2003. június 3.

Ki nem állhatom, amikor bejön az irodába valaki, mond egy méretet, amire mondok egy megközelítő árat, erre elkezd hőbölögni, hogy ez drága, meg hogy máshol olcsóbb. És akkor nekiáll velem vitatkozni, és meg akarja magyarázni, hogy miért egyforma mindegyik műanyag nyílászáró. Az ilyeneknek azt kívánom, hogy rohadjon szét a francba az az ablak, amit olcsón versznek, hogy rájöjjenek a különbségekre. Utálom az okoskodó és bunkó, primitív embereket, akik azt hiszik, hogy mindenkinél jobban tudnak mindent, és hogy őket nem lehet hülyére venni. Apám is ilyen, azért nem jövök ki vele. Mégis mit képzel magáról az, aki azt feltételezi, hogy ő tévedhetetlen?
Viszont annál a pasinál, aki most felidegesített, büszkén tapasztaltam, hogy tovább bírtam a szemébe nézni, mint ő az enyémbe. Lealacsonyító volt a tekintete, megvető. De szerencsére a farkasszemezést a macskáimmal gyakoroltam, és volt hogy előbb fordultak el ők, mint én :)) Végre valami, amiről tudom hogy jó vagyok benne :)) Az ilyen seggfejeket meg magasról ... Na már jobb kedvem is lett. :)

Tegnap az alienangels-esektől sokat tanultam arról, hogyan különítsem el magamtól a lelki fájdalmat, és talán ugyanígy kell csinálni a haraggal is. Kedvelem őket, mert ők legalább értelmes dolgokról beszélnek, nem úgy, mint néha a gyaloglón az ezoszobában. Csak sajnálom, hogy nem vagyok pesti, hogy megismerhessem őket :(

Nincsenek megjegyzések: