Teljesen hülye vagyok, azt meg elfelejtettem leírni, ami ma reggl történt velem.
Álmosan bandukoltam a szokásos útvonalamon, épp az építkezés mellett akartam elhaladni. egy fallal el van kerítve az a terület, ahol dolgoznak, és a járda másik oldalán pedig egy másik háznak a fala van, szóval a járda az egyik helyen olyan keskeny, hogy csak libasorba lehet áthaladni. Épp szemből jöttek emberek, és félreálltam. Egy öltönyös fazon volt az utolsó, olyan 35 év körül lehetett. Amikor mellettem ment el, akkor pedig olyan pofátlan módon letapizott, hogy majdnem felrobbant a fejem dühömben. A keze "véletlenül" a rövidnadrágom cipzárjánál landolt, és ott mozgatta az ujjait. Az egész csak egy másodpercig tartott, mert én meg a kezemmel erőteljesen ellöktem a kezét. Hátranéztem, de a pasi csak ment tovább, mintha semmi nem történt volna. Először annyira ideges lettem, hogy ha valaki tényleg véletlenül ér hozzám, akkor lehet hogy gazdagodik 1-2 folttal, aztán már csak jót röhögtem az egészen.
Egyszerűen csak pont én voltam ott, ha egy másik csaj is ott lett volna, akkor biztos vagyok benne, hogy inkább azt tapperolja le. Nem vagyok az a típus, aki kisszoknyában, tűsarkúban, és mellkidobós blúzocskában mászkál. A mai öltözetem a következő: rövid farmernadrág, ujjatlan, csíkos felsőrész (nem testhez tapadó), és egy egyszerű uniszex szandál. A hajam pedig hátul össze van fogva. Smink semmi. és még szőke sem vagyok. Szóval a ma reggeli kalandomat a következőknek tudtam be: 1.) csak én voltam nőnemű ott 2.) a pasinak izlésficama volt, és valószínű, hogy a szeme sem a legjobb :)) 3.) valószínű, hogy régen volt nővel.
De akkor is ... és ráadásul öltönyös! Tehát nem az a fajta, aki építkezéseken dolgozik, és mindenkire ráfüttyög, cuppog, akinek 2 használható lyuk van a seggén. A "döbb" még mindig tart ...:)

A francba is ... már majdnem kész voltam a hétvégém leírásával, amikor hirtelen lefagyott a gép, és eltűnt minden :(( Szóval kezdem újra.

Péntek: kihoztunk tékából az animátrixot és bevásároltunk a szombati strandoláshoz.

Szombat: reggel negyed nyolckor csörgött az óra, hogy menjünk fürödni, de mikor kinéztünk az ablakon láttuk, hogy esik, szóval strandolás elnapolva. Sherakin írt, hogy lenne kedvünk kiránydulni menni, de mivel nem volt pénz a kártyánkon, nem tudtunk neki válaszolni. Később aztán elmentünk venni 1-2 dolgot (töbek között feltöltőkártyát is). Addigra kitisztult az időés a nap is kisütött, szóval elhatároztuk, hogy mégis lemegyünk csobbanni egyet, a 12:45-ös busszal. Sherakinnak is szóltunk, hogy ha van kedve jöjjenek, de nem jöttek. Mi azért jól éreztük magunkat. 7 körül értünk haza, elég fáradtan.
Este volt egy jó fiml az HBO-n: Magas sarok, alvilág. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki egy kis esti kikapcsolódásra vágyik. Van benne bőven humor, és izgalmas pillanatok is.

Vasárnap: ki sem mozdultunk otthonról, 11-ig döglöttünk, utána nekiálltunk rendet rakni a zsobába, ami úgy nézett ki, mintha atomtámadás érte volna. Kopat kiporszívózott, és finom ebédet is csinált :)
Délután aludt kb másfél órát, én meg olvastam, a nemrég kölcsönkapott könyvet: Clive Barker: Korbács
Est programm: tv. a Duna tv-n volt az 1984 c. film. Ez a film volt az alapja Ákos 1984 c. dalának az alapja, és a 101-es szoba c. dalnak is. Pontosítok: ezek még Bonanzás dalok voltak.

Bonanza banzai: 1984

Az álmaimat gépek rázzák
Hogy ne tudjak aludni
Hogy folyton fáradt legyek
És ne érdekeljen semmi, de semmi

A szépségedet elcsúfítják
Hogy ne tudjál kitűnni
Igy veszélytelen leszel rájuk
Akár az összes többi

R:
Várom, hogy egy angyal érkezzen
És fizzesek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet

Nagy Testvéred figyel téged
A hangja rádszól a falakból
Mindenütt ott van, érzed
Mégsem látható sehol

R:
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen
Én fizzetek a bűnért, mert vétkeztem
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek
De kérlek temesd el a testemet


Bonanza banzai: 101-es szoba

Hangokat hallok, megfagy a vérem.
A hangszóró így szól: figyelünk régen.
Elbánunk veled, ürügy se kell,
Az 1-0-1-be zárunk majd el.
Én bevallok mindent, csak ne vigyetek oda!
A legrémesebb álom a 101-es szoba.

Refrén:
Azt mondtad, találkozunk még
Ott, ahol nincsen sötétség.
Durva fény, nincs sötét soha,
Vár ránk a 101-es szoba.

Nézd, milyen gyilkos, nézd, milyen szép!
Dolgozik, csillog a politikus-gép.
A hatalom célja a hatalom maga,
Mindenkinek mást rejt a 101-es szoba.
Hiba vagy a mintán, egy selejtes darab,
Hát hiába kértünk, hogy javítsd meg magad.

Refrén 2x

Önmagában a fájdalom
Nem mindig elég.
A hatalom papjai kilúgoznak,
És új tudatot töltenek beléd.
Pribékek gyerünk! Vigyetek oda!
Ha nem megyek, hát értem jön a 101-es szoba.

Refrén 3x

A Glamises izéból ma már nem lesz semmi. Beírtam a szöveget, Wordben akartam megcsinálni, szuperul beszúrtam a képeket, aztán amikor html-ként elmentettem, a képeknél csak fölötte és alatta ment a szöveg, mellette nem, és lövésem sincs arról, mit hogyan csináljak, hogy a képet jobbról körülölelje a szöveg :(( Úgyhogy most kicsit reményvesztetten itt ülök, és bambulok magam elé. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs munkatársam, persze olyan, aki profin ért az ilyesmihez.

Hollári hollári hóóó ... de inkább nem kiabálom el.
Nagyon várom már az 5.-ét. Az ok: fizetés. Bár nem is ez a tény az, ami a várakozásra sarkall, hanem az a könyv, melyet ma reggel pillantottam meg egy kirakatban. Michael Drosnin: A Biblia kódja 2 - visszaszámlálás. A könyv alsó negyedében pedig egy mátrixosan összerendezet héber nyelvű biblia részlet, és szabályos betűközönként bekarikázva, kockázva azok a betűk, melyből kiolvasható: iker, torony, repülőgép. Aztán egy elkeserítő tény: a könyv ára (3250 Ft). Nem tudom megéri- e megvenni, pontosabban, azt tudom, hogy a könyv baromi érdekes, és jó, mert az első része is megvan, csak lehet hogy pl fél év múlva féláron meg tudnám venni egy antikváriumban. Még van egy hetem átgondolni :)

Ma reggeli kellemes meglepetés: tegnap baromi sokat szenvedtem azzal, hogyan szúrjak be egy képet a másik blogomba. Aztán ma reggel olvastam a leveleimet, és egy srác elküldte azt a parancssort, amit be kell szúrni. Igaz, tegnap már rájöttem, mit és hogyan, de nagyon jólesett, hogy segített valaki :)

Előreláthatólag a mai napom azzal fog telni, hogy a Glamis kastélyról fogok egy jó kis "cikket" összeállítani, amit szándékomban áll felrakni a honlapomra. Ahogy magamat ismerem, csak délutánra lesz fent. :) Azt is elhatároztam, hogy minden héten rakok majd fel valami érdekességet. A következő téma a stigmák lesznek. Utána meg ... azt még nem tudom, de hála annak, hogy mindenbe belekotnyeleskedek, biztos találok olyan témát, ami régebben a kedvenceim közé tartozott.
Aztán azt is szeretném valahogy megoldani, hogy a témákhoz az olvasó is hozzá tudjon szólni valamilyen formában, bár arról még elképzelésem sincs, hogy ezt vajon hogyan tudnám megvalósítani, de nem aggódok :)

Remélem ez a hétvége nem úgy kezdődik, mint az előző három, hogy péntek délután derül ki, hogy hétvégére pénz nélkül maradunk.
Tegnap eldőlt, hogy szombaton lemegyünk strandolni Orfűre. Ha hétfőn nem jelentkeznék, akkor lehet hogy az egyik kanyarban kisodródtunk :)) Bár ... rossz pénz nem vész el. Meg az a csalános szöveg is ide illik :)
Távolsági buszok mennek Orfűre, azokról pedig annyit érdemes tudni, hogy alulról gyanús zajokat lehet hallani, és aki az ablak mellett ül, annak nem szabad elcsodálkozni, ha azt veszi észre, hogy a busz egyik kereke elgurul valamerre másfele. Már rég ki kellett volna dobni ezeket a buszokat, életveszélyesek. Persze itt sincs pénz arra, hogy újakat vegyenek. Úgyhogy marad az izgalmas, kalandos, zötyögős, haláli fél óra Pécstől Orfűig.

Hmm... mostmár végre legalább ezt is tudom, és ezt kihasználva végre felrakhatom az egyik kedvenc dalomat, amiről tegnap előtt írtam ...
Tehát:
Blacmore's Night: No Second Chance
Remélem meg lehet hallgatni, ha valami nem stimm, szólj! (mert nekem ahol hangfalam van, ott nincs internetem, és ahol internetem van, ott nincs hangfalam, szóval ellenőrizni nem tudom)

Na végre sikerült :)))

Nah próbálkozok valamivel... ugyanis nem tudom hogyan kell képet berakni .... És ha én pl a blog oldalára szeretnék képet azt hogy csináljam??? Már minden ésszerű modszert kipróbáltam! Ilyenkor kurva ideges vagyok, hogy nincs senki a közelemben, aki értene ehhez!

Csinálatam a másik blogomra is statcenteres izét. Ja, azt egyébként itt lehet megnézni. Az archivum ugyanaz, ugyanis azt akkor csináltam, amikor a blogspot nem akart nekem bejönni. Ott is van hivatkozás erre az oldalra, úgyhogy gondoltam ide is csinálok egy hivatkozást oda :))

Juhééé ... úgy tűnik most ékezetekkel is megjelenik a szöveg a blogban ... az archívum is átrendeződött, minden a feje tetejére állt ...

A francba is, most irhatom at az osszes eddigi szoveget, ekezet nelkulire. Ki az a f*sz, aki atcsinalta ezt a blogot?????

Hmm.. megujult a blog-szerkeszto. Tetszik :) Csak az nem, hogy ekezetek nelkul kell irni.

Kezdem kiheverni a tegnapiakat, igazabol mar nem is erdekel, csak tegnap felkavarta bennem a mar eltemetett dolgokat, emlekeket. Meg jo, hogy Kopat mellettem van.
Mint minden reggel, most is almos vagyok, és mint minden hajnalban, ma is felébredtem arra, hogy szakad rolam a viz.

Igazabol mostanaban nem torténik velem semmi extra . Ez jo is, meg nem is. Altalaban, amikor ilyen nagyon nyugi van, akkor utana jon a nagy vihar. Akar egy nagy veszekedés Kopattal, akar valami észbonto esemény. Jelenleg egyik sincs kilatasban.

Tegnap beszéletem Balazzsal (wicca fopap). Chaten megszivatott par emberkét. Egy 12 éves kislanyt kifaggatott, miért hiszi magat boszorkanynak, egy 21 éves csajtol meg megkérdezte, lenne-e a tanitoja. A csajnak elég nagy az egoja, és mikor konkrét kérdésekre kellett volna valaszolnia (pl hol tanulta a dolgokat) kodositett ezerrel. Persze ezek privatban mentek, én is csak onnét tudom, hogy Balazs elmesélte. Jot mulattam rajta. Szivesen megmondtam volna a leanyzonak, hogy, hé, figyelj, ne jatszd magad, egy wicca fopappal beszéltél :)) Azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon én elsore milyennek tűnok? Aztan visszagondolva azokra a beszélgetésekre, amikor ismeretlen emberekkel beszéltem, (és nem az volt a fo témajuk, hogy van e kedvem netszexelni) arra jottem ra, hogy nem tüntetem fel magam sem nagy bolcsnek, sem nagy magusnak, mivel egyik sem vagyok. Torténtek velem furcsa dolgok parszor, talan azokat megemlitettem 1-2 embernek, de altalanossagban azt hiszem elmondhatom, hogy az igazat mondom, irom magamrol.

Visszatérve a Balazzsal valo beszélgetéshez - egy pillanat ... ez nekem nem megy. A Balazs névrol a Bazsi jut mindig eszembe, az a baratunk, aki ongyilkos lett tavaly... Szoval Sherakinnal megbeszéltük, hogy hétvégén lemegyünk Orfűre, aztan megbeszélünk par dolgot, hogy miket kellene tudnom ahhoz, hogy wicca lehessek. De vajon wicca akarok lenni? Hmm ... nekem nem az szamit, hogy minek nevezik azt, amit ismerni, elsajatitani szeretnék. Csak tanulni szeretnék! Szeretném tudni, hogyan lehet hasznalni a gyertyamagiat, meg mindenféle hokusz-pokuszokat. Ugy érzem, nagyjabol ismerem magamat, tudom, mire miért, hogyan reagalok ... csak a türelmemmel van baj :) Vagy lehet hogy az nem is baj, hogy ha valami nagyon felidegesit, akkor szeretem kiadni magambol a dühomet, pl orditok egy hatalmasat (mint kb 1 honappal ezelőtt), vagy jol becsapom az ajtot?! Utana legalabb lenyugszok, és targyilagos tudok lenni. Még mindig jobb, szerintem, mintha elfojtanam magamban, nem?
Szoval az ilyen hokusz-pokuszok érdekelnek leginkabb, ebben latom megnyilvanulni azt a vilagot, melybe annyira vagyok. Talan gyerekes dolog .. de vallalom ezt is :)))

Azt vettem észre, hogy mindenki, aki ezoterikus dolgokkal foglalkozik idokozonként él drogokkal. Vagy az, aki néha drogozik elkezd foglalkozni a "másik vilaggal"?? Jomagam az elso kategoriaba tartozok, hiszen par honapja volt az elso alkalom, hogy elszivtam egy füvescigit. Volt is nagy utazas :))) Aztan az utana kovetkezonél nem volt semmi élményem. Talan a kovetkezonél:)) Ugy tűnik sikerül beszrezni egy ujabb adagot :) Persze ez még nem biztos.

Ahogy korülnézek a mai vilagban, azt hiszem elég ritka példanynak szamitok azzal, hogy 21 évesen szivtam eloszor, és még abortuszom sem volt ... vagy csak én lennék lemaradva? :))

Na fasza ... Itt bogok, mint egy hülye gyerek, és tudom, hogy nekem van igazam.
Bejott az irodoba anyam és ocsém. Anyam mondta, hogy julius végén mennek le egy hétre nyaralni valahova, és hogy akkor majd vallaljam el a macska etetését. Szeretem a macskakat, ezt mindenki tudja rolam, viszont anyam macskajat ki nem allhatom, mert még akkor is megkarmol, amikor ra sem nézek.
Amikor mondtam, hogy nem vallalom el, akkor meg jott a szoveg, hogy bezzeg o (anyam) arra jo, hogy kivigyem a szennyest. Erre mondtam, hogy én meg arra vagyok jo, hogy az ocsémre vigyazzak, amikor o fitnessre megy, vagy mi a turora. Erre megsértodott, vagta a pofakat, jott a szokasos "ezt nem gondoltam volna rolad" szoveg, stb ... Talan kicsit durvan vagtam a képében, hogy ha a helyzetet megnézné, talan o is latna, hogy ez az igazsag. Egy kurva fillért nem kapok, és nem kérek otthonrol - erre jott azzal a szoveggel, hogy én valasztottam a külon életet, otthon maradhadtam volna. Visszavagtam, hogy igen, egy szar életet kaptam volna ezaltal. Elegem volt apam megalaztatasaibol, abbol, hogy mast sem hallottam, csak azt, hogy hülye és béna vagyok ... Orültem, hogy végre megszabadulhattam tolük. De konyorgom, nem az lenne a normalis, hogy a szülo amennyire tudja, segitse a gyerekét akkor is, ha az mar nem lakik otthon?? Ahh.. nalunk semmi nem normalis, soha nem volt az, nem tudom mit varok. Elegem van belolük, csak ocsémet sajnalom, hogy végig kell mennie neki is ugyanazokon, mint nekem.

Még jo, hogy vannak barataim, akikket szeretek, és akik nem olyanok, mint a szüleim. Ha nem lennének, mar nem élnék.

Most vettem észre, hogy otthon hagytam a gyűrűmet. Szoval Kopat, ha elobb érsz haza, mint én, akkor ne értsd félre, és ne tord ossze, mint annak idején :))
A torténet a kovetkezo volt: Kopat elment egy munkahelyi bulira, és én is elmentem a baratnoimmel, igaz nem bulizni, csak dumalni, és Zsofinal aludtam, mivel reggel koran kelt, ment fel Pestre és segitettem neki cipelni a cuccokat. Mielott elindultam otthonrol hajat mostam, és levettem a gyűrűmet, és elfelejtettem visszahuzni. Kopat éjjel 2 korül ért haza, én nem voltam sehol, nem tudta hol vagyok, és mérgében osszetorte azt a gyűrűt, amit tole kaptam, de nem csak az enyémet, hanem a sajatjat is. :)
Nalunk ezek a gyurus dolgok nem valnak be. A legelso jegygyűrűt, amit kaptam tole, elloptak tolem. A masodikat osszetorte. A harmadik még megvan és egyben van :))

Kopat tegnap vett egy ventillatort, ugyhogy ma éjszaka mar jobban aludtunk.
Este kimentünk a Sétatérre, ahol valamilyen jazz együttes koncertet adott, de negyed ora zenélés utan elmosta az eso oket is, meg minket is. Hatalamasak villamlott, és dorgott, viszont annyira mégsem aztunk el. Olyan volt, mintha az eso nem tudna leesni, mert utkozben elparologna a melegtol. Késobb azért sikerült foldet érnie, és felfrissitette a levegot.

A szunyogok kiméletlenül tamadnak még mindig, naprol napra egyre pottyosebb vagyok, lassan olyan leszek, mint egy dalmata.

Almos vagyok ma is ... és nem jut eszembe semmi ...

Csak ugy dagadok a büszkeségtol!
Tessék megnézni honlapomat, raktam fel Royo-s képeket. Igaz, ez, ami most fent van, kb a negyede azon fantasy képeknek, melyeket majd még szeretnék rarakni az oldalra, bar mar igy is elég lassan tolti be szegényem az oldalt. Nem is gondoltam hogy ennyire el lehet faradni szellemileg ilyen tevékenységtol...

Na jo, komolyabbra forditva a show-t: nagyon almos vagyok. Ejszaka alig tudtam aludni, annyira melegem volt. Hajnalban 5 oratol rendszeresen oranként felébredtem, aztan par perc alatt visszaaludtam, noha altalaban nagyon nehezen alszok vissza. Viszont érzem, hogy most sem kellene par percnél tobb, ahhoz, hogy elaludjak.

Most nézem: valaki a blackmore's night keresoszoval jutott el hozzam. Az o tiszteletére masolom most be tolük az egyik kedvenc dalom szovegét. Persze az is lehet, hogy egyszer ranézett az oldalamra, és elment tolem az életkedve :))

Blacmore's night
No Second Chance

My diamond's clouded over where it used to shine like light,
And the day keeps running faster,
Into the arms of night...
The stitches on the tapestry say,
"Everything in time,
Will find it's way home again,"
But I'm tired of crying...
No Second Chances
Don't knock on my door
There won't be any answer
I won't be here no more...
This house we had together
Might still be in its place
But the rest of this is much too hard to face,
There'll be No Second Chance...
Lovely moonlit hours we spent
Walking on the beach,
We'd gaze up at the stars,
I swear they were in our reach...
But time... it went on,
Minutes... they ran too fast.
Like you they were gone...
Into the past....

Hmm... azon goldolkozom, hogy hogyan tehetném megoldhatova azt, hogy a dalokat meg is lehessen hallgatni itt. Otthon van az a cd-m, amin az mp3-ak vanak, de holnap megprobalom majd valahogy felrakni ide a dal is. :)

Alakulgat a honlapom, a hajam meg lassan beleoszül :) Annyi mindent kitalaltam, és nagyon orülok, hogy most ennek a proginak a segitségével szinte minden elképzelésemet meg tudom valositani. Az a vicces, hogy a napi 8 ora sem elég mar a gép elott, legszivesebben otthon is ezt csinalnam.
Amit most kitalaltam az a kovetkezo: ugy szeretném megoldani az oldalt, hogy frames legyen, sotét hsttérrel, és a szoveg ugy legyen, mintha egy pergamen tekercsen lenne rajta, tehat baloldalon kis pergament, jobb oldalon nagyobb. Csak épp nincs olyan hatterem, ami pergament tekercsre hasonlit.
Nah, neki is latok a szerkesztgetésnek.

Zzzzzzzzzzzz ......

Nah ... lenyugodtam, és sikerült megcsinalnom!
Amugy az elobb egy tenyérnyi nagysagu lepkét kergettem ki az irodabol, és volt egy kisebb is, de az mintas, szines volt, a nagy az meg nagy szürke, barna, fekete, nem szép. Csak azt nem értem, hogy a francba kerültek ezek ide be?!

Elegem van!!! Ki tudnék rohanni a vilagbol, és legszivesebben szétverném ezt a kurva gépet.
Nem értem, hogy ha frissitek valamit a honlapomon, akkor azt miért nem jeleniti meg, amikor feltoltom, még fél oraval késobb sem. Es nem értem, hogy ha egyszer beallitok valamit az oldalamom, akkor mi a francnak allitodik at?! Miért csusznak el azok a barom képek??
Végre talaltam egy programot, amivel konnyen és gyorsan meg tudnam szerkeszteni a honlapomat, de persze hogy nem sikerül semmi ugy, ahogy én szeretném.

Ez a hétvége is ugyanugy kezdodott, mint az elozo ketto, pénteken dobbentünk ra, hogy nincs pénzünk, ugyanis Kopatnak a kartyajan egy fillér sem volt.Elvileg 73E Ft-nak kellett volna lennie, de valamiért nem volt rajta. Kiderült hogy szar a kartya, valoszinű elazott, vagy beazott, vagy valami ilyesmi. Raadasul az sem tudott 5000Ft-nal tobbet fizetni, aki Kopatnak 30 ezerrel tartozik. Na mindegy. Csak kicsit kiakadtam. De ettol függetlenül elég jo hétvégénk volt.
Vasarnap lementünk Orfűre (Pécstol kb 15 km-re van), de csak kettesben, mert a srac, akivel mentünk volna nem jelentkezett. De azért jot usztunk, meg napoztunk az arnyékban. Nem akarok lebarnulni! Jo volt visszafelé majd' egy oran keresztül zotykolodni a buszon, mikozben azt figyeltem, mikor fogunk lesodrodni az utrol a hajtű kanyarokban.

A labam ismét tele van csipésekkel, és az egyik a combomon annyira feldagadt, hogy az atméroje kb. 6 cm! Raadusul a herpeszem is kijott.

Annyi mindenrol akartam irni, de a hétfo reggelem elég zsufoltam kezdodott a melohelyemen, és szinte elfelejtettem mindent. Koran reggel volt mar egy megrendelés. Jott a pasi, mondta, hogy neki minnél elobb kellenek az ablakok, mert az apja ugy tudja ezt mar lerendezte, és ugye jul 20-ig kész lesz. Hehe, meglatasom szerint tuti nem lesz addig kész :)) Es külonben is , miért minket sürget, amikor o van csuszasban?

Remélem sikerül ma megcsinalnom azt, amit kitalaltam a weboldalamra.

Hmm.. az elobbi bejegyzésnél valamit elrontottam, és nem tudom hogyan kell helyrehozni. Ami a lényeg:
Itt meg lehet nézni a honlapomat 1024 x 768 -as felbontasban.

Ugy dontottem a tokom tele van a kis parancsok irogatasaval. Raadasul talaltam egy magyar nyelvű html szerkesztot, melyet 1 nap alatt megtanultam hasznalni, és mely altal azt a melot, mellyel 2 honapig szenvedtem, egy nap alatt osszedobtam.

A tegnapi napot megusztuk veszekedés nélkül, a leheto legkevesebbet voltunk otthon, mert nem voltunk kíváncsiak a Mila kiabálására. Helyette inkább kimentünk a Sétatérre, ahol most is volt koncert. Méghozzá a Méta együttes jubileumi koncertje. Csakhogy azt nem tudtuk, hogy ez a Méta együttes népzenét játszik. Nem tehetek róla, a karomon felállt a szőr, annyira kirázott a hideg a hegedű vinnyogó hangjától. Valahogy nem jön be ez a népzene, meg a népdalok. A legtöbb az önsajnálatról szól, mert "jaj, elhagyott az én párom", vagy arról kihez kell a lánynak férjhez mennie. Ez a téma nem érdekel.
Volt pár kisgyerek, akik odarohantak néha a színpad elé, felnéztek a lámpákra, majd visszarohantak a sorok közé. Eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy vajon hogyan reagálnának arra, ha az egyik lámpa hirtelen leesne, nagy szikrákkal a színpad széléhez csapódna, a gyerekek megijednének, ijedtségükben menekülés k?öben a lábuk beakadna a vezetékekbe. Természetesen nem esne bajuk, csak nagyon megrémülnének. Vagy ez már nagyon rosszindulatú gondolat? :))

Főnököm amióta lelépett Németo.-ba, és az apja, a Lajos az ideiglenes főnők, béke és nyugalom van. Persze szegény Lajosnak kell most magyarázkodnia a fia le nem zárt ügyei, és hamis ígéretei miatt (eddig nekem kellett). Bírom őt nagyon, jó lenne, ha ilyen apám lenne. Korrekt, egyenes és nem az minden második szava, hogy "baszd meg". Valamit nagyon elcsesztek, amikor a gyereküket csinálták :) Arról nem is beszélve, hogy mostantól számíthatok arra, hogy pontosan kapom meg a fizetésemet, vagy ha késik, akkor szól a Lajos, hogy nem tud ma bejönni, nem nekem kell még rátelefonálnom.

Az a furcsa érzés, mely hónapokon, éveken keresztül kísérgetett, hogy "történni fog valami 2003 nyarán" elmúlott. Vagy itt állok előtte, vagy már túl vagyok rajta. De ha túl vagyok rajta, akkor nem is lehett olyan nagy dolog, ha nem vettem észre, hogy "ez az". vagy csak elkezdődőtt egy folyamat? Mert végülis elkezdődőtt valami. Ketten is mondták, hogy "tanítanának", de jelen pillanatban mind a ketten fontosabb dolgoknak szentelik életüket. Csajoznak :) Az egyiküknek most volt mélyvénás trombózisa, és olyan féltékeny a barátnőjére, hogy hülyét csinál magából, a másiknak a magánügyeiről pedig szinte semmit nem tudok.
Annyira szeretnék egy kicsit más életformát élni, de nem tudom hogy hogyan és hogy hol kezdjem el. Szeretnék eljárni pl meditációkra, de fogalmam sincs hol vannak ilyenek. Otthon meg valahogy nem nyílik alkalom ilyesmire, mert egyrészt nem vagyunk sokat otthon, másrészt mivel Kopat nem ilyen beállítottságú, ezért inkább vele vagyok, és nem elvonulok, bár nem is lenne egy szobán belül hova elvonulnom.
Mindegy, csak megoldódik idővel minden.

Kopat ma volt bankban. Ha minden jól megy, akkor holnap délelőtt visszakapja azt a 600E Ft-ot, amit lakástakarékosságra fizetett be potyára. Kb 3-4 hónapja húzódik ez a dolog. Ha visszakapja, akkor legalább törtelszteni tudja a tartozását, és talán még az is előfordulhat, hogy elköltözünk onnét, ahol most lakunk. Talán ...

Egy elég rémisztő dolog történt velem.
Ültem bent az irodában, a melóhelyemen, közben néha-néha beugrott a számba egy mézes galagonya. Én próbáltam ellenkezni, de ezek nagyon akaratos galagonyák, és szinte megerőszakolták a rágóizmaimat, hogy rágjam össze őket. Nem tudtam védekezni, megadtam magam a galagonyák akaratának. És akkor hirtelen ...
... elfogyott az összes.
Kétségbeesetten kezdtem kutatni a zacsiban, a zsebeimben, a táskámban ... de már mindnek nyoma veszett.
Most itt ülök, szomorúan, szemben velem az üres zacskó, melyről gyászos képpel néz rám a pirosló galagonya-rajz. Egy könnycsepp készül kibuggyani a szemem sarkából.
De aztán felcsillan valami emlékfoszlány ... egy távoli női hang ... "csütörtökön is hozok" ...
És ma csütörtök van, úgyhogy délután megyünk galagonyát venni :)

Ezzel csak azt akartam bizonyítani, mennyire vagyok infant-dilis :))

Tegnap Mila (a gyerekes lakótársunk) szólt, hogy hiányzik a pénz a telefonos perselyből. Az előszobában lévő telefon kiírja, hogy mennyit kell bedobni hívások után, és hogy összesen mennyinek kell benne lennie. Az nekünk is feltűnt múltkor, hogy nincs benne az a 3000 Ft, aminek benne kellene lennie, de azt hittük, hogy a "házibácsi" vette ki, csak nem nullázta le. Aztán kiderlt, hogy nem ő volt, és hogy valaki kivette onnét a pénzt. 4-en lakunk ott, tehát elvileg a 4 ember közül volt valaki. Nem vállalja fel senki. A Mila meg velem kiabált, hogy a Misi (házibácsi) ki fogja köttetni a telefont, és hogy neki kell a telefon, mert ha beteg a gyerek, akkor hogy menjen fel a legközelebbi fülkéhez. Meg hogy én is szoktam hívni a Zsoltit (Kopatot). Na igen, csak azt nem tudja, hogy nekünk most 2 telefonunk van, igaz, az Lg-ben még nincs kártya, de ha minden igaz, akkor ma vesz, és lesz.
Baromi ideges lettem korán reggel, hogy egy olyan illető kiabál velem, akinél még egy férget is jobban becsülök, és olyan dolog miatt, amihez nincs közöm. Aztán arra jöttem rá, hogy kit érdekel, kiabáljon, csináljon amit akar, engem nem érdekel, nem fogom én megfizetni azt, amit más vett el. Derítse ki, ki vette el onnét a pénzt. Jó lenne tudni, hogy ilyenkor mi is az az EGYETLEN igazság, ami van. Hogyan lehetne kideríteni ki nyúlta le a pénzt?? A "pohár-víz"-es módszer jutott eszembe, aminek a lényege az, hogy elalvás lőtt meg kell inni egy pohár víz felét, miközben az ember egy kérdésre koncentrál, reggel pedig ugyanezt megismételni a maradék vizzel. Aztán pár napon belül jön a válasz "véletlenül". (Pl. a buszon álló emberke véletlenül pont olyat mond, ami válasz lehet) Persze ez nem garantál semmit, de talán sikerül előrébb jutni ezáltal.

Nagyon idegesít a Mila. Igénytelen, koszos, állandóan bőg a gyereke ... ááá ... el akarok költözni onnét!!! A másik csaj (Gabi) nem sok vizet zavar, vele nincs semmi bajom, nem nézném ki belőle, hogy ő vette el a pénzt, de nem lehet tudni. Utálom, mikot alaptalanul gyanúsítgatnak!

Egy fontos bejegyzés: Főnököm apja (Lajos) amint megtudta, hogy rossz a monitorom, elhozta az ő otthoni monitorát. Úgyhogy most élvezkedek a színekben. Zöld, fehér, piros... gyönyörűűű :))

Amit ma "tanultam": megfigyelni, hogy milyen hatással vagyok az emberekre, ők milyen hatással vannak rám, és amúgy milyen hatással vannak mások másokra. Na ezt szépen megfogalmaztam :)
Számomra jó érzés, hogy hatással vagyok emberekre, szeretem, ha figyelnek rám, foglalkoznak velem, ha érdekel másokat hogy mi történik velem. Nem gondolom, hogy a középpontban akarok lenni, mert egy idegen társaságban jobban szeretek először meghúzódni, és "kifigyelni" hogy ki milyen, és mennyit mutat magából. Ismert emberek között persze szeretem, ha néha-néha rámkérdeznek:))

Na végre!
Ez a hét úgy tűnik a műszaki káosz jegyében telik. Tegnap nem elég, hogy a monitorom totál sárgára váltott (kiment belőle valamilyen szín), de még a naplómba sem tudtam írni, mert nem jött be az oldal. Enyhén dühös voltam. Arról nem is beszélve, hogy mivel kicsit újítottam a honlapomon, és újra feltöltöttem, most megint nem jön be.

De vidámabb témára térek. Tegnap estefelé elmentünk egy szabadtéri koncert-félére. A második sorban ültnk le. "Birds of paradise" nevü együttes játszott, angol dalokat énekeltek, hasonlított a stílusuk a Blackmore's night által játszott zenére, csak inkább angolos volt, mint barokkos. Kár, hogy nem értettem teljesen a szöveget, mert a dalok elég vicces dolgokról szóltak, pl: a béka feleségül akarja venni az egeret, de a patkánytól kell engedélyt kérnie, aztán jön a macska, megeszi a patkányt és az egeret, a béka elmenekül, de azt meg egy kacsa(?) eszi meg :))
Két dal között pedig sütiket osztogattak, igazi angol cookie-kat, persze csak azoknak, akik elöl ültek, és ahova még beért a nőnek a keze, aki a tálcát tartotta. Akik mögöttünk ültek, azok már nem kaptak :))
A pasinak aki énekelt, baromi jó mély hangja volt, és mivel angol, ezért nem volt akcentusa. Ki nem állhatom az olyan együtteseket, akik angolul énekelnek, és olyan akcentusuk van, amitől az embernek feláll a szőr a hátán.

Ezután az előadás után megcéloztam azt a kipakolós bazárost, ahol a mézes galagonyát szoktam venni. Persze a csaj már messziről megismert :) Mondta, hogy most hozott galagonyát zacsival is, az 630 Ft-ba kerül. Lealkudtam 600-ra, és a magamévá tettem a csomagot :) Hazafelé menet persze felbontottam, és megkóstoltam, de csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem-e romlott ;) Pont amikor majszoltam, akkor jött oda hozzánk egy koldus, és Kopattól pénzt kért. De mivel Kopatnak elnyelte az automata a kártyáját, és ezért nem volt nála pénz, ezért ha akart sem tudott volna neki adni. Én meg annyira fel voltam lelkesülve a galagonyától, hogy odanyomtam a tenyerébe 2 darabot. Nem tudom, hogy vajon mit szólt hozzá, mert a reakcióját már nem láttam, de utána azon agonizáltam, hogy mi van, ha nem ízlik neki, vagy ha csak még éhesebb lesz tőle?! Szóval most akkor jót tettem, vagy tovább kínoztam szegényt?

Ilyenkor, nyáron nagyon szeretem Pécset. Vannak változatos programok, nem úgy , mint télen, amikor az ember nem tud kimozdulni, mert hóvihar és egyéb kellemes dolgok vannak. Egyedül az bánt, hogy nem úgy vagyok, mint maikor még suliba jártam, nem tudok mindennap elmászkálni strandra, mert meló van. Szóval csak a hétvége marad, az meg elég rizikós, mert ki tudja milyen idő lesz.
Egyenlőre úgy tűnik, hogy vasárnap lemegyünk Orfűre, strandolni pár ismerőssel. Tegnap irc-n "találkoztam" azzal a sráccal, akivel pár hónappal ezelőtt bszéltem. Ő az a wicca főpap. Mondta, hogy mostmár lassan vége lesz a vizsgaidőszaknak, és akkor ráér más dolgokkal is foglalkozni (velem :) Jómultkorában még azt ígérte, hogy ad "tananyagot" ha valóban érdekel a wicca. remélem nem felejtette el.
Na, gyorsan publikálom amit eddig írtam, aztán ha még eszembe jut valami, akkor folytatom :)

Ma reggel nem tudtam csatlakozni az internetre, ráadásul már megint fent volt a gépen valami ikon, amivel csatlakozni lehet élő pornóshow-hoz. Próbáltam felhívni az Axelero-t, mert kiírta, hogy 642-es hiba (vagy 542, vagy valami ilyesmi), hátha meg tudják mondani mi a bánatot csináljak a géppel, de persze egyik ügyfélszolgáltaos sem volt kapcsolható negyed órán keresztül. Menjenek a francba!! Csak tudnám mi a fenének van akkor 24 órás ügyfélszolgálat, ha nem veszik fel. Grr ... És a hülye főnököm, aki mellesleg kb 26 éves, mi a bánatnak telepít fel minden szart a gépre, amikor nem is ért hozzá??? Ehh.. de szerencsére szerdán kiutazik Németo.-ba, és csak augusztus végén jön haza, addig az apja vezeti a céget, és a Lajost (az apját) bírom, mert normális, és korrekt.
És akkor nem kell 5 fajta árajánlatot készíteni olyannak, aki nem is rendel tőlünk.

Grrr ... jól indul ez a hétfő. De előbb a hétvégéről.
Pénteken délután morcis voltam, mivel Kopat nem intézett semmit az adósságával kapcsolatban, és még a fizetését sem kapta meg, és az én fizumból meg már alig volt valami. Ráadásul egész este bütykölt valamit, én meg a tv előtt unatkoztam.

Szombat: reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón. Aztán egyszer csak benyitott egy nő, hogy engedjük ki őt. Kopat hason feküdt, én meg háton (természetesen ilyen melegben meztelenül). Gyorsan magam elé kaptam egy párnát, és hirtelen meg sem tudtam szólalni, aztán még elég udvariasan közöltem vele, hogy takarodjon ki a szobából. Ahol lakunk, annak a házbak az udvarában is vannak lakások, és ott van egy elég "gyanús" pasi, aki egyfolytában a részeg cimboráival van, meg azzal a cigány, piás nővel, aki benyitott hozzánk. Kopat felöltözött és kiengedte a kapunk a nőt. A bejárati ajtót nálunk reggel nyitva hagyta a Mila, a szobaajtót pedig mi nem szoktuk zárni, így esett meg, hogy egy vadidegen ébresztett minket reggel. Egyszerre vicces és felháborító, de inkább nevetek rajta.

Délután kimentünk Kopat szüleihez Pogányba. Fantasztikusan finom marhapörköltet ettünk, nagy bográcsban csináltak, és most is összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok. Isteni volt. Kaja után tanulmányoztuk a medencét, amit Kopat húga harcolt ki magának. Az átmérője kb 4 méter, a magassága pedig kb 1 méter. Úszni nem nagyon lehet, de ökörködni nagyon jól lehetett benne. Úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy a 21 órás busszal mentünk haza. Gyorsan lepakoltunk, és elmentünk még a Sétatérre a bazárosokat megnézni. Kaptam egy kis plüss egeret, amit fel lehet akasztani, és kulcstartó is egyben. Este hullafáradtan dőltünk be az ágyba.

Valószínű megint kaptam egy kis napszúrást, mert össze-vissza álmodtam megint minden hülyeséget.
1.) Egy hosszú lépcsősoron mentem fölfelé, sok ember társaságában. A lépcsősor olyan volt, hogy mellette csúszós rész volt, és ha valaki nem figyelt oda, visszacsúszott a lépcsősor aljára. Arany színe volt mindennek. Én egész könnyedén felértem. Egy terembe kerültem, ahol emberek táncoltak. Mondta egy fekete hajú, szimpatikus nő, hogy vigyázzunk "arra", ami ha ránknéz, akkor eltűnűnk. Azt a valamit én halálnak neveztem el magamban. Egy pici tömzsi egyszemű valami volt, és éreztem, hogy engem szúrt ki magának. a nő segített, (hogy ne tűntessen el engem az az izé) úgy, hogy hármasban táncoltunk. Aztán eltűnt mindenki a teremből, és egyedül maradtam azzal a valamivel, de nem féltem tőle. Mélyen belenéztem a szemébe, és tudtam, hogy erősebb vagyok nála. És akkor nem én tűntem el, hanem ő. Utána már csak egy mély hangra emlékszem, azt mondta: "hagyjuk, hogy emlékezzen rá."
Amikor ezután felébredtem, nem tudtam, hogy élek-e vagy meghaltam, vagy csak álmodtam, vagy hogy egyáltalán mi történt. aztán "vissza ájultam" az álomba. És akkor jött megint a világvége hangulat ...

Nő voltam, középkorú, és egy csoportot vezettem. Köztiszteletben álló személy voltam, hosszú szőke, vagy ősz hajam volt. Először vizen próbáltunk menekülni, kis csónakokon, aztán kiértünk a partra. (De a víz ott volt, ahol nálunk most főútvonal van.) Gyalog mentünk fölfelé, dombos részre. Sietnünk kellett. Sokat gyalogoltunk, a gyerekek, akik velünk voltak, már fáradtak voltak. Elértünk egy olyan dombra, ahonnét rá lehetett látni a környező dombokra, völgyekre. Mindent szürke tűz borított el, kis patakokban folyt az avar között, olyan, mintha láva lett volna, de fém színe volt. szerencsére ahol mi voltunk, ott még csak kis csíkokban folyt, és át lehetett lépni. Kerítéseken másztunk kersztül, és ösvény nélküli utakon mentünk az erdőben. Eelértünk egy kis házikót, ahol buddhista papok laktak (vagy valami hasonló). Az emberek ott megpihenhettek. Én elindultam körülnézni a környéken, hogy mennyire biztonságos ez a hely. Leestem egy lejtőn, de puhára estem. A fűben feküdtem, a fűnek barnássárga színe volt. Ott lepihentem én is egy 10 percre, aztán visszaindultam a házhoz. Csakhogy a házat hamu borította, és szinte mindenki meghalt. Egy pap életben maradt, és épp valamit akart enni, de a feje megégett és nem volt rajta se szem, se orr, csak a szája. Segítettem neki, megkerestem a túlélőket és mentünk tovább az erdőben. Egy városhoz értünk, amiről tudtuk, hogy jóval távolabb van a veszélyes területtől. Volt egy kupolás fehér épület is ott, amit megnéztünk közelebbről. Aztán találtunk egy árvaházat, ahova beadtuk a gyerekeket. Nekünk tovább kellett mennünk, a gyerekek sírtak a szüleik miatt (nekem nem volt). Arra, hogy ezután hova mentünk, nem emlékszem, de egész végig gyalogoltunk. Út közben indiánokkal is találkoztunk, és egyedül én tudtam olyan nyelven beszélni, amit félig megértettek. De ezt a nyelvet, amit én ismertem nem beszélgetésre használták, hanem varázslásra. Pár évvel később véletlenül visszaértünk ahhoz az árvaházhoz, ahol jártunk. És akkor tudtuk, hogy az utunk itt ért véget.

Na ezt az álmot elemezze ki valaki! :)

Vasárnap lementünk megint a vásárba, vettünk nekem szandált, Kopatnak ujjatlan pólót, és végre kaptam csokis füstölőt is.
Délután, döglés, takarítás, mosás, mosogatás, aztán este megint kimentünk végignézni a bazárosokat, és volt valami szabadtéri színjátszó csoport előadása, amit megnéztünk. Nagyon jó volt. Szünetben vettünk egy "jóscédulát" egy nénitől 100 Ft-ért, a vicces az egészben az volt, hogy egy dobozban sok kis papír volt összehajtva, és egy papagáj húzott ki egyet a sok közül. Az enyémen ez állt:

"Jóscédula Kisasszonynak.
Nagyon élénk és vidám vagy. Szereted a viccelődést, a mulatságot és a játékot a fiatalokkal, éppen ezért sokan azt hiszik, hogy veled szembeni vágyaik teljesülnek. A te szíved csupán azé, akivel nemrég összevesztél. sikerülni fog viszont őt férjedül venni, jó házaséletetek lesz, ha jól megfontolod a dolgokat.
A férjed István lesz.
80 évet fogsz élni.
A férfiaktól nem kell félned!
Sorsjegy számaid: 5-13-21"

Hm ... jelenleg 2 István ismerek, egyik lököttebb, mint a másik, és inkább a túlvilágot választnám, minthogy bármelyikhez is férjhez menjek :))

Néha szoktam válaszokat és kérdéseket irogatni a miért-mert játékba, de általában már csak másnap tudom meg a kérdéseimre adott válaszokat. Sajnálom, hogy nincs otthon netem, mert akkor azokkal az emberekkel is beszélgethetnék, akik néha nagyon érdekes válaszokat adnak. Ami ma nagyon jól esett: nemcsak, hogy érdekes válaszokat kaptam, de még más is rákérdezett a kérdéseimre. Pl:
"Umbra: Hogyan kezdje el Crisyta?
Djeninenn: Úgy, hogy felveszi és babusgatja."

"Umbra: Miért az átlagemberek 'irányítják' Crisytát?
Yeloy: Azért, mert megnyugodott/ lecsendesült."

Válaszok közül pedig ez tetszett nagyon:
"Crisyta: Kiknek vagyok fontos?
Umbra: Azoknak, akik itt vannak."

Köszönöm :)

Tegnap erőteljesen belehúztam a weboldalam szépítésében és készítésében. Nekem úgy tűnik, hogy jobb lett, bár még nincs feltöltve. Szeretném, ha végre elkészülnék már vele.

Este pár órán keresztül beszélgettünk Kopattal mindenféle érdekes dolgokról. Az én dilemám: mi a különbség az ítélet és a vélemény között, és ha a dolgokat ítélet vagy vélemény nélkül próbálnánk nézni, az mit eredményezne, vagyis mit látnánk valójában? Az ő gondolata: nincs derékszög, mert a Föld gömbölyű, és ha egy ponton húzunk egy vonalat, akkor az a Föld kerületén körbe megy, és önmagába tér vissza, tehát nem lehet derékszög. Nekem erről az a véleményem, hogy nem kell a Föld felszínén haladnia az egyenesnek, kiléphet a Föld légteréből is, és az már vitatott, hogy az űrben hol végződik, vagy hogy visszatér-e önmagába. Érdekelne mások véleménye is erről, ha Neked, kedves olvasó, van valami gondolatod, hozzászólásod ezzel kapcsolatban, írj mailt!

"Negyven Krisna-hívő fiatalból álló közösség 80 napos zarándoklatra indul május 23-án. A Budapestről induló menet a 800 kilóméteres gyalogút során 120 települést érint, köztük Dunaújvárost, Szekszárdot, Mohácsot, Pécset, Kaposvárt, Zalaegerszeget, Szombathelyt és a Balaton körüli városokat, majd augusztusban érkezik a somogyvámosi Krisna-völgybe." Őket láttam tegnap az utcán 2x is. Tehát most Pécsen vannak, vagy legalábbis tegnap itt voltak. Nem tudom hogy csinálják, de mind a kétszer tök vidámnak láttam őket, fáradtságnak nyoma sem volt az arcukon.

Holnap egész délután kint leszünk Pogányban, Kopat szüleinél. Már alíg várom. Nem velük van bajom, hanem azzal, hogy baromi ritkán járnak a buszok, és vagy 6-kor érünk haza, vagy fél 10 kor, és nem úgy tűnik, hogy azzal jövünk, ami 6 körül ér vissza Pécsre. De azt már elhatároztam, hogy viszek magammal könyvet, hogy legalább valami hasznos dologgal töltsem el az időt. Meg hogy ne unatkozzak :)

Kopat elvileg ma megy be a bankba,és elvileg visszakapja azt a 600E Ft-ot, amit lakás kölcsönre fizetett be. Csakhogy mivel priusza van, nem kaphatná meg a kölcsönt, és ha nem fizeti tovább, akkor meg elveszik ez a pénz, tehát csak akkor kapja vissza, ha valaki "átveszi" tőle. 300E Ft-os tartozása van egyik ismerősünk felé, aki mellesleg 3 vagy 4 gyerekes vén kecske, és odacsinálta a gyereket a Milának, a lakótársunknak. (Mila kb 35 éves.) Régebben jóban voltunk vele, sokat snapszeroztunk vele, és vele egykorú "bácsikkal" (50 körül és fölött) egy kiskocsmában. Az ő felesége készíti a pécsi kürtöskalácsot, amit kb egy éven keresztül árultunk vasárnaponként a vásárban, és aminek köszönhetően 2001/2002 telén kaptam egy szép kis méh gyulladást, annyira felfáztam, hiába húztam magamra 3 nadrágot és 6 pulóvert. (Ez egyban magyarázat arra is, hogy miért rühellem a hideget.)
Szóval jó lenne már lezárni a múltat, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha: 1.) Kopat visszafizeti a pénzt 2.) ha elköltözünk onnét ahol most vagyunk. Szeretek ott lakni, nem a hellyel van a gond, hanem azzal, hogy nem egyedül vagyunk. Azzal, hogy pl nem tudok meztelenül kimenni a konyhába jégkockáért. :)) De remélem minél előbb megoldódik ez a problémánk is.

Nemrég volt itt az a fickó, aki az "árajánlat-csináló" szoftvert frissítette, és hozta magával a 3 éves kislányát is. Ahhoz képest, hogy nem rajongok a gyerekekért, egész jól eljátszottam vele. Aztán meglepetten tapasztaltam, hogy valami bűzlik!! Még jó, hogy pelenka volt a kislányon. Most vagy azért kakilt be, mert megijedt tőlem, vagy azért, mert nagyon izgalmasnak találta azt a játékot, hogy a papa telefonja szétlapítja az én kindertojásos nagyítós teknősömet. Szerencsére a pelenkát nem itt cserélték ki :))

A mai nap nagyon izgalmasnak ígérkezik. Pár perce az utcáról furcsa zaj szűrődött be. Egy csapat ember énekelt, dobokat és csengettyűket is használtak. Fehér lepel-félébe öltözött emberkék voltak, kopaszak, de hátul egy hosszú coffuk volt. Ahogy ki tudtam venni, valami hare krisna szöveget dalolásztak, de látszott rajtuk, hogy tök élvezik amit csinálnak, és ettől nekem is tök jó kedvem lett.

A mai nap idézete:
"Látni vagy látszani: semmi más
Mint álombéli álmodás."
(E.A.Poe)

Kopat tegnap talált egy telefont a buszmegállóban. Lg, de nem tudom milyen fajta, az a kis picike, ami eléggé hasonlít a Nokiákhoz. Hmm ... az a telefon még régebben mindkettőnknek tetszett, és talán mindkettőnkben ott volt a vágy, hogy legyen egy olyanunk. Aztán Kopat mondta, hogy abból a 20E Ft-ból, amit elloptak, abból telefont akart venni, az egyik rokonától. Erre tessék: itt egy telefon. Pannonos, nekünk meg Vodafonos kártyánk van. Szóval vagy kikódoltatjuk, vagy veszünk egy Bee-s kártyát, úgy tudom, annak még kellemesek a percdíjai. Ha valaki tud olcsónk telefont kikódoltatni, és pécsi, akkor szóljon. De ha nem pécsi az sem baj, majd legfeljebb ha Pesten járok elintézzük :)) Jah, és töltőt kell még venni hozzá, de az talán nem több 1000-1500 Ft-nál.

Este dög meleg volt, és már majdnem elaludtam, amikor az alattunk levő presszó riasztója megszólalt. Hozzá kell tennem, hogy a riasztó pont a két ablakunk között van, szóval sztereóban hallottunk a szirénát. Kb 3 perc után leállt. Teljesen kiment az álom a szememből. Kinéztem, de nem azért szólalt meg a riasztó, mert betörtek. Aztán kb 10 perccel később ismét elkezdett szirénázni. Aztán leállt, aztán ismét.... már nem számoltam hányszor szólalt meg, min. 10x. Szerencse, hogy amúgy sem voltam álmos, mert ha akkor kezd el zajongani, amikor alszok, akkor idegességemben lehet hogy levertem volna a dobozt a falról, és addig ütöm, amíg szól :))) Kijöttek a rendőrök is, szóltak a tulajnak, aki kb fél óra után jött, egy zebra mintás autóval (agyhalál ahogy az a kocsi kinéz:) ) Valószínű, hogy a riasztó nem bírta a meleget, és tönkrement, ugyanis nem tudták utána beindítani. És a riasztónak nem lett volna oka arra, hogy megszólaljon. Sebaj, Kopat is felébredt, neki is kiment az álom a szeméből, úgyhogy visszaaludni már csak azután tudtunk, hogy gyakorultuk a "házaséletet", bár nem is vagyunk házasok :))

Virágzik most egy fa fajta, (hárs??) és az utcánkban nagyon sok olyan fa van. Ha kinyitjuk mindkét ablakot, akkor szinte dől be az az illat. Nagyon szeretem. Kicsit édeskés. Ha lenne olyan parfüm, aminek ugyanilyen illata van, azt használnám. Könnyedségre, légiességre emlékeztet az illata. Most is érezem, pedig nincs is a munkahelyem közelében olyan fa :)

Jó előérzetem van, bár mint mindig, most sem tudom behatárolni, hogy mire vonatkozik ez, csak azt tudom, hogy nekem jó lesz. Ilyenkor egy bizonyosság érzés tölt el, mintha valaki előre szólna a tudatalattimnak, hogy mi fog történni, a tudatalattimban érzelmek generálódnak erre, és én csak ezt a kellemes érzést érzem.

Most jutott eszembe: tegnap vettünk hálózsákot! 1499 Ft volt egy darab, és össz 2 volt már csak, úgyhogy gyorsan meg is vettük mind a kettőt. Talán, jövő hétvégén felmegyünk a Mecsekre egy éjszakára sátorozni, szalonnát sütni, stb... Csak ne lenne olyan meredek az út fölfelé :))

Ó édes mézes galagonya! ...
Tegnap este találkoztunk barátnőmmel (Zsófival), beültünk egy sörre a kedvenc helyünkre. Vizsgaidőszaka van, és elege van már mindenből. Próbáltuk vígasztalni. Aztán végigmentünk ismét a bazáros soron. Zsófi vett egy kakas nyalókát, én meg 3 mézes galagonyát, amiből egyet Zsófinak adtam. Ízlett neki is. Kopat nem szereti, nem baj, legalább több marad nekem :)) Mászkáltunk még egy picit, aztán ismét visszamentünk oda, ahol a galagonyát vettük, és számolni kezdtünk. 1 db 30 Ft-ba került 400 ft-om volt apróban, Zsófi rakott hozzá 200 - at és kértünk 20 darab mézes galagonyát. Az eladó csaj nagyokat pislogott, és mondta, hogy szerinte nincs annyi (egy kis tálkában volt), de tényleg annyit kérünk? Erre mi: igeen!! 16 darab volt. Azt mind megvettük, az utunk további részében pedig azt majszoltuk. Zsófi próbált a magokkal kilőni engem, de vagy az én "mágikus védő burkomnak" köszönhető hogy nem talált el, vagy az ő bénaságának :))) (Szerintem az utóbbi)

Kopatnak gyógyul a seb az arcán, sőt, már le is jött, pontosabban addig piszkálta, amíg "véletlenül" leesett. Szegényt most elláttam tennivalóval, ugyanis kitaláltam, hogy azokat a képeket, amiket a munkahelyemről hazaviszek kislemezen, azokat írja meg nekem cd-re, hogy az otthoni gépen ne foglaljon annyi helyet, de azért meglegyen, hátha megint lesz egy format: c. Szóval szegényem most naponta 11 kislemez tartalmát másolja át a munkahelyén egy saját könyvtárba, ahonnét majd megírja cd-re :)

Elegem van a faszkalap főnökömből. El van csúszva a beépítésekkel, és nekem kell felhívnom az ügyfeleket, hogy a beépítést nem ezen a héten, hanem csak jövő héten tudjuk megoldani (mert főnökömnek már nincs kedve menni). És persze velem kiabál az ügyfél a telefonban, nekem mondja el minden gondját baját, és nekem kell elnézéseket kérnem. De igazából nem is ez bosszantott fel,mert baromira nem érdekel, akinek egy csöpp esze van, tudja, hogy nem engem kell szidni. Ami miatt felment a pumpa: a barom nem képes felvenni a telefonját! Mivel amikor én hívom, akkor a mobilja nem ír ki számot, és nem veszi fel a telefont senkinek, hogy ne kelljen neki magyarázkodnia. És az egyik ügyfélnek azt a szöveget adta be, hogy azért volt ez a csúszás, és azért nem jelentkezett, mert vidéken meghalt valamilyen rokona. Gyűlölöm a gerinctelen embereket, akik nem merik vállani a tetteik következményeit!

Remélem ez a hét nem úgy folytatódik, ahogy az előző véget ért. Pénteken Kopattól elloptak 20000 Ft-ot, és ráadásul még úgy el is esett, hogy az arcán baloldalt van egy nagy horzsolás. Ezt inkább nem részletezném tovább, mert még most is az idegbaj kerülget ha azokra a suhancokra gondolok, akik motorral hátulról leütötték. Soha nem éreztem még ilyen intenzív gyilkolási vágyat. Biztos voltam benne, hogy ha meglátnám őket, akkor arra is képes lennék, hogy a két kezemmel tépjem szét őket. Aztán nagy nehezen lenyugodtam.

Szombaton bevásároltunk, meg döglöttünk. Séta téren volt kipakolós bazár, vettem egy hajgumit, meg egy zsákbamacskát, amiben 6 db pici csat volt (amiket otthon beraktam a többi zsákbamacskás kacat közé :) ) Találkoztam egyik volt osztálytársnőmmel, vele beszélgettünk kb 1 órát. Gumicukrokat árult és hát természetes, hogy vettünk tőle .

Vasárnapi program: délelőtt vásár. Megvettem a Jéghegyek népe 42. kötetét és ezáltal teljessé vált a sorozat. Később azonban annyira rosszul lettem a melegtől, hogy haza kellett mennünk. Szúrt a gyomrom, szédültem és hányingerem is volt. Gondolom napszúrást kaptam. Haza mentünk, szinte beájultam az ágyba, aludtam 1-2 órát, és utána már jobban voltam. Délután elmentünk cirkuszba. Meglepetten tapasztaltam, hogy milyen pici belül a cirkusz. Amikor legutóbb voltam, (kb 10 éve) akkor még olyan nagynak tűnt, és színesnek. Voltak nevetséges mutatványok, amit bárki meg tudott volna csinálni, de voltak olyanok is, amin én is eltátottam a számat. A bohoc egyik mutatványához 4 "apukát" keresett. Mivel legelől ültünk, ezért Kopatot is kiszúrta magának. 4 szék volt egymás mellé kör alakban rakva, arra ültek rá, mindegyiküknek másfelé állt a lába, és rádöltek a másik lábára, a végén meg kihúzta a bohóc alóluk a széket, és mivel mindenki L alakban volt, és megtartotta őt a másik, ezért nem estek össze. Viccesen néztek ki. :))

A hétfői napunk is gyorsan eltelt Főleg, hogy egész délelőtt konyha tündérkedtem. Csináltam egy rakat palacsintát, és utána raktam a közepére sonkát, sajtot, összecsomagoltam, bepaníroztam, és kirántottuk. Baromi macerás, de isteni kaja. Még jó, hogy Kopat ahol tudott segített, mert különben sosem lettem volna kész vele. A délután a tévézés jegyében telt. Sétáltunk is egy picit, vettünk banán chipset és mézes galagonyát.

Kezdem érezni a nyarat. Tavaly nem volt nálunk ilyen meleg, mivel az előttünk lévő fa árnyékolta az ablakunkat, azonban idén teljesen visszametszették a fákat, és most dől be a meleg. A bejárati ajtót meg nem lehet nyitva hagyni, mert akkor huzat lesz és megfázik a lakótársunknak a gyereke. Persze én erre nagy ívben ..... :)) Nehogymár 3 ember alkalmazkodjon 1hez!! Egyre jobban utálom a Milát (lakótárs) és a folyton bőgő gyerekét. Eggyel több érv arra, miért nem fogok gyereket szülni!

Végre kész vagyok! Délelőtt óta másolom le a Royo-s képeket. 6 kislemez már tele van, és még kb 10x ennyi kellene, hogy haza is tudjam vinni őket. Jó lenne, ha lenne itt bent egy cd író.

Már csak 1 óra és hosszú hétvége :) Főnökömtől megkaptam a fizut, viszont már nem láttam a kirakatban azt a pólót :( No nem baj. Előre láthatólag vasárnap cirkuszba megyünk, Kopat szerzett 4 ingyen jegyet. Kellene keresni 2 vállalkozó kedvű egyént :)

Olyan jó kedvem van, csak el ne rontsa senki :)

Vegyek buszjegyet, vagy potyázzak? Hmm.. azt hiszem most inkább nem kockáztatok.

Ideje lenne enni valamit, mert reggel óta csak 1 pohár vizet ittam, és kicsit éhes vagyok már. Hozzá is látok :))

Kellemes hétvégét minden olvasónak ;)

Leírom a mai reggelemet. Csörög az óra, felkelünk. Tv bekapcs, én meg még félálomban magam elé húzok egy szeletet a tegnap rendelt pizzából. De csak azért, nehogy kiszáradjon, és ki kelljen dobni :) Aztán öltözködés, mosakodás, Kopatnak búcsúpuszi, stb... Elindulok otthonról. Hátamon egy teletömött táska, kezemben egy szatyor, mert meló után megyek anyámhoz, kiviszem a szennyest. Mégiscsak kényelmesebb a gépbe bedobálni, mint kézzel kimosni.
Kilépek az ajtón. A ház mellett az az öreg nő áll, aki mindig vár valakit, akivel együtt mehet kocsmázni.
Süt a nap, jó idő van, én meg alíg bírom vonszolni magamat. Raktam félre a zsebembe pénzt, hogy az újságárusnál, majd veszek buszjegyet. Így hónap elején elég gyakran járnak az ellenőrök.
Kicsivel arrébb rámköszön valaki. Anyám barátnőjének a lánya, ki nem állhatom, mert egy hülye hisztis picsa. Kinyögök egy sziát és megyek tovább.
Az egyik sarkon van egy bank. A bank előtt pedig megállt egy pénzszállító autó, úgy, hogy a gyalogosok forgalmát szinte teljesen elzárta. Végigfutott bennem az a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha most kirabolhatnám? De ezen persze az út további részében gondolkoztam, úgyhogy most megúszták! :)
Az étterem előtt egy gyönyörű autó állt (Mini ?). Pici volt ugyan, de el tudnám viselni a fenekem alatt. Metálszínű világos zöldes kékes volt. Vagy valami ilyesmi.
Elmentem egy építkezés mellett. Kellemes beton-hűvös volt az árnyékában.
Rendelőintézet: egy kisfiú vidáman rohangált össze-vissza, miközben az anyja savanyú képpel magyarázott neki valamit. A gyerek annyira figyelt az anyja szavaira, mint én :))
Csörögnek a mobil telefonok. Az egyik egy üzeltembernél, a másik egy 50 év körüli nőnél, aki miután felvette hangosan beleüvöltött: "Szia! Hol vagy? ... Igen! ... Mindjárt oda megyek! ::" Zöldre vált a lámpa, épp hogy átérek rajta.
A Spar előtt osztogatnak valamit. De mire odaérek az osztogató hölgyekhez kiürül a doboz, és nekem már nem jut semmi. Sebaj. Átmegyek egy parkolón. Szembe velem egy platinaszőke rózsaszín ruhás barbi tipeg, odafigyelve minden mozdulatára. Mögötte kanyarodik egy autó, azaz csak kanyarodna, de a barbitól nem tud tovább menni. Először lassan haladt mögötte, aztán beunt a söfőr és egy nagyot rádudált a csajra. Jót nevettem rajta. Hiába, legjobb öröm a káröröm, mert nincs benne irígység.
Még egy villanyrendőr, ahol általában mindig én indulok el először, mert már tudom, hogyan működik ott a "rendszer" :)
Azon kezdek el gondolkozni, hogy lehet hogy minden reggel izgalmas, ha egy picit az ember körülnéz, és nem csak kómásan halad a célja felé. Most sikerült meglátnom szinte mindenben a szépséget, vagy a viccet.
Odaérek a melóhelyemhez, nyitom a postaládát ...
... és akkor eszembe jutott, hogy elfelejtettem buszjegyet venni!

Tanulság: ha csak a külvilágra figyelek és mindenben az értéket keresem, akkor megfeledkezek a saját célomról.

Dél óta szarakodik a szerver, vagy a Matáv, vagy a franc tudja micsoda, és csak 10 perce tudtam csatlakozni az internethez. De azóta meg egyfolytában kidob onnét, ahol éppen vagyok. Magamban különböző jelzőkkel illettem már azt, aki erről tehet. De legalább szántam időt az olvasásra. H.P.Lovecraft: Cthulhu hívása. Egész jó :) Próbálkozok tovább azzal, hogy bejussak a chatre, vagy irc-re.

5-e van, fizetés nap. Remélem ma bejön főnököm és megkapom a pénzt. Albit kellene fizetni, és a kirakatban még ott van az a póló, amit már kinéztem magamnak múlt hónapban. Olyan furcsa, hogy június van. Szinte nem érzek a nyárból semmit. Csak annyit, hogy nem kell kabátot húzni :) Az irodában is hűvös van, kb 22 fok, mindenki más meg arról panaszkodik, hogy milyen meleg van ott, ahol éppen vannak.

Nna, főnök bejelentette, hogy holnap kapok fizut. :((

Éjszaka felébredtem 3-kor és nem tudtam visszaaludni, csak 5 óra körül. Most meg kómás vagyok. Remélem gyorsan eltelik ez a mai nap.

Tegnap megnéztük az Indul a bakterház c. filmet (mivel én még teljes egészében nem láttam). Tetszett.

Utálom, ha valaki egyfolytában sajnáltatja magát. Mert ha problémája van, ok, persze, mondja el, ha tudunk segítünk. Viszont amikor már a 10. alkalommal jön ugyanazzal a problémával, és egyik pillanatban azt állítja, hogy gyerek, a másikban meg azt hogy már nem az, akkor legszívesebben odamennék hozzá és felpofoznám, vagy jól nyakon önteném, hogy térjen már magához az önsajnálatból.

Na bumm... nem is emlékszem mikor égtem utoljára ennyire, mint a benzines rongy. Az még hagyján, hogy nehezen értem meg a dolgokat, de egy értemes okos gondolatot nem tudok leírni. Azt hiszem nagyon leszerepeltem. Ciki.

Megint világvégéről álmodtam. Hatalmas tűz pusztított mindenhol, egy kis csapatnak- amibe én is beletartoztam - azt mondták, hogy valami utazást nyertek, és hogy gyorsan szedjék össze a legszükségesebb dolgaikat. Egy kisfiút öltöztettem fel, siettünk. Kint a buszmegállóban hó volt, a busz pedig nem tudott elindulni. Nem mondták nekünk, hogy mi fog történni, a távolban már láttuk a tüzet. Aztán már nem emlékszem mi történt, a busz elindult, de olyan, mintha elégtem volna. Ugyanakkor egy másik bolygón voltam, és valaki mondta, hogy ide menekültek az emberek a pusztulás elől. Mesterséges életkörülményeket teremtettek, csak úgy tudtak azon a bolygón életben maradni. Hatalmas vas/fém/ólom (vagy valami ilyesmi) kapuk voltak, amik elzárták a napfényt, mivel amikor a nap ott felkelt már 90 fok volt. Az emberek nappal aludtak, és éjszaka éltek.
Kicsit vissza kellene fognom a fantáziálásomat, mert már unom ezeket a világvége álmokat. Tudom hogy csak álom, de nem valami kellemes érzés úgy ébredni, hogy egész éjszaka "stresszben voltam". Mintha semmit nem aludtam volna.

Tegnap olvastam valahol egy zen-tanítást. Arra jöttem rá, hogy nekem ezek a mesék nem tetszenek. Megértem bár a mondanivalóját a legtöbbnek, de nem tetszik, hogy virágnyelven íródik. Elvonatkoztatva, ezen az úgynevezett virágnyelven bárki tud okosságokat mondani, nem kell hozzá különösebb tudás. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a legtöbbnek nincs is semmi mondanivalója, a tartalmat az egyén képzeli a sorok mögé. Jobban szeretem a tiszta, egyenes beszédet, sokkal többet elárul az emberről.

Kicsit álmos és nyűgös vagyok ma, remélem délutánra elmúlik.

Sálálálá ... jó kedvem van. Megint elkezdtem olvasgatni a kabbaláról. Csak az a baj, hogy azok a könyvek, amik nekem vannak, eléggé a közepétől kezdik a dolgokat. Mindennel ez a bajom. Érdekel valami és egyből bumm bele a közepébe. A pszichológia iránt is úgy kezdtem el érdeklődni, hogy freudi esettanulmányokat olvastam, és mikor az o.fő megkérdezte mit olvasok, és válaszoltam, hogy a Patkányembert, mindenki röhögött, mert a címből nem derült ki, hogy mi is a könyv valójában. Lehet hogy nem a pad alatt óra közben kellett volna olvasni? :))

Mentha illata van annak a lapnak, amit kinyomtattam. De csak annak az egynek.Most már kb 5 perce egyfolytában azt szagolom :)

Dörög az ég, esni fog, nálam meg megint nincs esernyő és egy szál pólóban vagyok.

Ha esetleg valaki tud olyan oldalcímet, ahol Tamás evangéliumát el lehet olvasni, esetleg le lehet tölteni magyarul(!) lécci írja meg nekem mailban, vagy szóljon. Köszi.

Ki nem állhatom, amikor bejön az irodába valaki, mond egy méretet, amire mondok egy megközelítő árat, erre elkezd hőbölögni, hogy ez drága, meg hogy máshol olcsóbb. És akkor nekiáll velem vitatkozni, és meg akarja magyarázni, hogy miért egyforma mindegyik műanyag nyílászáró. Az ilyeneknek azt kívánom, hogy rohadjon szét a francba az az ablak, amit olcsón versznek, hogy rájöjjenek a különbségekre. Utálom az okoskodó és bunkó, primitív embereket, akik azt hiszik, hogy mindenkinél jobban tudnak mindent, és hogy őket nem lehet hülyére venni. Apám is ilyen, azért nem jövök ki vele. Mégis mit képzel magáról az, aki azt feltételezi, hogy ő tévedhetetlen?
Viszont annál a pasinál, aki most felidegesített, büszkén tapasztaltam, hogy tovább bírtam a szemébe nézni, mint ő az enyémbe. Lealacsonyító volt a tekintete, megvető. De szerencsére a farkasszemezést a macskáimmal gyakoroltam, és volt hogy előbb fordultak el ők, mint én :)) Végre valami, amiről tudom hogy jó vagyok benne :)) Az ilyen seggfejeket meg magasról ... Na már jobb kedvem is lett. :)

Tegnap az alienangels-esektől sokat tanultam arról, hogyan különítsem el magamtól a lelki fájdalmat, és talán ugyanígy kell csinálni a haraggal is. Kedvelem őket, mert ők legalább értelmes dolgokról beszélnek, nem úgy, mint néha a gyaloglón az ezoszobában. Csak sajnálom, hogy nem vagyok pesti, hogy megismerhessem őket :(

Tegnap bénaságból 5-ösre vizsgáztam volna. Megnéztem a gépen egy "Temp. Internet File"-t, ami tele volt szexképekkel, meg mindenféle reklám anyaggal. Ebből kiderült számomra, hogy főnököm milyen oldalakat szokott látogatni. Szépen elkezdtem kitörölgetni ezeket a gépből, de persze annyi volt, hogy a gép párszor le is fagyott, és mégsem törölte ki a dolgokat. Aztán meglepetten tapasztaltam, hogy a Starlapon lévő linkjeim eltűntek. Gratuláltam magamnak. Szerencsére azokat a linkeket mindennap használom, úgyhogy fejből tudtam a címeket.

A szúnyogcsípéseim nagy valószínűség szerint valamilyen más rovar csípései. Bár nem indítottunk hajtóvadászatot, úgy tűnik az állatka feladta a küzdelmet, mert azóta nem jelentkeztek újabb foltok. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a legyek, amik ha megcsípik az embert, akkor a bőr alá helyezik a lárvájukat. Tiszta para :)

A tegnapi vacsi rémesre sikerült. Kopat csinált rizi-bizit, én meg mikróban kisütöttem azt a mirelit kütyüt, ami múltkor olajban olyan szar lett, hogy nem bírtam megenni. A hatás most is ugyanolyan volt, olaj nélkül. Úgyhogy gyorsan főztem pár virslit. A rizi-bizi fincsi volt, mint mindig. Többet nem fogunk a Match-ban rántott párizsit venni. Az is lehet hogy már lejárt a szavatossága. Mostanában a közelünkben lévő Match nagyon lepukkant. Pénteken akartunk venni kenyeret, és csak olyan volt, aminek a papírján a "péntek" felírat volt. A tej pedig másnapig volt csak jó. Néha nagyon fel tudom húzni magamat ezen.

Nem tudom, hogy írtam-e már, hogy albérletben lakunk, és hogy 2 másik szobában 1-1 másik csaj lakik. Az egyik egy fiatal "kis" csaj (kicsit pufóka), ő normális, és mivel ritkán van otthon, ezért nem sok vizet zavar. A másik egy 34 éves ukrán (?) származású nő. Őt régebbről ismerjük, ő szerezte végülis nekünk az albit. A probléma vele a következő: van egy gyereke, ami most kb 6 hónapos. A nő hihetelen menyire igénytelen. Noha én sem vagyok az igényesség minta példánya, az amit ő művel az már nekem is sok(k). Kezdem egy alapvető dologgal: Wc után nem mos kezet. Azt hiszem ez azért elég sok mindent elárul. A gyereke meg egyfolytában bőg. Az előszobában van egy tükör. Vasárnap vettem észre, hogy a tükör alja tök mocskos, és kis kaja darabok vannak rajta. Ugyanis mikor az előszobában megeteti a gyerekét, utána viszi a tükör elé, hogy a kölyök csodálhassa magát benne. Közben meg összeganyézza a kezével. Egy szót sem szólnék, ha utána letörölné, de ami vasárnap rajta volt, az kb már egy hete ott száradt. Letakarítottam. És másnap mit veszek észre??? A tükör megint mocskos! Felment a pumpa, de azért normálisan szóltam neki, hogy legyen olyan kedves és takarítsa már le a piszkot, amit a gyereke csinál a tükörre. És akkor jött a kifogás, hogy ő le akarta takarítani, de eltűnt a kosz. Aha. Lemászott a tükörről. Ilyenkor van elegem mindenből és akarok külön albiba költözni, ahol nem kell más után is ganyézni. Remélem a karácsonyt már máshol fogjuk tölteni.

Éjszaka pedig olyan ügyes voltam, hogy annyira elaludtam a nyakamat, hogy most minden egyes mozdulatomra oda kell figyelnem.
De azért szép az élet :)

Egy kis önelemzés: úgy érzem néha baromi bután viselkedek, és kinevetnek a kérdéseim miatt. Mindenesetre vállalom magamat, és reménykedek benne, hogy kinevetés helyett inkább segítséget kapok. :)

Szombaton a belvárosban valami roma-nap volt, és a cigányok elözönlötték a várost, ezáltal előidézve bennem a fajgyűlöletet. Természetesen itt sem lehet általánosítani, mert mindig van kivétel, ezért én nem a kivételekről írnék. Elborzasztott az, ahogy egyesek beszéltek, ahogy kinéztek, és ahogy viselkedtek. Mivel nem vagyok gyerek-párti, ezért azt is fintorogva néztem, hogy egy családban 4nél kevesebb gyerek nincs. Mivel most tök jó kedvem van, ezért nem folytatom tovább ezt a témát, majd befejezem akkor, amikor legközelebb nagyon mogorva leszek:))

Rabby így köszöntött ma a chaten: "mióta vagy te alienangelses? :))) hallottam híredet." Ebből nem derült ki számomra egyértelműen hogy ennek most pozitív vagy negatív háttere van, mindenesetre örülök, hogy megjegyezték a nevemet :))

Megint hétfo ... Visszagondolva, pénteken ugy vartam mar a hetveget. Mikozben a melohelyemen chateltem, beszélgettem jokat Monival, ott volt bennem, hogy nem sokara hétvége. Péntek este Kopat adta a formajat: van egy kis pluss békank, amit elnevezett "Muff-vadasznak" és mindenaron a labam kozé akarta juttatni, de nem sikerult neki.

Egyik ismerosom pénteken szolt, hogy sikerült szereznie gyogynovényt, és hogy szombaton tudna odaadni. Szombaton, nagy remények kozepette, délutan ragyujtottunk. Eldoglottunk az agyon és lazitottunk. Kopattal gyakran néztunk egymasra, ... semmi. Aztan a maradékot is felhasználtuk. Vartam ... vartam, hogy ismét elojojjon az az érzés, hogy kilépek a testembol és lebegek. Vagy valami ... Ereztem, hogy tok nyugodt vagyok, de azon kívul semmit. Kopat feje félre hanyatlott, a lélegzése kicsit szaporabb lett, és kb 3 perc után vigyorgo képpel nézett ram. Azt mondta, nagy zoldet latott, hogy a zold szint szabalyosan érezte, és beleolvadt. Egy picit irigykedtem, én is akartam zoldet vagy kéket vagy lilat, vagy akarmit ... De semmi. Ugyhogy asszem én most egy jo ideig nem fogok kolteni ilyesmire.

Vasarnap lementunk a vasarba, de most sem vettunk semmit, viszont hazafelé egy picit megaztunk. Dobbentem tapasztalatam, hogy az a 6 csipés, melyet tegnap egy (?) szunyog (?) elkovetett rajtam, hatalmas méreteket oltott. Amellett, hogy bedagadt, és bevorosodott, viszket és faj egyszerre. Otthon bedorzsoltem eukaliptusz olajjal, az jo volt ra, nem viszketett annyira, és leapadt. Tavaly is voltak ilyen csipéseim, de azok nem szunyogtol szarmaztak. Nem tudom milyen allat volt, messzirol hasonlitott a szunyogra, Kozelrol viszont latszott, hogy nagyobb és rondabb és ..pfuj.. utalom az ilyen dogoket. Begyujtottunk egy fustolot (citromfu), abban a reményben, hogy attol talan feladja a harcot, és tavozik a szobabol, ha még ott van, aztan eszünkbe jutott, hogy szombaton mar kapott egy nagy adag fustot :))

Este megnéztem a Milleniumot. Szeretem azt a sorozatot, igaz, sok mindent nem értek benne. Ejfél korul lekapcsoltam a tvt. Mar kezdtem elaludni, amikor olyan érzésem volt, mintha lett volna még valaki a szobaban. Nem foglalkoztam vele, aludtam tovabb. Nem tudom mennyi ido telt el, de hirtelen arra riadtam fel, hogy a bal kezem kozépso ujjat aramutés érte. (Nem nyultam bele a konnektorba) Akkor éreztem legutóbb ilyesmi, amikor az egyik szobatalin egy srac, aki reikizik a tenyerem folé helyezte a tenyerét, és olyan, mintha kis villamok csaptak volna ki belole. Ugyanezt éreztem, csak 10x erosebben, és csak annal az ujjamnal. Eléggé megijedtem, de mivel nem tudtam mit tenni, ezért probaltam aludni tovabb, és ezuttal sikerult is. Vajon mi volt ez?
?