Most kicsit jobb. Ez a 3 hét kit érdekel, ha utána akár 25 évig is együtt lehetünk? :)

A legfontosabbról nem is írtam! Tegnap Gy. elhozta Az öt gyűrű legendája klánregényeket. Egyből neki is estem az Unikornisnak :)

Megtetszett Nyári Éjek Asszonyánál ez a kis időjárás jelző ikon, úgyhogy gondoltam szerkesztek egyet magamnak :)

Reggel meglátogattam nőgyógyászomat, hogy írjon fel gyógyszert. Kiváltani mondjuk úgyis csak jövőhéten fogom, ha megkapom a fizut. Igazából kicsit félve szedem, jó lenne, ha nem kellene mérgeznem a szervezetemet, de valamit valamiért ... És ennyit megér az, hogy Y.vel végre igazán együtt lehessek.
Tegnap mondjuk kicsit rámijesztett, mintha bizonytalan lett volna... Nem baj, én így is szeretem őt, és csak remélni tudom, hogy olyan döntéseket hoz, ami nekem is kedvező. Ha nem ... akkor nem tudom mi lesz ... de bármi történjék, Rá mindig úgy fogok emlékezni, mint életem legnagyobb szerelmére. Azt sajnálom csak - illetve csak az egonak esik rosszul - hogy engem nem szeret jobban az előző kedveseinél ... Ez van ... Talán önzőség is lenne arra számítani, hogy fontosabb legyek Neki másoknál.
Különböző az életstílusunk ... túlságosan pörgős az életem az övéhez - legalábbis ő így látja. De én lendületet tudnék neki adni dolgokhoz, ő pedig nyugalmat tudna nekem adni ..
Néha kétségbeesek, mert nem tudom, hogy mit akar. Egy kapcsolatért mind a két félnek tennie kell ... és én a tőlem telhető legtöbbet megteszem úgy érzem ... lelkileg, és akaratilag. Aztán lehet hogy nem így van, lehet hogy még többet kellene tennem, csak nem tudom, hogy mit. Mindegy. Az önmarcangolásnak nem sok értelme van.

Nem tudok rájönni milyen kő az, amit nemrég vettem a vásárban, és amit magamnál hordok. 2-3 napig hőemelkedésem volt tőle, és azt hiszem most érzem a mentális hatásait, nevezetesen hogy növeli az akaraterőt, és a tanulási vágyat :) Végülis nem az számít mi a neve, de azért nem lenne rossz tudni. Kék színe van, de nem egyenletesen kék, hanem van ahol világosabb, van ahol sötétebb, és pár helyen sötétzöld árnyalatba megy át. Nem átlátszó, tehát nem tartom valószínűnek, hogy fluorid lenne. Bár attól még lehet, nem értek hozzá annyira ...

Ma jön be anyám beszélni főnökömmel a meló miatt. Ő jön valószínüleg a helyemre. 2 hete van arra, hogy megtanuljon mindent. Ott kell kezdenie, hogy hol kell bekapcsolni a számítógépet. nem lesz könnyű, én meg nem mindig vagyok türelmes, néha kifejezetten idegesít, ha valaki egy egyszerű dolgot nem tud megjegyezni. Persze relatív, hogy mi egyszerű és mi nem, de most olyasmire gondoltam, ami tényleg az midnenki számára. Pl hogy hány százalék az áfa és hogyan kell kiszámolni. Mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Hirtelen mintha lelassultak volna a napok. Y. 21-én jön. Távolabbinak tűnik ez az időpont most, mint pl egy hétel ezelőtt. Ráadásul azon a héten hétfőn kezdek az új helyen. Bár lennék már 2-3 hónappal öregebb...

Új célok a láthatáron. Elhatároztam, hogy mire jövőre megyek felvételizni kenni vágni akarom a filozófiát és a vallások különböző fajtáit. kiindulásnak otthon van egy A filozófia alapjai c. könyvem, ami "véletlenül" a napokban akadt a kezembe, és a világvallásokról is van egy könyvecske. Aztán majd jön a többi. Beiratkozok könyvtárba, és olyan leszek, mint egy porszívó, a lehető legtöbb tudást magamba akarom szívni. Csak szét ne durranjon a porzsákom :))

Lépésről lépésre haladok a céljaim felé. Első lépés hogy megkaptam az új állásajánlatot, második hogy személyesen is tárgyaltunk, harmadik, hogy főnökömnek elmondtam, negyedik, hogy igent mondtam. Terveim szerint május 17-én kezdek az új helyen. Van bennem egy kis gyomorgörcs, noha tudom, hogy alkalmas vagyok a feladatra, megvannak az ismereteim hozzá. Új emberek, új környezet ... még szerencse, hogy könnyen tudok alkalmazkodni.
Nem tudom, hogy a blogot fogom-e tudni vezetni. Nem tudom mennyit leszek internet közelben. Nem tudom, hogy szükségem lesz-e az internet világára, ha olyan munkahelyem lesz, ahol jól megfizetnek, ha együtt fogok élni azzal, akit szeretek, és ha végre jövőre elkezdhetem azt a sulit, amit annyira szeretnék ...
Amint megfogalmazódtak bennem a céljaim kb 1 hónappal ezelőtt, azóta a "véletlenek" is nekem játszanak. valóban csak ennyi kell ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat? Nem, szerencse is kell. És merész álmok. És remények ...

Igazából most nem nagyon van mit írnom. Hiányzik Y. Hiányzik a szex, de csak vele. Esténként úgy terelem el a figyelmemet, hogy addig olvasok, amíg már arra a szintre nem jutok, hogy szabályosan beájulok az álmosságtól. Még 3 hét és 2 nap ... Kénytelen vagyok kibírni.

Utálom, hogy mindig fázok az irodában, most is hiába van rajtam hosszúujjú garbó és vastag pulcsi, nincs fűtés, a falak vastagok, és hidegek. Az orromról félóránként le tudnék törni a jégcsapot ... Mindig csak fázni ... anyira elegem van már ebből, másról sem szólt a tavaly év vége ... hideg, magány... brrr...

Hihi, felfedeztem egy új "műfajt" :) Hentai :)) Bár még nem tudok róla sokat, de igyekszem majd művelődni. Csak legyen már 5-e ... utána minden fel fog gyorsulni ...

Találkoztam K. val, aki az új főnököm lesz. Fekete Jaguárral jött értem, kivitt a gyárhoz, körbevezetett, beszéltünk a munkakörről, munkaidőről, fizetésről. Próbáltam fapofát vágni, amikor mondta, hogy egyenlőre próbaidőre olyan havi nettó 80 ezret tudna fizetni. Legszívesebben visítani kezdtem volna örömömben, de elárulni nem akartam magam. Úgyhogy most jön majd a dolgok nehezebbik része, L.-nek megmondani, hogy felmondok, és minnél hamarabb át akarok menni az új helyre. Igazából ... tisztelem őt, olyan, mint egy pót-apa ... de a megélhetésem fontosabb. Nem tudom mikor adódik újra ilyen remek lehetőség ... remélem megérti, hogy ezt ki kell használnom.

Szép éjszakát mindenkinek.

Egyre kíváncsibb vagyok ... R., aki annál a cégnél melózik, ahova talán kerülni fogok azt mondta, hogy 70-et simán elkérhetek ... Nem lenne rossz. Jelentősen javulnának az életkörülményeim. Rábízom magam a sorsra ;)

Ez a hétvége is eltelt. Rohannak a napok, a hetek. Nem mintha bánnám, mert így legalább hamarabb lesz máj. 21. Sőt, ha 5-e lesz, az már jó, mert utána már pörögni fognak a napok. Mágikus majális, stb.. aztán már csak 2 hét...
Nem olyan nehéz elvieslni most Y. hiányát, mint mondjuk az első találkozásunk után ...

Pénteken meló után egyből találkoztam a többiekkel és felmentünk Égervölgybe. A fiúk fát gyűjtöttek, aprítottak és tüzet raktak, mi lányok meg a kajával foglalatoskodtunk. Szalonna sütés, miegymás, jól éreztük magunkat. Este jött 2 srác motorral, akik pofátlan módon úgy gondolták, hogy ami a miénk, az az övék is. Mindegy. Végülis ez is csak azért lényeg, mert az egyik megjegyezte, hogy ismerős vagyok neki. Már megint ez ... Vicces, hogy ha új emberkékkel találkozok, akkor legalább a 60-70% -uk úgy érzi, hogy már találkoztunk, ismerős vagyok neki, ilyesmi. Mindegy.

Nem szeretem az olyan embereket, akit görcsösen ragaszkodnak a magunk igazához, és másokra akarják kényszeríteni az akaratukat. És akik nem képesek elfogadni mások nézőpontját, és amint szembesíti őket valaki egy-egy hibájukkal, akkor egyből támadnak. Bár bosszant a dolog, igazából örülök annak, hogy én nem olyan vagyok, és ezzel mosolyogva letudom az illetőt :)

Szombat szerepjáték ... Elvileg Vampire lett volna, de aztán mégsem az lett. Helyette tarokkozni próbáltak tanítani kisebb-nagyobb sikerrel, bár inkább kisebbel. Jó játék meg minden ... csak bele kell jönni.
Utána volt egy kis punny, bár én azt is élveztem, jó volt csak úgy zenét hallgatni, és belebámulni a semmibe. Attól még a fantázia működött.
Aztán előkerült a Magic kártya , színekre válogatva. Hála annak, hogy Y. elég sokat magyarázott a Legend of the Five Rings kártyajátékról, a Magic alapjait könnyen megértettem.Mondhatni egyeszűbb is.
Kis játék, aztán T. elmesélte a "marmantyús" mese azon részét, amiről múltkor lemaradtam. Valójában egy Ars Maciga bevezető modul. Tök jó :)

Hajnali 3-ra értem haza, és fél 11-ig aludtam. Elhatároztam, hogy vasárnap csak olyat csinálok, ami jólesik, amihez kedvem van. Ennek az eredméyne az lett, hogy du. 1től 4-ig pakoltam. Régi dobozokból ki, átnézni a cuccokat, kidobni azt, ami már nem kell. 2 nagy szatyor tele is lett szeméttel. Legalább költözködésnél már nem kell azokat cipelni, így is annyi cuccom van, mint a fene...

A ma reggeli meglepetésem pedig az volt, hogy Y. írt mailt. Nem számítottam rá, pénteken amikor chaten beszéltünk rossz volt a nete, és folyton kifagyott. Nagyon várom már az összeköltözést. Minden reggel mellette ébredni, esténként hozzábújni ... csak sikerüljön normális albit találnunk.

Elvileg ma találkozok jövőbeli főnökömmel, ma fogunk tárgyalni a részletekről az új munkát illetően. Kicsit azért izgulok ...

Este mégis elmentem Sz.-ékkel szalonnázni. 8-an voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Vagyis, inkább csak a magam nevében beszélek, de szerintem a többiek is hasonlóan éreztek :) Jó volt közelhajolni a tűzhöz, belenézni a lángokba, érezni, ahogy a meleg szinte égeti a bőrömet ...

De még jobb volt délután telefonon beszélni Y.-vel. Nem jövőhétvégén jön, hanem 21-én. De nem baj, ennyit mostmár ki fogok bírni. Azt mondta, hogy ha jön, akkor hoz pár cuccot, amit itthagyna nálam, és hogy ha találna magának munkát, akkor .... nos ... elég hamar összeköltöznénk. Bár még nem tudom, hogy hova, de igazából ez a kérdés annyira nem is foglalkoztat. Elég nagy Pécs, és elég sok albérlet van, és ketten együtt könnyebb ... legalábbis remélem.

Szép éjt mindenkinek, álmodjatok arról, amit a lelketek a leginkább kíván ...

El vagyok varázsolva. Kiolvastam "Az öt gyűrű legendája" - "Skorpió" c. klánregényt. Késztetést érzek arra, hogy abban a korban, abban a világban éljek. Bár a többi 6 klánról nem tudok szinte semmit, a skorpiók nagyon a szívemhez nőttek. Jó ég ... ezt sem gondoltam volna, hogy én valaha is ekkora csodálattal és tisztelettel fogok viseltetni a szamurájok iránt. Ebben azt hiszem Y. nek van nagy szerepe, hiszen ha Ő nincs, nem ismerem meg ezt a világot. De mostmár abban bízom, hogy mégtöbbet fogok megtudni róluk. Éééés .... szeretnék egy katanát is :)) Azt nem tudom minek, csak úgy ... vagy egy wakizasit (jól írom?). Jó lenne megtanulni harcművészkedni. De kitől? Hogyan?
Elkezdem alakítani az életemet, hogy a "véletlen" úgy hozza, hogy lehetőségem adódjon erre :))

Kritikák ... szeretem őket, amennyiben indokoltak és lehet belőle tanulni. Szeretem ha valaki nem csak a jót mondja, hanem a rosszat is. Sajnálatos módon az emberekben egyre ritkább az a tulajdonság, hogy őszintén, szemtől szembe építő jellegű kritikát gyakoroljanak. Ehelyett egymás háta mögött rosszindulatú, irígy véleményeket hangoztatnak.
Hová tűnnek azok az emberi értékek, amik régebben az első helyen álltak? Becsület, őszinteség, hűség ... vagy ez mind csak egy ideologizált világ része lenne, és soha nem is volt helye az emberi társadalomban?

Tegnap délután Y. feljött chatre. Annyira örültem neki, bár megint hőemelkedésem volt, és ilyenkor kicsit nyomott hangulatom van. Sikeresen elcsesztem azt, hogy korábban találkozzunk. Felajánlotta, hogy mi lenne, ha jövő hétvégén jönne le. Erre nagy őszinteségi rohamomban közöltem vele, hogy nagyon örülnék, csak mivel nincs pénzem, ezért bizony nem tudnék neki jó kis kajákat csinálni. Úgyhogy maradt a 21-e. Én hülye ... Bárcsak vissza lehetne csinálni. Olyan jó lenne már végre hozzábújni. És jó lenne, ha már végre nem kellene azon búslakodni, hogy csak 2-3 napot van itt ... néha azzal jön, hogy úgyis meg fogom majd unni, mert annyit leszünk együtt. Bár nem tudhatom mit hoz a jövő, azt tudom, hogy ha azok az érzések, amik most vannak bennem, változatlanok maradnak, akkor nem fogom egyhamar megunni :)

Jó volt ma reggel kicsit ragyogni, csukott szemmel fordulni a nap felé, sétálni, érezni, ahogy a reggeli szél hozzáér a bőrömhöz. Még az is jó volt, hogy összekócolta a hajamat :)

Sz.-ék hívtak ma szalonnázni. Az énem egyik része menne, mert szeretem őket, a másik énem viszont otthon maradna elmélkedni, élvezni és tanulni a magányt.
Hmm ... talán azok számára, akik annyira nem ismernek nem egészen érthető, mi ez a magány-dolog. Bár akik ismernek, talán azok sem értik. A születési dátum alapján mindenkinek megvan a maga tarot kártya lapja. Ami elméletileg jellemző az egész életére. Persze ebben nem kell hinni, játéknak is fel lehet fogni, vagy épp útmutatásnak, vagy akárminek.
Az én lapom a Remete ...

"Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zürzavart, melynek közepében ülsz."

Kellemesen izgalmas semmittevéssel telik a nap. Thrillion kincsei játékban párbajban végre győztem:)

Kopat ma még nem jött be ... Remélem jót tett neki a keddi beszélgetés. Egyébként kaptam tőle cserepes virágot, meg egy gyrost is hozott, meg csokit is. Sőt, meghívott még erre-arra is, mint a régi szép időkben. Persze azok az idők már nem jönnek vissza.

Tegnap este hőemelkedésem volt, és lelkileg is eléggé padlón voltam. E. írt sms-t, hogy jól vagyok-e. Megérezte vajon, hogy energetikailag nagyon a mínuszban vagyok? Nem tudom, lehet, mindenesetre nagyon jólesett, hogy gondolt rám. Válaszolni nem tudtam, mert bár van még a telón 120 Ft, sms-t küldeni már nem tudok.
Y. is írt smst, az anyuja telefonjáról. Örültem neki. Nagyon hiányzik ... testileg is, lelkileg is.

Végre ... lassan - lassan visszarakom azokat a progikat, amik feltétlenül szükségesek. Persze nem mindent. Kicsit talán tényleg túl lett terhelve a gép .. icq, mirc, msn, dc++, meg még egy csomó minden ...

Egy kép, ami azt hiszem jót tesz a lelkemnek ;)

Tegnap este átcsöngetett hozzánk a szomszéd néni, hogy a tulajtól hallotta, hogy el fogunk költzni, és hogy az egyik szomszédnak van lakása 2 utcával lejjebb onnét, ahol most lakunk. Át akartunk menni hozzá egyeztetni a dolgokat, de nem volt otthon. Vicces lenne, ha ennyire könnyedén menne a lakáskeresés, de nem lenne ellenemre. :)

Később még írok, csak próbálom behozni a lemaradásaimat :)

Remek .. Y. most közölte nemrég, hogy nem május 14-én, hanem 21-én jön ... Pontosan 1 hónap múlva. Ez van ... maradnak a magányos éjszakák, a vágyak, egy eszménykép, amit őrülten szeretek, és ami olyan, mintha egy elérhetetlen álom lenne. Zavart vagyok és szomorú. Elrohan mellettünk az idő ...
Nem sok választ el ebben a pillanatban attól, hogy feladjak ismét mindent. Holnapra elmúlik ez az érzés ... de most nagyon szenvedek.

Kopattal tegnap délután hosszasan elbeszélgettünk ... Nem találom önmagamat. Nem akarok az lenni aki vagyok, bárki is vagyok. 2 hét alatt miért mondja nekem 3 srác, hogy engem el tudna képzelni társaként?? Az még hagyján, hogy mondják, a nagyobb ciki, hogy komolyan is gondolják.
MIért akarok megfeleni mindenkinek? Miért szeretném a lehető legtöbbet adni magamból azoknak, akik közel állnak hozzám? És hogy csináljam, hogy mindenki elégedett legyen, és senkit se bántsak meg?

És miért vagyok belül ennyire magányos?

Ismét netközelben :)
Röviden a lényeg: összeomlott tegnap reggel blogírás után a windows, főnököm fia elvitte szervízbe, fél órája hozta vissza, szinte minden progit amit felvarázsoltam letörölt ...
Úgyhogy az első az volt, hogy az internet csatlakozást raktam helyre, és most ismét itt vagyok:)
Azaz annyi elmaradásom van, hogy már itt sem vagyok :)

Megint esik az eső. Ennek ellenére valami belső nyugalom, béke és boldogság van bennem, különösebb ok nélkül. Ilyenkor szokatam hálás lenni a sorsnak azért, ami van, tök mindegy, hogy az a valami éppen "jó" vagy "rossz", bár nem szeretem a dualista dolgokat. Nincs se jó se rossz.
Valami kibontakozóban van bennem, figyelem az érzést, azt hiszem fejlődésnek lehetne nevezni. E.-vel való beszélgetéseknek hála, pár dolgot tisztábban látok, magyarázatot kaptam pár "hülye dolgomra".

És persze nem utolsó sorban felülemelkedtem azon az önmagamon, ami eddig a test vágyait tartotta elsődleges dolognak. Szó sincs arról, hogy innéttől kezdve apáca életet fogok élni, azt azért nem bírnám ki. De a testi vágyak már csak és kizárólag 1 személyre korlátozódnak.

Akkora nyugalom van bennem ... belső csend ... szeretném megosztani ezt az érzést másokkal.
A nyugalom nem azonos az érdektelenséggel, új érdeklődési köröm a memetika, ami állítólag kőkemény mentál mágia. A vicces az, hogy már nem úgy vagyok, hogy hirtelen, egyetlen nap alatt akarom megismerni az érdeklődésem tárgyát, hanem szépen lassan fokozatosan szeretnék benne elmerülni, az alapokat pontosan megismerni, stb ...

Alább hagyott bennem a türelmetlenség, bár meg kell hagyni, jó "tanáraim" voltak erre :))

Mintha kinyitottam volna önmagamban egy ajtót, ahonnét ömlik kifelé a ... nem is tudom minek lehetne nevezni ... szeretet?! ... vagy harmónia ... ilyesmi :)

Sikeresen bekaptam azt az új vírust, ami most terjed "képeslapja érkezett" tárggyal. Most őszintén, aki ilyen vírusokat csinál, az ennyire unatkozik, ennyire frusztrált és sikertelen, hogy így próbál meg magának egy kis "elismerést" szerezni? Szánalomraméltó ...

Háát a hétvége ismét nem az alvásról szólt ... Persze mindek is aludni hétvégén.

Péntek délutánra volt betervezve a takaritás, és a káposztástészta főzés. Aztán A. rámtelefonált, hogy van-e kedvem kosrálabda meccset nézni, a PVSK játszik, meg a franciák. Baromira nem értek a sortokhoz, és igazából nem is érdekel, de úgy döntöttem minek üljek otthon egyedül, megyek. A meccs végét nem vártuk meg, egy idő után már sejthető volt, hogy a franciák győznek. Elmentünk utána Manito-ba, tequila, sör, ... juhé, mosolygunk.:) Tök jól eldumáltunk A.-val és T.-val, szerepjátékról, zenéről, mindenféléről. Aztán jött az ötlet: csináljuk meg a káposztás tésztát. Vettünk egy üveg Cherryt, és negyed 11-kor nekiálltunk kotyvasztani. Aztán kajáltunk, nagy szájhúzogatások közepette, ugyanis T. nem rakott elég sót a vízbe, és enyhén sótlan lett a tészta. Voltak közben nagy poénok, pl a tészta nem fért el egy edénybe, át kellett önteni másikba, a káposzta odakapot ... stb ...
Hajnali 2-kor mentek haza, zuhogó esőben ...

Szombat reggel kicsit kómásan ébredtem. E. írt, hogy 11:18-ra ér be a vonat. Gyors bevásárlás, antikvárium látogatás, aminek eredménye egy vampire klánregény. Aztán le a vonat elé. Utána telefon A.-nak, hogy nem megyek játszani. Aztán ki kertvárosba, E. ismerőseihez, akiknek enyhén elkerekedett a szemük, amikor 4 év után váratlanul E. betoppant hozzájuk, hogy visszahozta a régi fényképeket. Kis beszélgetés, aztán haza. Lepakoltuk a cuccot, irány a város, baromi nagyot mászkáltunk, nagyon sokat beszélgettünk olyan dolgokról, amiket ha valaki más is hall, biztos őrültnek néz minket.

Vasárnapra virradó éjszakán szörnyen pocsékul aludtam. Egész éjjel forgolódtam, felébredtem, csak hajnalban tudtam visszaaludni, aminek eredménye az lett, hogy olyan voltam reggel, mint a mosott rongy. Délelőtt lenéztünk a vásárba, aztán átmentünk a Plazaba, kajáltunk, és vettem mégegy könyvet: Legend of the five rings - Skorpió :)
Délután megint mászka, este meg hullafáradtan zuhanás az ágyba és elalvás kb 2 perc alatt. Na jó, lehet hogy 5 perc volt :)

A "próbám" úgy érzem sikerült. A helyzetekből a lehető legtöbbet hoztam ki, anélkül, hogy az igazság beismerésével bárkit is megbántanék, vagy lelkiismeret furdalásom lenne.

Kopat odaadta a pénzt, amivel még lóg nekem, úgyhogy végre be tudom fizetni a csekkjét. Tegnap műtötték az apját ... remélem jól van, és sikerült a műtét.

Csak egy jótanács:
a mai nap eseményeit érdemes időrendi sorrendben olvasni, kezd alulról, az éjszakai bejegyzéssel, és fölfelé haladva talán érthetőbb lesz hogy mi is a nagy harci helyzet ;)

Azt hiszem elhatároztam magam. Munkahelyet fogok váltani. És nagyon sok könyvemtől fogok megválni.

Új életet kezdek ... persze nem változik meg minden, de sok dolog igen.
Vannak céljaim is ... a lehető leghamarabb el akarok kezdeni tanulni a Mantra Alternatív Természettudományi Főiskolán. Amint annyi pénz összejön. Szeretnék jogosítványt lerakni. Ez mind pénzfüggő dolog.

Valóban én vonzom a dolgokat magamhoz ... mindent, ami a céljaim eléréséhez kell. Megteremtem a saját valóságomat. És ez ott kezdődik, hogy új munkahely, több fizetés.

Már nem félek ... érzem, hogy a dolgok alakulása nekem fog kedvezni. Csak konkrétan meg kell fogalmaznom hogy mit akarok. Y. vel kapcsolatban is. Persze szem előtt akarom tartani az ő érdekeit is. Szeretnék vele együttélni. Csak Vele ... nem kell más :)

Az az út, aminek eddig csak a mögöttem lévő részét láttam, most előre felé is kezd kitisztulni. Nem vagyok látó, vagy ilyesmi, csak azt ismerem fel, hogy mi mit eredményezhet. Félsiker :)

A kétségek eltűntek, a lélek szabad, az agy picit fél a változásoktól. A szív szerelmes, de tisztán lát. Biztos lesznek nehézségek, esetleg csalódások, ... de igazából nem az számít, amit egy-egy pillanatban megélek, hanem hogy az a dolog, ami hat rám, a későbbiekre nézve mit ad. Mondhatnám, hogy a cél a fontos, a végkimenetel. Az pedig tudom, hogy jó lesz. Akkor is ha rögös az út odáig. Nem vagyok egyedül.

Csak egy kis példa ... Y. amikor itt volt, felvetettem az ötletet, hogy zuhanyozzunk együtt. Ha nem is határozottan, de visszautasította. Bántott a dolog, nekem sokat adott volna lelkileg. Bezuhantam picit. Pár napja mikor beszéltünk, azt mondta, nagyon bánja már, hogy nemet mondott. Viszont legközelebbi alkalommal mégtöbbet fog jelenteni.
Szeretem, hogy van "fejlődés" a kapcsolatunkban. Van motíváló erő, vannak átmenetek a "szintek" között, és ez érzékelhető is.

Tehát nem az számít, amit hirtelen érzek, hanem az, hogy kis lemondással nagyobb eredményt érhetek el. Most jött el az ideje annak, hogy lemondjak dolgokról. Nem félek feladni, ha többet kapok.

És itt a válasz arra, hogy miért nem bánt az, hogy az a csaj átvágott 2500 Ft-tal :) Mintha éreztem volna, hogy sokszorosan visszajön :) És lám ... visszajött :) Ha úgy nézzük, két oldalról is ...

Remegek ... kokrét állásajánlatot kaptam egy nagyobb cégnél ...
Mintha minden egy olyan ösvényre próbálna terelni, amely gyökeresen megváltoztatja az életemet. Ez az év állítólag arra jó, hogy megszilárdítsuk az alapokat, minden téren.
26-án találkozok azzal az illetővel, aki lehet hogy a főnököm lesz. Szeretek itt dolgozni, ahol most vagyok, L.-t apámként tisztelem. Az internet az életem részévé vált. Nincs sok meló, viszont a pénz sem sok. Az új helyen nem tudom mennyire lennék net közelben, de igazából ez nem döntő tényező ... javulnának az életkörülményeim. És persze ki tudja, mikor adódna újabb lehetőségem arra, hogy úgymond feljebb lépjek. Atya ég ... félek :) ... Változások ... alkalmazkodás ... valamit valamiért ...
Az eszem és a szívem is azt súgja, hogy állást kell változtatnom, nem szbad kihagyni egy ilyen lehetőséget. A másik oldalon csak érzelmi dolgok állnak ... nehéz elszakadni a megszokott dolgoktól.
Kis bíztatást kérnék, bártorítást ... és betekintést a lehetséges jövőbe :)

Elég álmosan indul a reggel. Kómás vagyok ezerrel. És azért egy picit kétségbeesett is. Annyira szeretek itt lakni ... nagyon sajnálom, hogy el kell költöznöm. De még van 2 hónapom ... Nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet.
Szerencse a szerencsétlenségben; úgy döntöttünk, hogy mivel rezsire általány díjat fizetünk, és a tavalyi évben a fogyasztás kevesebb volt, mint amennyit fizettünk, és maradt egy havi plusz, ezért ezt kihasználjuk, és ebben a hónapban nem fizetjük be. Tehát van plusz 8000 Ft-om :) Milliomosnak érzem magam ;)) Lehet hogy inkább félreteszem következő hónapra ... de cipőt kellene vennem, zoknikat, bugyikat ... Ha vasárnap lemegyünk vásárba az utóbbi kettőből biztos bevásárlok. És persze szeretnék újabb és újabb könyveket is venni.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy beviszem antikváriumba pár olyan könyvemet, ami nem áll hozzám közel. Így legalább pénzem is lesz belőle, és kevesebbet kell majd cipekedni. Érdekes ... legutóbbi költözésem alkalmával a ruháimat szanáltam szét, most a könyveket. Igazság szerint, jobban szeretném, ha kevés cuccom lenne ... nem lenne olyan macerás a költözködés ... Furcsa .. sosem gondoltam volna, hogy önként meg akarok válni majd bizonyos könyveimtől. Persze tényleg vannak olyanok, amik csak porfogóknak jók. Holnap meg is kérdezem, hogy mikor hogyan vesznek át könyveket, mennyiért, stb ... Aztán ha abból jön be pénz, akkor veszek rajta másikat :))

Jah, igen ... egy régi jóbarátom jön Pécsre szombaton ... vagy már írtam erről? Mindegy.

Csütörtök délután elmentünk a főbérlőhöz, kifizetni az albérleti díjat. Közölte velünk, hogy a lánya külön akar költözni, úgyhogy június végén ki kell költöznünk legkésőbb ... Tök jó .. pedig annyira szerettem itt lakni ...
Nem tudom mi lesz, hogyan lesz, az agyam aggódik, a lelkem nem. Sok minden függ Y.-től is. Ha Pécsre költözik, összeköltözünk, de akkor viszont 2 hónapon belül jönnie kellene. Ha nem ... akkkor talán Beával költözünk egy másik helyre, de azt hiszem ő úgyis Villonnal fog összecuccolni :) Legrosszabb esetben hazaköltözök anyámékhoz, akkor ha Y. például szeptember környékén jönne, mert akkor nem érdemes új helyre mennem, és a pénzem is megmarad.
Szóval 2 hónapon belül megint dobozolni kell ... kérdés hova, kivel, mennyi ideig ... Kezdek vágyni egy nyugodt kis fészekre, és békés életre ... Öregszem.

3 (azaz: három) próba előtt állok ismét. Mindegyik próbámban vannak olyan személyek, akiket a döntéseim érzékenyen érinthetnek, és szinte mindegyikben választanom kell, hogy vagy a saját érdekeimet nézem, és akkor megbántok másokat, vagy pedig mások érzéseit teszem előtérbe és akkor ki tudja hogy járok ...
Szeretnék most belelátni a jövőbe, hogy mi lesz ha az egyik, illetve a másik utat választom, mennyiben változik meg az életem. Úgy érzem fontos döntések előtt állok, és a mostani helyzetek fogják erőteljesen meghatározni a későbbieket. Tudatában vagyok annak, hogy az eseményeket és az eseményekhez kötődő embereket én vonzottam magamhoz. Jó lenne annak is tudatában lenni, hogy mi mit eredményez. A múltban tisztán látom azt az utat, ami idáig vezetett, értem az összefüggéseket, és látom a "véletlenek" közötti kapcsolatokat. Jó lenne, ha nem csak hátrafelé (a múltba), hanem előrefele (a jövőbe) is látnám ezt az utat.

Kiolvastam Sade Márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása c. könyvet. Érdekes, érdekes, tetszik is, bár bevallom, kicsit light-osnak éreztem ahhoz képest, amilyen a Filózófia a budoárban volt. De az utószó (amit sajnos nem tudom, hogy ki írt) nagyon frappáns, és stílusos volt!

Próbálom kicsit összeszedni magam, és jobban a könyvek felé fordulni. következő olvasmányom: Raul Renier : A hitehagyott . Nem most kezdem, kb a közepénél tartok, csak megszakítom néha-néha az olvasását egy másik könyv miatt.
Ha egy jótündér elém röppenne, és azt mondaná, hogy teljesíti 3 kívánságomat, akkor az egyik az lenne, hogy beszabadulva egy Alexandra könyvesboltba a polcról azokat a könyveket vehessem el és kapjam meg, amelyikek csak tetszenek :)) jah, igen ... könyvespolccal együtt.
A másik két kívánság maradjon az én titkom ;)

Még hogy nem történik semmi. A különös esemény bekövetkezett. Sőt, nem is egy, hanem kettő ....
Az egyik az, hogy még ugyan nem hivatalosan, de lenne egy másik munkalehetőségem. Erről többet nem is írnék, hiszen még csak egy emberke mondta, hogy hívjam fel a főnökét, mert szeretne oda átcsábítani engem ... Több pénz ... kb ugyanannyi munkaidő, talán kevesebb net használat. majd kiderül. Igazából sok minden múlik azon, hogy Y. Pécsre költözik-e vagy sem.
A másik pedig pont ez ... Azt hiszem Y. elhatározta magát, minden eddiginél jobban. Ha legközelebb jön, akkor már pár hétköznapot is itt tölt, körülnéz munkaaügyileg ...
Nem ragaszkodok görcsösen ehhez, de szeretném, ha a dolgok így alakulnának.

Ami viszont nem olyan jó ... vagyis ... inkább nem illetném jelzővel ... Y. valószínű azon a hétvégén jönne, amikor a mágikus majális lesz. Persze erre más felrikkantana, hogy ez tök jó, el tudunk menni együtt, de ... nos, ő nem az a társasági lény. Neki 4 ember már tömeg, és nem akar ilyen helyre menni. Szóval vagy elmegyek a majálisra, ahova nagyon sok chates barátom (főleg veszprémi, pesti illetők) jönnek, vagy Y. vel töltöm azt a hétvégét. Ha megyek, akkor Y. következő héten jönne. Nem tudom mi lenne jobb ... tényleg szeretnék elmenni oda ... de vajon ha azt mondom neki, hogy akkor jöjjön a köv. héten, akkor nem esne neki rosszul? Ehh.. nem problémázok ennyit. Tudom, hogy az életem úgyis úgy fog alalkulni, hogy mindkettőnk jól járjon. Jó kis taktika; várni a sült galambot .... de eddig mindig berepült :)

E. valszeg hétvégén jön Pécsre. Jó lesz már vele dumálni, ezer éve nem láttam. A könyveit amiket még tavaly adott kölcsön majd valahogy megpróbálom megüzletelni :)

Éljenek a megérzések ... csak bejönnek ;)

Eddig még nem történt semmi különleges, semmi izgalmas, és előre láthatólag nem is fog...Kicsit unom magam, de igazából azt sem tudom mi lenne jó. Azaz tudom, de ... sajnos akivel az a valami jó lenne messze van...

Egy picit ma már könnyebb elviselni Y. hiányát. Csak ez a kurva eső állna már el, napok óta esik, ilyenkor mégkevesebb életkedvem van.

Vajon kihasználhatom-e azt, hogy tudok olyan dolgot másokról, amit ők nem tudnak hogy tudom, és ezáltal olyan tettekre késztessem őket, amikről azt hiszik, hogy azt hiszem, hogy önmaguktól teszik. He-he, na ezt a mondatot bogozza ki valaki :)) Mindenesetre aki érti a lényegét, az érti.

Hmmm ... érdekes előérzetem van ... azt hiszem ma valami szokatlan fog velem történni. Állok elébe, csak egy kis színt vigyen végre a szürke esős hétköznapokba.

Ákos: Menekülj

Tompán ragyog az éjjel és megnő a csend
(Menekülj, fuss el, menekülj)
A sötét elnyeli az árnyakat
Mint verítéktől nyirkos álom
Úgy tapad rám most az indulat

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bűn és vágy ragyog
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.

Mert előttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Időn túl.
Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj...

Nem találom a helyem sehol. Alíg vártam, hogy 5 óra legyen és hazamehessek. Aztán most 7 óra van, és ismét itt ülök a munkahelyemen, mert nem jó otthon. Bárhova nézek, mindenhol őt látom ... lennék már egy héttel idősebb, addigra már valamennyire hozzászoknék a hiányához és lenyugodnék. Mi a franccal foglaljam el magam?! Ha olvasni kezdek, egy idő után azt veszem észre, hogy csak bambán bámulok ki a fejemből. Sehogy sem nem jó ez most így nekem. (szép fogalmazás)
Nos ... szép estét .. meg éjszakát mindenkinek.

Jó lenne úgy hazamenni, hogy otthon vár Ő ... vagy elém jönne munka után. Jó ég, mi ez a csöpögős érzelmes maszlag?!
Zsófi és Évi is bejöttek ma hozzám, beszélgettünk picit. Zsófi már jobban van, másnap kienedték a kórházból. Azt mondták gondoljak arra, hogy milyen szép volt az a pár nap ... de azt hiszem pont hogy csak nehezebb attól, ha arra gondolok.
Hiányzik a szenvedélye, a jelenléte, a mosolya ... az a tekintet, amitől még a törölköző is leesett rólam ... Hiányzik ezer apró csoda, ami pár napig csak az enyém volt.

Remek! Tovább bonyolódik a helyzet ...
Bejött Kopat, és kaptam tőle virágot. Merthogy múlthéten lettünk volna 3 évesek ... Cserepes, valami indiai nem tudom micsoda, elfelejtettem a nevét, de nagyon szép. Remélem ez nem szárad el olyan hamar, mint az a kankalin, amit 1-2 hónapja kaptam tőle ...

Úgy érzem megszakad a szívem. Ha lehetne most azonnal meghalnék ...
Pocsék idő volt egész hétvégén, szakadt az eső.
Y. pénteken délután jött. Szokásunkhoz híven vacsiztunk az Aranygaluskában, aztán irány haza. ... Hogyan írjam le azt a szenvedélyt és vágyat, ami köztünk van?! Nem lehet szavakba önteni.

Elég szépen megfáztam valahol, folyton tüsszügök, és fújom az orromat. Ráadásul szombaton bizonyossá váltam afelől, hogy nem vagyok terhes, mert megjött ... Jókor ... öröm az ürömben, elkezdtem szedni a gyógyszert.
Kissé meglepődtem magamon, és az "étvágyamon" .... nimfonám lennék? Nem, csak nagyon szerelemes ...
A negyed 11-es vonattal indult el haza ... én meg itt maradtam. Hogy mikor jön legközelebb? Jó kérdés ... talán 3 hét múlva ... talán 5 hét ... Ráadásul a könyvtári jegye is lejár ezen a héten, ami annyit tesz, hogy amíg újra be nem fizeti, addig nem tudunk sem e-mailezni, sem chaten beszélgetni. És hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, a telefonján sincs már pénz, sms-t sem tud küldeni. És persze állása sincs, fizetése sincs ... pénze sincs ...
Néha a pokolba kívánom azt a lányt, aki miatt ennyire feladta önmagát. De tudom, hogy ha nincs az a lány, akkor talán most nem lennénk együtt ....

Az ujján még viseli a gyűrűt ... belém meg mintha minden egyes alkalommal egy kést döfnének, amikor a kezére nézek. Persze, kérdezte, hogy zavar-e. Ezt már tisztáztuk egy alkalommal. Én nem fogom őt arra kérni, hogy vegye le. Azt szeretném, ha önmagától jönne rá arra, hogy annak a gyűrűnek már semmi keresnivalója az ujján. De vajon rájön-e ?!

Nagyon nehéz most ... legszívesebben az asztalra csapnék, és felrúgnék mindent, ami közöttünk áll. Ki akarok vonulni a világból, köpni egy nagyot az emberiségre, a társadalomra, egyedül pár barátot "tartanék meg" ...

Már a vonaton ül ... én meg ezelőtt a kibaszott gép előtt, és mindketten járjuk tovább a saját kis útjainkat, addig, amíg újra el nem jön egy "útkereszteződés", amikor találkozunk. De vajon mikor megyünk majd az úton együtt tovább?

Szeretettel meghívok mindenkit az Underground Majálisra! :) Persze a részvételi díjat mindenki maga fizeti :)) De nagyon jó programok lesznek, érdemes lesz elővenni a sátrakat és kiszabadulni a természetbe! Hajrá nép! Kalandra fel!

Uhh .. most néztem csak rá a honlapomra, azon belül pedig a vendégkönyvre. Köszönöm a véleményeket! Amint összeszedem magam és nem leszek lusta dög, kisebb-nagyobb újításokat fogok végezni az oldalon. Remélem idén még sor kerül erre ;)

És végre! A várva várt nap! Be vagyok már zsongva kegyetlenül. :)

Tegnap este elmentünk Gé. születésnapját megünnepelni a Replaybe. Ittam egy üveg sört, és kellemesen vigyorgós állapotba kerültem tőle. Talán erre még rátett egy lapáttal az is, hogy bennem volt a tudat, hogy ma jön Y.

Plusz kellemes meglepetés, hogy a könyv, amit még december környékén jegyeztem elő egy internetes antikváriumban, megérkezett. Sade Márki: Justine , avagy az erény meghurcoltatása.

Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen, bár szerintem stílusban nagyban hasonlíthat a Filozófia a budoárban-ra. Véleményezés majd akkor, ha kiolvastam :)

Szegény Y. ... Nem sokat fogunk aludni az elkövetkező 4 napban, az biztos! Örülhet, ha életben marad :)) Túlságosan sok felgyülemlett szexualitás van bennem. Grrr ... :))

A mai nap képe:

Tegnap jól átvágtak. Vagy már írtam?! Mindegy. Így jártam. Hülye naív voltam. Ennyit az emberekbe vetett bizalmamról.

Egye közelebb van a holnap délután. Már kezdek nagyon zsongani. De nem lehetne, hogy amíg Kedvesem itt van velem, addig szép idő legyen? Akkora köd volt ma reggel, amekkorát utoljára a tél kellős közepén láttam. Baromira utálom az ilyen időt. Napsütést akarok, legalább 20 fokot, enyhe szellőt. Legalább a hétvégére!!

Jujj ... most vettem csak észre ... április 9-e lesz holnap. Kopattal most lettünk volna 3 évesek ...

Egyenlőre úgy tűnik, hogy átvágtak 2500 Ft-tal. Na mindegy. Ez van. Annyira unom magam, hogy már ez sem érdekel.

Vagy nagyon átbasztak, vagy nagyon jól jártam ... délig kiderül.

Már csak 2 nap ...
Olyan kómás vagyok, mintha egy percet sem aludtam volna. Az idő is kissé nyomott, talán amiatt is. Nincs kedvem semmihez.
Zsófit ha minden igaz ma műtik. Kicsit aggódom érte, de biztos miden rendben lesz. Holnap megyünk látogatni. Vagy ma? Ehh.. most nem is tudom így hirtelen.
Csak legyen már péntek ... már csak az éltet.

Y. néha fantasztikusan le tudja húzni a kedvemet a felém sugárzó életuntságával. Azért kíváncsi lennék, hogy csak velem ilyen, vagy másokkal is. És arra is kíváncsi leszek, hogy meddig lesz erőm és türelmem hozzá. Nagyon szeretem ... de hogy küzdjek más bolodgságáért, amikor beletemetkezik az önsajnálatba és esze ágában nincs kimászni belőle, de még csak élni akarás se sok van benne? Csak legyen már péntek ... ez éltet már 4 hete ...

Talán erős volt az orvosokról alkotott ítéletem ... akinek nem inge, ne vegye magára, természetesen vannak kivételek!

Ó, igen, el is felejtettem ... Tegnap bejött Kopat a munkahelyemre. Beszélgettünk egy kicsit. Illetve, amikor először bejöt, akor itt volt nálam Évi és Zsófi. Aztán később is visszajött. Megszerezte azt a könyvet ... Szeretném, ha eladná nekem ...

Hmm, ja igen!...Szóval majdnem elbőgtem magam Kopat előtt. Kicsit érzékeny hangulatomban voltam. Megbeszéltük, hogy majd ha már nem lesz ilyen feszített munkaideje, akkor beülünk valahova aztán beszéletünk. Azért szokott néha hiányozni! Mégiscsak 2 és fél évig éltünk együtt ...

Zsófi holnap megy kórházba. Kb. 1 hónappal ezelőtt volt orvosnál, mert talált egy kis csomót a hasán, ami fájt. Az orvos megállapított, hogy egy zsírmirigy. (ezért még 2000 Ft hálapénzt is kapott) A doki azt mondta, hogy majd megműtik a tavaszi szünetben.
Tegnap ment vissza a dokihoz, pontosabban egy másikhoz, időpont egyeztetés miatt. Kiderült, hogy nem zsírmirigy, ami a hasában van, hanem sérv. Emellett még aki megröngenezte, lealacsonyítóan beszélt arról, hogy a fiataloknak mennyi idejük van, hogy ilyen apróságok miatt is orvoshoz rohangálnak. Nem fogom visszafogni magam. Kőkemény káromkodás következik, csak 18 éven felülieknek!! **A kurva anyjukat az ilyen mocskos szemét állat orvosoknak! Hogy pusztuljon bele mindegyik abba a kórba, amit tévesen állapított meg! És ilyenek lesznek azokból a kis seggfej orvospalántákból, akiket már az egyetemen arra tanítanak, hogy ők többet érnek másoknál, mert életet mentenek. Hát persze! A tököm televan az egész kibaszott magyar egészségügyi ellátással. **

Ez van.

Megcsináltam tegnap este a terhességi tesztet. Egy csík jelent csak meg, ami annyit tesz, hogy nem vagyok terhes. Hatalmas kő esett le a szívemről. Rögtön küldtem az sms-eket azoknak, akiknek beígértem. És ami nagyon jól esett: este csörgött a telefon, valami 88-as körzetből jött a hívás. Egy pasi hang szólt bele és kérdezte, hogy hányan vagyunk. Hatalmas kérdőjelek sorakoztak a fejemben. Aztán segített, 88-as körzet Veszprém. Innét már ment :)) R. volt az. Nem számítottam a hívására, így duplán jólesett. Elújságoltam neki is a nagy hírt, hogy minden rendben van. A hívás után küldtem Manónak egy smst, hogy remélem vele is minden oké. Pár perccel később ő is felhívott. Beszélgettünk egy picit. Drukkolok neki, hogy az ellentétes eredmények és vélemények közül az bizonyuljon igaznak, amit ő szeretne.
Annyira jólesett, hogy gondoltak rám! Köszönöm - köszönöm - köszönöm!

Évinek is írtam, megbeszéltük, hogy ma este beülünk valahova és ünneplünk.

Felbuzdulva tegnapi eredményem ma reggeli első utam a nőgyógyászhoz vezetett, hogy gyógyszert irassak fel. Nem olyat akartam feliratni, amilyen régebben szedtem, mert az marha drága (és persze a gyógyszer áremelések folyamatosak, az, aki pedig azt dönti el, hogy ezek a fogamzásgátlók mennyibe kerüljenek, menjen finoman szólva a picsába!). Kikértem a doki véleményét. Aki csak annyit mondott, hogy minnél olcsóbb annál több hormon van benne. Aztán az ápolónővel elkezdtek győzködni, hogy az, ami 3800- körül van, már csak pár száz forint választja el attól, ami 4100 ... a rohadt életbe is, egyedül élek, 50ezer forintom van egy hónapra, aminek majdnem a fele elmegy albira, nekem az a pár száz forint is számít! Persze a négyezer párszázasat irattam fel ... De úgy éreztem, amikor kijöttem, hogy porig aláztak. Pedig nem tették, csak jobb belátásra akartak bírni. Szólnom kellett volna, hogy nem hülye vagyok, csak baromi csóró. Mindegy. Ha azt nézzük ... az orvos is mondta, a Kedves fizethetné a felét, elvégre ezt kettőnkért teszem, ráadásul kettőnk közül én mérgezem magam jobban. Teljesen igaza van. Y.-nak is fel fogom vetni az ötletet. Remek. Kérjek pénzt tőle, amikor így is alíg van neki és azért látjuk ritkán egymást, mert nincs munkahelye, nincs fizetése, stb ... Kicsit el vagyok keseredeve ...
De vígasztal, hogy lesz még szarabb is.

Hétfő van ... Már csak 4 nap a main kívül.

A hétvége egész jól telt. Szombaton Évivel, Zsófival elmentünk fel a Mecsekre kirándulni. Érzem is a fenekemben az izomlázat, de máshol szerencsére nem. Amikor hazaértünk csináltunk madártejet. Ahhoz képest, hogy most csináltam először, azt hiszem egész jól sikerült.
Vasárnap végre kialudtam magamat, délután kitakarítottam, aztán csak döglöttem. Nem idegeskedek. Elvégre mostmár mindegy, de úgy érzem negatív lesz a teszt. Ha meg nem ... akkor ez van.

Azt hiszem Y.-t ez jobban megviseli. Persze érthető .. messze van, és nem tud semmit tenni. De ha utólag mondom el neki, akkor meg az lett volna a baj, hogy miért nem szóltam. Férfiak ... döntsétek már el, hogy mi jó nektek!!

Csípem amikor 60 éves nénikék magyarázzák egymásnak a buszon (tele rosszindulattal), hogy miért fölösleges és flancos dolog a mobiltelefon. ... Hát persze :))

Ma kapok fizut. Végre! Mostmár kicsit az idegeim, és a gyomrom kezdte bánni a pénztelenséget.

Megint depi van ... A helyzet komikuma, hogy Manóval ismét egy cipőben járunk. Már ami a szerdai (márc. 31) utolsó előtti bejegyzését illeti. Bár még nem biztos ... de remélem nincs baj.
Y. nagyon hiányzik. Jól esett volna tőle, ha egy kicsit bíztat, vagy kedves szavakat ír chaten. Hát nem ... ehelyett hideg volt. Bár mondta, hogy szeret, és hiányzok neki, stb, stb ... De mintha falat emelt volna kettőnk közé. Azt hiszem jobban aggódik nálam. Megértem. Csak én meg így baromira magányos vagyok.

Kopat bejött ma a munkahelyemre. Hmm ... megrohantak a régi érzések, emléklek, ez is bezavart. Szóval most kicsit káosz van, de remélem holnapra elmúlik. Hétvégén nem lesz játék. Mehettem volna Beáékkal Pestre, de nincs kedvem. Szeretem őket, meg tök jó, hogy hívtak, de most olyan társaságra vágyom ... nem is tudom. Talán a lelkemet kellene kicsit ápolgatni. Miért van az, hogy egy sikerélmény után egyből történik valami, ami visszavesz az egóból, de kegyetlen módon?! Sejtettem hogy ma lesz valami negatív. Nem bemagyarázás, csak megfigyelés. Ha egy társaságban valamilyen csoda folylán sugárzok, és fellelkesítek midenkit, és mindenki figyelmét magamra vonom, másnap történik valami,ami meggyőz arról, hoyg egy senki vagyok, és semmit nem érek.
Juhé.. ez már önsajnálat, na ezt akkor gyorsan el is felejtjük.

Jó lenne Y-val sétálni ilyen szép napsütésben. Bár délután találkozok egy kedves ismerőssel, elmegyünk fagyizni, erre-arra ... valahogy nem vágyom annyira a társaságára. Nem azért mert nem bírom, csupán most másra lenne szükségem. Lassan lassan kezdek lemondani az igényeimről, a vágyaimról. Néha értelmetlennek tűnik minden harc, amiért eddig teljes erőbedobással küzdöttem. Néha jó lenne csak úgy lenni, egy légüres térben, érzelmek nélkül. Nem tudni semmiről, senkiről. Megszűnni létezni.

A vicces az, hogy a tudatom még mindig túlságosan ragaszkodik ehhez a léthez. Tudom mit váltok ki az ilyen megnyilvánulásaimmal ... nem érdekel. Talán fojtsam el? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

Hétfőn meg fogom venni életem első terhességi tesztjét ...

2 és fél órát aludtam ... ennek ellenére úgy pörgök, mint a fene.
Reggel találkoztam egy sráccal, akivel éjszaka beszélgettem chaten. Érdekes egyéniség, neki is van egy kis ezós beütése. Egy tea mellett tök jól elbeszélgettünk.
3 új embert ismertem meg ezen a héten, ezek közül 2-vel találkoztam is. Pontosabban, az egyiket már ismertem előtte, csak sosem beszélgettünk.

Kicsit húz a fejem, remélem azért bírni fogom a mai napot anélkül hogy bealudnék.

Éjszaka nem tudom mi történt velem, szinte vibrált körülöttem a levegő, és ez még gépen keresztül is átragadt másokra. Kicsit felborzoltam a kedélyeket. :)) Remélem nem bánta senki.

Elememben vagyok. Hétvégén nem lesz játék. Viszont Villon felajánlott egy olyan lehetőséget, hogy szombaton menjek velük Pestre. Elmennek erre-arra, megnézik a Terror házát, stb ... Még gondolkozom rajta. Igazság szerint szinte semmi pénzem nincs - bár anyámtól kaptam reggel 1000 Ft-ot. Olyan furcsa ... nincs pénzem, és mégsem szenvedek nagyon hiányt semmiben. Bár nélkülözök, de hála másoknak, (leginkább Beának és Villonnak) a minimális dolgok megvannak. Nem mondom, hogy égi gondviselés, hiszen élő embereknek köszönhetem ezt. Tényleg nagyon hálás vagyok nekik, és amint tudom viszonzom a kedvességüket. Ha valaki kihúz a szarból, azt nem felejtem el!

Ejszaka van. Villon megint hozta a kis laptopjat, meg a telefont, en pedig megint nem fogok tul sokat aludni. :)
Megismerkedtem a chaten par erdekes egyeniseggel. Az egyik pecsi, vele meg is beszeltem, hogy reggel munkabamenet osszefutunk ... kivancsi vagyok eljon-e...
A masik pesti, regebbi ezoszobatag, de mivel ejszakankent szokott lenni, eddig meg sosem beszlegettunk.

Botok Lovagja .... erdekes, erdekes..

Azt hittem kialudtam magam. Este 10 körül már lefeküdtem, de éjszaka sokszor felébredtem, forgolódtam, és annyira fáztam a paplan alatt, hogy azt hittem megfagyok. Reggel pedig úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger.

És persze ilyen állapotban kell számlát is írnom, naná, hogy elrontom. Mindegy. Ez van. Szürke minden, esik az eső ... Nem lehetne már végre igazi tavasz?? Megint az lesz, hogy egyik napról a másikra jön majd be a dög meleg. Bár azt nem bánom, mert akkor legalább nem fázok.

Kopat még mindig nem jeletkezett, pedig azt mondta 30-31. körül bejön, és hozza a pénzt a számlájára. Ehh.. sosem lehetett rá számítani, miért pont most lehetne...

Valahogy nem tudok figyelni semmire. Csak úgy vagyok. Álmosan. Kómásan. ....