Ejj.. kezdek öregedni.. Végiggondolva a tegnap kapott ajánlatot (a hármas szitu) egy kicsit berezeltem. Mert ugye, a tökéletestől igencsak messze vagyok, és bár elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, és szerencsére Kopat is elfogadott ilyennek (vagy csak azt mondja :) ), de azért ilyenkor előjön belőlem a kisebbrendűség-érzet. Meg aztán, az a pasi 38 éves. Még ha 28 lenne... nem voltam még ilyen korú pasival, nem tudom hogyan "működnek". Szóval alaposabban át fogom gondolni ezt a dolgot. Tegnap még izgalmasnak hangzott, ma meg beijedtem tőle. 70% esélyt látok arra, hogy nem fogok belemenni.

Az éjszaka megint szörnyű álmom volt. Megint menekültünk valami szörnyűség elől. Nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mi volt az, úgy emlékszem valami természeti katasztrófa, vagy valami olyasmi, mint ami a Massza című filmben volt. Nagy trutyi, és mindenkit magába olvasztott. Futottam valakivel felfelé a Mecsekre. Sokan voltak már ott. Aztán történt valami, és megmenekültünk. Egy szilva fán ültünk, és akkor jöttem rá, hogy a szilvával meg lehet semmisíteni azt az izét. (nem semmi fegyver: nesze neked szilva! :) )Aztán később hallottam egy dalt, de már máshol voltam térben és időben. Az a dal volt az, amit a Balázzsal együtt énekeltünk egy kirándulás alkalmával. Balázs az a srác, aki kb fél éve öngyilkos lett. Szóval szólt ez a dal, nem tudom kivel hallgattam, sírtunk. Aztán jött a Balázs, és ő is sírt. Átöleltem, és úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna azon, mennyire szorít, közben pedig zokogott. Jajj, nagyon rossz érzés, most kezd hiányozni. Eddig olyan volt, mintha csak Pesten lenne, és ritkán találkoznánk. Most kezd tudatosulni, hogy nincs többé.
A dal egy Máté Péter dal volt. Mióta a Bazsi meghalt egyszerűen nem tudom felidézni annak sem a dallamát sem a szövegét. Álmomban mégis olyan tisztán hallottam, mintha mindenap azt hallgatnám. Kedves Olvasók! Ha ismertek régi Máté Péter slágereket írjátok meg nekem azoknak a címét, hátha végre ráismerek melyik az.

A tegnapi siófoki buszkatasztrófa elgondolkoztatott. Apám Siófokon dolgozik valamilyen szállódában, és amikor hallotta a csattanást, kirohant, és még látta, ahogy a vonat párszáz méteren keresztül maga előtt tolja a buszt. Azt mondta rengeteg vér volt, az emberi testrészekről nem is szólva, amik szanaszét szóródtak. Egyszerre elborzaszt és egyszerre tesz kíváncsivá. Nem láttam még soha ilyen katasztrófát, mégcsak egy holttestet sem. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnék egy ilyen szituációra. Persze csak mint szemtanu, nem mint áldozat. :)