Kopat hajnali 2-nél előbb nem tudott elaludni, én meg édesdeden szundikáltam mellette. Néha felébredtem arra, hogy simogatja az arcomat, a hasamat, a mellemet ... Nagyon jólesett! Ilyenkor nagyon nagyon szeretem őt.

Van az a Kispál dal: "Emese mostmár indul a buszod ..." . Ezt a dal egy csajról írták, aki szellemeileg kicsit visszamaradott. Többször találkoztam már vele, mivel a nőgyógyászati rendelő mellett van a pszichiátria, és Emese rendszeresen jár oda. Egyszer fül és szemtanuja voltam annak, ahogy az ápolónő mondja neki: "Emese, menjél haza, mindjárt megy a buszod." Emese egyébként nagyon barátkozó természetű, többször odajött már hozzám a folyosón, és elkezdte mesélni, hogy zongorázik, és milyen versenyre megy, meg hogy milyen rosszul van, stb... Tegnap épp hazafelé mentem, mikor az utcán rámköszönt valaki: Szia! Emese volt az. Mivel kicsit mogorva hangulatban voltam, nem volt túl sok kedvem foglalkozni vele. Próbáltam úgy csinálni, mintha nem ismerném, vagy mintha nem is vettem volna észre, de nem sikerült. Pár métert együtt tettünk meg, Pécs legforgalmasabb sétálóutcájában, miközben elmesélte, hogy talán sikerül munkát kapnia nem tudom milyen utcában, csak az a baj, hogy az utca nagyon meredek, és ha siet, akkor rosszul lesz, és hívni kell az orvosokat. Aztán se szó, se beszéd, elfordult jobbra egy kapualjhoz, és a kaputelefonon kereste vkinek a nevét. Nem vártam meg, mentem tovább, azon morfondírozva, hogy miért ilyen fene jó ennek a csajnak az arcmemóriája. Messziről Emese kb 20 évesnek néz ki, közelebbről látszik, hogy idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy hány éves. Mint a legtöbb szellemileg picit visszamaradott emberkének, az ő arcán sem látszik a kor.

Rájöttem arra, miért nem szeretek csinosan öltözködni, és miért részesítem előnyben a laza, sportos ruhákat. Egyrészt úgy érzem, ezzel elütök a mai velem egyidős generációnak azon tagjaitól, akiknek az arcán egy kiló smink van, és legfőbb témájuk a szolárium, a pasik és a konditerem, manikűrös, stb... Másrészt ki nem állhatom, amikor füttyögnek utánam az utcán, ha valami szexisebb felsőrész van rajtam. Pontosabban: jólesik, ha jólszituált egyének megnéznek, de amikor a vén alkoholista fogatlan, kopasz, sörhasú alakok vigyorognak, attól a gyomrom felfordul. Arról nem is beszélve, hogy az építkezéseken dolgozó (általam dokkmunkásként megjelölt) egyének különböző megjegyzéseket fűznek bizonyos testrészeimhez, legszívesebben odamennék hozzájuk, és jól képenvágnám őket. Arra volt már példa, hogy élesen visszaszóltam azoknak, akik félhangosan tették a megjegyzéseket rám. Akkor persze megilletődve álltak, és jópofizva mondták utánam, hogy azért ugye nincs harag?! De van! Úgyhogy úgy döntöttem ezeket elkerülve öltözékem minnél hétköznapibb és átlagosabb lesz. Arról már nem is beszélek, hogy még akkor is előfordulnak beszólások, amikor egy farmer meg egy póló van rajtam, de gondolom azoknak a pasiknak izlésficamuk van :))) Úgy gondolom nem csak én küszködök ezzel a problémával, bár mindenbizonnyal vannak, akik élvezik hogy megnézik őket. Oké, én is szeretem ha megnéznek, de nagyon nem mindegy, hogy ki. Tudom, hogy nem mindegyik pasi ilyen, mert vannak kivételek, de az átlagnak csak annyi számít, hogy legyen lehetőleg minnél nagyobb cici, jó fenék, és a nő lehetőleg pakoljon ki magából minnél többet a ruhából. Kíváncsi vagyok, mikor jön el az az idő, amikor egyes nők egyszál fehérneműben fognak mászkálni az utcákon.