2003. június 6.

Leírom a mai reggelemet. Csörög az óra, felkelünk. Tv bekapcs, én meg még félálomban magam elé húzok egy szeletet a tegnap rendelt pizzából. De csak azért, nehogy kiszáradjon, és ki kelljen dobni :) Aztán öltözködés, mosakodás, Kopatnak búcsúpuszi, stb... Elindulok otthonról. Hátamon egy teletömött táska, kezemben egy szatyor, mert meló után megyek anyámhoz, kiviszem a szennyest. Mégiscsak kényelmesebb a gépbe bedobálni, mint kézzel kimosni.
Kilépek az ajtón. A ház mellett az az öreg nő áll, aki mindig vár valakit, akivel együtt mehet kocsmázni.
Süt a nap, jó idő van, én meg alíg bírom vonszolni magamat. Raktam félre a zsebembe pénzt, hogy az újságárusnál, majd veszek buszjegyet. Így hónap elején elég gyakran járnak az ellenőrök.
Kicsivel arrébb rámköszön valaki. Anyám barátnőjének a lánya, ki nem állhatom, mert egy hülye hisztis picsa. Kinyögök egy sziát és megyek tovább.
Az egyik sarkon van egy bank. A bank előtt pedig megállt egy pénzszállító autó, úgy, hogy a gyalogosok forgalmát szinte teljesen elzárta. Végigfutott bennem az a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha most kirabolhatnám? De ezen persze az út további részében gondolkoztam, úgyhogy most megúszták! :)
Az étterem előtt egy gyönyörű autó állt (Mini ?). Pici volt ugyan, de el tudnám viselni a fenekem alatt. Metálszínű világos zöldes kékes volt. Vagy valami ilyesmi.
Elmentem egy építkezés mellett. Kellemes beton-hűvös volt az árnyékában.
Rendelőintézet: egy kisfiú vidáman rohangált össze-vissza, miközben az anyja savanyú képpel magyarázott neki valamit. A gyerek annyira figyelt az anyja szavaira, mint én :))
Csörögnek a mobil telefonok. Az egyik egy üzeltembernél, a másik egy 50 év körüli nőnél, aki miután felvette hangosan beleüvöltött: "Szia! Hol vagy? ... Igen! ... Mindjárt oda megyek! ::" Zöldre vált a lámpa, épp hogy átérek rajta.
A Spar előtt osztogatnak valamit. De mire odaérek az osztogató hölgyekhez kiürül a doboz, és nekem már nem jut semmi. Sebaj. Átmegyek egy parkolón. Szembe velem egy platinaszőke rózsaszín ruhás barbi tipeg, odafigyelve minden mozdulatára. Mögötte kanyarodik egy autó, azaz csak kanyarodna, de a barbitól nem tud tovább menni. Először lassan haladt mögötte, aztán beunt a söfőr és egy nagyot rádudált a csajra. Jót nevettem rajta. Hiába, legjobb öröm a káröröm, mert nincs benne irígység.
Még egy villanyrendőr, ahol általában mindig én indulok el először, mert már tudom, hogyan működik ott a "rendszer" :)
Azon kezdek el gondolkozni, hogy lehet hogy minden reggel izgalmas, ha egy picit az ember körülnéz, és nem csak kómásan halad a célja felé. Most sikerült meglátnom szinte mindenben a szépséget, vagy a viccet.
Odaérek a melóhelyemhez, nyitom a postaládát ...
... és akkor eszembe jutott, hogy elfelejtettem buszjegyet venni!

Tanulság: ha csak a külvilágra figyelek és mindenben az értéket keresem, akkor megfeledkezek a saját célomról.

Nincsenek megjegyzések: