Kopat tegnap vett egy ventillatort, ugyhogy ma éjszaka mar jobban aludtunk.
Este kimentünk a Sétatérre, ahol valamilyen jazz együttes koncertet adott, de negyed ora zenélés utan elmosta az eso oket is, meg minket is. Hatalamasak villamlott, és dorgott, viszont annyira mégsem aztunk el. Olyan volt, mintha az eso nem tudna leesni, mert utkozben elparologna a melegtol. Késobb azért sikerült foldet érnie, és felfrissitette a levegot.

A szunyogok kiméletlenül tamadnak még mindig, naprol napra egyre pottyosebb vagyok, lassan olyan leszek, mint egy dalmata.

Almos vagyok ma is ... és nem jut eszembe semmi ...