azt a szobát, ahol most mi vagyunk, és ahonnél elmegyünk. Megbeszéltük, hogy valamelyik nap felugrik hozzánk, körülnéz, és akkor beszélünk a Misivel is (tulaj), szólunk, hogy mi elmegyünk, de lenne valaki más a helyünkre. Azt hiszem ez elég korrekt dolog.
A K&H bankból Kopat még mindig nem tudja kivenni a pénzét a számláról, mert a rohadt Dunántúli Napló még mindig nem fejezte be az átutalást. Vagy befejezte, de akkor a bank szarakodik, 10-e óta!! Két hete. Úgyhogy ma Kopat bemegy és kiveri a hisztit. Legutóbb is csak úgy sikerült hozzájutni a pénzhez, hogy ügyvéddel, pereskedéssel fenyegetőzött. Milyen egy mocskos banda ez?! Gyűlölöm, hogy az ember ilyen nehezen tud hozzáférni ahhoz a pénzhez, amiért megdolgozott. Basszus, mások millókat sikkasztanak, nekünk meg nem képesek kifizetni azt a kurva 100E Ft-ot!
Szerdán lehet, hogy megyek íjjászkodni. Persze ez még egyáltalán nem biztos, mert azzal a sráccal mennék, aki beígérte a találkozót azzal a táltossal. Úgyhogy ez is olyan vagy-vagy helyzet.
Álmomban apámmal veszekedtem. Ő neki akart menni Kopatnak, én meg tökön rúgtam. Arra ébredtem, hogy a falat rúgdosom :))
2003. szeptember 22.
A mai nap kalandja:
Telefonáltam főnökömnek, hogy hozzon be pénzt, mert ma jön egy pasi, akinek fizetni kell. Mondta, hogy menjek át egy utcával arrébb, az Tb irodájába, mert most ott vannak, dolgoznak. Bementem. Mivel azt mondta, hogy mire odaérek, addigra lejön, ezért kutató tekintettel néztem szét. Nem láttam. Egy fiatal biztonsági őr, miután mondtam neki, hogy kit keresek elküldött a szemközti ablakhoz. Aztán utánam jött, hogy menjek vissza, mert ott mégsem fognak tudni segíteni. Aztán vártam pár másodpercet, amik óráknak tűntek. Elkezdtek össze-vissza telefonálgatni, aztán felküldtek a 4.re, onnét tovább az 5.re, ahol összetalálkoztam főnökömmel, aki épp a liftre várt, hogy lejöjjön :)) Mindez persze leírva nem valami érdekfeszítő, de megélni érdekesebb volt, kicsit cikis, kicsit izgalmas ... Mindenesetre a biztonsági őrők nagyon segítőkészek voltak :))
Telefonáltam főnökömnek, hogy hozzon be pénzt, mert ma jön egy pasi, akinek fizetni kell. Mondta, hogy menjek át egy utcával arrébb, az Tb irodájába, mert most ott vannak, dolgoznak. Bementem. Mivel azt mondta, hogy mire odaérek, addigra lejön, ezért kutató tekintettel néztem szét. Nem láttam. Egy fiatal biztonsági őr, miután mondtam neki, hogy kit keresek elküldött a szemközti ablakhoz. Aztán utánam jött, hogy menjek vissza, mert ott mégsem fognak tudni segíteni. Aztán vártam pár másodpercet, amik óráknak tűntek. Elkezdtek össze-vissza telefonálgatni, aztán felküldtek a 4.re, onnét tovább az 5.re, ahol összetalálkoztam főnökömmel, aki épp a liftre várt, hogy lejöjjön :)) Mindez persze leírva nem valami érdekfeszítő, de megélni érdekesebb volt, kicsit cikis, kicsit izgalmas ... Mindenesetre a biztonsági őrők nagyon segítőkészek voltak :))
Kellemes hétvégém volt. Arra már nem emlékszem pénteken este hol voltunk, mit csináltunk, de biztos jól éreztem magam :) Jah! Megvan! Anyáméknál voltnk kint, öcsémnek volt a 10. születésnapja.
A belvárost teljesen feltúrták, mindenhol útlezrások, útszkületek vannak. Ráadásul az egyik csomópontnál, ahol új sávot akartak csinálni, találtak egy török fürdő maradványait a fölg alatt. Hazafelé megnéztük. Bár annyira nem értek sem a törökkori fürdőkhöz, sem a régészeti leletekhez, azért izgalmas volt lemenni azon a feltárt lépcsőn, amin régen mások, más céllal mentek le. Szeretem Pécsben azt, hogy az egész város alatt egy bazi nagy alagút rendszer van, és akárhányszor elkezdik valahol túrni a földet, találnak valamit :)
Pl: Ókeresztény mauzóleum.
Egy vízlépcső volt a helyén, aztán amikor lebontották, mert már kicsit elavult, akkor találták ezt. Egy templom állt itt Kr.u -i 4. században, alatta meg sírkamrák vannak, falfestményekkel, amelyek arra is következtetni engednek, hogy a népvándorlás idején is használatban volt az építmény.
Szombaton délután találkoztunk Évivel, vele mászkáltunk ide-oda, sörsátor, Várárok, hallgattunk U2-t, elérzékenyültünk, megnéztünk egy tök jó szabadtéri színi előadást, (Mi a szerelem? címmel) beszélgettünk Zsófiról, pasikról, szemét pasikról és hülye bunkó férfiakról. :) Évi úgy tudta, hogy ingyenesen lehet múzeumokat látogatni (de csak olyanokat, amik nem egyházi kézben vannak). Végülis nem tévedett sokat, csakhogy vasárnap volt ez az ingyenes dolog, és csak diákoknak. Úgyhogy majdnem múzeumokba is mentünk. Lényeg: du. 4-től egészen éjfélig mászkáltunk. Utána Évi még feljött hozzánk, beszélgettünk kb egy órát, megetettük, felöltöztettük :))) Még szerencse, hogy nem lakik messze tőlünk. Remélem azért épségben és egyben hazaért, és a náthából is kigyógyult. :))
Vasárnap én volnam a "minta-asszonyka" :) Takarítottam, mostam, főztem. Mustáros pácolt sülthusit csináltam, pirosra sült ropogós hagymakarikákkal, főtt krumplival. Ritkán mondom arra, hogy jó, amit én csináltam, de ez istenien finom lett :) Este terveben volt, hogy megint lemegyünk a sörsátorba, vagy valahova, de lusták voltunk, és inkább csak döglöttünk.:) Majd hétfőn.
Ahh, találtam még egy mozgó mandalát :)
A belvárost teljesen feltúrták, mindenhol útlezrások, útszkületek vannak. Ráadásul az egyik csomópontnál, ahol új sávot akartak csinálni, találtak egy török fürdő maradványait a fölg alatt. Hazafelé megnéztük. Bár annyira nem értek sem a törökkori fürdőkhöz, sem a régészeti leletekhez, azért izgalmas volt lemenni azon a feltárt lépcsőn, amin régen mások, más céllal mentek le. Szeretem Pécsben azt, hogy az egész város alatt egy bazi nagy alagút rendszer van, és akárhányszor elkezdik valahol túrni a földet, találnak valamit :)
Pl: Ókeresztény mauzóleum.
Egy vízlépcső volt a helyén, aztán amikor lebontották, mert már kicsit elavult, akkor találták ezt. Egy templom állt itt Kr.u -i 4. században, alatta meg sírkamrák vannak, falfestményekkel, amelyek arra is következtetni engednek, hogy a népvándorlás idején is használatban volt az építmény.
Szombaton délután találkoztunk Évivel, vele mászkáltunk ide-oda, sörsátor, Várárok, hallgattunk U2-t, elérzékenyültünk, megnéztünk egy tök jó szabadtéri színi előadást, (Mi a szerelem? címmel) beszélgettünk Zsófiról, pasikról, szemét pasikról és hülye bunkó férfiakról. :) Évi úgy tudta, hogy ingyenesen lehet múzeumokat látogatni (de csak olyanokat, amik nem egyházi kézben vannak). Végülis nem tévedett sokat, csakhogy vasárnap volt ez az ingyenes dolog, és csak diákoknak. Úgyhogy majdnem múzeumokba is mentünk. Lényeg: du. 4-től egészen éjfélig mászkáltunk. Utána Évi még feljött hozzánk, beszélgettünk kb egy órát, megetettük, felöltöztettük :))) Még szerencse, hogy nem lakik messze tőlünk. Remélem azért épségben és egyben hazaért, és a náthából is kigyógyult. :))
Vasárnap én volnam a "minta-asszonyka" :) Takarítottam, mostam, főztem. Mustáros pácolt sülthusit csináltam, pirosra sült ropogós hagymakarikákkal, főtt krumplival. Ritkán mondom arra, hogy jó, amit én csináltam, de ez istenien finom lett :) Este terveben volt, hogy megint lemegyünk a sörsátorba, vagy valahova, de lusták voltunk, és inkább csak döglöttünk.:) Majd hétfőn.
Ahh, találtam még egy mozgó mandalát :)
2003. szeptember 19.
Egy kis érdekesség: keresőszavak, melyek eljuttattak embereket hozzám, illetve erre az oldalra :)
blackmore's night
"club tv "
"happy tree frieds"
"The stitches" site
augusztus 2 vér becsület cseresznye
azt mondtad találkozunk még, ott ahol nincsen sötétség
bonanza banzai
boris valejo
egyszer volt hol nem volt 16 évesnek
férfi
Főnök vicces
főnök beosztott
gruppen szex történet
gyerekes
héliumos lufi
hogy rakja zenét a honlapom alá
Jéghegyek Népe sandemo
köldök
leszoktam a dohányzásról
macis pasi
magyar ekezet blogger
Margit Sandemo jéghegyek népe
mélyvénás trombózis
Michael Drosnin
nagy utazas
pasik női ruhában kép
royo
sandemo
szolárium vicc
tüzijáték zene 2003
termo-pohár
vicc video
vicces képek
vicces kisgyerek képek
vicces sms
vicces tesztek
wicca
Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon azok, akik véletlenül jutottak ide, mit gondoltak akkor, mikor bepillantottak az életembe. "Hülye liba", "baromság","a semmiről tényleg sokat lehet írni" .. stb. Aztán arra jutottam, hogy nem érdekel :) Gondoljon mindenki azt, ami jólesik neki.
Kb 12 éves korom óta vezetek naplót, és a mai napig nagy élmény visszaolvasni, hogy mit hogyan éltem meg évekkel ezelőtt. Vannak dolgok, amik nagyon sokat változtak, de van, ami állandó maradt. (pl érdeklődés a természetfeletti iránt). Érdekes látni, hogyan csiszolódott a stílusom, hogyan változott a kézírásom, hogy éppen kibe voltam szerelmes, és ki miatt sírtam éjszakákon át. És ki volt az a barátnő, aki mindig ott volt mellettem. Azt hiszem csak most döbbnentem rá, hogy mennyire erős is a barátságunk Zsófival. Általános iskola első osztálya óta kisebb megszakításokkal barátnők vagyunk. Akkor még kiküldtek minket az órákról, mert röhögtünk, én kavicsokkal dobáltam a tesitanárt, ő meg gyűjtötte nekem a kavicsokat. Persze ő megúszta én meg szaktanárit kaptam :))) De büszkén távoztam a tanár elől és még meg is köszöntem, amiért beleírt az ellenőrzőmbe.
Emlékek. Jó, hogy ezek meg vannak örökítve. :)
blackmore's night
"club tv "
"happy tree frieds"
"The stitches" site
augusztus 2 vér becsület cseresznye
azt mondtad találkozunk még, ott ahol nincsen sötétség
bonanza banzai
boris valejo
egyszer volt hol nem volt 16 évesnek
férfi
Főnök vicces
főnök beosztott
gruppen szex történet
gyerekes
héliumos lufi
hogy rakja zenét a honlapom alá
Jéghegyek Népe sandemo
köldök
leszoktam a dohányzásról
macis pasi
magyar ekezet blogger
Margit Sandemo jéghegyek népe
mélyvénás trombózis
Michael Drosnin
nagy utazas
pasik női ruhában kép
royo
sandemo
szolárium vicc
tüzijáték zene 2003
termo-pohár
vicc video
vicces képek
vicces kisgyerek képek
vicces sms
vicces tesztek
wicca
Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon azok, akik véletlenül jutottak ide, mit gondoltak akkor, mikor bepillantottak az életembe. "Hülye liba", "baromság","a semmiről tényleg sokat lehet írni" .. stb. Aztán arra jutottam, hogy nem érdekel :) Gondoljon mindenki azt, ami jólesik neki.
Kb 12 éves korom óta vezetek naplót, és a mai napig nagy élmény visszaolvasni, hogy mit hogyan éltem meg évekkel ezelőtt. Vannak dolgok, amik nagyon sokat változtak, de van, ami állandó maradt. (pl érdeklődés a természetfeletti iránt). Érdekes látni, hogyan csiszolódott a stílusom, hogyan változott a kézírásom, hogy éppen kibe voltam szerelmes, és ki miatt sírtam éjszakákon át. És ki volt az a barátnő, aki mindig ott volt mellettem. Azt hiszem csak most döbbnentem rá, hogy mennyire erős is a barátságunk Zsófival. Általános iskola első osztálya óta kisebb megszakításokkal barátnők vagyunk. Akkor még kiküldtek minket az órákról, mert röhögtünk, én kavicsokkal dobáltam a tesitanárt, ő meg gyűjtötte nekem a kavicsokat. Persze ő megúszta én meg szaktanárit kaptam :))) De büszkén távoztam a tanár elől és még meg is köszöntem, amiért beleírt az ellenőrzőmbe.
Emlékek. Jó, hogy ezek meg vannak örökítve. :)
Tegnap este egy időben négy helyen is voltak koncertek. Széghenyi tér: TNT. Nem szeretem. Aztán volt egy jazz koncert, meg egy énekegyüttes, de inkább azon maradtunk, ami a sörsátorban volt. Harkány Big Band. Nagyon tetszett, jól éreztem magam. Vettünk frissen sütött kürtöskalácsot, meg kaptam egy jázmin illatú füstölőt, ettünk sültkrumlit, ittünk sört, üdítőt... Mindenesetre eléggé felháborodtam azon, hogy a sörsátorban higított sört árulnak. Semmi buborék nem volt benne. Röhejes, hogy legalább ilyen helyeken, ilyenkor nem lehett rendes sört venni. Mellesleg ugye itt Pécsen gyártják a Szalon sört. Szóval menjenek a francba, amiért azért a 250Ft-ért (korsó) egy vizezett szar löttyöt raknak az ember elé. Legjobb megoldás ilyenkor a dobozos sör (üvegeset nem lehet kapni). 20 Ft-tal drágább, de legalább normális íze van.
Amikor Google-ben rákerestem a sör szóra találtam egy aranyos kis videofelvételt :))
Amikor Google-ben rákerestem a sör szóra találtam egy aranyos kis videofelvételt :))
2003. szeptember 18.
Nem találkoztam tegnap a táltossal. Valahogy mélyen legbelül sejtettem, hogy ez lesz. L. azt mondta, hogy majd telefonál, hogy pontosan mikor, hol stb. Aztán nem telefonált. Én meg nem tudtam a számát. Ez van.
Utálom, hogy a könyek drágák. Utálom, hogy a gazdasági viszonyok arra kényszerítik az embert, hogy olvasás helyett inkább tv-t nézzen. Utálom, hogy mindenkit be akarnak skatulyázni, és egy üres, személytelen robottá akarják változtatni az embert, akinek semmi más dolga nincs, csak dolgozzon, és ne gondolkozzon, ne akarjon változtatni, elégedjen meg azzal, ami van.
Egyébként most jókedvemben vagyok :)
Rendet raktam a gépen a képeim között, most mindegyik be van sorolva a neki megfelelő mappába, és nincs akkora káosz.
Ma kezdődnek a Pécsi Napok. Ami azt is jelenti, hogy esténként lesznek ingyenes rendezvények, sörsátor, utcai bazársor, és pörgő-forgó-hányingerkelő körhinta, amit nagyon imádok. Nemrég azt álmodtam, hogy felülök egy repülőgépre és amikor a gép felszállt, az olyan volt, mint amikor ezen a csodamasinán ülök. Nem ültem még repülőn, úgyhogy nem tudom milyen érzés, de biztos, hogy nem ilyen :)))
Utálom, hogy a könyek drágák. Utálom, hogy a gazdasági viszonyok arra kényszerítik az embert, hogy olvasás helyett inkább tv-t nézzen. Utálom, hogy mindenkit be akarnak skatulyázni, és egy üres, személytelen robottá akarják változtatni az embert, akinek semmi más dolga nincs, csak dolgozzon, és ne gondolkozzon, ne akarjon változtatni, elégedjen meg azzal, ami van.
Egyébként most jókedvemben vagyok :)
Rendet raktam a gépen a képeim között, most mindegyik be van sorolva a neki megfelelő mappába, és nincs akkora káosz.
Ma kezdődnek a Pécsi Napok. Ami azt is jelenti, hogy esténként lesznek ingyenes rendezvények, sörsátor, utcai bazársor, és pörgő-forgó-hányingerkelő körhinta, amit nagyon imádok. Nemrég azt álmodtam, hogy felülök egy repülőgépre és amikor a gép felszállt, az olyan volt, mint amikor ezen a csodamasinán ülök. Nem ültem még repülőn, úgyhogy nem tudom milyen érzés, de biztos, hogy nem ilyen :)))
2003. szeptember 17.
Nagyon lassan mennek a napok, amióta azt várom, hogy elseje legyen.
Ráadásul már most fázok a melóhelyemen. Hülye vastag falak vannak, lehet bent kb. 18 fok. Az nekem kevés. Főleg, hogy egész nap ülök. Baromira utálom a hideget!!!
Legújabb szórakozásom: a Mahjongg nevű játék.
Ráadásul már most fázok a melóhelyemen. Hülye vastag falak vannak, lehet bent kb. 18 fok. Az nekem kevés. Főleg, hogy egész nap ülök. Baromira utálom a hideget!!!
Legújabb szórakozásom: a Mahjongg nevű játék.
2003. szeptember 16.
Érdekes beszélgetésben volt részem délelőtt. Bejött hozzám egy új ismerősöm, nevezzük L.-nak :)
Őt is interneten, chaten keresztül ismertem meg. Hihetetlen egyénisége van. Nagyon sokat tud a magyarokról, népvándorlás, honfoglalás, legfőképp a táltosokról mesélt sokat. Mondta is, hogy holnap találkoznak egy táltos asszonnyal, ha van kedvem, szívesen látnak. Beszélt a belső hangról,ami a torok-csakrából jön, és állítólag ott gyülemlik fel az összes negatív energia, betegségek, stb. Ki is fogom majd próbálni! :)
Aztán mondta, hogyan lehet megtalálni azt az állatot, ami az ember egyéni állatja. Neki a hiúz. Végülis ez is csak energia, de valamiért állat alakban nyilvánul meg. Hú, érdekelnek ezek a dolgok (is).
Ja, és hozott magával egy ijjat. Nagyon szép volt. Érdekes az a magyarság tudat, amiről ő beszélt. Amin meglepődtem: azt mondta, hogy a holocaust alatt nem halt meg 10 millió zsidó, amikor összesen kb 4 millió volt, ebből pedig 1m túlélte, 1 meg kivándorolt, stb.. nem tudom őt pontosan idézni, de érdekes dologat mondott. Jó nagy adag politikát is beleszőtt a mondandójába.
Hát, röviden ennyi :)
Őt is interneten, chaten keresztül ismertem meg. Hihetetlen egyénisége van. Nagyon sokat tud a magyarokról, népvándorlás, honfoglalás, legfőképp a táltosokról mesélt sokat. Mondta is, hogy holnap találkoznak egy táltos asszonnyal, ha van kedvem, szívesen látnak. Beszélt a belső hangról,ami a torok-csakrából jön, és állítólag ott gyülemlik fel az összes negatív energia, betegségek, stb. Ki is fogom majd próbálni! :)
Aztán mondta, hogyan lehet megtalálni azt az állatot, ami az ember egyéni állatja. Neki a hiúz. Végülis ez is csak energia, de valamiért állat alakban nyilvánul meg. Hú, érdekelnek ezek a dolgok (is).
Ja, és hozott magával egy ijjat. Nagyon szép volt. Érdekes az a magyarság tudat, amiről ő beszélt. Amin meglepődtem: azt mondta, hogy a holocaust alatt nem halt meg 10 millió zsidó, amikor összesen kb 4 millió volt, ebből pedig 1m túlélte, 1 meg kivándorolt, stb.. nem tudom őt pontosan idézni, de érdekes dologat mondott. Jó nagy adag politikát is beleszőtt a mondandójába.
Hát, röviden ennyi :)
2003. szeptember 15.
Vasárnapra virradóan elég furcsa álmom volt. 2 ember szerepelt benne, egy nő és egy férfi. A vicces az, hogy egyszer a nő voltam, egyszer a férfi. Ezért inkább harmadik személyben írom ...
A 2 ember ejtőernyővel ugrott valahonnan. A nő félt, valami kosár félében volt. A férfi előbb ugrott, aztán leereszkedett valahogy a nőhöz és összecsatolták magukat.
Amikor földetértek egy vasúti vágány mellett voltak, jobbra fal, balra a sínek. Látták messziről, hogy jön egy vonat. A fal mellé húzódtak, halálfélelem volt mindkettőjükben. Érezték a vonat szelét, noha az nagyon lassan ment. Próbált fékezni, ugyanis távolabb az egyik vagon kisodródott, és a falnak ütközött, de mivel teljesen nem tudott megállni, ezért még mindig a fal mellett ment végig. A nő elájult. A férfi maga mellé tolta először a falhoz, aztán felkapta és elkezdett vele előrefelé menekülni, de egy idő után eltűnt a fal és csak a sinek voltak. A falban talált egy kis rést alul, ahova pont befértek mind a ketten. A fal másik oldalán szintén sinek voltak, és ott is ment egy vonat. Füst volt. Végül mindkét kijáratot elzárták a vonatok.
Később a férfi kivonszolta a nőt (nagyon könnyű volt), átmászott a vagonok alatt, és elindult vissza az állomás felé, látta, hogy az emberek arra néznek, amerre ők vannak, és sokan futnak feléjük, de elfutnak mellettük, mintha nem is őket keresnék. Beértek az állomásra, de senki nem vette észre őket. Aztán kiabálásokat hallott:
"-Megtaláltuk őket!" "-Füstmérgezést kaptak!"
Tudtam, hogy halott vagyok.
Sírva ébredtem fel ...
A 2 ember ejtőernyővel ugrott valahonnan. A nő félt, valami kosár félében volt. A férfi előbb ugrott, aztán leereszkedett valahogy a nőhöz és összecsatolták magukat.
Amikor földetértek egy vasúti vágány mellett voltak, jobbra fal, balra a sínek. Látták messziről, hogy jön egy vonat. A fal mellé húzódtak, halálfélelem volt mindkettőjükben. Érezték a vonat szelét, noha az nagyon lassan ment. Próbált fékezni, ugyanis távolabb az egyik vagon kisodródott, és a falnak ütközött, de mivel teljesen nem tudott megállni, ezért még mindig a fal mellett ment végig. A nő elájult. A férfi maga mellé tolta először a falhoz, aztán felkapta és elkezdett vele előrefelé menekülni, de egy idő után eltűnt a fal és csak a sinek voltak. A falban talált egy kis rést alul, ahova pont befértek mind a ketten. A fal másik oldalán szintén sinek voltak, és ott is ment egy vonat. Füst volt. Végül mindkét kijáratot elzárták a vonatok.
Később a férfi kivonszolta a nőt (nagyon könnyű volt), átmászott a vagonok alatt, és elindult vissza az állomás felé, látta, hogy az emberek arra néznek, amerre ők vannak, és sokan futnak feléjük, de elfutnak mellettük, mintha nem is őket keresnék. Beértek az állomásra, de senki nem vette észre őket. Aztán kiabálásokat hallott:
"-Megtaláltuk őket!" "-Füstmérgezést kaptak!"
Tudtam, hogy halott vagyok.
Sírva ébredtem fel ...
Jóóó reggelt! :))
Annyi minden változott bennem azóta, amióta levezettem a bennem felgyülemlő feszültséget. Sokkal békésebb lettem.
Isteni hétvégém volt.
Szombaton vettem kabátot, 3200 Ft-ért. Ráadásul, ki-be fordíthatós, lecipzározhatóak az ujjai és a kapucnia is. Szuper :) Vasárnap lementünk a vásárba, és miután kedvenc könyvárusomnál nem találtam olyan könyvet, amit megvettem volna, ezért elhatároztam, hogy veszek egy pulóvert. A vicces az, hogy az egész vásárban 2 olyat találtam, ami tetszett, aminek elfogadható volt az ára, és ami alá még be lehet öltözni. Az egyikkel az volt a probléma, hogy pici volt, de a másikat a magamévá tettem :))
Ezen a hétvégén valahogy a konyhaművészetem csődöt mondott. Szombat este vettünk teafüvet - krémes epret. Ez fekete tea, a csaj mondta is, hogy kb 3-4 percig kell áztatni. Hazamentünk, forraltam vizet, stb ... Tudom, hogy a fekete teát nem kell sokáig áztatni, de valahogy leragadtam az "eper" szónál. A gyümi teát ált. 10 percig hagyom ázni ...
15 perc után eszembe jutott, hogy hopp ... ez fekete tea ... Jah, mindez este 9-10 körül volt :)) Kopat kb 2-ig nem tudott elaludni, annyira erős lett a tea, én meg miután megittam rosszul lettem. Szédültem, hányingerem volt, stb... ugyanazok a tünetek, mint kávénál.
Vasárnap spagettit csináltunk. Azt nem lehet elrontani - gondolná az ember, főleg akkor nem, ha a szósz olyan tasakos izé. Nos, .. ha elrontani nem is rontottam el, de picit több vizet raktam bele a kelleténél :)) Kicsit híg lett, de azért ehető maradt :)))
Kb. minden harmadik-negyedik ember, akivel megismerkedek azt mondja, hogy ismerős vagyok neki. Gyerekkorom óta hallom ezt, vagy azt, hogy hasonlítasz erre-arra. Legutóbb az a srác mondta, akitől majd béreljük a lakást. Vagy nekem van túl átlagos arcom, vagy nem tudom ...
Kopat azt mondta, hogy ez tök jó dolog, mert az emberhez már máshogy állnak hozzá, ha az ismerős nekik valahonnét, mintha nagyobb bizalmat vetnének belé. Na ezt jól megaszondtam :))
"Sokaknak vagyok ismerős, mindenki látja bennem önmagát ... ki vagyok?"
Annyi minden változott bennem azóta, amióta levezettem a bennem felgyülemlő feszültséget. Sokkal békésebb lettem.
Isteni hétvégém volt.
Szombaton vettem kabátot, 3200 Ft-ért. Ráadásul, ki-be fordíthatós, lecipzározhatóak az ujjai és a kapucnia is. Szuper :) Vasárnap lementünk a vásárba, és miután kedvenc könyvárusomnál nem találtam olyan könyvet, amit megvettem volna, ezért elhatároztam, hogy veszek egy pulóvert. A vicces az, hogy az egész vásárban 2 olyat találtam, ami tetszett, aminek elfogadható volt az ára, és ami alá még be lehet öltözni. Az egyikkel az volt a probléma, hogy pici volt, de a másikat a magamévá tettem :))
Ezen a hétvégén valahogy a konyhaművészetem csődöt mondott. Szombat este vettünk teafüvet - krémes epret. Ez fekete tea, a csaj mondta is, hogy kb 3-4 percig kell áztatni. Hazamentünk, forraltam vizet, stb ... Tudom, hogy a fekete teát nem kell sokáig áztatni, de valahogy leragadtam az "eper" szónál. A gyümi teát ált. 10 percig hagyom ázni ...
15 perc után eszembe jutott, hogy hopp ... ez fekete tea ... Jah, mindez este 9-10 körül volt :)) Kopat kb 2-ig nem tudott elaludni, annyira erős lett a tea, én meg miután megittam rosszul lettem. Szédültem, hányingerem volt, stb... ugyanazok a tünetek, mint kávénál.
Vasárnap spagettit csináltunk. Azt nem lehet elrontani - gondolná az ember, főleg akkor nem, ha a szósz olyan tasakos izé. Nos, .. ha elrontani nem is rontottam el, de picit több vizet raktam bele a kelleténél :)) Kicsit híg lett, de azért ehető maradt :)))
Kb. minden harmadik-negyedik ember, akivel megismerkedek azt mondja, hogy ismerős vagyok neki. Gyerekkorom óta hallom ezt, vagy azt, hogy hasonlítasz erre-arra. Legutóbb az a srác mondta, akitől majd béreljük a lakást. Vagy nekem van túl átlagos arcom, vagy nem tudom ...
Kopat azt mondta, hogy ez tök jó dolog, mert az emberhez már máshogy állnak hozzá, ha az ismerős nekik valahonnét, mintha nagyobb bizalmat vetnének belé. Na ezt jól megaszondtam :))
"Sokaknak vagyok ismerős, mindenki látja bennem önmagát ... ki vagyok?"
2003. szeptember 12.
Végre én is láttam tegnap az új helyünket :)
Kis lakás, de nagyon otthonosan be lehet rendezni. A bútorok kicsit régiesek, de ez legyen a legnagyobb probléma. Egyenlőre még kicsit doh szag van, mert az előző lakok nem szellőztettek, de egy nagytakarítás és egy kis füstölő után ez nem lesz probléma. Hajnalban felébredtem 4 órakor, és 6ig nem is tudtam visszaaludni, mert egyfolytában azon gondolkoztam mit, hova fogok tenni. Egyetlen dolognak nem találtam meg a helyét: a számítógépnek. Mert van ugyan egy kis dohányzóasztal, arra ráférne, de akkor a tv-t nem fogjuk tudni hova tenni ... A konyhában is van egy asztal, de az a konyhába kell. Nekünk is van egy pici asztalunk, de azon meg a mikró lesz. Ráadásul: lesz egy plusz ágyunk, úgyhogy azzal sem lesz probléma, hogy vendégeket fogadjunk, és valaki ott szeretne aludni. Nagyon örülök ennek.
Nem kezdtem tegnap dobozolni, a hétvégére tartogatom ezeket az élvezeteket. :))
Aztán azon is gondolkoztam, hogy mi lenne, ha lenne egy kiscicánk ... Csakhogy Kopat allergiás a macskaszőrre. (igaz, nem mindegyikre) De azt hiszem nem lesz. Volt egy macskám, akit nagyon szerettem, Gusztinak hívták, vele nőttem fel, 11 évet élt. Ha még élne, gondolkodás nélkül elhoznám anyáméktól ... Azt hiszem, hogy a kiscicában őt keresném ... akkor inkább nem kell, mert Gusztikát nem tudja pótolni ezer macska sem.
Kicsit dagi volt, és lusta, amolyan tipikus Garfield :))
Kis lakás, de nagyon otthonosan be lehet rendezni. A bútorok kicsit régiesek, de ez legyen a legnagyobb probléma. Egyenlőre még kicsit doh szag van, mert az előző lakok nem szellőztettek, de egy nagytakarítás és egy kis füstölő után ez nem lesz probléma. Hajnalban felébredtem 4 órakor, és 6ig nem is tudtam visszaaludni, mert egyfolytában azon gondolkoztam mit, hova fogok tenni. Egyetlen dolognak nem találtam meg a helyét: a számítógépnek. Mert van ugyan egy kis dohányzóasztal, arra ráférne, de akkor a tv-t nem fogjuk tudni hova tenni ... A konyhában is van egy asztal, de az a konyhába kell. Nekünk is van egy pici asztalunk, de azon meg a mikró lesz. Ráadásul: lesz egy plusz ágyunk, úgyhogy azzal sem lesz probléma, hogy vendégeket fogadjunk, és valaki ott szeretne aludni. Nagyon örülök ennek.
Nem kezdtem tegnap dobozolni, a hétvégére tartogatom ezeket az élvezeteket. :))
Aztán azon is gondolkoztam, hogy mi lenne, ha lenne egy kiscicánk ... Csakhogy Kopat allergiás a macskaszőrre. (igaz, nem mindegyikre) De azt hiszem nem lesz. Volt egy macskám, akit nagyon szerettem, Gusztinak hívták, vele nőttem fel, 11 évet élt. Ha még élne, gondolkodás nélkül elhoznám anyáméktól ... Azt hiszem, hogy a kiscicában őt keresném ... akkor inkább nem kell, mert Gusztikát nem tudja pótolni ezer macska sem.
Kicsit dagi volt, és lusta, amolyan tipikus Garfield :))
2003. szeptember 11.
Annyira örülök! Már azon kezdek gondolkozni mi az, amit el lehet csomagolni. A könyveim. Te jó ég! Azokat mind átcipelni ... még jó hogy nincs messze. Franciaágyunk lesz! :)) Az kényelmesebb, mint a mostani, mert most két ágy van összetolva és valamelyikünk mindig a vonalon fekszik. Mikor lesz már elseje? :))
Kopat mondta, hogy a sráccal megbeszélte, hogy pár nappal előtte már odavihatjük a cuccainkat. Én úgy terveztem, hogy 2 hét múlva hétvégén (27-28) elkezdünk átpakolni. Aztán elsején töltjük ott az első éjszakát. Hmm ... érdekes ... 2 évvel ezelőtt is szept.30-okt.1. jöttünk át abba az albiba, ahonnét most elmegyünk.
Ha minden igaz, akkor este én is meg tudom nézni belülről. Bár annyira nem is érdekel, hogy milyen belül, Kopat mesélte, hogy vannak tök jó bútorok, és hogy most lett kifestve, felújítva majdnem minden, és hogy a szoba is 2x nagyobb, meg a fürdőszoba is ...
Istenem...
Ilyen kevés is elég a boldogsághoz :))
Kopat mondta, hogy a sráccal megbeszélte, hogy pár nappal előtte már odavihatjük a cuccainkat. Én úgy terveztem, hogy 2 hét múlva hétvégén (27-28) elkezdünk átpakolni. Aztán elsején töltjük ott az első éjszakát. Hmm ... érdekes ... 2 évvel ezelőtt is szept.30-okt.1. jöttünk át abba az albiba, ahonnét most elmegyünk.
Ha minden igaz, akkor este én is meg tudom nézni belülről. Bár annyira nem is érdekel, hogy milyen belül, Kopat mesélte, hogy vannak tök jó bútorok, és hogy most lett kifestve, felújítva majdnem minden, és hogy a szoba is 2x nagyobb, meg a fürdőszoba is ...
Istenem...
Ilyen kevés is elég a boldogsághoz :))
Gyomorgörccsel ébredtem. Olyan volt, mint régen, amikor iskolába jártam és tudtam, hogy valami témazárót írunk, amire nem, vagy csak alíg készültem. Nem tudom mitől van ez az érzés. Az biztos hogy hozzájárul, hogy nap minden órájában gondolok arra, hogy mi lesz akkor, ha azt az albit a pasi nem nekünk adja ki. Annyira megtetszett kívülről a ház, és közel is van... Ahh, nem problémázok rajta.
Kopat ha minden igaz ma kapja meg a július-augusztusi fizuját, tegnap utalták át a bankba. Remélem nem csinálja azt, mint pár hónappal ezelőtt, hogy alíg hogy felveszi, kölcsönadja valakinek, akit többet nem lát viszont.
Sőt, ma kapom meg én is a fizum másik felét. Elvileg ma tök sok pénzhez jutunk. Na jó, ez a tök sok relatív, nálunk kb 120E Ft-ot jelent. De inkább nem beszélek előre, mert bármi közbe jöhet.
Tartok attól, hogy egy barát csak érdekből adja ki magát barátnak ... bár az összes észérv ez ellen szól, egy kis hang mégis mintha figyelmeztetni akarna. Figyelek a "hangra", és objektíven probálok nézni az illetőre ezek után.
Kopat ha minden igaz ma kapja meg a július-augusztusi fizuját, tegnap utalták át a bankba. Remélem nem csinálja azt, mint pár hónappal ezelőtt, hogy alíg hogy felveszi, kölcsönadja valakinek, akit többet nem lát viszont.
Sőt, ma kapom meg én is a fizum másik felét. Elvileg ma tök sok pénzhez jutunk. Na jó, ez a tök sok relatív, nálunk kb 120E Ft-ot jelent. De inkább nem beszélek előre, mert bármi közbe jöhet.
Tartok attól, hogy egy barát csak érdekből adja ki magát barátnak ... bár az összes észérv ez ellen szól, egy kis hang mégis mintha figyelmeztetni akarna. Figyelek a "hangra", és objektíven probálok nézni az illetőre ezek után.
2003. szeptember 10.
Tegnap este a Tv2-n elkezdődött The Bachelor (A Nagy Ő). A hányinger kerülget. Mert az ok, ha valaki játéknak fogja fel a dolgot, de szánalomra méltó az a sok buta liba, akik azt hiszik, hogy így találják meg a szerelmet. Különben is, látszik, hogy a műsor szerkesztői férfiak, és hogy csak majmolni tudják a külföldi show műsorokat, de egyéni ötletük nincs. Kérdem én, nincs annyi kreatívitás az emberekben, hogy az alapot egy kicsit felturbózzák, valami olyasmit nyújtsanak, ami egyéni, még ha az alapjait meg is hagyják? Értem ezelatt: miért nem 25 pasi küzd 1 nőért? És könyörgöm! Miért nem smink nélkül vonultak fel a hölgyek? 1-2 nek olyan feje van, hogy világosban megijednék és elmenekülnék előle. Sminkben minden nő szép. Na de a magánéletben senkin sincs non stop púder, és nincs kiábrándítóbb, mint egy gyönyörű nővel lefeküdni és egy szörny mellett ébredni :))
Bár a nagy Ő, talán elsőre sármos, meg minden, szerintem cro-magnoni feje van, és a szemei picik az arcához képest :)) Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy ha ez a pasi egészséges, és minden stimmel vele, akkor hogyhogy nem talál magénak barátnőt? Mi lehet a stikkje?
Amúgy találtam egy cikket, ami nekem nagyon tetszik, olyan stílusban íródott, ami közel áll a szívemhez. Irónikus egy csöppet :))
Bár a nagy Ő, talán elsőre sármos, meg minden, szerintem cro-magnoni feje van, és a szemei picik az arcához képest :)) Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy ha ez a pasi egészséges, és minden stimmel vele, akkor hogyhogy nem talál magénak barátnőt? Mi lehet a stikkje?
Amúgy találtam egy cikket, ami nekem nagyon tetszik, olyan stílusban íródott, ami közel áll a szívemhez. Irónikus egy csöppet :))
Ok. Szóval. Tegnap olyan volt a kedvem, mint az időjárás. Aztán regisztráltam csak úgy a vicc kedvéért egy társkeresőbe, de olyanba, ahol chatelni és levelezni is lehet emberekkel. Tök jó. Itt meg lehet kukkolni az oldalt :)
Megismerkedtem egy rendőrbácsival :) Nem áll szándékomban új társat keresni, viszont nagyon szeretek új embereket megismerni. Azt vettem észre, hogy az ilyen szintű ismerkedés könnyebb úgy, ha a másik fél tisztában van azzal, hogy nekem már van partnerem, és nem a szex miatt keresem a társaságát. Persze, jogos a kérdés, hogy miért egy társkeresőben ismerkedek ... nem tudom, csak úgy :)
Tegnap mire hazaértem Kopat már halat pucolt. A mellettünk, másik házban lakó középkorú pasitól kapta. A fejét levágta és beletette egy tálba. Kicsit viccesen nézett ki, ahogy a hal farkasszemet néz velem a tálból. Aztán látta, hogy nagyon nézem a szemét, és elkezdett ügyködni azon, hogy kivegye nekem. Félúton szóltam neki, hogy ok, ennyi elég is volt, a többi hal-szem részletre nem vagyok kíváncsi . Pfujj :))
Aztán nagy tanakodások közepette arra jutottunk, hogy halászlevelt csinálunk a halacskából. Egyetlen probléma volt: nem tudta egyikünk sem, hogyan kell megcsinálni. Hagymát pirítottunk, fűszereztünk, tettünk bele olyan halászlé kockát, felengedtük vízzel, oszt' hagytuk főni. :)) Hát ... hmm.. finom lett, persze :)))
Szegény Kopatom, úgy sajnáltam, látszott rajta, hogy bűntudata van, amiért nem tudta jobban megcsinálni, de vígasztaltam azzal, hogy bizony én sem csináltam volna jobbat. Valahogy az egésznek olyan íze lett, mint egy pörlöltnek. Csak hígabb. És egy jó nagy lábossal lett belőle, úgyhogy ezen a héten szerintem minden esete az lesz a vacsora :))
Halászlé főzési tippeket várok e-mailben :)
Megismerkedtem egy rendőrbácsival :) Nem áll szándékomban új társat keresni, viszont nagyon szeretek új embereket megismerni. Azt vettem észre, hogy az ilyen szintű ismerkedés könnyebb úgy, ha a másik fél tisztában van azzal, hogy nekem már van partnerem, és nem a szex miatt keresem a társaságát. Persze, jogos a kérdés, hogy miért egy társkeresőben ismerkedek ... nem tudom, csak úgy :)
Tegnap mire hazaértem Kopat már halat pucolt. A mellettünk, másik házban lakó középkorú pasitól kapta. A fejét levágta és beletette egy tálba. Kicsit viccesen nézett ki, ahogy a hal farkasszemet néz velem a tálból. Aztán látta, hogy nagyon nézem a szemét, és elkezdett ügyködni azon, hogy kivegye nekem. Félúton szóltam neki, hogy ok, ennyi elég is volt, a többi hal-szem részletre nem vagyok kíváncsi . Pfujj :))
Aztán nagy tanakodások közepette arra jutottunk, hogy halászlevelt csinálunk a halacskából. Egyetlen probléma volt: nem tudta egyikünk sem, hogyan kell megcsinálni. Hagymát pirítottunk, fűszereztünk, tettünk bele olyan halászlé kockát, felengedtük vízzel, oszt' hagytuk főni. :)) Hát ... hmm.. finom lett, persze :)))
Szegény Kopatom, úgy sajnáltam, látszott rajta, hogy bűntudata van, amiért nem tudta jobban megcsinálni, de vígasztaltam azzal, hogy bizony én sem csináltam volna jobbat. Valahogy az egésznek olyan íze lett, mint egy pörlöltnek. Csak hígabb. És egy jó nagy lábossal lett belőle, úgyhogy ezen a héten szerintem minden esete az lesz a vacsora :))
Halászlé főzési tippeket várok e-mailben :)
2003. szeptember 9.
2003. szeptember 8.
Bementem ma chaten leszbi és bi lányok szobába. Csak a kíváncsiság kedvéért. Elég érdekesen látja 1-2 pasi a leszbi dolgokat. Beszélgetem valakivel, aki úgy érzi, hogy a nők értékei elveszenek, buzuló félben van a világ, és szegény normális férfiak nem találnak maguknak párt. Sajnálni tudom azt, aki ezt érzi. Hiába mondtam neki, hogy nem vagyok sem leszbi, sem bi, csak érdekel, hogy vajon milyen lenne egy lánnyal is szerelmeskedni, ő azt hangoztatta, hogy ez a világ így már szörnyű. Bezzeg, amikor rávilágítottam arra, hogy talán az ő hibája is, ha nem talál magának lányt, akkor gyorsan mennie kellett :))
Ilyen az élet :))
Egyébként nem is gondoltam volna, hogy a férfiak ennyire nehezen kezelik ezt a kérdést. Mintha úgy éreznék, hogy kevesebbet tudnak adni egy nőnek egy nőnél. Erről véleményt nem tudok írni, mivel pasin kívül más nembelivel semmilyen kapcsolatom nem volt. Ha esetleg lesz, biztos könnyebben tudok nyilatkozni :))
Mindenesetre érdekes dolog ez.
Ilyen az élet :))
Egyébként nem is gondoltam volna, hogy a férfiak ennyire nehezen kezelik ezt a kérdést. Mintha úgy éreznék, hogy kevesebbet tudnak adni egy nőnek egy nőnél. Erről véleményt nem tudok írni, mivel pasin kívül más nembelivel semmilyen kapcsolatom nem volt. Ha esetleg lesz, biztos könnyebben tudok nyilatkozni :))
Mindenesetre érdekes dolog ez.
Kérek mindenkit, hogy kollektíven drukkoljon, hogy nekünk adja ki a pasi a lakást! Nem tudom mikor akartam ennyire valamit utoljára. De ez sajnos nem csak rajtam múlik, pontosabban szólva, mostmár csak a fickón. Megnéztem kívülről a házat. Tetszik. Olyan kis aranyos ablakai vannak. Bárcsak befolyásolhatnám a döntését! Na, nem olyan értelemben! :)))
A mai nap képe:
:))
A mai nap képe:
:))
Végre!!
Vége az elfojtásoknak, hagytam, hogy utat törjön magának az eddig elfojtott vágy. Vagy inkább ösztön? Szeretem megmondani egyenesen az emberek szemébe, ha valami bajom van velük, de ezt nem mindig tehetem meg, mert hát ugye, nem akartam megsérteni senkit. Ahogy pedig mindig csitítgattam ezeket a "hangokat" úgy gyülemlett fel bennem az a sok indulat, amit egy-egy személy iránt éreztem. Na, nem köntörfalazok, a Miláról beszélek.
Megvertem :)))
Pénteken még a melóhelyemen rámcsörgött Kopat, hogy egy ismerősétől hallotta vissza azt, hogy a Mila mondta neki, hogy Kopat megvert engem. (Ez akkor volt, amikor én pofoztam meg Kopatot, valószínű, hogy kedves Mila "barátnőnk" valamit baromira félrelátott/értett.) Felment bennem a pumpa megint.
Hazafelé menet a csaj pont akkor jött ki a kapun, amikor én mentem volna be. Nem szólt hozzám, én köszöntem, és hozzátetem, hogy megmondtam, hogy ne jártassa másoknak a száját, és magára vessen, ha ezek után történik vele valami. Utánam jött, elkezdett valamit gagyogni, lekurvázott, stb.. aztán megindultam felé. De nem ütöttem, annyira nem fogok az ő szintjére süllyedni, hogy az utcán (a kapuban) kiabáljak, verekedjek vele. Becsapta az ajtót, és ment a maga útjára, bennem pedig tovább forrt a düh.
Az igazi verekedés esete volt, amikor hazajött. Kopat kint volt a konyhában, a szobából hallottam, hogy vele kiabál. Kimentem. Próbáltam vele értelmesen beszélni, és megértetni, hogy mi a f*szt pletykál, és hazudozik. Persze nem értette meg. Már nem is tudom, hogy történt. Megindultam felé, és ököllel az arcába csaptam. Aztán ő is megindult felém. Próbált a hátam mögé kerülni, a hajamat próbálta fogni, de én, mint egy veszett vad, küzdöttem, és semmi fájdalmat nem éreztem. Kopat szétválasztott minket, de aztán megint neki estem, azt hiszem a 2. fordulóban a lábamat is használtam. Valamelyik "menetben" hátulról lefogott, a bal karja pedig az arcom előtt volt. Beleharaptam, teljes erőmből. Éreztem, ahogy a fogam áthatol a bőrrétegeken. Aztán a másik kezét is haraptam. Amikor pedig szemben voltam vele, két ujjammal a bordái alá nyúltam, szintén teljes erőmből. A bőrét csavartam, húztam, nyomtam. Nem ferdítem a tényeket, én is kaptam. Ő leginkább a körmét használta. ennek eredménye hogy a bal szemem alatt van egy csík, és az államon jobb oldat egy másik. De büszkén viselem ezeket, mint harci díszeket. Életemben először verekedtem, és ha Kopat nem fog le, akkor mégjobbra sikerült volna. Mindenesetre tudom, hogy több kárt okoztam benne, mint ő bennem :))
Ohh, milyen jó érzés még így utólag is visszagondolni rá :))
A pénzügyi dolgok kezdenek megoldódni, kaptam pénteken egy részt a fizumból, úgyhogy jól éreztem magam a bőrömben, még ha az a bőr egy picit sérült is :))
A hétvége nyugisan telt el, nem verekedtünk többet. Szombaton takarítgattunk, Kopat csinált fincsi pörköltet. Vasárnap galambokat tettünk, el is neveztünk 1-2-t. A "Dezső" volt a legbátrabb, az már azt a morzsát is felszedegette ami a lábunk közé esett. Az egyik veréb röptében kapta el a felé dobott kenyérdarabot :))
Hétfő reggeli meglepetés: K. és T. ismerik egymást. Méghozzá elég közelről :))) Mindenesetre nagyon örülök, hogy mindekettőjük szimpátiáját elnyertem. Egy gondolat foglalkoztat, azóta, amióta ezt megtudtam .. a "véletleneknek" mi a célja ezzel az ismeretséggel? Annyira vicces, hogy ha 2 évvel ezelőtt nem dolgozok egy kávéházban, akkor nem hallok arról a könyvről. Ha nem hallok róla, nem valószínű, hogy elolvasom. Ha nem olvasom el, nem kezdek kutatni a 2. része után. És kutatás közben nem találok rá arra az e-mail címre ... de vajon mi lesz a folytatás?
Mennyire lehet igaz az, hogy egyes embereknek tükröt tartok a szemük elé? Látják bennem magukat, vagy a vágyaikat, vagy a problémáikat.
Na, később még jelentkezek, de most megyek leveleket írni. :)
Vége az elfojtásoknak, hagytam, hogy utat törjön magának az eddig elfojtott vágy. Vagy inkább ösztön? Szeretem megmondani egyenesen az emberek szemébe, ha valami bajom van velük, de ezt nem mindig tehetem meg, mert hát ugye, nem akartam megsérteni senkit. Ahogy pedig mindig csitítgattam ezeket a "hangokat" úgy gyülemlett fel bennem az a sok indulat, amit egy-egy személy iránt éreztem. Na, nem köntörfalazok, a Miláról beszélek.
Megvertem :)))
Pénteken még a melóhelyemen rámcsörgött Kopat, hogy egy ismerősétől hallotta vissza azt, hogy a Mila mondta neki, hogy Kopat megvert engem. (Ez akkor volt, amikor én pofoztam meg Kopatot, valószínű, hogy kedves Mila "barátnőnk" valamit baromira félrelátott/értett.) Felment bennem a pumpa megint.
Hazafelé menet a csaj pont akkor jött ki a kapun, amikor én mentem volna be. Nem szólt hozzám, én köszöntem, és hozzátetem, hogy megmondtam, hogy ne jártassa másoknak a száját, és magára vessen, ha ezek után történik vele valami. Utánam jött, elkezdett valamit gagyogni, lekurvázott, stb.. aztán megindultam felé. De nem ütöttem, annyira nem fogok az ő szintjére süllyedni, hogy az utcán (a kapuban) kiabáljak, verekedjek vele. Becsapta az ajtót, és ment a maga útjára, bennem pedig tovább forrt a düh.
Az igazi verekedés esete volt, amikor hazajött. Kopat kint volt a konyhában, a szobából hallottam, hogy vele kiabál. Kimentem. Próbáltam vele értelmesen beszélni, és megértetni, hogy mi a f*szt pletykál, és hazudozik. Persze nem értette meg. Már nem is tudom, hogy történt. Megindultam felé, és ököllel az arcába csaptam. Aztán ő is megindult felém. Próbált a hátam mögé kerülni, a hajamat próbálta fogni, de én, mint egy veszett vad, küzdöttem, és semmi fájdalmat nem éreztem. Kopat szétválasztott minket, de aztán megint neki estem, azt hiszem a 2. fordulóban a lábamat is használtam. Valamelyik "menetben" hátulról lefogott, a bal karja pedig az arcom előtt volt. Beleharaptam, teljes erőmből. Éreztem, ahogy a fogam áthatol a bőrrétegeken. Aztán a másik kezét is haraptam. Amikor pedig szemben voltam vele, két ujjammal a bordái alá nyúltam, szintén teljes erőmből. A bőrét csavartam, húztam, nyomtam. Nem ferdítem a tényeket, én is kaptam. Ő leginkább a körmét használta. ennek eredménye hogy a bal szemem alatt van egy csík, és az államon jobb oldat egy másik. De büszkén viselem ezeket, mint harci díszeket. Életemben először verekedtem, és ha Kopat nem fog le, akkor mégjobbra sikerült volna. Mindenesetre tudom, hogy több kárt okoztam benne, mint ő bennem :))
Ohh, milyen jó érzés még így utólag is visszagondolni rá :))
A pénzügyi dolgok kezdenek megoldódni, kaptam pénteken egy részt a fizumból, úgyhogy jól éreztem magam a bőrömben, még ha az a bőr egy picit sérült is :))
A hétvége nyugisan telt el, nem verekedtünk többet. Szombaton takarítgattunk, Kopat csinált fincsi pörköltet. Vasárnap galambokat tettünk, el is neveztünk 1-2-t. A "Dezső" volt a legbátrabb, az már azt a morzsát is felszedegette ami a lábunk közé esett. Az egyik veréb röptében kapta el a felé dobott kenyérdarabot :))
Hétfő reggeli meglepetés: K. és T. ismerik egymást. Méghozzá elég közelről :))) Mindenesetre nagyon örülök, hogy mindekettőjük szimpátiáját elnyertem. Egy gondolat foglalkoztat, azóta, amióta ezt megtudtam .. a "véletleneknek" mi a célja ezzel az ismeretséggel? Annyira vicces, hogy ha 2 évvel ezelőtt nem dolgozok egy kávéházban, akkor nem hallok arról a könyvről. Ha nem hallok róla, nem valószínű, hogy elolvasom. Ha nem olvasom el, nem kezdek kutatni a 2. része után. És kutatás közben nem találok rá arra az e-mail címre ... de vajon mi lesz a folytatás?
Mennyire lehet igaz az, hogy egyes embereknek tükröt tartok a szemük elé? Látják bennem magukat, vagy a vágyaikat, vagy a problémáikat.
Na, később még jelentkezek, de most megyek leveleket írni. :)
2003. szeptember 5.
Nem hiszem el :((
Mikor lesz már végre egy olyan péntekem, amikor nem azon görcsölök, hogy mi a fenét fogunk hétvégén enni, pontosabban, mi a fenéből fogunk kaját venni?!
A kurva Dunántúli Napló nem hajlandó kifizetni azt a pénzt, mondván, ha Kopat pereskedni akkar, akkor ok, pereskedjünk. Hogy rakná teherbe a laza erkölcsű anyját a Gyuri! Bazz, ő elvan, mi meg már egy hete koplalunk, mert baszik aláírni egy papírt. Miért nem én dolgozok ott? Miért nem mehetek be és mondhatom meg a véleményemet??
Ez a júliusi fizetésének a fele!! És még az augusztusiból is levonnak minen szart, így jön ki kb 50E Ft-ra. De nem hajlandóak kifizetni. Én meg már a teljes összeomlás szélén állok. Mintha minen összeesküdött volna ellenünk az utóbbi fél évben. :(
Szóval ez a hétvégém is így kezdődik. Vagy ugyanúgy folytatódik, mint az eddigiek. A folytatást meg .. el lehet képzelni...
Mikor lesz már végre egy olyan péntekem, amikor nem azon görcsölök, hogy mi a fenét fogunk hétvégén enni, pontosabban, mi a fenéből fogunk kaját venni?!
A kurva Dunántúli Napló nem hajlandó kifizetni azt a pénzt, mondván, ha Kopat pereskedni akkar, akkor ok, pereskedjünk. Hogy rakná teherbe a laza erkölcsű anyját a Gyuri! Bazz, ő elvan, mi meg már egy hete koplalunk, mert baszik aláírni egy papírt. Miért nem én dolgozok ott? Miért nem mehetek be és mondhatom meg a véleményemet??
Ez a júliusi fizetésének a fele!! És még az augusztusiból is levonnak minen szart, így jön ki kb 50E Ft-ra. De nem hajlandóak kifizetni. Én meg már a teljes összeomlás szélén állok. Mintha minen összeesküdött volna ellenünk az utóbbi fél évben. :(
Szóval ez a hétvégém is így kezdődik. Vagy ugyanúgy folytatódik, mint az eddigiek. A folytatást meg .. el lehet képzelni...
Kopat megnézte az albit. Kétszer akkor a szoba, mint a mostani, és a fürdőszoba is nagyobb. Villany fűtés van. Konyha és külön wc. Előttünk egy két gyerekes család lakott ott, télen nekik 13E Ft volt a legtöbb rezsi. Viszont előttünk már ketten nézték meg, és mi csak a harmadikak vagyunk, de talán nekünk adja ki a pasi. Kopat azt mondta, szimpatikus a fickó, beszélgetett is vele, tök normális. Annyira szeretném, ha októbertől oda mehetnénk haza!!
Unatkozom. És nem érdekel semmi. Legszívesebben elfeküdnék az irodában az asztalon és aludnék. Álmos vagyok. Nagyon.
És várok egy levelet. Azt mégjobban nagyon :)
R. nem veszi fel a telefont. Az is lehet, hogy nem kapom meg ma a fizut. Remélem akkor legalább Kopat megkapja az előző mh.-ről az 50-et.
Ajj, nem akarok ilyen nyűgös lenni :((
Vidítson már fel valaki ...
És várok egy levelet. Azt mégjobban nagyon :)
R. nem veszi fel a telefont. Az is lehet, hogy nem kapom meg ma a fizut. Remélem akkor legalább Kopat megkapja az előző mh.-ről az 50-et.
Ajj, nem akarok ilyen nyűgös lenni :((
Vidítson már fel valaki ...
Elvileg kapok ma fizut. Jó lenne, mert már nagyon nagyon nincs pénzünk. Kopat lehet hogy már hétfőn kezdeni fog a Pécsi Hét-nél. Remélem normálisabbak ott az emberek, mint a Dunántúli Naplónál, és jobban megbecsülik a dolgozókat. Majd kiderül. Ahh, és persze féltékeny vagyok, mint a fene, hátha ott talál valami jó kis csajt magának, aztán lecserél... hmm... hiszen tudom hogy nagyon szeret...de akkor is, férfiból van! :))
Az albérlet, amiről hallottunk már ki van adva, viszont kaptunk egy másik címet, amit Kopat ma megy megnézni. Ez 25E + rezsi lenne, szintén azon a környéken, a belvároshoz még egy picit közelebb, kb 5 perc séta. :)) Csak jöjjön össze, mert ezen a helyen ezt a hónapot még max kibírom, de még egyet már tuti nem.
Mindenesetre úgy látszik, sikerült megfogadnom egy kedves barát tanácsát, azt már elértem, hogy a nők verekedni akarjanak velem. Na jó, eddig csak 1 :)))
Most ilyen kedvem van:
Tegnap este már nagyon ráhangolódtam a télre, ugyanúgy égett az arcom, mint amikor a jeges szél kifújja. Sokszor fáj a fülem is a hidegtől, és úgy tűnik a fülemnek már a 16 fok is hidegnek számít. Mászkáljak az utcán pulóverben és sapkában?? Nyarat akarok!!
Az albérlet, amiről hallottunk már ki van adva, viszont kaptunk egy másik címet, amit Kopat ma megy megnézni. Ez 25E + rezsi lenne, szintén azon a környéken, a belvároshoz még egy picit közelebb, kb 5 perc séta. :)) Csak jöjjön össze, mert ezen a helyen ezt a hónapot még max kibírom, de még egyet már tuti nem.
Mindenesetre úgy látszik, sikerült megfogadnom egy kedves barát tanácsát, azt már elértem, hogy a nők verekedni akarjanak velem. Na jó, eddig csak 1 :)))
Most ilyen kedvem van:
Tegnap este már nagyon ráhangolódtam a télre, ugyanúgy égett az arcom, mint amikor a jeges szél kifújja. Sokszor fáj a fülem is a hidegtől, és úgy tűnik a fülemnek már a 16 fok is hidegnek számít. Mászkáljak az utcán pulóverben és sapkában?? Nyarat akarok!!
2003. szeptember 4.
Egyenlőre még mindig szenvedek azzal, hogy szépítsem kicsit a blogomat. Arra még nem jöttem rá, hogy a bal felső sarokba hogyan tudnék beszúrni képet (a szem mellé), sajnos annyira azért nem értek a html szerkesztéshez :( Aki tud segíteni, szóljon, melyik helyre kell beszúrni a parancsot. Mert én rakosgattam ide-oda, de valahogy nem sikerült.
Hmm.. tegnap háború volt. Kezdődött ott, hogy az alattunk lévő csehoban megláttam Kopatot kártyázni a pultoscsajjal (előtte telefonban nem volt hajlandó megmondani, hogy hol van), és befejeződött azzal, hogy a Milával egymásnak estünk. Kicsit még frissek a sebek, nem is nagyon akarok írni erről. Mindenesetre kurva nagy veszekedés volt, csattantak a pofonok. Aztán a Mila, ehh.. szóra sem érdemes az a ribanc. Pár napon belül meg fogja őket látogatni a bevándorlási hivatal pár embere :)
Fáj még a karomon a seb is. Azt hiszem ez a veszekedés kellett ahhoz, hogy továbblépjünk bizonyos dolgokon, hogy kiadjuk magunkból az eddigi sérelmeinket, és hogy rájöjjünk, ha már annyi mindent feladtunk egymásért, össze kell tartanunk. Én is változni akarok. Nem fogok jelenetet rendezni minden késésénél, viszont annyit azt hiszem elvárhatok, hogy megmondja hova megy, kb meddig lesz. Lehet hogy hülyeség, de a ház légköre is fojtogat. Egyszerűen nem bírok a szobánkban sokáig egyedül lenni. Ez csak azért érdekes, mert mindig is szerettem visszahúzódni , egyedül lenni. De itt nem bírok! Ha minden jól alakul, akkor talán már szombaton átköltözhetünk egy külön kis albérletbe. Garzon, 15E + rezsi, kettőnknek! És 2 utcával van arrébb, onnét, ahol lakunk. De az biztos, hogy az új címet nem fogjuk megadni senkinek. Talán a régi tel számokat is lecseréljük.
A fizikai fájdalmat sosem bírtam. De azt vettem észre, hogy ha dühös vagyok, akkor nem érzem, hogyha fáj valami. Azt hiszem a tetkómat akkor kellene átszínezni, amikor baromira tele van a hócipőm valamivel :))
Fáj még a karomon a seb is. Azt hiszem ez a veszekedés kellett ahhoz, hogy továbblépjünk bizonyos dolgokon, hogy kiadjuk magunkból az eddigi sérelmeinket, és hogy rájöjjünk, ha már annyi mindent feladtunk egymásért, össze kell tartanunk. Én is változni akarok. Nem fogok jelenetet rendezni minden késésénél, viszont annyit azt hiszem elvárhatok, hogy megmondja hova megy, kb meddig lesz. Lehet hogy hülyeség, de a ház légköre is fojtogat. Egyszerűen nem bírok a szobánkban sokáig egyedül lenni. Ez csak azért érdekes, mert mindig is szerettem visszahúzódni , egyedül lenni. De itt nem bírok! Ha minden jól alakul, akkor talán már szombaton átköltözhetünk egy külön kis albérletbe. Garzon, 15E + rezsi, kettőnknek! És 2 utcával van arrébb, onnét, ahol lakunk. De az biztos, hogy az új címet nem fogjuk megadni senkinek. Talán a régi tel számokat is lecseréljük.
A fizikai fájdalmat sosem bírtam. De azt vettem észre, hogy ha dühös vagyok, akkor nem érzem, hogyha fáj valami. Azt hiszem a tetkómat akkor kellene átszínezni, amikor baromira tele van a hócipőm valamivel :))
2003. szeptember 3.
Amikor már kezdene "felébredni" a régi énem, Kopat mindig csinál valamit, amitől gyorsan vissza is zuhan ...
Tegnap este 2 órán keresztül színeztem egy mandalát, de ez olyan lett, ami még tetszett is. Kicsit keltás beütésűek lettek a színei. Kellemes nyugalom fog el, ha ránézek. 3 szín használtam: sárga, zöld, piros.
Megint furcsa álmom volt. Egy idősebb pasihoz költöztem, kb 1 hétre. Gazdag volt, és fizetett azért, hogy ott legyek vele, viszont az volt a kikötése, hogy rajta kívül senki mással nem szeretkezhetek. Épp valami party-t rendezett, amikor megérkeztem. Az udvaron egy hatalmas medencében szórakoztak a vendégek. Én is pancsoltam picit, aztán felmentem a szobámba átöltözni. Ahogy mentem a lépcsőkön felfelé láttam, hogy követ egy férfi, pontosabban figyel, hogy betartsam a megállapodást a főnökével. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, megállt a szoba előtt. Aztán hirtelen gondoltam egyet, és behúztam magamhoz a szobába. :))
Később jött a ház tulaja, hogy hiányolnak engem a vendégek, és különben is, rossz szobában pakoltam le ... Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, ő is segített. Az utolsó pillanatban tűntettem el a használt óvszert, így nem buktam le.
Tegnap este 2 órán keresztül színeztem egy mandalát, de ez olyan lett, ami még tetszett is. Kicsit keltás beütésűek lettek a színei. Kellemes nyugalom fog el, ha ránézek. 3 szín használtam: sárga, zöld, piros.
Megint furcsa álmom volt. Egy idősebb pasihoz költöztem, kb 1 hétre. Gazdag volt, és fizetett azért, hogy ott legyek vele, viszont az volt a kikötése, hogy rajta kívül senki mással nem szeretkezhetek. Épp valami party-t rendezett, amikor megérkeztem. Az udvaron egy hatalmas medencében szórakoztak a vendégek. Én is pancsoltam picit, aztán felmentem a szobámba átöltözni. Ahogy mentem a lépcsőkön felfelé láttam, hogy követ egy férfi, pontosabban figyel, hogy betartsam a megállapodást a főnökével. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, megállt a szoba előtt. Aztán hirtelen gondoltam egyet, és behúztam magamhoz a szobába. :))
Később jött a ház tulaja, hogy hiányolnak engem a vendégek, és különben is, rossz szobában pakoltam le ... Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, ő is segített. Az utolsó pillanatban tűntettem el a használt óvszert, így nem buktam le.
2003. szeptember 2.
Rákaptam a mandala színezésre. Igaz, a színeim még nem nagyon vannak összhangban, főleg mivel nincs olyan színű szinesceruzám, mint amilyen színt elképzelek. Lehet hogy gépen fogom ezt megoldani. Egyébként vicces. Itt ülök az irodában, és színezek, mint egy 5 éves gyerek :)) És ezért még pénzt is kapok :))
Próbáltam beszúrni ide képeket mandalákról, de valami megint nem műxik, úgyhogy ez most el marad.
Próbáltam beszúrni ide képeket mandalákról, de valami megint nem műxik, úgyhogy ez most el marad.
Szürke idő van. Bár nem mindig vagyok híve az élénk színeknek, most szívesen látnék magam körül sok sárgát, élénk kéket és zöldet.
Ha valaki ismeri a vágyaimat, akkor képes arra hogy azokat felhasználva érzelmeket generáljon. Erre jó lesz odafigyelni. Egyszer már beleesetem ebbe a csapdába, mégegyszer nem fogok!
Mindenesetre kezd visszatérni az életerőm és az életkedvem. Csak el ne kiabáljam :)
Ha valaki ismeri a vágyaimat, akkor képes arra hogy azokat felhasználva érzelmeket generáljon. Erre jó lesz odafigyelni. Egyszer már beleesetem ebbe a csapdába, mégegyszer nem fogok!
Mindenesetre kezd visszatérni az életerőm és az életkedvem. Csak el ne kiabáljam :)
2003. szeptember 1.
" Mit kezdjen az a vándor az életével, aki cél nélkül kóborol a nagyvilágban? Mindig talál új, járatlan utakat, melyeken elindul, és mindig eljut valahova, ahol új kihívások várnak rá. Hiába szeretne maradni, a vére tovább hajtja, s minden egyes teljesített feladatánál otthagy magából egy keveset. Magában hordozza a múltat - a keserűséget; a jelent - a reményeket; s a jövőt - a kilátástalanságot. Hiába szeretne tartozni valahova, egyszerre lépnek fel nála mindazok az érzések, melyeket más halandó magában nem tud összebékíteni egymással. Nem tartozhat sehova, lényét kitaszítják a halhatatlanok közül,szívét értetlenül kezelik a halandók. Mintha mindenki lemondott volna róla. Ahhoz, hogy gonosz legyen, túl jó, hogy jóvá váljon szívében ott él a gyötrelem okozta gonoszság.
Mit kezdjen az a vándor az életével, aki nem kell sem Istennek, sem ördögnek; sem halandónak, sem halhatatlannak, sem a nappal nem fogadja be, sem az éjszaka?! Hol térhet nyugovóra? S ki adja neki az utolsó csókot? "
Mit kezdjen az a vándor az életével, aki nem kell sem Istennek, sem ördögnek; sem halandónak, sem halhatatlannak, sem a nappal nem fogadja be, sem az éjszaka?! Hol térhet nyugovóra? S ki adja neki az utolsó csókot? "
Tudom, hogy nem szabad türelmetlennek lenni, de egyszerűen megőrülök a várakozástól. Egyfolytában nézem a postafiókomat, várom hogy jöjjön a levél. A hideg futkos a karomon, de nem negatív értelemben. Érzem, ahogy a kis szőrszálak felállnak, mint amikor egy nekem kedves ember megsimítja a karomat ... borzongás?! Asszem ez a szó illik rá legjobban.
Hétfő reggeli hidegzuhany. Kezdem azt hinni, hogy tényleg túl sokat írok le ide magamról. Mindenesetre örülök, hogy T. ennyire ráérzett (?) a lényegre :))
Annak ellenére, hogy anyagilag kicsit a nullán vagyunk, egész jó volt a hétvégénk. Leszámítva az én női kínlódásaimat.
Egyik napról a másikra beköszöntött a hideg, elő kellett venni a hosszú nadrágot és a pulóvert. Valahogy olyan jól esett sétálni a szélben, még akkor is, amikor kicsit fáztam :)
Szeretem, mikor villámlik. Imádok vadászni a fénycsíkokra. Majd rakok be ide szép képeket, csak valahogy most nem tudok tar.hu-ra feltölteni képeket ...
Valami a zsigereimben azt mondatja velem, hogy "végre". Csak nem tudom mi az, aminek a megérkezését érzem.
Kezdek kicsit eltávolodni a valóságtól. Nem egy embertől hallottam, hogy még nem az vagyok, aki lehetnék. Csak azt nem tudom ki lehetnék.
Hétvégén volt nálunk S. Beszélgettünk :))) Ennyi a hivatalos verzió. No nem kell rosszra gondolni. Csak inkább hanyagolom ezt a témát, nem akarok megint félreértéseket. Viszont azt meg kell hagyni, hogy nagyon tud az érzelmei felett uralkodni. Azt hiszem én erre sosem leszek képes, ahhoz túl intenzívek az érzelmi megmozdulásaim.
"Ha életed jelenlegi szakaszában találkoznál egy Mesterrel, nagyon keményen elmennél a sátánizmus felé." Ezen elgondolkoztam. Vajon igaz? De akkor meg miért pont most vannak olyan emberek, akik úm. "fel akarnak karolni"?
Annak ellenére, hogy anyagilag kicsit a nullán vagyunk, egész jó volt a hétvégénk. Leszámítva az én női kínlódásaimat.
Egyik napról a másikra beköszöntött a hideg, elő kellett venni a hosszú nadrágot és a pulóvert. Valahogy olyan jól esett sétálni a szélben, még akkor is, amikor kicsit fáztam :)
Szeretem, mikor villámlik. Imádok vadászni a fénycsíkokra. Majd rakok be ide szép képeket, csak valahogy most nem tudok tar.hu-ra feltölteni képeket ...
Valami a zsigereimben azt mondatja velem, hogy "végre". Csak nem tudom mi az, aminek a megérkezését érzem.
Kezdek kicsit eltávolodni a valóságtól. Nem egy embertől hallottam, hogy még nem az vagyok, aki lehetnék. Csak azt nem tudom ki lehetnék.
Hétvégén volt nálunk S. Beszélgettünk :))) Ennyi a hivatalos verzió. No nem kell rosszra gondolni. Csak inkább hanyagolom ezt a témát, nem akarok megint félreértéseket. Viszont azt meg kell hagyni, hogy nagyon tud az érzelmei felett uralkodni. Azt hiszem én erre sosem leszek képes, ahhoz túl intenzívek az érzelmi megmozdulásaim.
"Ha életed jelenlegi szakaszában találkoznál egy Mesterrel, nagyon keményen elmennél a sátánizmus felé." Ezen elgondolkoztam. Vajon igaz? De akkor meg miért pont most vannak olyan emberek, akik úm. "fel akarnak karolni"?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)