Grrr ... jól indul ez a hétfő. De előbb a hétvégéről.
Pénteken délután morcis voltam, mivel Kopat nem intézett semmit az adósságával kapcsolatban, és még a fizetését sem kapta meg, és az én fizumból meg már alig volt valami. Ráadásul egész este bütykölt valamit, én meg a tv előtt unatkoztam.

Szombat: reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón. Aztán egyszer csak benyitott egy nő, hogy engedjük ki őt. Kopat hason feküdt, én meg háton (természetesen ilyen melegben meztelenül). Gyorsan magam elé kaptam egy párnát, és hirtelen meg sem tudtam szólalni, aztán még elég udvariasan közöltem vele, hogy takarodjon ki a szobából. Ahol lakunk, annak a házbak az udvarában is vannak lakások, és ott van egy elég "gyanús" pasi, aki egyfolytában a részeg cimboráival van, meg azzal a cigány, piás nővel, aki benyitott hozzánk. Kopat felöltözött és kiengedte a kapunk a nőt. A bejárati ajtót nálunk reggel nyitva hagyta a Mila, a szobaajtót pedig mi nem szoktuk zárni, így esett meg, hogy egy vadidegen ébresztett minket reggel. Egyszerre vicces és felháborító, de inkább nevetek rajta.

Délután kimentünk Kopat szüleihez Pogányba. Fantasztikusan finom marhapörköltet ettünk, nagy bográcsban csináltak, és most is összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok. Isteni volt. Kaja után tanulmányoztuk a medencét, amit Kopat húga harcolt ki magának. Az átmérője kb 4 méter, a magassága pedig kb 1 méter. Úszni nem nagyon lehet, de ökörködni nagyon jól lehetett benne. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy a 21 órás busszal mentünk haza. Gyorsan lepakoltunk, és elmentünk még a Sétatérre a bazárosokat megnézni. Kaptam egy kis plüss egeret, amit fel lehet akasztani, és kulcstartó is egyben. Este hullafáradtan dőltünk be az ágyba.

Valószínű megint kaptam egy kis napszúrást, mert össze-vissza álmodtam megint minden hülyeséget.
1.) Egy hosszú lépcsősoron mentem fölfelé, sok ember társaságában. A lépcsősor olyan volt, hogy mellette csúszós rész volt, és ha valaki nem figyelt oda, visszacsúszott a lépcsősor aljára. Arany színe volt mindennek. Én egész könnyedén felértem. Egy terembe kerültem, ahol emberek táncoltak. Mondta egy fekete hajú, szimpatikus nő, hogy vigyázzunk "arra", ami ha ránknéz, akkor eltűnűnk. Azt a valamit én halálnak neveztem el magamban. Egy pici tömzsi egyszemű valami volt, és éreztem, hogy engem szúrt ki magának. a nő segített, (hogy ne tűntessen el engem az az izé) úgy, hogy hármasban táncoltunk. Aztán eltűnt mindenki a teremből, és egyedül maradtam azzal a valamivel, de nem féltem tőle. Mélyen belenéztem a szemébe, és tudtam, hogy erősebb vagyok nála. És akkor nem én tűntem el, hanem ő. Utána már csak egy mély hangra emlékszem, azt mondta: "hagyjuk, hogy emlékezzen rá."
Amikor ezután felébredtem, nem tudtam, hogy élek-e vagy meghaltam, vagy csak álmodtam, vagy hogy egyáltalán mi történt. aztán "vissza ájultam" az álomba. És akkor jött megint a világvége hangulat ...

Nő voltam, középkorú, és egy csoportot vezettem. Köztiszteletben álló személy voltam, hosszú szőke, vagy ősz hajam volt. Először vizen próbáltunk menekülni, kis csónakokon, aztán kiértünk a partra. (De a víz ott volt, ahol nálunk most főútvonal van.) Gyalog mentünk fölfelé, dombos részre. Sietnünk kellett. Sokat gyalogoltunk, a gyerekek, akik velünk voltak, már fáradtak voltak. Elértünk egy olyan dombra, ahonnét rá lehetett látni a környező dombokra, völgyekre. Mindent szürke tűz borított el, kis patakokban folyt az avar között, olyan, mintha láva lett volna, de fém színe volt. szerencsére ahol mi voltunk, ott még csak kis csíkokban folyt, és át lehetett lépni. Kerítéseken másztunk kersztül, és ösvény nélküli utakon mentünk az erdőben. Eelértünk egy kis házikót, ahol buddhista papok laktak (vagy valami hasonló). Az emberek ott megpihenhettek. Én elindultam körülnézni a környéken, hogy mennyire biztonságos ez a hely. Leestem egy lejtőn, de puhára estem. A fűben feküdtem, a fűnek barnássárga színe volt. Ott lepihentem én is egy 10 percre, aztán visszaindultam a házhoz. Csakhogy a házat hamu borította, és szinte mindenki meghalt. Egy pap életben maradt, és épp valamit akart enni, de a feje megégett és nem volt rajta se szem, se orr, csak a szája. Segítettem neki, megkerestem a túlélőket és mentünk tovább az erdőben. Egy városhoz értünk, amiről tudtuk, hogy jóval távolabb van a veszélyes területtől. Volt egy kupolás fehér épület is ott, amit megnéztünk közelebbről. Aztán találtunk egy árvaházat, ahova beadtuk a gyerekeket. Nekünk tovább kellett mennünk, a gyerekek sírtak a szüleik miatt (nekem nem volt). Arra, hogy ezután hova mentünk, nem emlékszem, de egész végig gyalogoltunk. Út közben indiánokkal is találkoztunk, és egyedül én tudtam olyan nyelven beszélni, amit félig megértettek. De ezt a nyelvet, amit én ismertem nem beszélgetésre használták, hanem varázslásra. Pár évvel később véletlenül visszaértünk ahhoz az árvaházhoz, ahol jártunk. És akkor tudtuk, hogy az utunk itt ért véget.

Na ezt az álmot elemezze ki valaki! :)

Vasárnap lementünk megint a vásárba, vettünk nekem szandált, Kopatnak ujjatlan pólót, és végre kaptam csokis füstölőt is.
Délután, döglés, takarítás, mosás, mosogatás, aztán este megint kimentünk végignézni a bazárosokat, és volt valami szabadtéri színjátszó csoport előadása, amit megnéztünk. Nagyon jó volt. Szünetben vettünk egy "jóscédulát" egy nénitől 100 Ft-ért, a vicces az egészben az volt, hogy egy dobozban sok kis papír volt összehajtva, és egy papagáj húzott ki egyet a sok közül. Az enyémen ez állt:

"Jóscédula Kisasszonynak.
Nagyon élénk és vidám vagy. Szereted a viccelődést, a mulatságot és a játékot a fiatalokkal, éppen ezért sokan azt hiszik, hogy veled szembeni vágyaik teljesülnek. A te szíved csupán azé, akivel nemrég összevesztél. sikerülni fog viszont őt férjedül venni, jó házaséletetek lesz, ha jól megfontolod a dolgokat.
A férjed István lesz.
80 évet fogsz élni.
A férfiaktól nem kell félned!
Sorsjegy számaid: 5-13-21"

Hm ... jelenleg 2 István ismerek, egyik lököttebb, mint a másik, és inkább a túlvilágot választnám, minthogy bármelyikhez is férjhez menjek :))