Na, találkoztam tegnap délután azzal a 38 éves pasival. Eldöntöttem előtte, hogy akármilyen lesz az illető, egy jegesteát meg fogok tudni inni mellette. Fél 7 előtt picivel már ott voltam egy elég elegáns, belvárosi kávéház előtt. Ő már az egyik asztalnál ült. Mivel előtte még nem láttam, ezért csak sejtettem, hogy ő lehet, és próba-szerencse alapon odamentem hozzá. Ő volt az. Hát ... mit is mondjak ... végülis rosszabb is lehetett volna. Stílusra figyelmes, szimpatikus mint ember, de mint férfi számomra nem vonzó. Úgyhogy már az első pillanatban tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Nem szeretek hazudni, de bizonyos helyzetekben jobb nem elmondani az igazat. Úgyhogy Kopatra hivatkoztam, hogy tőle függ minden. Az meg már csak hab volt a tortán, mikor kiderült, hogy ismeri is őt. Munkatársak voltak, csak a pasi tavaly elment másik céghez. Hoppá - gondoltam - kezd kicsi lenni Pécs! Közben kértem egy jegesteát, és mikor a felszolgáló kihiozta, gyorsanneki is álltam inni, hogy minnél hamarabb elfogyjon. Meglepetten tapasztaltam, hogy a jegestea vizezett volt. Utálom a felhigított italokat. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen helyen az ember elvárná, hogy amit rendelt, azt kapja, ne pedig valami ahoz hasonló higított izét. Persze nem tettem szóvá, de megfogadtam, hogy arra a helyre többet nem ülök be. Visszatérve a pasira: a filmekben a 38 éves pasik még mindig úgy néznek ki, hogy a nők gerjednek rájuk. Például Harrison Ford, vagy Pierce Brosnan, vagy Kevin Costner. Áh! Qva Amerika! :) A magyar valóság sokszor kiábrándítóbb. Bár be kell vallanom, hogy van egy csetes ismerős, aki negyven valahány éves, és a korához képest nagyon jól tartja magát! A 38 éves pasi sem nézett ki rosszul, bár nagyon nem az én stílusom. A vele egyidős nőknek biztos bejön. Túl finnyás lennék? Hát .... mindig is az voltam :)))

Éjszaka: álmok hada. Őrületbe kergetnek a lassan mindennapossá váló üldözések, menekülések, és az hogy reggel úgy ébredek, mintha tényleg egész éjjel rohangáltam volna. Valaki nagyon meg akar ölni. Legtöbbször fel tudok ébredni az álmaimból, mielőtt bekövetkezne az a pillanat, amikor leszúrnak késsel, vagy borotvapengével össze akarnak kaszabolni. De mostanában egyszerűen nem találom a kiutat, és ha a pillanatnyi helyzeten tudok is változtatni, utána ismét feltűnik az, aki a vesztemet akarja. Vannak ellenségeim? Nem tudok róla. Egyetlen emberkéről tudok, aki valahogy "ellenfélnek" tart, de mivel ő nincs a közelemben, és amúgy is rég láttam ... bár nem is tudom. Nagy ezoterikus emberek azt mondják, a tér és az idő nem lehet akadály.

Kopat tegnap délután focizott a munkatársaival. Utána meg jajjgatott, úgy fájt a lába. Elszokott a futástól. Mindenesetre megnézném, hogy most a kollégáival együtt hogyan szenvednek az izomláztól :)))

Van egy kedvenc oldalam. Amikor nagyon unatkozom ezt nézegetem. Nagyon szeretem az ilyen fantasy képeket. Royo az egyik kedvencem, meg a Boris-os képek is jók. Úgy érzem ők tudják legjobban megjeleníteni képileg azt a világot, ahova én vágyakozok.