A tegnapi napot megusztuk veszekedés nélkül, a leheto legkevesebbet voltunk otthon, mert nem voltunk kíváncsiak a Mila kiabálására. Helyette inkább kimentünk a Sétatérre, ahol most is volt koncert. Méghozzá a Méta együttes jubileumi koncertje. Csakhogy azt nem tudtuk, hogy ez a Méta együttes népzenét játszik. Nem tehetek róla, a karomon felállt a szőr, annyira kirázott a hideg a hegedű vinnyogó hangjától. Valahogy nem jön be ez a népzene, meg a népdalok. A legtöbb az önsajnálatról szól, mert "jaj, elhagyott az én párom", vagy arról kihez kell a lánynak férjhez mennie. Ez a téma nem érdekel.
Volt pár kisgyerek, akik odarohantak néha a színpad elé, felnéztek a lámpákra, majd visszarohantak a sorok közé. Eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy vajon hogyan reagálnának arra, ha az egyik lámpa hirtelen leesne, nagy szikrákkal a színpad széléhez csapódna, a gyerekek megijednének, ijedtségükben menekülés k?öben a lábuk beakadna a vezetékekbe. Természetesen nem esne bajuk, csak nagyon megrémülnének. Vagy ez már nagyon rosszindulatú gondolat? :))

Főnököm amióta lelépett Németo.-ba, és az apja, a Lajos az ideiglenes főnők, béke és nyugalom van. Persze szegény Lajosnak kell most magyarázkodnia a fia le nem zárt ügyei, és hamis ígéretei miatt (eddig nekem kellett). Bírom őt nagyon, jó lenne, ha ilyen apám lenne. Korrekt, egyenes és nem az minden második szava, hogy "baszd meg". Valamit nagyon elcsesztek, amikor a gyereküket csinálták :) Arról nem is beszélve, hogy mostantól számíthatok arra, hogy pontosan kapom meg a fizetésemet, vagy ha késik, akkor szól a Lajos, hogy nem tud ma bejönni, nem nekem kell még rátelefonálnom.

Az a furcsa érzés, mely hónapokon, éveken keresztül kísérgetett, hogy "történni fog valami 2003 nyarán" elmúlott. Vagy itt állok előtte, vagy már túl vagyok rajta. De ha túl vagyok rajta, akkor nem is lehett olyan nagy dolog, ha nem vettem észre, hogy "ez az". vagy csak elkezdődőtt egy folyamat? Mert végülis elkezdődőtt valami. Ketten is mondták, hogy "tanítanának", de jelen pillanatban mind a ketten fontosabb dolgoknak szentelik életüket. Csajoznak :) Az egyiküknek most volt mélyvénás trombózisa, és olyan féltékeny a barátnőjére, hogy hülyét csinál magából, a másiknak a magánügyeiről pedig szinte semmit nem tudok.
Annyira szeretnék egy kicsit más életformát élni, de nem tudom hogy hogyan és hogy hol kezdjem el. Szeretnék eljárni pl meditációkra, de fogalmam sincs hol vannak ilyenek. Otthon meg valahogy nem nyílik alkalom ilyesmire, mert egyrészt nem vagyunk sokat otthon, másrészt mivel Kopat nem ilyen beállítottságú, ezért inkább vele vagyok, és nem elvonulok, bár nem is lenne egy szobán belül hova elvonulnom.
Mindegy, csak megoldódik idővel minden.