Na fasza ... Itt bogok, mint egy hülye gyerek, és tudom, hogy nekem van igazam.
Bejott az irodoba anyam és ocsém. Anyam mondta, hogy julius végén mennek le egy hétre nyaralni valahova, és hogy akkor majd vallaljam el a macska etetését. Szeretem a macskakat, ezt mindenki tudja rolam, viszont anyam macskajat ki nem allhatom, mert még akkor is megkarmol, amikor ra sem nézek.
Amikor mondtam, hogy nem vallalom el, akkor meg jott a szoveg, hogy bezzeg o (anyam) arra jo, hogy kivigyem a szennyest. Erre mondtam, hogy én meg arra vagyok jo, hogy az ocsémre vigyazzak, amikor o fitnessre megy, vagy mi a turora. Erre megsértodott, vagta a pofakat, jott a szokasos "ezt nem gondoltam volna rolad" szoveg, stb ... Talan kicsit durvan vagtam a képében, hogy ha a helyzetet megnézné, talan o is latna, hogy ez az igazsag. Egy kurva fillért nem kapok, és nem kérek otthonrol - erre jott azzal a szoveggel, hogy én valasztottam a külon életet, otthon maradhadtam volna. Visszavagtam, hogy igen, egy szar életet kaptam volna ezaltal. Elegem volt apam megalaztatasaibol, abbol, hogy mast sem hallottam, csak azt, hogy hülye és béna vagyok ... Orültem, hogy végre megszabadulhattam tolük. De konyorgom, nem az lenne a normalis, hogy a szülo amennyire tudja, segitse a gyerekét akkor is, ha az mar nem lakik otthon?? Ahh.. nalunk semmi nem normalis, soha nem volt az, nem tudom mit varok. Elegem van belolük, csak ocsémet sajnalom, hogy végig kell mennie neki is ugyanazokon, mint nekem.

Még jo, hogy vannak barataim, akikket szeretek, és akik nem olyanok, mint a szüleim. Ha nem lennének, mar nem élnék.