Utálom, ha valaki egyfolytában sajnáltatja magát. Mert ha problémája van, ok, persze, mondja el, ha tudunk segítünk. Viszont amikor már a 10. alkalommal jön ugyanazzal a problémával, és egyik pillanatban azt állítja, hogy gyerek, a másikban meg azt hogy már nem az, akkor legszívesebben odamennék hozzá és felpofoznám, vagy jól nyakon önteném, hogy térjen már magához az önsajnálatból.

Na bumm... nem is emlékszem mikor égtem utoljára ennyire, mint a benzines rongy. Az még hagyján, hogy nehezen értem meg a dolgokat, de egy értemes okos gondolatot nem tudok leírni. Azt hiszem nagyon leszerepeltem. Ciki.