Próbálom behozni a lemaradásomat. Röviden az előző napokról:

Május 1. : Felkészültünk rá, hogy elmegyünk majálisozni. Ez csak olyan szempontból érdekes, hogy, mint köztudott, ilyenkor mindenki kivonul a szabadba, és a rengetek embertől néha rájövök, hogy a társadalom mennyire visszamaradott szellemileg, és néha szégyellem, hogy én is ember vagyok. Felmentünk a Tettyére, abban a hiszemben, hogy ott lesz valami majális, mivel ott minden évben van. Hmm... idén máshogy volt. Összesen két vattacukor árus lézengett az egész terepen, no meg sok ember, akik mind abban a hiszemben nyomorogtak a buszon, hogy milyen jót fognak majálisozni. :)) Tetszett ez a nép-szivatás :)) Utána elmentünk egy tőlünk nem messze lévő parkba, ahol volt sörsátor, kajás sátor és egyebek. Valahogy nem tetszett. Jobban szeretem, amikor kis bazárosok vannak, ahol olcsón lehet venni hülyeségeket, mint pl nyakláncot, vagy füstölőt, vagy ilyen kis semmit-nem-érő-de-tök-jó-cuccokat :)) Vettünk egy zsákbamacskát. Volt benne egy műanyag játékrepülő. Legalább este röpcsiztünk :)
Valahogy rossz előérzetem volt a pesti utammal kapcsolatban.

Május 2. : Reggel 4:50 kor csörgött az óra. Összeszedelőzködtem, irány Pest. Próbáltam kedves ismerősömet felhívni a vonatról, hogy ne felejtsen el kijönni elém, de ki volt kapcsolva a telefonja. Jól kezdődik - gondoltam. Persze utána rámcsörgött, és ki is jött elém. Jókat beszélgettünk, és átéltem életem első testelhagyásos élményét. És elszívtam életem első füves cigijét. HÚÚ! :))Egyedül annyit bánok, hogy bizonyos "óvintézkedések" miatt nem tudtam teljesen lazítani. Sebaj, legközelebb jobb lesz :) Délután találkoztam végre a Margit szigeten kedves csetes barátaimmal, nagyon örültem nekik. Sokáig nem tudtam maradni, mivel a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem, és ezért a 18:55-ös gyorsvonattal hazamentem. Hozzá kell tennem, hogy az út 4 és fél órás volt! És ha elaludtam volna, akkor könnyen lehet, hogy Sarajevóban tértem volna legközelebb magamhoz, mivel a vonat Pécs után Sarajevot vette célba. De nem aludtam el, és még talán jobb is volt, hogy a saját kis ágyacskámban, a saját párom mellett töltöttem az éjszakát.

Május 3. : Délelőtt barátnőmmel találkoztam, megcsodáltuk a tűzoltó felvonulást, élveztük azt a bemutatót, amikor a tűzoltók az általuk felgyújtott autón szemléltették tudományukat. A legjobban az elején keletkező kék füst tetszett, no meg az a régi tűzoltó autó, aminek a tetjén egy fa létra volt. Utána bemenzünk kedvenc teázómba, ittunk fincsi teát és ettünk teasütit. A délután a döglés jegyében telt. És persze nem sikerült eljutni abba a múzemba, ahova már vagy 2 hónapja el akarok látogatni.

Május 4. : Délelőtt lejutottunk Kopattal a vásárba. Valamilyen "véletlen" folytán megláttam az egyik könyvárusnál azt a könyvet, melyet a kedves pesti ismerős adott kölcsön múltkor. Emlékeztem rá, hogy amikor leszedte a hátuljáról az árcédulát, akkor olyan 3000 Ft körüli érték szerepelt rajta. Gondoltam megkérdezem az árusítótól, hogy mennyibe kerül. 300 Ft. Szó nélkül megvettem, noha lehet hogy még alkudni is tudtam volna belőle.
Délután találkoztam új barátommal, és "tanítómmal". Igencsak érdekes dolog derült ki. 3 éve egy kisebb társasággal voltunk kirándulni, és utunk során egy kőfejtő mellett is elmentünk. A hely nevét én nem tudtam. Ami miatt megmaradt bennem ez a dolog, az volt, hogy egy kis tűzrakó helyet találtunk, közepén törött bögredarabokkal. Haverok elpoénkodtak azzal a gondolattal, hogy mi van, ha itt veszekedés volt, esetleg megöltek valakit, mert a hely olyan, hogy tökéletesen el lehetne temetni egy embert, és ki tudja mikor bukkanának a nyomára. Erre persze beindult a fantáziám, és eszeveszett módon kutatni kezdtem a nem létező holttest után. Persze nem találtam semmit, viszont egy bögredarabot elraktam. Kiderült, hogy kedves tanítom járt ott előttünk nem sokkal, és ő temette el ott a múltját. Elgondolkoztam rajta, hogy akkor vajon most ő talált rám, vagy én találtam ő rá. Arról már leszoktam, hogy a véletlenekben higgyek. Csütörtökön megyek ki anyukámhoz, és mivel ott vannak még régebbi cuccaim, ha megvan az a bögredarab, akkor ott kell lennie. Persze lehet, hogy már régen kidobtam, bár alapban olyan a természetem, hogy szeretek gyüjtögetni hülyeségeket.
Sok mindenről beszélgettünk, felkínált egy lehetőséget, ami kicsit talán veszélyes is, de tudom, hogy el fogom azt fogadni. Tudom, mert már régóta érzem, hogy meg fog történni. Nyáron. És már ha az időjárást nézzük nyár van. Közel egy éve érzem, hogy valami történni fog velem. Pár embernek meséltem is erről az érzésről, amit nem tudtam meghatározni.
Lesz ami lesz ... a sorsra bízom magam :))

Május 5. : Pff... előtört belőlem a munka-iszony. 4 nap pihi után furcsa volt ismét egész nap a monitor előtt ülni. De legalább csetelhettem. :))